 |
beszoktatás
Kérdezni szeretnék
Üdvözlöm.
A kérdésem önhöz az lenne van egy 5 éves kislányom és egy 3 és fél éves kisfiam,2012 szeptemberében kezdték el mindketten az óvodát a kislányommal az elsõ perctõl kezdve zökkenõmentes volt a dolog de a kisfiam sírva kezdte és ez a mai napig nem változott. Õ egy eléggé érzelmes gyermek és azt vettem észre hogy nem igazán szereti sem a dada sem pedig az óvónõ hogy ilyen.A gond nem is azzal van hogy sír amikor otthagyom hanem inkább azzal hogy itthon is azon stresszel még hétvégén is hogy neki mennie kell.Már többször kértem az óvónõt hogy segítsen nekünk ezt a problémát megoldani mert egy elég eszes kisgyerek és õk gyakorlatilag azt sem tudják hogy"beszél"mert ha sír azzal büntetik hogy nem mehet oda hozzá a testvére és az óvónõ is közli vele hogy nem beszélek veled mert sírsz.Szerintem bizalmát vesztette az ott lévõ felnõttekkel szemben . Köszönöm válaszát. Még talán annyit hogy az óvodán kívül nagyon közvetlen mindenkivel és keresi a gyerekek társaságát az óvodába pedig ahányszor megyek értük azt látom hogy a kislányom játszik õ pedig vagy félre van ültetve vagy pedig sír.
Válasz >>>
Tiszteletem!
Lehet hogy túl korán írok, de nem tudom hogy mit és hogyan is csináljak. A kislányommal (2 éves) a héten kezdtük a bölcsit. Addig amíg ott vagyok, minden rendben. Persze próbálok a háttérben meghúzódni, hogy játszon a kispajtásaival, de ez csak ideig óráig megy, mert ahogy valami eltereli a figyelmét egybõl elkezd keresni engem. És persze visz játszani. Eddig egyszer tudtam kimenni (wc-re) a szobából, amikor jöttem vissza már hallottam az üvöltését. Mint akinek a lábát vágták volna le.... Sajnos olyan típus, hogyha elkezd sírni és nem tud megnyugodni akkor mindent összehány. Hát most is ez lett a vége. A gondozó nénitõl meg kifejezetten elzárkózik. Így õ nem is tudja megnyugtatni. Nem keresi a társaságát, ha hozzászól "rámorog", ha megsimogatja, ellöki a kezét. Én úgy gondolom, hogy ez azért van, mert a csoportban van három iszonyatosan rossz kisgyerek akit folyamatosan "nevelni" kell. Szegény kislányom meg azt hallja, hogy az a néni akivel neki jóban kellene lenni egész nap csak szabályoz.... persze nem õt, de több erõteljes beszédet hall, mint kedves hozzászólást tõle. Amikor neki szól akkor nagyon aranyos a gondozó néni, de hát másokat meg meg kell nevelni... Valahogy nem érzem azt hogy a lányom egyáltalán be tudna szokni a bölcsibe. Ahogy felhozom neki hogy megyek wc-re, papírzsebkendõért stb. akkor egybõl fogja a kezem és jönni akar õ is. Megszökni nem akarok, mert az megint nem jó. A gyerek elõtt próbálok erõs lenni és "kemény" de szinte egész nap görcs van a torkomban (eléggé érzékeny típus vagyok). Igazából szerintem lelkiismeret furdalásom is van, hisz nem lenne muszáj bölcsibe járatni a gyereket mert úgy néz ki hogy hamarosan kistesó érkezik, de így talán nekem is könnyebb lenne a késõbbiekben, ha egyáltalán sikerül. Mit tudok ilyenkor tenni? Vannak olyan gyerekek akiknek nem sikerül a bölcsõdei beszoktatás?
