 |
beszoktatás
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!Kislányom decemberben volt 3 éves. Nem jár még óvodába, mert ahová szeretném beíratni évközben nem vesz fel gyermeket. Így majd csak szeptemberben kezdi az ovit. Nagyon okos értelmes, magabiztos ugyanakkor nagyon érzékeny a kislányom. Felnõttekkel, gyermekekkel egyaránt kezdeményezõ, mind játékban mind beszélgetésben. Járunk zenebölcsibe, gyerekjógára, sokat vagyunk játszótéren tehát találkozik gyerekekkel. A problémám viszont az, hogy ha valami sérelem éri rögtön elkezd sírni. Ez nem is lenne nekem gond, de vannak olyan gyerekek akik kimondottan „rászállnak” és még tovább hergelik, provokálják. Az én kislányom pedig még jobban sír.
Sajnos én is ilyen voltam gyerekkoromban, tehát pontosan tudom mit él át. Az óvodáról még nagyon kellemes emlékeim vannak (köszönet érte tündéri óvónénimnek), de az általános iskolában már a kicsúfolással sajnos sokszor szembesültem és mind azért, mert könnyen sírva fakadtam. Nem szeretném, hogy ugyanezeket átélje a kislányom is.
Hogyan kezeljem, ha ilyen gyerekkekkel kerül kapcsolatba? Mit mondjak neki? Hogyan védheti meg majd magát, ha bekerül az oviba?
Köszönettel Adrienn
Válasz >>>
Kedves Óvónõ !
Kisfiam szeptemberben kezdte az óvodát és még mindíg nem szokott be. Vegyes óvodai csoportba jár, valamint többnyire testvér gyerekek járnak oda. Két új gyereket vettek fel, az Én kisfiam az egyik (a másik kisfiú még nem alszik ott). Kisfiam elven, cserfes, míg az óvonõk szerint egy csendes kisfiú és "még mindíg nem jött meg a hangja". Az egyik óvónõhöz ragaszkodik, amelyik megvigasztalja, ha sír. Nem akar járni, már az esti fürdésnél sír, valamint reggel és természetesen az óvodába is amikor ott hagyom. Állítólag napközben már nem. Próbálom bíztatni, hogy barátkozzon a gyerekekkel, de a kisfiam azt mondja, hogy nem akarnak vele játszani, elküldik, hogy ne menjen oda. Szóval folyton elutasításba ütközik. A kisfiam egyértelmûen azt mondja, hogy azért nem szeret járni, mert nem barátkozik vele senki. Szülõket nem ismerem, akit ismerek arra a kisfiam azt mondta, hogy nem akar vele barátkozni, mert verekedõs. Nagyon szeretném ha az Én kisfiam is boldogan menne az óvodába. Mit tegyek ?
Válasz >>>
Üdvözlöm!
Gyermekem középsõs óvodás,aki szívesen, örömmel járt ez idáig óvodába.Azonban egy hónapja szeretett óvónénie másik óvodába ment dolgozni. Kislányom sokszor mondja, hogy a "régi"óvónénit szeretné, az újjal teljesen elutasító.Már reggelente alkudozik, mert nem szeretne óvodába menni,sírva adom be az óvónõnek, aki sokára tudja csak megvígasztalni.Játéka is megváltozott,sokszor elmerengve ül a játékok felett.Gondoltam az óvodaváltásra is, de lehet, hogy ártanék vele, ha kiszakítanám a megszokott környezetébõl?Tanácsát szeretném kérni,hogyan tudnám gyermekemnek ezt a nehéz idõszakot könnyebbé tenni.
Válasz >>>
Kedves Ovónõ!
