 |
beszoktatás
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3 és fél évesen szeptemberben nagy örömmel kezdte meg az ovit. Már az elsõ napon ott maradt nélkülem, nagyon boldog volt. Én még itthon vagyok a kislányommal, így Ábel csak fél napig ovis, úgy gondoltam, ez így helyes. Továbbra is jól érzi magát, mindig hangsúlyozza, hogy õ óvodás nagyfiú. A probléma az, hogy a csoportban nem úgy viselkedik, ahogy azt az óvónénik elvárják, ha megtetszik neki egy játék, elveszi a gyerekektõl, nem durván, csak úgy gondolja, hogy ezt szabad, ezért gyakran kerül konfliktushelyzetbe, a többi gyerek már menekíti a játékokat elõle. Nagyon el van foglalva a csoportszobában lévõ játékokkal, ezért nem lehet õt tartósan lekötni, az óvónéni szerint csapong, ami azt jelenti, hogy ha meglát valamit, abbahagyja azt amivel el volt foglalva. Ezért nem lehet sokáig bevonni a közös foglalkozásokba, csak akkor, ha valemelyik óvónéni vagy a dadus csak vele foglalkozik. Zavarónak tartják a viselkedését, úgy vélik, még nem értett meg a személyisége a közösségi életre. Én nagyon elszomorodtam, mert úgy gondoltam, hogy az óvoda lesz az a hely, ahol ezt megtanulja, hiszen eddig csak velünk volt itthon, kvázi, amikor csináltunk valamit, akkor azt együtt vele kettesben , tehát ezt szokta meg. Akkor honnan kellene tudnia, mi a dolga egy 20 fõs csoportban? Egyébként nagyon értelmes, imád olvasni, sok mesét, verset tud, hangsúlyozva mondja el õket, szívesen és nagyon könnyen tanulja meg. Egyáltalán nem agresszív, nagyon melegszívû kisfiú, ezért szomorít el, hogy õt kvázi egy zavaró tényezõnek tekintik, holott szerintem egy verekedõs, vadulós gyerek sokkal zavaróbb, belõlük pedig akad bõven. Kérem, írja meg véleményét!
Köszönettel:
Mészáros Emese
Válasz >>>
Kedves Ovónéni
Segítséget szeretnék kérni abban, hogy van egy 3 éves kisfiam.
Szeptemberben kezdett el oviba járni akkor minden rendben volt elõtte bölcsibe járt egy kis létszámú csoportba.(8 létszámú magánbölcsi)
Mostanában már a kocsiba mondogatja, hogy nem akar oviba menni és amikor megérkezünk tiltakozik.
Kiszalad a helységbõl, elbújik a sarokba és a mai napon abban a pár percben amíg ott voltam kétszer is bepisilt.
Az ovo nénikkel kapcsolatban ugyan mindegyiknél sír, de míg az egyik ovo néni felemeli és elkezd beszélgetni hozzá és rögtön abba hagyja addig a másiknál ez csak fokozódik rúgkapál nem is tudja felvenni.
Pedig a másik ovo néni is aranyos csak õ eddig nagyobb csoportos gyerekek között volt és Én úgy vettem észre, hogy nem tudott a fiammal olyan belsõséges kapcsolatot kialakítani.
De ez csak reggel van délután mindegy, hogy melyik ovonéni van jól érzi magát alig akar hazajönni.
Minden nap egyre rosszabb nem tudom, hogy mitévõ legyek volt már máskor is, ritkán, hogy napközben bepisilt, de ez inkább úgy fordul elõ, hogy addig tartogatja nem megy ki idõben és a végén bizony szaladva megy ki és az eleje becsurog.
Tudom, hogy türelmesnek kell lennem ez meg is van mindig mondogatom, hogy miért kell oviba járni.
Kérdezgetem, hogy miért sírsz reggelente, de nem tudja megmondani, hogy miért.
Nem tudom mitévõ legyek? Tudom, hogy idõt kell adni neki, de félek attól, hogy lelkileg összetörik.
Várom mielõbbi válaszlevelét.
