 |
beszoktatás
Kérdezni szeretnék
Tiszteletem!Most nyitott egy ovoda Szigetsentmiklóson.A beszoktatás idõ van éppen. A óvonõ szerint a szülõ feladata a beszoktatás nem a õvéké.Nos én evelnem értek egyet!Egy hónapig - május-lesz óvi.Utána szünet és szeptemberbe fogadja a gyerekeket az óvoda.Nos egy hónapig kidlódunk a beszoktatással utána kezdjük elõrõl.Minden ovodában így van?Vagy csak én vagyok ilyen"szerencsés"evvel az óvodával?
Válasz >>>
Üdvölöm!
A kisfiam májusban lesz 3 éves és szeptemberben kezdjük az óvit.Én itthon maradok továbbra is gyesen a kisöccsével .Az óvoda elég messze is van tõllünk, és nekem igazából az lenne a legjobb ha reggelente a férjem tudná vinni és munka után Õ is hozzná haza.Azt szeretném megtudni,hogy ha hosszútávon ezt szeretnénk elérni akkor már eleve a férjem kezdje meg vele a beszoktatást?Mert azt tudja,hogy apa dolgozzni jár,talán azt jobban megértené,hogy miért is kell ott maradni.Viszont ha én vinném a kicsivel együtt minden reggel biztossan nemértené,hogy mi miért is megyünk együtt haza,vagy hogy a kicsinek miért kell ott maradnia.Egyébként Õ nagyon apás is!A válszát elõre is köszönöm!
Tisztelettel:Ü.Nikolett
Válasz >>>
Tisztelt óvónõ!
Kis unokám második éve jár óvodába.Kiscsoportban én szoktattam, ami elég nehezen ment,majd három hétig jártunk "együtt"óvodába.Az igazság az, hogy nekem is nehéz volt elválnom egyetlen unokámtól,gyakran még sírtam is.Az óvónõk megnyugtattak, hogy miután elmegyek, már nem sír Lilike, de többnyire az óvónénik társaságát keresi. Késõbb sokat betegeskedett, így 4 hónap után abbahagytuk az óvodát. Majd szeptembertõl, mint középsõs nagylány újból, ugyanabba a csoportba írattuk unokámat.Lányommal úgy döntöttünk(mivel születésétõl ketten neveljük Lilit), most õ szoktatja gyermekét oviba.Vele jobban ment,(igaz én úgy érzem hozzám jobban kötõdik a kislány), már a második héten sírás nélkül ottmaradt az oviban.A problémám, hogy az óvodában semmilyen ételt-italt nem fogad el, még a születésnapos tortájából sem eszik. A nagyobb gondom azzal van, hogy Lili senkivel nem beszél az óvodában, pedig a kislányok körbeveszik, szívesen játszanak vele. Elfogadták Lilit úgy is, hogy nem beszél. Otthon azonban mindent elmesél, elmondja a tanult mondókákat, dalokat.Van egy közeli barátnõje az oviból, már õt is elhívtuk hozzánk, hátha a megszokott környezetben "megnyílik". Sajnos nem sikerült,némán játszik barátnõjével.Az igen-nem szavakat használja csak itthon az ovis társával. Az oviban pedig a fejét rázza. Az óvónõket szereti és óvodába is szívesen jár,ezeket el is mondja, de látom is rajta, hogy jól érzi magát a közösségben. Mit javasol óvónõ, hogyan tudnám unokámat rávenni, hogy az óvodában is beszéljen? Már próbáltam "zsarolással"is, hogy csak akkor viszem el lovagolni, ha beszél az oviban.Ön, hogy vélekedik errõl? Jövõre már nagycsoportos, mi lesz, ha az iskolában sem fog megszólalni? Válaszát elõre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: egy aggódó nagymama.
Válasz >>>
Kedves Óvónéni!
