 |
beszoktatás
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kisfiam négy éves,tavaly szeptemberben kezdtük el az óvodát, de sajnálatos módon elég sokat betegeskedett. Mentünk egy hetet óvodába aztán kettõt nem.
Elég nehezen tudtuk így beszokatatni.
Egyébként nagyon szeret itthon lenni,nagyon jó a kapcsolat a gyermekemmel, mindig próbálunk olyan programokat kitalálni, amit õk is élveznek.(a kistestvérével, aki másfél éves)A probléma az, hogy ugye megint itthon volt két hetet betegség miatt, és hétfõn úgy ébredt, hogy nem akar menni óvodába. Mindent kitalál csak ne kelljen menni:-fájdalomra hivatkozik, -nem szertek járni óviba stb. egyszóval alkudozik csak ne vigyem el.
Persze ha odaérünk ott meg nagyon sír és szorítja a nyakamat, hogy ne hagyjam ott.
Lelkileg nagyon nehezen viselem én is, mert megszakad a szívem.
Mit tegyek? Az igazság az, hogy itthon vagyok gyeden a kisebbik kisfiammal és végül is itthon maradhatna velem, de nem tudom, hogy ezzel jót tennék-e neki, hiszen már 4 éves és szüksége van a gyerekbarátságra illetve a kötelezettségeket is meg kell tanulnia.
A kérdésem az, hogy hogyan kezeljem ezt a dolgot, és vajon kinövi-e ezt a gyerek vagy szorongás fog benne kialakulni emiatt?
Válaszát elõre is megköszönöm!
Üdvözlettel Sz. V.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Minden kérdésre adott válaszát figyelmesen elolvastam, de a mi problémánk nem szerepelt köztük, ezért a kérdésem a következõ:
Kilányom 2 éves múlt dec 27-én. Jan. 08-án elkezdtük a bölcsibe a szoktatást. A szokásoson kívül (nem sírt többet utánam az átlagnál) nem volt vele gond. Nállunk a bölcsibe a beszokás 3 hét a "protokol szerint". Kislányom a 4. napon, ebédelés után látta, hogy a többi gyereknek ágyaznak, nagyon szeretett volna Õ is ott aludni. A gondozónõ, mondván, hogy nem ez a protokol nem engedte. Következõ hét csütörtökén kellett ott aludnia a protokol szerint elõsször, mégpedig úgy, hogy én altatom el a csoportban. Kértem, hogy ez nálla ne így legyen, mert tudom, hogy ha egyszer ott maradok altatni, addig Õ máskor nem alszik el míg én oda nem érek. Nem is próbálkoztak õk elaltatni. 1 hétig úgy aludt el bent, hogy engem mindíg behívtak a folyosóról, (holott a protokoljuk szerint csak max. 2 napig lehetek bent elalváskor), hogy nem akar aludni. Velem mindíg elaludt. Visszamentem dolgozni 6 órában. Kb. 2-re érek a bölcsibe érte. A gondozónõk nem is próbálkoznak az elaltatásával, mert anyuka úgyis mindjárt jön érte (azt mondják a gondozók, ha próbálkoznak sír és ez zavarja a többi gyereket). Inkább könyvet, papírt, ceruzát adnak neki, hogy csendben legyen, neki már le se kell feküdni. Amikor eljövünk azonnal elalszik a babakocsiba és 3-4 órát alszik. Eddig is (és hétvégeken is)ennyit aludt nappal, de azt 12 órától tette, nem 1/2 3 tól. A késõi alvás miatt késõbb tudom lefektetni (10 óra után), így reggel nagyon nyûgös ébresztéskor (7-kor). A hét végére teljesen kimerül, arról nem is beszélve, hogy nappal sem tudok vele annyit foglalkozni, mert alszik. Szeretném, ha legalább 2-ig aludna a bölcsibe, utána tudnánk játszani, sétálni stb.
Ön szerint mi a megoldás, hogy tudnánk rávenni, hogy aludjon a bölcsibe is. Mit, és hogyan javasoljak a bölcsibe, hogy ne sértsem meg a gondozókat (nehogy a gyerek igya meg a levét, a munkájuk bírálatának)?