Egy aggódó anyuka üdvözlet L.Szilvia
Válasz >>>
Tisztekt Óvónõ,
Kisfiam tavaly 2 és fél évesen szeptemberben kezdte meg állami bölcsi hiányában a magánbölcsit. Egy évig járt oda, állandóra csak õ volt az egyetlen de voltak beugró gyerekek is. Nem utolsó sorban a bölcsis néninek három gyerekével is jól kijött fõleg a legkisebb lánnyal aki az elsõ évét kezdte meg az iskolában. Nagyon sok szépet és jót tanult csak dicsérni tudom azt az egy évet. Idén szeptembertõl ovisok lettünk, a beszoktatás egy hétig tartott. Volt sírás, volt hogy a kezembõl vették ki a gyereket reggel. Ma már csak azt halljuk a fiamtól reggelente, hogy nagyon fogunk hiányozni neki de nem sír. A probléma ott kezdõdik, hogy állítólag az oviban lökdösõdik és rugdos és az óvónõje azt mondta nem tud ezzel mit kezdeni. (Egyedül ugrálóvárban láttam hogy arrébb lökött egy kisgyereket, de nem dühbõl és mindig megbeszéljük ha butaságot csinál) A héten büntetésbe állították nem játszhatott sokáig. A bölcsiben ilyen probléma nem volt egyáltalán, mindig le volt kötve a figyelme. Lehetséges, hogy az oviban nem kap elég figyelmet, az óvónõ nem csak vele foglakozik és ezt nem tudja feldolgozni. Az ügyeletes óvónõ mesélte az egyik kislány fülébõl kitépte a fülbevalót. Aztán javított és úgy mondta, hogy kikapcsolódhatott a fülbevaló és a fiam hogy nem tudom kiszedte a fülébõl. Azóta találkoztunk a kislány anyukájával és egybõl leírt minket, hogy a mi fiunk egy agresszív gyerek kezeltessük. Persze teljesen másképp mondta el a történteket. Egyáltalán nem tartom agresszívnak a fiamat, inkább eleven és több odafigyelésre van szüksége szerintem. Otthon is ezt tapasztalom, ha nem játszunk vele vagy nem köti le valami butaságok jutnak eszébe. Arra rájöttünk, hogy hancúrozni (pl: csikizés) nem szabad vele sokáig, mert belelendül és játékból ütöget leállítani pedig nehéz. Egyik nap egy nagyobb sebbel jött haza a combján, megkérdeztük és az volt rá a válasz, hogy a kislány aki okozta kezelhetetlen.
Ha megyünk érte egybõl mennünk kell nem marad tovább ott. A bölcsiben úgy kellett könyörögni, hogy hazainduljunk. Amióta ovis lett az éjszakai felsírások is elõjöttek amit nem tudok mire vélni. Egyébként egy kiegyensúlyozott állandóan mosolygós kisfiú. Nem volt jellemzõ a hiszti sem nála, de amióta ovis lett apró dolgokért is tud hisztizni és mindennaposak lettek. Régebben szépen meglehetett beszélni vele bármit.
Segítségét szeretném kérni mit tehetek azért, hogy a fiam ne sérüljön lelkileg örömmel menjen oviba.
Köszönettel: K.N.-né
Válasz >>>
Tisztelt ovóno!
Kérem próbáljon tanácsod adni a kovetkezo problémánkra. Van egy két éves kislányom aki tavasszal sajnos 2,5 évesen oviban megy. Ahogy írtam sajnos mert nem így képzeltem az anyaságim dehát a fonokom hajthatatlan. Ugyhogy munkába kell visszamennem.
En azt szeretném kérdezni, hogy hogy készíthetném azalatt a fél év alatt a kislányom fel arra, hogy a nap nagy részét oviban tolti de nélkulem. Ugyanis nagyon anyás. Két hete már annyira, hogy nem tudok tole elmenni sehová. Sot már volt ugy hogy annyira sírt, hogy utánna hányt.Próbáltam gyakrabban anyukámnál hagyni egyedul de nem akar. Lehethogy egyáltalán nem fogja megszokni az ovit vagy tudok ezen valahogy változtatni? Vagy egyszeruen ez gyerekben van ?