Egy "fura" kérdéssel fordulok Önhöz. A napokban hallottam, hogy a beszoktatás alatt, normális ha sír a gyermek, az lenne a nem normális, ha nem sírna. Az én 2.5 éves kislányom most márciusban kezdte az óvodát, a beszoktatás fokozatosan és egy csepp könny nélkül zajlott. Igaz, hogy nem állami intézmény, mert októberi lévén egy óvodába sem vették volna fel. Aggódnom kellene a könnymentesség miatt? Üdv, Kriszti
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 4 éves, elköltöztünk, ezért 4 hónapja új oviba jár. A csoportjukban nagyon kevés fiú van ( 25-bõl 8 fiú van). A kisfiam a lányokkal szokott játszani, mert a fiúk nem játszanak vele. Az óvónõ azt mondta, hogy nem tud a fiúk közé beilleszkedni. Sajnos meg van engedve kisebb játékok bevitele és mivel a fiamnak nincs olyan játéka ( nem tudunk neki minden drága játékot megvenni ), nem is játszanak vele. Szerintem a fiam nagyon érzékeny, barátkozós, kiegyensúlyozott gyerek és a lányokkal nagyon jól eljátszik. A régi óviban nem volt ilyen gond, ott fiúkkal is játszott, bár ott több fiú volt a csoportban, mint lány. A másik dolog, hogy a fiam sokat volt beteg amióta az új óviba jár, sokat hiányzott. Mivel nem verekedõs, van, hogy a lányok védik meg. Biztos zavarja, hogy a fiúk nem játszanak vele, mert itthon szokta is mondani. Úgy látom, hogy az óvónõk nem sok mindent tesznek azért, hogy befogadják a fiúk. Mit lehetne tenni? Egyáltalán baj az, ha a lányokkal barátkozik? Nem gond az, hogy ilyen kevés a fiú a csoportban? Egyébként szeret járni az óviba. Segítségét elõre is köszönöm! Üdvözlettel: Szilvi
Válasz >>>
Kislányom januárban töltötte a 4. életévét. Szeptember óta óvodás. Szenvedünk. Én okos szülõ óvonõt választottam, így társaitól külön került (ezt nem tudhattam). Januárra kicist kialakult a helyzet, de már megint a minden esti sírásnál tartunk. Az óvonók kétszer adták ki bepisilve (észre sem vették) és 11-15,30-ig sírt - fogadott az Óvonõ. Kérdeztem mit tehetnék még, hogy szeressen járni. Makacs, önfejû kislány volt a válasz. Mit tegyek? Vigyen máshová? Kérem segítsen hogy tudok még segíteni a lányomnak.
Éva
Válasz >>>
Kedves Óvónõ !
A tanácsát, segítségét szeretném kérni.Kislányom júliusban lesz 3 éves.E hónap végén lesz az ovodai beiratás.Több verziót, tanácsot kaptam azzal kapcsolatban , hogy mikor vigyük a picit oviba. Van aki szerint áprilistól, s van aki szerint ráérnénk szeptembertõl.Szeretném kikérni a tanácsát, hogy Ön melyik, milyen idõpontot javasolna, mi lenne a legjobb a kislánynak. Válaszát hálásan köszönöm.Tisztelettel:Monika
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam, Olivér, 2008. szeptember végén 3 évesen kezdte az óvodát. Sajnos nem Érden, ahol lakunk, mert két óvodából is elutasították helyhiány miatt. Ezért sajnos elég messzire, Albertfalvára egy egyházi óvodába hordom õt. Sajnos vegyes csoportba jár, ahol a gyerekek 80%-a már 6-7 éves és lassan iskolába megy. Két fiatal óvónénink van, az egyikkel voltak gondok az elején is már, a beszoktatás körül is, mert többször kellett szinte könyörögnöm, hogy ott aludjon a gyerek. Pedig van ahol már egy nap vagy egy hét után ott aludhat a gyerek. Itt én kifogásnak éreztem hogy ott aludjon, mert tudta, h akkor még a három év alatt összegyûlt szabimat töltöttem és szerintem ezért nem akarta. Elhiszem hogy sokan vannak a csoportban, /30 gyerek!!/, de az ne a gyerek és az én hibám legyen már. Nem beszélve arról hogy a beszoktatás szerintem nem hónapokig tartó dolog.
Harmadszori kérésemre is visszautasító választ kaptam, bár nem mondta ki, de ez volt a lényeg, így elmentem a vezetõnõhöz és õ is nekem adott igazat. Így onnantól kezdve ott aludhatott.
Sajnos sokat sírt a kisfiam a beszokás alatt, míg beértünk az óviba akkor is és bent is és sokszor be is pisilt.