Válaszát várva, további jó munkát és fõleg egészséget kíván : Adrienn75
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiunk 3 évet szeptemberben töltötte. Óvodába most 2007 januártól vették fel.4 napja járunk oviba,az elsõ nap szinte nem is volt baj ,de ahogy telnek a napok egyre rosszabb.Egész nap csak szippog, sír , nézi az órát, hogy mikor jön anya.Tudom , hogy ez természetes és még az elején vagyunk, türelem kell, de a gondom a következõ. Nagyobb gyerekek között van 4-5 évesek(máshol már nem volt hely),akik csúfolkodnak is vele, hogy állandóan sír, az óvonõ meg nem szól közbe,és nem lehet most már lefoglalni semmivel, nem érdekli semmi amit az óvonõ meg a társai csinálnak.
Egyébbként egy nagyon érdeklõdõ kisgyerek, nagyon sok ismeret birtokában van, ismeri a kétjegyû számokat is, az ismert betûibõl kiolvassa a szavakat, fejlett a szókincse, nagyon hosszú verseket tud, pl. Móra Ferenc- Zengõ ABC, vagy Szabó Lõrinc -Hörpentõ és még sorolhatnám. Az egyik (tapasztaltabb óvonõ)meg is jegyezte, hogy messze a kora fölött teljesít, olyan feladatokat oldott meg elsõ nap, amelyeket a négy évesek nem tudtak.
Nem tudom mit tegyünk, én ráérek, nem dolgozom, csak azért adtuk óvodába, hogy szokja meg a gyerektársaságot, tanulja meg, hogyan kell velük bánni, de mindebbõl idáig semmi sem valósult meg. Ráérünk szeptemberben újra kezdeni az ovit, vagy próbálkozzunk még, jövõ héten elindul "normálisan " az óvodai élet és hátha megszokja?
Elõre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel:Izabella
Válasz >>>
Kedves Óvónõ !
Anna vagyok, a 20061124101934 , már írtam Önnek. Köszönöm szépen a válaszát elõször is.
A bölcsivel sajnos ( vagy hál Istennek) nem jutottunk semmire. Beszéltünk a vezetõnõvel is , aki elég flegma stílusban kerek perec a tudtunkra adta, hogy nekik nincs idejük arra, hogy most az elejétõl kezdjék a beszoktatási folyamatot. Rákérdeztem arra is , hogy mikor lesz ismét az állandó gondozónõje a lányomnak ott , és õk közölték velem hogy mostantól õ csak minden második héten dolgozik, minden második héten pedig iskolába jár. Tehát ez az jelenti, hogy azon a héten amikor a gondozónõje iskolába van 5 nap alatt akár 5 gondozónõ is lehet aki helyettesít. Ezek után és a hozzáállásuk miatt is úgy döntöttem, hogy ebben a bölcsibe nem szeretném tovább hordani a gyermekemet.
Sajnos a kislányomat a mai napig megviseli a történet. Bár már sokkal jobb a közérzete, többet nevet is, de még álmában sokat felsír és kiabálja, hogy nem akar bölcsibe menni, mert bántja a néni.
Sokat gondolkoztam, hogy mit is tehetnék, hogy hamarabb túl legyen ezen az egészen. Rengeteget játszunk , az feldobja, persze melyik gyerkõcöt nem ? Pár napja támadt egy ötletem, nem messze a lakásunktól az egyik supermarketnél van egy játszóház.... és ugye már írtam, hogy a gyerekeket nagyon szereti. Két hölgy van aki vigyáz a gyerekekre. Elmentünk oda, elõször nem nagyon akart bemenni, de olyan kedves volt a hölgy, hogy pár mondatot váltott a lányommal és már ment is be vele. Én persze tele aggódalommal figyeltem, hogy mi fog történni. Pár percig úgy álltam, hogy jól lásson ha hiányzom,de képzelje vissza sem nézett rám. A végén 1 órát volt benn és jól érezte magát , puszit dobott a hölgynek aki vigyázott rá. Hazafelé úton pedig azt mondta, hogy jó volt az "oviban", de bölcsibe már nem akar menni, mert ott bántják.
