 |
beszoktatás
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Lányom 2 éves kora óta bölcsibe járt. Ott összebarátkozott egy kis lánnyal. Most szeptemberben együtt mentek óvodába is. Egymással remekül kijönnek, és szinte csak egymással játszanak. Viszont az én lányom annyira kötõdik, hogy amikor a másik kislány nem megy oviba nem találja a helyét. Inkább csak egyedül játszik, és most már sírdogál is. Félek, hogy túlságosan kötõdik ehhez a kislányhoz. Hogyan tudnám segíteni abban, hogy másokkal is játsszon?
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam idén októberben 2 éves lett, elkezdte a bölcsödét ahol nagyon jól érzi magát. Kérdésem a következõ lenne, Jövõre óvodába irassam, vagy maradjon bölcsis még 1 évig? Még nem szobatiszta és csak kb:30-40 szót mond, de még nem köti össze a szavakat. Ha bölcsis maradna akkor csak 4 évesen kezdené az ovit, már okosabb és magabiztosabb lenne, de tartok tõle hogy ez visszahúzná Õt a fejlõdésben. Ha óvodába menne jövõre nem lesz-e hirtelen nagy váltás neki hogy pénteken még bölcsibe ment hétfõn meg már óvodába kerül egy teljesen új társaságba? Hiszen nem kezdhetné szeptemberben az ovit a többiekkel csak várólistás lenne mert októberben tölti a harmadik életévét és addig bölcsibe kellene járnia. Nem fogja ez túlságosan összezavarni?
Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Kedves Óvonéni! gyermekemmel most fogunk óvodába menni, és komolyan aggodom, mert még nem beszél a kisfiam, már elkezdõdött nálla ez a folyamat, utánozza azt amit mondunk, de magátol még csak halandzsázik. Nem tudom, hogy fogja megértetni magát az ovónénivel, és már találkoztam ugyan az ovónénivel, láthatóan õ sem örült ennek a gondnak. Mit tudunk csinálni, hogy könnyebb legyen majd a beszokás?
Válasz >>>
Kedves doktorno!
Lassan egy honapja "kinozzuk"az ovit,3 eves kisfiammal,az elejen kesz terror volt,enm akart lefekudni nehogy reggel legyen,ejjel felsirt,duzzogott,egesz nap szorongott.Most mar jobb a helyzet,most sem megy szivesen de csak elvalaskor van siras....De sokat vatozott a viselkedese,dacol,lazadozik,duzzog...Amit elotte soha nem csinalt,hogyan kell kezelni az effajta vislekedest...?Kerem valaszoljon ,mar mindent kiprobaltunk!
Koszonettel,CSAKI EVA
Válasz >>>
Kedves Óvonõ! Van egy épp 3 éves rendkívül értelmes, huncut, örökmozgó, kíváncsi ördögfiókám, aki ugyanakkor nagyon érzékeny kisfú és nagyon sok szeretethez, törõdéshez lett hozzászokva. 1 hete járunk az oviba de sajnos egyelõre a beszoktatás során komoly aggodalmaim vannak. Balázs a kezdetektõl fogva azt mondja, hogy fél az oviban és könyörögve kéri, hogy ne hagyjam õt ott. Az óvónénik valóban nagyon szigorúak, erõs hangon beszélnek a gyerekekkel, a csoportba 30 gyerek jár, az udvaron élet halál harc megy a játékokért ahol a kicsik együtt vannak a nagyokkal így az én bátor kisfiamat aki élelmesen odamerészkedik egy-egy éppen nem használatos játékhoz a nagyok mindig megfélemlítik, így nem sok élményben van része az udvari játék során. Ennek ellenére én úgy láttam, hogy fokozatos beszoktatással, nem elsietve a dolgokat szépen haladtunk lépésrõl lépésre. Az óvónõk viszont 3 nap után türelmetlenné váltak és megkértek, hogy hagyjam õt ott reggel és csak ebéd után menjek érte. Kisfiam végtelenül, hisztérikusan sírt utánam hosszú hosszú ideig én pedig hallottam a folyosóról, ahogy az óvónõ azt mondja Balázsnak, hogy ha nem hallgat el akkor beragasztja a száját mert zavarja a többieket. Egy alkalommal volt alkalmam bent ülni a csoportszobában ahol azt éreztem, hogy az óvonõ azokkal a gyerekekkel kedves akikkel nincs gond, de nem viseli el, ha egy gyerek sír. Legutóbb is egy kisfiú nem tudta abbahagyni a sírást de ahelyett, hogy akár kedvesen odament volna hozzá vagy megbeszélték volna inkább áthelyezte õt 1 órára egy másik csoportba hogy ne kelljen hallgatni a sírást. Olyat is láttam amikor egy kisfiú eldobott egy játékot, az óvonõ felkapta a gyereket, jól megrázte és szinte ledobta. Én arra tanítottam a gyerekemet, hogy szeretettel és megbeszéléssel mindent meg lehet oldani. Félek, hogy ha már a beszoktatás során sem tudnak egy picit sem kedvesek és megértõek lenni a gyerekekhez akkor mi lesz késõbb? Legnagyobb aggodalmam, hogy a kõkemény szigor hatására kisfiam vagánysága nagyon hamar el fog tûnni, hisz könnyû egy ilyen pici gyereket betörni és szófogadó egyengyerekké nevelni. Kisfiam reggeltõl ebédig végig rettegte az idõt és borzalmasan szomorúan járkált fel-alá el nem engedve az óvonéni kezét. Utána többször rettegve felsírt itthon alvás közben és engem keresett, alig lehetett megnyugtatni. Még annyit elmondanék, hogy van a szomszédunkban egy magánovi, amit Balázs imád, ismeri a gyerekeket, óvonéniket, szeretetteljes a légkör, a saját kis megszokott környezetében lenne. Az a dilemmám, hogy vajon mivel teszek jobbat, ha átiratnám a magánoviba de így félek, hogy így egyfajta burokban nevelném hisz ott minden szép és jó vagy az élet ilyen mint az állami oviban és azzal teszek jót ha megtanul ilyen nehéz körülmények között is küzdeni mint minden más gyermek vagy leginkább az óvonénikkel van a baj. Nagyon megköszönöm véleményét, tisztelettel, BRA anyuka
Válasz >>>
Kedves óvónõ!