Válasz >>>
Kisfiam az USA-ban született és nevelkedett, gyökeresen más környezetben és kultúrában, mint az itteni. Idén januártól élünk Magyarországon (apjával jó kapcsolatban vagyunk, kulturáltan válunk, így pl idén az egész nyarat együtt töltöttük). Az amerikai kultura sajátossága, hogy õk nem igazán élnek közösségben, hanem inkább szeparáltan, így egy-két kisbarátot leszámítva, akikkel nagynéha összejöttünk fõleg én, daddy valamint féltestvérei voltunk a társasága. Idén márciusban kezdte az itteni ovit, ahol most élünk. Eleinte még nyelvi problémák is voltak, bár gyermekem kétnyelvû, azt szokta meg, hogy magyarul csak velem és nagymamamával beszél,ezért a gyerekekkel és az óvónénikkel angolul akart kommunikálni. Óvõnénik többször kérdezték: érti õ amit mondunk?, mondtam persze, hogy érti, csak szoknia kell. Másik kérdés: Miért nem néz ránk? Én (nem vagyok szakember, csak ösztönbõl): Mert túl sok inger éri egyszerre, ennyi gyerek, ennyi játék, ennyi szabály...elõtte semmi ilyesmi nem volt az életében. Nem is utcában laktunk, hatalmas park vette körül a házunkat és azt csinált, amit akart. Legtöbbször egyedül szeretett játszani, kutyáival, macskáival, estefelé pedig velem vagy az apjával. Ha valahova mentünk, autóba kellett ülni. Nyáron meg a féltestvéreivel volt.
Fiam másik baja, hogy bírja elviselni hogy nem õ van a középpontban. Ez nem az õ hibája, hiszen ahogy éltünk, eddig fõleg felnõttek között volt (és féltestvéreivel, de õk is 16 és 19 évesek akik szó szerint körülrajongták a kistestvért).
Így hát amikor idén márciusban kezdett oviba járni, akkor sok "viselkedés-probléma" volt vele, - ami azelõtt nem volt rá jellemzõ. Természetesen hosszasan elmondtam honnan jöttünk, milyen környezetbõl, hogyan éltünk, mihez szokott hozzá a kisfiam stb., hogy ne érje õket felkészületlenül, hogy valószínûleg más lesz mint a többiek. Ennek dacára már a harmadik nap után elküldtek a pszichológushoz, aki - miután összfoglaltam a "problémát", nagyon megdöbbent ezen. A pszichológus szerint a gyermekem egyébként - amit én, mint anya is tudtam ösztönösen - teljesen normális aki normálisan reagál egy gyökeresen új élethelyzetre amihez valószínûleg hozzájön egy válás miatti stressz is. Tudom, biztos volt baj vele. Nem akart leülni, nem akarta fogni mások kezét séta közben, zavarta a zaj, nem akart énekelni (befogta a fülét hogy csönd legyen, ilyenek). De ha tényleg meghallgattak volna, akkor értették volna, hogy ez mind érthetõ az elõtörténetébol (ezt mondta a pszichológus is, hogy semmi gond, csak türelem és idõ kell hozzá). A konzultációnk lényegében abból állt, hogy engem vígasztalt az óvónénik viselkedése miatt, mert nagyon el voltam keseredve:-)
No a lényeg, hogy kb májusra - az óvónénik szerint is - szépen beilleszkedett, bár mai napig jobban szeret egyedül játszani, mert amiket a gyerekek játszanak az õt már nem érdekli.
Amikor most szeptemberben újrakezdtük az évet, a fiam meglepõen izgatott volt, hogy végre ott alhat az oviban (felkészítgettem rá, eddig négyórás volt, gondoltam, most már ideje váltani). Kértem az óvónénit, hogy próbáljuk meg, ha nem megy, itt ülök kint a kispadon, hazaviszem (otthon dolgozom). Az óvónéni azonban mereven elzárkózott még attól is, hogy megpróbáljuk. Ezt nem értettem, miért? Háromszor kértem majdnem könyörögtem, de nem. Esélyt sem kapott, ez nagyon rosszul esett. Nem vettem észre, hogy a fiam ott áll a hátam mögött. Rá következõ héttõl a fiam ilyeneket kezdett el mondani, hogy a "nem akarok oviba menni", mondom miért? "mert a fiúk durvák" miért durvák? mit csinálnak? "ordítanak" - válaszolta és "verekednek". Tényleg idegesíti a közös éneklés, hangos is, és ha hamis attól megbolondul (kiskorától csak a klasszikus zenét viseli el, autóban is). Ez van, mit tegyek? Ha kiveszem az oviból, akkor hogy tanulja meg a társas együttélés szabályait? Pont itt van a legtöbb behozni valója! Ha csak délig van, akkor hogyan fogom rávenni arra valaha, hogy ott aludjon az oviban? Mióta visszautasították ott is "rosszalkodik" és itthon is nehezebben kezelhetõ. Lehet, hogy véletlen egybeesés, de határozottan onnan lett "ovikerülõ", hiszen tényleg izgatott volt, hogy "vajon hol lehet a csizmás (ez a jele) ágy"?