Szeretném kikérni a véleményét , Ön szerint nem e okozok kárt azzal , hogy "oviba" viszem hetente 1-2 alkalommal. Persze túl sûrûn sem szeretném. Arra gondoltam, hogy esetleg, ha hasonló környezetben teljesen kedves, gyermekbarát emberek közé viszem , talán hamarabb feldolgozza a vele történteket, és nem fog általánosítani. Nem fog minden bölcsit vagy ovit rosszanak tartani. Bár a bölcsit úgy tûnik kizártuk, de tavasztól sikerült találnom egy alapítványi ovit, csupa pozítiv visszajelzéssel.Pár hónapig mindenképpen szeretném pihentetni ezt a dolgot, szerencsés vagyok mert a nagyszülõk teljes támogatásukról biztosítottak és bevállalták , hogy náluk lehet a kicsi. De addig szeretném ha elfelejtené, hogy a bölcsiben mit élt át. Jövõ héten ebben az oviban nyílt nap lesz , és úgy gondoltam, hogy együtt bemegyünk , s talán megbeszélem, hogy engedjék meg, hogy tavaszig néha pár futó látogatást tehessünk ott.
Szeretném a véleményét kérni, tavaszig elég sok idõ van , mit tehetnék még hogy az új oviba majd ne félve menjen. ... ? ... jó ötletnek talája ezt a játszóházas megközelítést vagy esetleg csak még több kárt okozok vele ?
Elõre is köszönöm a válaszát : Anna
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3,5 éves, szeptemberben kezdte az ovit. Kétszer volt beteg, nem nagyon hiányzott. Itthon vagyok a testvérével, így délben mentem is érte. Mostanában saját kérésére ott is alszik. Amikor megyek érte délután, akkor sincs gond. Ha lát, még megeszi az uzsonnát és csak utána jön ki. Reggelente van egy kis sírás, vagy inkább csak hümmögés. A gondom az lenne, hogy egész nap az óvónénik ölében ül, vagy fogja a kezüket. Nem nagyon távolodik el tõlük, nem játszik a gyerekekkel. Néha nekem úgy tûnik, hogy túl vadnak látja õket. Vegyes csoportban van, sok a nagyobb kisfiú. Az óvónénik azt mondják, hogy adjak neki idõt. A kérdésem az lenne, hogy ha szokott ilyesmi elõfordulni, akkor mennyi idõ kellhet hogy eltávolodjon a felnõttektõl, és nyisson egy kicsit a társai felé? Igazából csak azért vittem oviba, hogy gyerekek között legyen, tudjon kivel játszani. Meddig tekinthetõ ez a fajta magatartás normálisnak?
Köszönettel
Kati
Válasz >>>
Kedves Óvónõ !
Kislányom 2 és fél éves. Kb. 1 hónapja kezdtük el a beszokatást a bölcsibe. Megbeszéltük, hogy mivel otthon is elég problémás alvó , addig nem fog ott aludni amíg õ nem akarja. Nagyon szépen haladtunk , már evett ,ebédelt is bent , sõt egyik nap azt mondta, hogy õ is szeretne ott aludni a babákkal.
Most szerdán viszont az történt, hogy egyik gondozónénije sem volt ott. A hölgy aki reggel nem tudom szerintem helyettesített , igen ingerlékeny volt , idõt sem hagyott nekünk hogy elbúcsúzzunk egymástól , és szinte szó szerint "kitépte" a gyermekem a kezembõl. Persze a kislányom úgy zokogott, mint még soha életében , és én is miután kimentem öltözni. Ezután elmentem az édesanyámhoz és megkértem, hogy visszaviszem a bölcsihez csak nézze már meg hogy mi újság van.
Olyan állapotban volt ott a gyermekekm, hogy már levegõt sem nagyon vett a sírástól, természetesen nagymama felöltöztette és hazahozta.
Másnap reggel már az autóban ahogy a bölcsi felé kanyarodtam volna a kicsi újra keservesen sírni kezdett, hogy ne vigyem oda , mert bántani fogják.
Ne haragudjon, hogy ilyen hosszadalmasan ecsetelem , csak úgy érzem , hogy a hölgy viselkedése mindkettõnk számára igen nagy traumát okozott.
