Mariann bizonytalan, jó megoldást választott-e kislánya beszoktatását illetõen.
Kedves Óvónõ!
Nagyobbik lányom 3,5 éves, két hete kezdtük el az ovit. Mivel a kisebbikkel (1,5 éves) itthon vagyok, fél napra viszem csak. Két napig együtt voltunk két órát, aztán ott kellett hagynom elõször fél órára, majd több órára. Azóta a délutáni itthoni három órás alvása helyett max. 1 órát alszik, minden nap felriad. Este is többször nyöszörög, bepisilt két napig, és az óvodában egyszer hányt a sírástól. Enni nem igazán akart és WC-re ülni sem az óvodában. Ezek - gondolom - a stressz, a szorongás, a nehéz beszokás jelei. Lányom amúgy is lassabb, szemlélõdõ, zártabb típus. Beszéltem az óvónõkkel, hogy most fél 9-re viszem, s mielõtt mennének ki az udvarra, két óra múlva megyek érte. Két napja így van, s bár nem lelkesen, de megy, és nem sír. Én is nyugodtabb vagyok. Ezt az idõt szeretnénk majd fokozatosan nyújtani, az egy hét gyors beszoktatás kevés volt. Ön hogy látja és mit tanácsol? Köszönöm: Mariann
Válasz:
Kedves Mariann!
Egyetértek a tervezett fokozatos, kíméletes beszoktatással, így sokkal kevésbé lesz megrázkódtató a kislány számára az óvodakezdés. Ha megteheti, egészen addig menjen a gyermekért a lehetõ leghamarabb, amíg ezt õ igényli. Ha szemmel láthatóan egyre jobban feloldódik, egyre inkább múlik a szorongás, akkor mindig egy picivel késõbb lehet menni érte. Az Ön által javasolt megoldás kíméletes és maximálisan szem elõtt tartja a kislány igényit. Amennyiben jól adaptálható a csoport napirendjébe, úgy egyetértek vele. Sok sikert kívánok a beszoktatáshoz!