Teljesen tanácstalan vagyok már az 5 éves fiammal kapcsolatban. Õ asztmás. Sajnos minden vírusfertõzés alkalmával 2-3 éjszakán át befullad, gyógyulása kb 2 hetet vesz igénybe. Három évesen kezdtük az ovit. Többet volt otthon, mint az oviban. Tüdõgyógyász tanácsára februártól már nem vittük közösségbe. Következõ évet elkezdtük az oviban, a helyzet ua. maradt ráadásul toxémiás terhesként patthelyzetbe kerültem. Csak a húgom segítségére számíthattam (a férjem nagyon sokat dolgozott). Õ viszont nem tudta vállalni, hogy az õ lányát és az én fiamat külön oviba hozza-viszi nap mint nap. Így kénytelen voltam átíratni abba az oviba, ahova az õ lánya járt. Õk ketten nagyon szeretik egymást. Reméltem, ettõl kezdve nagyobb örömmel jár majd oviba. DE NEM! Júniusban múlt 5 éves, tehát tanköteles. Az idei tanévet 1 hét betegséggel kezdtük. Aztán 1 hetet járt oviba, utánna 2 hetet itthon volt. 1 hét 1 nap után újból itthon van. DE ha csak fizikai problémák lennének, nem aggódnék (annyira). Az óvónõt régóta ismérem. Tapasztalt, kedves fejlesztõpedagógus. A másik óvónõ is nagyon profi. Most 4. napja van itthon, de már elõre fél az ovitól. Minden nap többször rákérdez, hogy hány nap múlva kell (hisz tanköteles) oviba mennie. Sír, "hisztizik", hogy õ nem akar, unatkozik az udvaron, egy ideje már azt is mondja, hogy a teremben is unatkozik, pedig egyáltalán nem egy sírós, hisztis alkat. Látszik rajt, hogy szorong. Egyezkedik, hogy õ már iskolába akar menni. Nyitott is lennék rá, de ilyen múlt után azt gondoltam, hogy jobb lenne , ha megerõsödne fizikailag (egyébként is 110cm és 18kg). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy érzékeny alkat. Az újat kétkedve fogadja, elutasítja, aztán utána rajong azért amit olyan nehezen fogadott el (pl. kétkerekû bicózásra azt mondta, hogy õ soha, õ csak pótkerékkel. Aztán beszélgetések után megpróbálta. 1 héttel a próba után már 10km-t biciklizett az apjával egyhuzamban). Higgye el, rengeteget beszélgetünk az oviról is. Lehet, hogy egyszer az ovi is ilyen "nehezen fogadom, de utána rajongok érte" kategóriába esik???
Válaszát elõre is köszönöm:
B. Beáta
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
A kisfiam négy éves, vegyes csoportba jár, három évesen kezdte az óvodát. Sajnos a beilleszkedés kicsit nehezen ment, jó párszor bepisilt, sokszor sírt és sajnos idén is sírt már többször, hol reggelente elváláskor, hol az alvás közben. Akárhányszor kérdezem, hogy miért sírsz, mindig azt válaszolja, "utánad sírtam". Próbáltam az elején nem felvenni a reggeli sírásokat más anyukák tanácsára, de ez nem könnyû. Viszont sosem volt olyan, hogy nem voltam ott érte idõben, nem kellett várnia rám, mindig úgy mentem érte, hogy inkább én várjak rá, amíg felébred vagy uzsonnázik, hogy véletlenül se merüljön az fel, hogy anya talán nem megy érte. Az óvónõk azt mondják, nincs vele gond, a reggeli sírás nem szokott sokáig tartani, viszonylag hamar vígasztalódik. Van egy kislány, aki idén kezdte az óvodát, párszor õ is sír, szóval néha úgy érzem a fiam szolidaritásból kezd sírni. Volt hogy az óvónõ azt mondta, egész alvás alatt sírt, odavitte az ágyát maga mellé, nyugtatgatta, simogatta, õ mégis "anya után sír". Már nagyon sokszor elmagyaráztam neki, hogy neki az óvoda a dolgozója, anyának meg a munkahely a dolgozó, és ha anya is apa is azért dolgozik hogy tudjunk ennivalót ruhát stb. venni. Hogy az óvodába õt mindenki szereti, a gyerekek is mindig hívják játszani, általában amikor kérdezik tõle hogy szeret e óviba járni, azt mondja szeret, de engem ezek a sírások mégis aggasztanak, mert sokszor beszélgetek vele, milliószor elmagyaráztam hogy miért van az óvodába járás, mégis mindig ugyanaz a válasz. Apa ugye legtöbbször nem tud érte menni, így mindig én megyek szinte érte, nagymama nagypapa dolgoznak, messze laknak, így sajnos õk is kiesnek. Ráadásul a fiam, gondolom ebbõl kifolyólag is, nagyon anyás. Én viszem reggelente és én hozom haza is.