Ez az óvónõ már az elején sem volt nekem szimpatikus, de gondoltam majd talán kellemesen csalódom benne. Hát nem így lett. Sokszor láttam tõle hogy ha sírt a kisfiam odament hozzá és legalább vígasztalta, párszor fel is vette, bevonta a játékokba amit a nagyokkal játszott. Késõbb már olyat is láttam tõle, hogy sírt a fiam elindult felé, a fiam nyújtotta a karját h felvegye és közölte vele hogy "nem veszlek fel mert megszokod". Nem tudom mitõl tartott, hogy talán a fiam megkedveli netán?? Egy kisgyereknek aki csak rövid ideje jár óvodába épp hogy meg kellene könnyíteni az ott létét, és nem még jobban nehezíteni, pont azért h szeressen oda járni, ne az maradjon meg neki majd h õt ott csak rossz dolgok érik, mert ilyenkor már magyarázhatom neki hogy ne sírjon mert oda a gyerekek játszani járnak barátokat szerezni, és jól érezni magukat. Így a szülõk dolgát is megnehezítik. Nem beszélve arról hogy egy három éves gyereknek aki most kezdi megszokni azt hogy most már nem csak anya van, hanem más gyerekek és más felnõtt vigyáz rá, nagyon sok türelem, sok szeretet és megértés kell, és ha még netán az óvónéni még mosolyog is mellé néha, az már fél siker szerintem legalább is.
Aztán azért is külön szólnom kellett neki, hogy reggelizzen agyerek odabent mert h mi Érden lakunk és fél hétkor kelünk h nyolcra beérjünk az óvodába és nem minden gyerek tud korán reggel enni.
Erre a kérésemre az volt a válasza, hogy " itt a lehetõség, és mutat a zsúrkocsira". Elhiszem hogy próbálják az önállóságra tanítani, de azért egy három éves gyerektõl még ne várja már azt el amit egy hat hét éves gyerek már simán elintéz. Mondtam neki, hogy értem de azért neki még kellhet segítség.
Aztán láttam hogy segített neki. De hogy ezért külön szólni kelljen, na mindegy, az a lényeg h reggelizik most már azért.
Most március elején jutottunk el odáig a kisfiúval, hogy vére nem sír egyáltalán az óvodában és nem pisil be. Március elején kértem az óvónõktõl idõpontot, hogy beszélgessünk arról hogy szerintük miért van az hogy a kisgyerek sehol máshol nem pisil be, csak ott az óvodában és közvetlen alvás után. Mert azért ha már tudják h sokszor bepisilt eddig akkor küldjék ki többször pisilni, aztán már egy ideje ezt is csinálták ahogy ez kiderült. Szerintem ez azért volt, mert nem úgy törõdtek a kicsikkel ahogy kellett volna, mert volt még pár kicsi aki ugyanúgy bepisilt.
Volt egy nagyon nehéz hetünk, amikor visszamentem dolgozni/már nem dolgozom ott, pont a fentiek miatt/ mert nagyon korán keltünk a gyerekkel, /fél hatkor, hogy háromnegyed nyolcra beérjek dolgozni/ és csak háromnegyed öt körül értem oda érte, szóval neki is sok volt, és nekem is. Anyósom segített hogy elérjük a távolsági buszt és kihozta õt a megállóba és mondta szinte minden nap h ott sírt szegény egy sarokba mikor érte ment. Miért nem lehet jobban figyelni a kicsikre, pláne ha már alig vannak a csoportban, mert sok gyerek már hazament? Tehát azon a bizonyos fogadóórán ezt is megmondtam, hogy nagyon jött be nekünk ez a vegyes csoport és hogy szerintem a kisfiúnak azért tartott ilyen sokáig a beszokás mert nem úgy figyeltek rájuk oda mint a nagyokra. Én elhiszem hogy a nagyokkal is kell foglalkozni az iskola miatt is, de akkor szervezze úgy hogy jusson idõ a kicsikre is. Mert hogy ez volt a válasz a kérdésemre hogy a nagyokkal is foglalkozni kell. Megértem hogy nem könnyû olyan foglalkozást kitalálni ami leköti a három évest is meg a hat hét évest is, de a kicsiknek most kell megalapozni azt hogy ne legyenek késõbb sem beilleszkedési gondjaik.
Szóval ezért szeretném a véleményét kérni arról hogy szeretném átíratni Érden óvodába a kisfiamat, egyrészt mert közelebb is lenne, másrészt anyagi okok miatt is, mert sokba kerül az hogy oda járunk, harmadrészt hogy talán itt sokkal segítõkészebb óvónénink lesz, és a kisfiam végre eljut majd oda is egyszer hogy szeret majd járni.