Azóta is szeret egyedül játszani és inkább betükkel és számokkal, mint játékokkal (vagy ilyesmikkel). Erre az egyik óvónéni, hogy talán autista. Meg hiperaktív. Én nem utasítok el semmilyen vizsgálatot, de tudom, hogy a gyermekem nagyonis normális. Rengeteget foglalkoztam vele, három éves koráig szopizott, intelligensebb az átlagnál (jóval) DE nem átlagos. Az zavar, hogy mindenféle "problémákat" keresnek benne, ahelyett, hogy kicsit türelmesebbek lennének vele. Mert így csak az lesz, hogy a gyerek valóban el fogja hinni, hogy õ "problémás" és "valami baj van vele". Ez teljesen az ellentétje, mint ahogyan én eddig neveltem.
Azóta a gyerek csimpaszkodik belém, nem akar az oviban maradni. És minden nap rosszabb, nem jobb. Mai volt a legrosszabb eddig, ezért is fordultam ide tanácsért. Községünkben még egy ovi van, ma már elmentem beszélni az ottani vezetõvel, szimpatikusnak tûnt és a légkör is barátságosabb volt. De vajon jót teszek-e ha megint egy újabb változást "erõltetek rá"? Hiszen már annyi minden történt vele idén. Vigyem el pszichológushoz? Hiszen õ azt mondta, "csak" türelem kell hozzá. Részemrõl megvan, de én is egyre feszültebb vagyok a reggeli cirkuszok miatt és délután is agresszívabb itthon, tehát engem is érint. Hova lett az én angyalkám? Mi történik abban az oviban? Hogy tudnék segíteni?
Nem bántom az óvónéniket, õk is túlterteltek. Szerintem nonszensz, hogy 27-en vannak egy csoportban és ebbõl 19 fiú. Mégiscsak egy másik ovi a megoldás?
Elnézést a hosszú hozzászólásért, de nehéz lett volna röviden leírni a problémát.
Válasz >>>
Jó napot!A kérdésem 4 és fél éves kislányommal kapcsolatos,aki még mindig nem jár ovódába.Mivel novemberi szûletésû,és van 1 két és fél éves huga nem akkartam hamar oviba adni ,mert othon vagyok.A tavaszal szeretem volna beszoktatni az ovonönk unszolására,de nem sikerült,2 hetet járt úgy reggel sirt majd megnyugodot,de csak délig volt.Mihelyt este lett onantol a gyerek már sirt.hogy nem akkar menni,nem aludt csak keveset azt is nyugtalanul.Majd jött a hétvége és hiába nyugtatuk állandoan sírt és magába fordult.Akövetkezõ hetet már reggel,délbe végig sírta,de az ovónönk eröltette,végül bárányhimlõ lett az oviba így bezárták.A gyerek 6kg-ot fogyot,pedig õ nem volt beteg,és onnontól annyira anyás lett,hogy még a vécére is jönn velem,mihelyt nem lát sír utánam.Nagyon féltem,hogy lelkibeteg lesz ha megint elviszem,hiszen retteg az ovi szó hallatán már.Nagyon erõs anya-gyermek kapcsolatunk van a háziorvos szerint is.Válaszát elöre is köszönöm.Tiszteletel:Mácsiné
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Lányom 3,5 éves, már több, mint fél éve jár óvodába. A beszoktatáskor volt reggel sírás, de napközben már nem volt semmi gond. A hosszú nyári szünet után (2,5 hónap) az elsõ nap ugyan sírt, de aztán minden rendben volt, délután nem is akart elindulni haza. Most viszont megint sír reggel, már itthon mondja, hogy nem akar menni, aztán bent el is pityeredik. Máskor is elõfordult már, hogy hetekig minden rendben volt, aztán kezdte megint a reggeli sírást. Ha kérdezem mi a baj, azt mondja, nem akar egyedül lenni, maradjak én is ott. Ilyenkor megbeszéljük, hogy ott a többi gyerek, az óvónénik, stb. Ha kérdezem, felsorolja a barátait, az óvónõk szerint nagyon aranyos, értelmes, okos kislány. A tõlük kapott visszajelzésekbõl úgy érzem, szeretik. A többi gyerek is örömmel üdvözli reggel. Akkor mi lehet a probléma?!