Szeretném a tanácsát kérni, mit tehetek, vagy mit csinálok rosszul, vagy hogyan tudnám elejét venni a sírásának.
Nagyon várom válaszát.
Köszönettel:
egy aggódó anyuka
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A kislányom 3 éves, most kezdtük az óvodát. Elõtte járt bölcsibe, ott nem volt semmi probléma, a beszoktatás ideje alatt nem sírt. Az oviban is látszólag rendben vannak a dolgok, ott nagyon ügyes, jó gyermek. Hazafelé azonban már hisztizik, hogy fáradt, kezelhetetlenné válik.Többször elõfordul, hogy bepisil, pedig már réggen szobatiszta. Ami a legjobban aggaszt, hogy elkezdett csúnyán beszélni, ha elmegyünk valahová (fodrász,bolt, ismerõs) csúnya szavakat mond nekik, pl: "Te hülye vagy" stb., pedig már nagyon várja, hogy találkozzon velük, és kedveli is ezeket a személyeket. Nekem is így beszél, teljesen váratlan szituációkban. Nem a csúnya szavak ijesztenek meg, hanem a helyzet, amelyekben elõkerülnek. Mi lehet ennek a viselkedésnek az oka? Hogyan tudnék ezen változtatni?
Elõre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel: Ny.H.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
5éves kislányom és 3,5 éves kisfiam az óvónõvel való elõzetes beszélgetés és saját véleményünk alapján közös csoportba írattuk be. Tapasztaltuk, hogy sokan ellenzik és ugyanannyian támogatják a testvérek egy csoportba való elhelyezését, nehéz volt a döntés, de szeretik és támogatják egymást. Az elsõ hónap viszonylag nehezen telt, de a nagyobbik gyermek sokat segített a kicsinek az óvónõk elmondása szerint is. Mindig nagyon összetartóak voltak, most is. Azonban az óvónõk szeretnék, ha a kicsi csak nagyon keveset játszana a nõvérével ezért gyakran nem engedik õt oda akkor sem, ha a nõvére elmondja, hogy õt nem zavarja. Így emiatt sokat sír és nem is próbál másokkal barátkozni. Meglátásom szerint, egyébként is biztonságot ad a nõvére a kisfiamnak egy-egy új helyzetben, de ha már biztonságban érzi magát az új környezetben, akkor magától is elkezd mással játszani. Helyesen teszem-e, ha az óvónõk türelmét kérem fentiekre hivatkozva?
Válasz >>>
Olyan problémával fordúlnék Önhöz, mellyel még nem találkoztam és egyenlõre nem is tudnak segíteni benne.
A kisfiam 2,5 éves és szeptemberben elkezdte a bölcsibe járást. A beszoktatás az étkezés kivételével zavartalanúl történt. Egy könnycseppet sem hullatot! A kisfiam nagyon jól beilleszkedett, a gondozó néni szerint kedves, segítõkész a kissebb gyerekeknek, le tudja kötni magát a játékokkal és a mondókákat is szépen megtanúlja rövid idõ alatt. Tehát ezzel a résszel semi probléma nem volt. Az étkezés az egyetlen sarkalatos pont számára. Teljes mértékben elutasítja azt, hogy valamit is megkóstóljon. A reggelire, ebédre és uzsonnára felszolgált ételeket elutasítja annyira, hogy az asztalhoz sem hajlandó oda ülni. Míg a többi gyerek szépen falatozik az én fiam a szõnyegen játszik. Egyedûl a tízóraira kínált gyümölcslét fogadja el, de azt 3-4 pohárral is iszik. Amikor érte megyek azonnal azzal fogad, hogy soha nem eszek a bölcsiben ez kb.15.30 körül van és gyakorlatilag addíg étlen és szomjan van a gyerek. Otthon pedig mikor haz érünk degeszre eszi magát, de már ez sem jellemzõ mert már otthon sem akar enni.
Várom válaszát és tanácsát mit lehetne ebben a helyzetben másképpen csinálni!
Köszönettel:Piroska.
Válasz >>>
Következõ 10 beszoktatás
|
|