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 2,5 éves. Családi Napközibe kezdtünk járni, hogy a szeptemberi ovis kezdés ne legyen teljesen új a számára! 8 alkalommal voltunk eddig....ebbõl az utolsó két alkalommal elmentem 1, illetve 2 órára. Az elején volt némi sírás, de 15 perccel az elválás után felhívtam az óvónénit és megnyugtatott, hogy már nincs sírás, és a játékba is be-be áll a fiam! Egy héten 2X járunk, az utolsó alkalom egy szerdai nap volt. Csütörtökön egyfolytában mondogatta, hogy nem ovi, nem ovi.....én mondtam neki, hogy most nem megyünk, de szólok, ha menni fogunk (hétfõn). Pénteken sírva kérdezte, hogy nem ovi? Nem hagyom ott? (minden éjszaka többször felsírt)Ez már kicsit gyanús lett! Leültünk és kezdtem kifaggatni, hogy miért nem szeretne oviba menni? Kérdeztem, hogy történt-e valami, amit elmondana? Mivel még nem beszél tisztán, elmondta és mutogatta, hogy az egyik óvónéni ráütött a popsijára, mert nem játszott! Nem tudom, hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet....Mélységesen felháborít! Mi itthon soha nem verekszünk! Nem tudom, hogy "csak" noszogatás kép ütött a popsijára az óvónéni (és mivel nem volt túl jó hangulatban az elválás miatt, ez rosszul érintette), vagy direkt, de semmiképpen nem szeretném hogy ez újra megtörténjen! A kisfiam nagyon jó szándékú, kicsit érzékeny, szófogadó gyermek!
Tudna tanácsot adni, hogy mit tegyek?
Köszönettel: Krisztina
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ,
Kislányom (2 éves) október végén kezdte a bölcsõdét. Az elsõ pár napban úgy tûnt, minden rendben lesz, de aztán fordult a kocka... Hosszú hétvége, betegségek, ünnepek következtek, így a múlt évben összesen 20 napot jártunk. Egy hét után már nem is hagyhattam a csoportszobában, mert sírt, és a gondozónõk szerint, jobb volt, ha vele maradtam. Most, 2 hónap elteltével pedig ordít, már az itthoni készülõdés közben is. Õ nagyon kötõdik hozzám, és még szopik is, fõként este. Elkezdtem ugyan a leszoktatást, de úgy vettem észre, hogy a helyzetet ez még súlyosbította, attól tartok, hogy túl nagy megrázkódtatást jelent számára. Védõnõ és orvos is azt tanácsolta, a szoptatásról leszoktatást halasszam tavaszra, hiszen az anyatej valamelyest megvédi az oly gyakori bölcsõdei fertõzések ellen is. Két hét múlva munkába kell állnom, s most ott tartunk, hogy a gyerek délig van a bölcsõdében, de sajnos nem érzi jól magát. A probléma csak az, hogy vissza kell mennem dolgozni, s a bölcsõdén kívül a gyermekvigyázásra más lehetõségünk nincs. Ön mit javasol annak érdekében, hogy a gyermekem ne szenvedjen, és ne okozzon ez az elválás maradandó sérülésket a lelkében?
Üdvözlettel,
Lívi
Válasz >>>
Kisfiam, aki most 3,5 fél éves összel kezdte az ovit. Jól érzi magát, szeret járni, vannak barátai. Viszont így fél év után még mindig ott tartunk, hogy nem hajlandó enni egy falatot sem az ebédböl. Egyszerüen nem hajlandó megkóstolni. Délelött kapnak gyümölcsöt, azt eszik, de ebédet márpedig nem. Az óvónök kérése volt, hogy próbáljuk meg, hogy egyik szülö részt vesz az ebéden, hogy hátha attól jobban rá tudná venni magát, hogy egyen. A férjem bent is volt vele néha´nyszor, de nem. Egyszerüen nem hajlandó. Pedig nagyon jó lenne, ha enne, mert különben hosszúak a napok kaja nélkül. Mit csináljunk? Itthon soha nem volt különösebb problémája az evéssel, és rendesen eszik mindenfélét, mégha elö is fordul, hogy kicsit válogat, de nem vész a dolog.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Segítséget szeretnék kérni. Szeretném megtudni,hogy ílyenkor mi a teendõ,tanács.? Kell e eggyáltalán valamit tenni.
Kisfiam 3 éves egy hete kezde az ovit. (még nem nagy idõ). Sajnos ebben az oviban nincs beszoktatás. Elsõ naptól kezdve egyedül volt egész nap. Elsõ nap még semmi gond nem volt. Evett,ivott aludt. Tetszett neki. Másnap már nem akart menni. De elment,sír napközben de azért játszott is,fõleg az odvaron. Azóta azomban nem akart menni. Minden reggelegy szenvedés. Már üvöltve megy. Napközben sokat sír. Nem eszik,nem iszik. Néha alszik. Játszani nem akar. Nem lehet bevonni semmibe,ellenáll. Csak azt mondogatja haza akar menni az anyukájához. Sajnos éjjel is rossz a helyzet. felsír,hogy mikor jön értem az anyukám. Nehéz megnyugtatni. Nagyon megviseli az ovoda. De viszon néha szívesen mesél róla. Mit tegyünk most?