Eddig semmi probléma nem volt, a gondozónõjét minden reggel és mikor hazafelé jöttünk puszival köszöntötte és otthon is sokat beszélt róla .... és szereti. Nagyon szeret a többi gyerekkel játszani is, ezzel sincs probléma. Azt gondolom, hogy a gondot az okozta, hogy nem hagyott nekünk idõt hogy elköszönjünk egymástól, most nemhogy ott vagyunk ahol elkezdtük, hanem még hátrébb.
Szeretném ha segítene, hogy mi lehetne a megoldás . Most pár napig mindenképpen itthon marad , már most 2 nap után úgy látom egy kicsit jobb a hangulata , nem fordul annyira befelé.
Ön szerint keressek egy másik bölcsödét , vagy próbálkozzam még ezzel ? Nem szeretném ha a gyermekem lelkileg sérülne. teljesen kétségbe vagyok esve.
Válaszát nagyon várom és elõre is köszönöm.
Anna
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Kislányom Kinga 3 éves múlt és 1 hete kezdtük az óvodát. Elötte meséltünk neki az óviról és úgy tünt minden rendben lesz. Aranyos, értelmes, nagyon kommunikatív kislány. Elsõ nap kisírt szemekkel fogadott és azóta is reggel mindíg sír, de ebéd után amikor megyek érte már volt, hogy jókedvel jött ki. Gondolom amíg megszokja az még eltart egy darabig. A kérdésem az lenne: Óvoda elött reggelente és esténként otthon többször is felteszi azt a kérdést, hogy "anya ott hagysz az oviban egyedül?" Erre én mindíg igennel válaszolok és többször elmondom neki, hogy az óviban nincsenek ott az anyukák és hogy õ nincsen egyedül (óvonéni,gyerekek). Mindíg mondom neki hogy ebéd után ott leszek és eddig így is történt. Mégis foglalkoztatja ez a kérdés és a lovacskáival azt játsza, hogy anyuka ló a kicsi lóval ott marad az oviban. Kérdésem az lenne, hogy mit mondjak kislányomnak, hogy megnyugodjon és elfogadja ezt a dolgot, vagy csak egyszerûen türelmesnek kell lenni, vagy valamit elrontottam. Köszönettel várom segítõ válaszát Tímea.
Válasz >>>
Kérdés: (2006-10-27 12:18:42)
Kedves Óvónő!
Kislányom januárba tölti a 3. életévét.Már több alkalommal voltunkaz óvodába a barátjáért. Úgy láttam tetszett a dolog neki. Óvodai fényképeszkedés után otthagytam, hogy szokja a környezetet. Előtte mondtam naki hogy dolgom van, elintézem, utána megyek érte vissza.Másfél óra után mentem érte és láttam, hogy nincs a többi gyerekkel az udvaron.Ekkor mondta az óvónő, hogy nagyon sírt a kislány és bement a dadával az óvi épületébe. Bementem és láttam a kisírt szemét és teljesen elbizonytalanodtam abba, hogy kell e a gyermekemnek az ovi. Azt mondta, hogy hozzám akart jönni. A délutáni alváskor is felsírt, azt moondta, hogy anyához akar jönni.Teljesen magam alatt vagyok.Mi van ha ez alapján fogják a kicsit beskatulyázni?Segítő tanácsát várom!
Tisztelettel:Jucus
Válasz >>>
Kérdés: (2006-10-25 09:30:41)
Kedves Óvónő!
Kislányom, Kíra januárban lesz 4 éves. Az ovit tavaly januárban kezdte, a beszoktatás kb. 1 hónap alatt kisebb-nagyobb nehézségekkel történt. A beszoktatás után szívesen ment oviba, részt vett ügyesen a foglalkozásokon, tornaórán, pozitív élményekkel jött haza.
Az oviszünet után szeptemberben nem volt gond az ovikezdés, szintén örömmel ment oviba. Kb. 1 hónapja az egyik kislányt, aki a barátnője volt -bár az óvónő szerint nem volt jellemző, hogy a kislánnyal eljátszott volna, elég problémás kislány volt- kivették az oviból. Azóta úgy vettem észre, hogy igazán nem volt lelkes az ovi miatt, de különösebb gond még nem volt, részt vett ügyesen az "óvódai-életben".