Szeretném kérdezni, hogy ebbõl kifolyólag én helyesnek tartanám az itteni óvodában a rendes homogén csoportot, hogy talán akkor vele is épp úgy törõdnek majd mint a többiekkel. Mi errõl a véleménye Önnek, mint szakértõnek? Ugyanezek a gondok várnak ránk még egyszer mint ebben az óvodában ahova most járunk? Ugyanilyen nehezen szokná meg, vagy ez függ az óvónõktõl is? Tanácstalan vagyok, kérem a segítségét és várom mielõbbi válaszát.
Szeretnék elnézést kérni, hogy ilyen sokat írtam, de szerintem ha nem írok konkrét gondokat, úgy talán Önnek is nehezebb ésszerû választ adni.
Köszönöm a türelmét még egyszer.
egy érdi aggódó anyuka
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ!
A kisfiammal három hete kezdtük a beszoktatást a bölcsibe,mert vissza kellene mennem dolgozni.A fiam eddig ekég nyitott gyerek volt hamar feltalálta magát társaságban ,volt sok kis barátja a környezetünkben akik vele egykórúak(most fogja betõlteni a 2 éves kort)A probléma ott kezdõdött amikor ott kellett hagynom a bölcsibe.Addig nagyon jól elvolt a többi gyerekkel és feltalálta magát.De sajnos azóta ,igaz hogy bemegy a terembe de sír vagy nem csinál semmit ,nem játszik senkivel.Most már az apukája viszi mert azt kérték hogy vigye olyas valaki akihez nem ragaszkodik annyira hátha úgy menni fog.Már játékot is vittünk be amit nagyon szeret itthon de azzal se hajlandó játszani.Az ovónõk azt mondják hogy õ nagyon okos gyerek és tudatosan nem akarja hogy neki ott kell lennie de sajnos máshogy nem tudjuk megoldani a vigyázását ,engem meg várnak vissza a munkahejemen.Itthon folyamatosan beszélgetünk vele a bölcsirõl ilyenkor általában úgy tesz mintha nem figyelne.Ez azért furcsa nekünk hogy így tiltakozik mert elõfordúlt sokszor hogy napokig elvolt anyáék nélkül bárhol,és nem is volt soha ilyen hiszti anya után.Ilyenkor mit lehet tenni?már teljesen tanácstalanok vagyunk.Elõre is köszönöm válaszát
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam májusban lesz 5 éves, kisközépsõs az oviban. Nem alszik ott, ebéd után hazahozom (már tavaly is így volt, nem igényli a délutáni alvást, és este rendes idõben elalszik ennek köszönhetõen), itthon vagyok a kislányommal aki júniusban lesz 2 éves, így ezt könnyen megoldhatom. Nem igazán szeret oviba járni.. Minden reggel van egy kis sírás, és mérgelõdés amiért ma is oviba kell menni. Hiába mondom neki, hogy ebéd után már ott vagyok érte, és nekem dolgom van délelõtt, és hogy neki így a legjobb mert a pajtásokkal játszhat addig. Az óvónénik nem panaszkodnak rá, állítólag barátkozik, nem sírdogál, jól megvan amíg ott van. Itthon viszont egész délután szinte csak unatkozik, vagy a kishúgát szekálja... Azaz játszani szeretne vele, de nem úgy ahogy azt Sára elképzeli. Néha jól mûködik a kapcsolatuk, ha egy hullámhosszon vannak éppen, de mondom leginkább nyúlással és unatkozással tölti a délutánt. Akkor játszik kizárólag ha én is, vagy az apja leülünk mellé, és vele együtt játszunk. Tudom, hogy le kell kötni a gyerkõcöt, mert úgy látszik õ magától tényleg nem találja fel magát, de nem mindig van ihletem/idõm foglalkoztatni és bosszant hogy egyedül nem tudja lefoglalni magát. A kérdésem az volna, Ön szerint normális-e hogy az ötéves kisfiam nem tudja lekötni magát, és nem játszik egyedül? Tele van dinókkal, állatokkal (ezek érdeklik), de nem tud velük játszani...
Válaszát elõre is köszönöm!
Kornélia
Válasz >>>
Következõ 10 beszoktatás
|
|