Válasz >>>
Tisztelt Cim,
A kisfiam most kezdte az óvodát és azt javasolták hogy ne a testvére mellé tegyük, és ez megviselte. Látja de nem mehet oda hozzá az udvaron, mert egy képzeletbeli vonal elválasztja öket. Látta ahogy az egyik 1 hónapja járó fiút egy nagyobb felrúgja az udvaron, aki súlyosan megsérült. A fiam azóta bepisil. Akkor hagyta abba amikor azt mondtuk neki, hogy áttesszük a testvére csoportjába. A vezetõ óvonõ erre nem hajlandó csak ha pszichológushoz viszem a gyereket, és õ javasolja. DE ha kiiratom, jövõ szeptemberben átrakják a tesója mellé, pedig most is van még férõhely a vegyes csopotban. A helyi jegyzõnek szóltam és õ is tanácstalan.
Várom mielõbbi válaszát. Köszönettel Gurobi.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A tanácsára lenne szükségem.A kisfiam most 3 éves,szeptemberben kezdte az óvodát.Bölcsõdébe nem járt.Az eleje nagyon nehezen ment,nagyon sírt de 2 hét alatt egész szépen beszokott.De most,hogy betegség miatt itthon volt 2 hétig,megint sír amikor beviszem,azt mondja,hogy nagyon hiányzom neki. Amikor bemegy a csoportba,utána megnyugszik semmi probléma nincs vele.nagyon szeret oviba járni.Csak a reggel megy nehezen.Az óvódai programokra amikor mehet a szülõ azokra nem tudunk menni,mert akkor haza akar jönni velem és nem veszt részt a dolgokban,hanem végig mellettem van és az óvónõket elutasítja.Azt hozzá kell tennem, hogy 3 évig csak én voltam neki,nem tudtam másra bízni,nem volt tõlem távol,mert nincsenek nagyszülõk,az apuka sokat dolgozik.Ha itthon van velem akkor rengeteget vagyok vele,a délután az õvé.A problémám a következõ:Az óvónõ azt mondta,hogy szerinte valamit nagyon elszúrok,mert non szensz,hogy ezt csinálja amikor ott vagyok.Elég undok hangnemben mondta.Ez nagyon rosszul esett.Ön szerint normális a kisfiam viselkedése vagy tényleg az én hibám lenne?
válaszát elõre is köszönöm!tamara
Válasz >>>
Üdvözlöm!
A panaszom a következõ:
kisfiam 4és fél éves. Eddig Magyarországon járt, de az idén már Svájcban kezdte az óvodát. A nyelvet még nem beszéli, de lassan beleszokik az új környezetbe.
Most az óvodában egy zenés táncos hét van, ezért összevont csoportok vannak és új óvónõ, de ez csak 1 hétig tart.
Reggel 2 percet elkéstünk, és az új óvónõ szinte kikapta a kezembõl a gyereket, szóvá tette a késést (ez jogos). Itt nem szeretik, ha a gyerekeknek segítenek öltözésben, vetkõzésben, vécézésben, sõt a vele egykorú gyerekek már egyedül járnak óvodába. Az én gyermekem megszokta, hogy segítek neki. Amikor látta, hogy milyen durva az óvónõ, sírva fakadt.
A kérdésem: okoz ez törést a gyermekben?
Tegyek valamit? Vagy úgyis vége lesz ennek a hétnek és visszakerül a régi csoportjába.
Köszönöm megtisztelõ figyelmét
Üdvözli
Tné Monika
Válasz >>>
Waldorf Óvodába irattam a 2 és 3 éves fiaimat. A tanév hétfõtõl kezdõdik. Elõtte levõ szerdán volt egy szülõi értekezlet ahova a gyerekeket nem vihettem. Azt mondták, hogy beszoktatás NINCS. Hétfõ reggel fél 8 és 8 között jelenjünk meg és kötelezõ otthagyni a gyermeket. Nekem ez NAGYON meredeknek tûnik. A gyermekeim még soha nem jártak óvodába és nem ismerik az óvónénit sem. Mégis csak én egyedül protestáltam a "be kell dobni a mély vizbe" szlogen ellen.
Normális ez a módszer? Vagyis hogy nincs beszoktatási idõ közösen a szülõkkel?
Köszönettel BÁ
Válasz >>>
Következõ 10 beszoktatás
|
|