Kb. 2 hete állandóan kijárt a WC-re kakilni, sokszor 8-10 alkalommal is, nem mindig kakilt, hasmenése nem volt. Pár napig itthon tartottam a doktornőnk javaslatára. Itthon semmi gond nem volt, de hétfőn már az ovi felé menet is kakilnia kellett, meg nem akart oviba menni. Kiderült egész nap sírt utánam és WC-re járt. Ma reggel szintén úgy "szedte le" rólam az óvónő.
Teljesen tanácstalan vagyok, a családban semmi változás nem történt, harmónikusan élünk, kiegyensúlyott kislány volt Kíra.
Az óvónőnk tanácsára nem "témázunk" az ovin. Este elalvás előtt szokott mesélni, akkor említette, hogy kik a barátai, és hogy az oviban nincs barátja. Ezért gondolom, hogy lehet, hogy összefüggésben van a barátnő hiánya, vagy hogy most nem találja a biztos pontot az oviban.
Teljesen tanácstalan vagyok, én is csak találgatok, hogy mi lehet a baj!
Kérem Kedves Óvónő, segítsen jó tanácsával, mert nagyon kétségbe vagyok esve!!
Válaszát előre is köszönöm: Szilvi
Válasz >>>
Kérdés: (2006-10-19 20:52:57)
Kedves Óvónő!
Egy külföldön élő magyar anyuka vagyok. Kisfiam 2 éves múlt. Hetente egy alkalommal két óra hosszára kellene gyerekfelügyelőre hagynom. Ez egy kisebb csoport (kb. 3-7 gyerek), különböző életkorúak, ahol két igen kedves, barátságos hölgy vigyáz a gyerekekre. Sajnos nagyon nehezen megy a beszoktatás. Első alkalommal én is ott voltam a gyerekekkel egy ideig, később átvitték őket a szomszédos szobába. Ekkor fiam elkezdett sírni, de énekléssel meg tudták nyugtatni. Következő alkalommal külön épületbe kerültek, ahová úgy vittük, hogy kicsit maradtunk vele, aztán elmentünk. A nevelésben mindig szem előtt tartjuk a következetességet és az őszinteséget. Ha ígérünk valamit a fiunknak, még akkor is betartjuk és figyelmeztetjük az ígéretünkre, amikor ő megfeledkezik róla. Legyen az akár jó, akár rossz. Ebbe a csoportba is úgy próbáltuk vinni, hogy elmondtuk neki, hogy ő hova megy és mi hova megyünk, hogy érte jövünk később, de sajnos ha otthagynánk két óra hosszára, akkor a 2 órát végigsírná. Még nem volt sokszor itt, ez volt kb az ötödik alkalom, de ez a pár alkalom úgy látom elég volt ahhoz, hogy most már olyan emberrel sem akar maradni, akit jól ismer. Pár hónappal ezelőtt előfordult egy-két alkalommal, hogy ismerősre hagytuk néhány órára, olyanra, akit ő is jól ismer és szeret. Néha nem volt semmi probléma, néha viszont csak úgy lehetett megnyugtatni, hogy elmesélték neki, hogy hova ment anya meg apa, mit csinálnak, mikor jönnek... ezt kb 15-ször.
Fiam eléggé bizalmatlannak tűnik amúgy az emberekkel. Nem szereti, ha valaki idegen közeledni próbál hozzá egy bizonyos mértéken túl. Mindig meg kell várni, míg ő közeledik valakihez, ami azért nem szokott túl sok idő lenni: kb 5-10 perc. Onnantól kezdve nagyon barátságos az illetővel.
Még fontosnak tartom elmondani, hogy az "oviban" idegen nyelven beszélnek hozzá, amit ő nem nagyon ért még. A tanácsát szeretném kérni, hogy Ön mit javasol. Függesszük föl egyelőre ezt az "oviba" járást, várjunk amíg nagyobb lesz, vagy próbálkozzunk valami más módszerrel??
Válaszát nagyon várom és előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Kori
Válasz >>>
Következõ 10 beszoktatás
|
|