Válaszát elõre is köszönöm!
Üdvözlettel,
Anna
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Egy huszonkét hónapos kislány édesanyja vagyok.Kislányom gyermekközösségben félelemmel reagál társai közeledésére. A tavalyi tanévben megszeretett zeneiskolai foglalkozásokon pedig idén keservesen sír.A kérdésem a következõ: járjunk-e a sírás ellenére a foglalkozásra vagy keressek esetleg egy másik hasonlót. Milyen lépései vannak a közösségbe szoktatásank?
Okozhat-e problémát, hogy nem csak egy hanem több játszótérre is járunk? Szükséges-e egy állandó közösség?
A problémánk lehet, hogy abból fakad, hogy én magam is a félénk típusba tartozom. Ha próbálok változtatni, az egyben a ksilányom problémáját is megoldja?
Válaszát köszönöm.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3.5 éves és most szept.5.én kezdte az ovit.Me, járt bölcsibe és most csak kiscsoportosok közé jár.Nem megy könnyen a beszokás, mert sír reggelente, mostanában esténként is, hogy nem akar menni, mert hiányzom neki.Még csak délelõtt marad ot, ebéd után megyek érte.Én kismama vagyok pár héten belül szülök.Most még meg tudom oldani, hogy elhozom délben az oviból,de ha kórházban leszek nem biztos.Az óvónõk még nem javasolják az ott alvást,mivel még van több sírdogálós gyerek is,akik felzaklatják a fiamat, ha Õ már meg is nyugodna.Ön szerint is jobb várni az ott alvással?De meddig?Attól tartok, ha ezt megszokja,akkor késõbb sem akar majd ott aludni ezt pedig én nem fogom tudni mindig megoldani,hogy elhozzam.Tanácsát és véleményét elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ,
kislányom augusztus elején volt két éves és a múlt héten kezdte el a bölcsõdét. Az elsõ három napban nem volt semmi probléma, nem hiányolt bennünket, gond nélkül el is aludt és vidáman ébredt. Mivel nagyon barátkozó és nyitott kislány, azt javasolták, hogy már az elsõ naptól hagyjam ott egész napra. Úgy tûnt, nem is lesz probléma. A harmadik nap délután az egyik kisfiú elvette a játékát(ez korábban is elõfordult minden gond nélkül) és rátaposott a kezére. Ezt nem a lányomtól, hanem egy másik gyermektõl tudom, mert a gondozónõk nem szóltak. Állítólag a lányom nagyon sírt és azóta nem akar a bölcsibe menni, mert azt mondja fél a gyerekektõl. A gondozónõk széttárják a kezüket és azt mondják nem tudják mit tegyenek. Mindez azért is furcsa számomra, mert korábban a lányom egy talpraesett, a gyermekorvos szerint egy nagyon kiegyensúlyozott, a koránál értelmileg fejlettebb gyermek volt. Nem most került elõször közösségbe, mivel három hónapos kora óta jár úszni, ill. egy éve jár zenebölcsibe is, ahol ha otthagyjuk semmi gond nincs vele.
Úgy érzem elveszítette a bitonságérzetét, kérem adjanak tanácsot, hogyan tudnánk segíteni neki.
Elõre is köszönöm
Egy aggódó anyuka
Válasz >>>
Következõ 10 beszoktatás
|
|