Ausztriából írok Önnek. Több kérdésem is lenne: A beszoktatásnál mennyire számit nehézségnek hogy még semennyire sem beszél a kisfiam németül? A kezdeti boldog besétálások után most minden reggel úgy kezdi, hogy nem kell menni óvodába? Igaz angolul a korának megfelelõen az apjától azt tanulva második nyelvként jól ért és beszél ezzek kommunikálva az osztrákokkal, de még a helyi nyelvet nem beszéli. Szerintem az elmúlt három hónapban amióta itt vagyunk a pesztrától aki jár hozzánk sokat tanult és szerintem érti is, de ez még semmi. Mit gondol a nyelvi kifejezés hiánya zavarhatja õt ezért nem szereti? Amikor kérdezem miért nem akarsz menni, nem mond semmit. Viszont 2perc múlva amikor az ovónéni elveszi tõlem már nem sír. Vigyen esetlem minden nap? Itt fakultatív az is, hányszor viszem csak fixen tartani kell a bevállalt napokat. Talán az zavarhatja, hogy nincs folytonosság? Kérem segítsen elég komplex kusza ez az osztrák ovis történetem, de szeretném ha mindketten szép emlékeim és fõleg könnyebb reggelek várnának. Köszönettel, M. Rebeka
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 18 hónapos és most kezdtük el a beszoktatást a bölcsõdében. Azonban õ egy elég félénk gyerek, nem vágyott különösebben gyerektársaságra korábban sem, ha alkalmat teremtettünk neki. A munkahelyemre viszont visszavárnak és úgy gondoltuk, megpróbáljuk a bölcsõdét. A gond viszont az, hogy már az elsõ napon, amikor mellette voltam a csoportszobában, belém kapaszkodva sírt szinte végig, aztán a második nap is így kezdõdött. Miután jó 20 percet üvöltött, a gondozónõvel úgy beszéltük, hogy kimegyek, hátha sikerül nekik elterelni a figyelmüket. A fél óra alatt néha abbahagyta a sírást, de többnyire sírt és engem követelt. Aztán a harmadik napon is otthagytam, mert továbbra is sírt nálam, persze gondolom ekkor már azért, hogy ne hagyjam ott. Elköszöntem tõle, mondtam, hogy jövök nemsokára érte és kimentem. 1 óra múlva jöttem vissza érte, néha ekkor is abbahagyta a sírást, evett is egy kicsit az ebédbõl. Azonban a negyedik napon végig ordított miután eljöttem, a másfél óra alatt szinte alig hagyta abba a sírást. Most itt tartunk. A kérdésem az lenne, hogy van-e értelme így tovább folytatni a beszoktatást? De attól is tartok, hogy ha most visszakozok, akkor elõbb-utóbb úgyis óvodába kell menni és ugyanez fog lejátszódni. A természete nem fog megváltozni és ráadásul jobban is fog még kötõdni hozzám. Mi a tapasztalat ilyen esetben a beszoktatásról?
Válasz >>>
Tisztelt óvónõ!
A kislányom négy éves múlt, 3 éves korától jár oviba (akkortájt államvizsgáztam és terveztük a testvért). 2-3 hét alatt - igaz sírással - de megszokta az ovit. Szeptemberben megszületett az öccse és azóta szinte alig volt oviban mert állandóan beteg (tüdõgyulladás, kötõhártyagyulladás stb.). Két hónap szünet (közben karácsony) után végre ment oviba, de borzasztóan sír, tiltakozik, nem akar menni soha többé, könyörög, hogy mentsük meg, ne hagyjuk ott (férjem viszi õt reggel és én megyek érte a kistestvérrel délben). Most már ott tartunk, hogy elõzõ este nem nakar elaludni, csak sír és könyörög, hogy ne kelljen oviba menni másnap. Barátai vannak, az óvónénik kedvesek, szereti õket, ott aludnia sem kell (már 2 éves kora óta nem alszik napközben), itthon is sokat játszunk együtt, nem hanyagoljuk õt el testvér mellett - úgy érzem, neki mégis kevés a vele töltött idõ. Nagyon bánt minket, amikor szívettépõen sír és könyörög. Mit tegyünk? Mivel tudnánk megszerettetni az ovit? Türelmesen állunk a dologhoz, mesélgetünk neki arról, hogy milyen volt a mi ovink és mi mennyire szerettünk járni, hogy miért járnak oviba a gyerekek, hogy miprt jó neki, ha oviba jár. De õ csak egyre azt hajtogatja, hogy itthon akar maradni a mamival és az öccsével.
Elõre is köszönöm a választ! A férjem is nehezen tud a munkára összpontosítani ilyen reggelek után és meg itthon szenvedek. Segítene esetleg, ha én vinném õt reggel (nyilván a kistestvérrel együtt mennénk).
Köszönöm. Manyi
Válasz >>>
Két fiam van Ákos és Ádám. Ákos november 16-án töltötte a 3. életévét, Ádám augusztus 25-én született. Ákosnál problémák vannak az ovis beszoktatással. Mivel fél az idegenektõl és idõ kell neki amíg megszokja õket, ezért októbertõl el kezdtem beszoktatni az óvodába. Úgy gondoltam minél többet lehessek mellette az udvaron mielött a csoportszobába menne, mert oda én nem mehetek be vele. (Ezt drasztikusnak találom.). Eleinte csak 2-3szor mentünk egy héten, mert nagyon nem akart oviba menni. Szépen lassan eljutottunk odáig, hogy elkezdett egyedül homokozni, két csoporttársával motorozni, beszélgetni az óvónõvel. Persze én vegig ott voltam. Egyik alkalommal otthagytam 15 percre úgy, hogy nem szóltam neki. Egy kicsit megszeppent, de nem sírt és mikor megjöttem éppen jót játszott az óvónõvel. Utólag megbántam, hogy nem szóltam neki. Egy párszor még jártunk együtt az udvarra, aztán javasolták, hogy próbáljam meg a csoportszobában hagyni. Mindent megbeszéltem vele elõre. Az öltözõben álltunk, de nagyon nem akart elengedni, Ádámot meg kinnthagytam és mivel felsírt kimentem megnyugtatni, az óvónõnek jeleztem, hogy nem fogok visszajönni, ezért bevitte Ákost a csoportszobába. Integettem neki az ablakon keresztül õ meg csak ordított torkaszakadtából. 1 óra múlva az udvaron találkoztunk. Azt mondták sokáig elég erõteljesen sírt, de végül sikerült megnyugtatniuk, bár tízórait nem evett. Azt mondták már ki akart jönni az udvarra, de nem hozzám, hanem motorozni. Persze amikor meglátott hozzámjött és mivel nem akart maradni elmentünk. Azt mondták másnap jöjjünk korábban amikor még kevés gyerek van bent, mert akkor jobban oda tudnak figyelni rá. Megijedtem, hogy ennyire sírt, ezért inkább megint csak az udvarra mentünk. Míg vártunk a gyerekekre szólt, hogy kakilnia kell, de hiába kérleltem nem akart menni wc-re. Nyár végére már teljesen szobatiszta lett. Kijöttek a gyerekek és elég gyors búcsú után otthagytam 1 órára (Annyit beszéltem meg vele elõre, hogy ott fogom hagyni azt nem hogy mennyi idõre). Mikor visszamentem ott állt egymagában és nyöszörgött. Magamhoz öleltem és éreztem, hogy bepisilt, bekakilt. Hogy szólt-e az óvonõnek nem tudom, az óvonõ azt mondta nem vette észre, hogy bepisilt, bekakilt, csak annyit mondtak, hogy vígasztalhataltan volt. Ez az eset óta nem voltunk oviban.
A kérdéseim a következõk:
-Lehetséges, hogy egy óvónõ nem veszi észre, hogy egy gyerek bepisil vagy bekakil?
-Ilyen eset gyakran elõfordul? (bepisil, bekakil)
-Érdemes óvodát váltani? (pl. egy olyan ovit választani, ahol a csoportszobába én is bemehetek, vagy mert már eleve utálja ezt az ovit)
-Várjak az ovival következõ szeptemberig? (kistesó is épp most jött, vagy lehet eleve korai neki)
-Én rontottam el valamit?
-Hogyan próbáljam beszoktatni?
Teljesen tanácstalan vagyok.
Válaszát elõre is köszönöm!
aggódó anyuka
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Fiam szeptember óta jár óvódába,a többi gyerek aki szintén akkor kezdte az ovit mér rég beszokott,az én fiam viszont még mindig nehezen akar beilleszkedni a közösségbe.Reggelente sirva megyünk az óvónõk elmondása szerit sokat sír,bár most már annyi javulás van,hogy a tornaterembe teljesen feloldódik. Az óvónõk bíztatnak,hogy nem minden gyerek szokik be olyan könnyen és hogy legyek türelmes majd megtörik,de mennyi idõ kell? Négy évesen kezdte az ovit mert késõn lett szobatiszta,talán sokat volt velem és ezért nehezebb neki?
Válaszát elõre is köszönöm:Csiszárné
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A segítségét szeretném kérni (megint...)!Kisfiam 3 éves és szeptembertõl ovis.Nagyon várta,3 napig járt és beteg lett,ami elhúzódott két hónapig.Amikor végre meggyógyult megint izgalmakkal,érdeklõdve vártuk az ovit.Három napig repült az oviba,de a 4.nap sírt,nem akart bemenni,vissza is hívott az ovónõ,hogy szerinte beteg lesz.Nem lett az,így vittem a következõ héten is,de csak ordított.Aztán a héten mindennap jobb lett,péntekre már nem is sírt,de látom rajta,hogy nem szereti,csak muszályból ment be a csoportba.Most a héten megint beteg,elõre rettegek a hétfõtõl,amikor újból megyünk.Neki nem mutatom az aggodalmamat,türelmes vagyok vele,de ott kell maradnia az oviban délelõtt.Beszélgetni nem nagyon akar az oviról,próbálom kijátszatni vele,hogy mi történik ott,de mindig áttér másra.Amíg az oviba érünk,az úton mindig elmondja,hogy Õ nem fog játszani.Ezt sem tudom mire vélni,hiszen annyira elmélyülten, szépen játszott mindig.
Nagyon bánt,hogy ennyire rosszul érzi ott magát és szeretném,ha tanácsot adna,mivel könnyíthetném meg neki az ovódai életet.Nagyon rossz érzés amikor a zokogó kisfiamat kell otthagynom úgy,hogy tudom nem érzi ott jól magát,inkább velem szeretne lenni.A sírás abba marad állítólag egy rövid idõ után,de akkor sem jó ez így sem neki,sem nekem.
Köszönöm válaszát,Orsi
Válasz >>>
Kedves Óvónõ! Kislányom 4 és fél éves. Már középsõ csoportos óvodás. Mikor elkezdtük az óvodát nem volt gond, már az elsõ nap ott aludt, hiszen a bölcsõdébõl "vittük magunkkal" a kis barátnõjét, így együtt szoktak be. Dorka nagyon kötõdik a saját óvónénijeihez, az egyikhez kifejezetten. Egyébként nagyon jól érzi magát az óvodában, sok barátja van, sokat játszik, de reggelente sokszor sírdogál. Különösen akkor, ha nem a saját csoportszobájába kell mennie, vagy nincs ott a kedvenc óvónéni. Annak ellenére, hogy szereti az óvódát, a pedagógusokat, a gyerekeket az ottani játékokat, reggelente valósággal le kell fejtenem magamról, szorít magához, puszil, és folyik a könnye. Egyrészt majd' megszakad a szívem, másrészt dühít, hogy rajta kívül senki nem sír (egyik kiscsoportos sem), és minden reggel elkésem a munkahelyemrõl. Az óvónénik nyugtatnak, hogy amint kiteszem a lábam az oviból megszûnik az elkeseredés, és nevetve játszik. Mit tanácsol, hogyan lehetne a reggeli "mûsorról" leszoktatni, hogy ne törje a szívemet minden nap? Várom válaszát. Köszönettel Anna (Miskolc)
Válasz >>>
Következõ 10 beszoktatás
|
|
