 |
beszoktatás
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2005-09-25 18:25:21)
kedves Óvonő,
Nagyon aggódom két dolog miatt is az egyik, hogy gyermekem, aki 4 éves lesz nem tudom nyugodt lelkiállapotban az oviban hagyni. Nekem is nagyon fáj őt így othagyni, mégha tudom, hogy az óvónénik szeretik, s mindent megtesznek azért, hogy megnyugtassák.(erősnek mutatom magam, s próbálom nem sokáig húzni a kezdetekhez képest a búcsúzkodást, az óvónénik kérésének eleget téve.)Minden reggel mielött a csoportba menne elkezd sírni , aggódom, mert néha kínos hisztérikus viselkedését talán az ovonők és a kicsi társai sem hiszem, hogy jól torelálnák(félek hogy emiatt nem lesznek barátai).A másik, hogy nem szeretném ha a kis lelke sérülne.Nagyon kedves kislány, de biztos vagyok benne, hogy reggelente ez a sírás inkább hiszti..hiszen ismerem a kicsit,s odahaz is előfordul néha-néha egy kis hiszti, amugy egy csupaszív, kedves kislány.
Kérem mondja el mit tehetnék.
Nem tudom mennyire befolyásoló tényező, hogy eddig csak egymaga volt, de nemrégen kistestvére született, a testvéri féltékenységre gondolva, sokszor a kistesótól kisebb ajándékokat kap, így fogadtatva el vele, hogy a kistesó is nagyon szereti, és hogy őt is úgy szeretem minta a kis testvérét. Kérem mondja el mitévő legyek. Előre is köszönöm.
Válasz >>>
Kérdés: (2005-09-14 19:24:12)
Kedves Óvónő!
Kisfiam három napja jár óvodába, első nap ott is aludt, de harmadik napon már ki kellett venni reggel a kezemből annyira sírt, nem akart ott maradni. Magam is harmadéves óvodapedagógus hallgató vagyok, és tudom milyen a könyvekben a beszoktatás, de most tanácstalan vagyok. Este már azzal fekszik le, hogy nem akar menni, éjszaka sem tud nyugodtan aludni. Pedig van három unokatestvére is a csoportban akikkel a nyáron is nagyon sokat volt együtt. Talán ha fokozatosan töltött volna egyre több időt az oviban akkor jobban érezné magát? Első nap beszaladt és az óvónő mondta, hogy menjek nem kell ott maradnom. Jól tettük? Válaszát előre is köszönöm!
T.
Válasz >>>
Kérdés: (2005-09-08 07:24:19)
Tisztelt Óvónő!
3 éves kisfiamat tegnap vittem először óvódába! sajnos tízperces könyörgés után sem volt hajlandó bemenni a terembe, ezért az óvónő felkapta és erőszakkal becipelte! Azt szeretném megkérdezni, hogy nem okoz -e nála ez lelki törést? Sajnos 11 óráig 5 perces szünetekkel egyfolytábam ordított! Lágyéksérve van és ezért nagyon félek, hogy a sok sírástól kizáródik!
Előre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel: Szabó Szilvia
Válasz >>>
Kérdés: (2005-09-04 18:02:18)
Kedves Óvonö
kisfiam 3 éves most kezdte az ovit az oviba is mondták már hogy nem nagyon akar szót fogadni vagy legalábis nem mindig. mindig a másik csoport gyerekei között találják meg ha az udvaron vanak én is észrevetem hogy velem is eljátsza hogy ha hivom nem jön pedig volt bölcsis és tudja,tudta hogy minden csportnak megvan a helye és hogy medig szabad elmeni .Nem értem mitörtént az én okos jol nevelt fiamal .
csilla
Válasz >>>
Kérdés: (2005-09-02 11:54:32)
Kedves Óvónő !
Kislányom idén megy középső csoportba, tavaly csak délelőtt volt az oviban, kicsit lassan ment a beilleszkedés, most sem várja igazából a kezdést.A gondom a következő.Ebéd után már nagyon fáradt, még jobban mint mikor itthon van, gondolom, az alkalmazkodás miatt,aludni viszont nem hajlandó.Azon gondolkodom, hogy ott hagyjam-e a du.-i alvás idejére az oviban, hátha így valóban pihenne kicsit,s nyugodtabban telne tovább a nap,3-ra mehetnék érte. Félek tőle azonban,nem váltana ki ez esetleg dacosságot belőle,nem okozna szorongást nála, tekintve,hogy én még gyeden vagyok a kisebbik gyermekünkkel.Előre is köszönöm válaszát Gabriella
Válasz >>>
Kérdés: (2005-08-24 18:49:46)
Kedves Óvónő !
Kislányom szeptembertől fog oviba járni. Nagyon nehezen döntöttem el,hogy vegyes csoportba avagy homogén
csoportba járjon, de az utóbbi mellett
tettem le a voksomat több okból is.
Egyik ezek közül,hogy a két lányom között 1,5 év van,és nem szeretném,ha egy csoportba járnának. Amit tudni kell róluk,illetve kapcsolatukról,hogy imádják egymást,de állandó hatalmi harcot vívnak egymással, mert mindketten erős egyéniségek. A nagy állandóan nyúzza a kicsit,próbál uralkodni rajta,amit a kicsi nem hagy.Nem tudom,hogy jót tenne-e nekik,ha az oviban is együtt lennének.
Azt gondolom,jó ha van mindkettőnek egy kis magánélete,amiről majd örömmel mesélnek otthon. Szerintem jobb,ha a kevesebb együtt töltött idő boldogságban telik el, minthogy a többet veszekedve töltsék el.
Bárkinek elmondom a véleményemet,nem értenek vele egyett. Úgy tekintenek rám,mintha szívtelen anya volnék,aki különválasztja a gyerekeit. Ön mit gondol erről? Jobb lenne,ha a lányok egy csoportba járnának ?
Várom válaszát.
Üdvözlettel,
Ildi
Válasz >>>
Kérdés: (2005-08-24 10:06:40)
Tisztelt Óvonő!
NAgyon örülök, hogy rátalátam, az Önök véleményem szerint rendkívül szimpatikus és empatikus honlapjukra.
Remélem, hogy az én problémámra is megnyugtató választ tud adni.
Kislányom idén novemberben tölti be a 4. életévét; idén januárban kezdte meg az ovit ahova annak idején édeapja és nagypapája is járt. Lényeges szempont, hogy elsősorban azért költöztünk fel a fővárosba , hogy a gyerek ebbe az oviba járhasson.A Vivi mivel nagyon anyás gyermek, nehezen igyekszik beilleszkedni a közösségbe, ahol úgy igazán azokon a gyerekeken kívül akik már régebb óta ismerik egymást, még nem nagyon játszanak egymással (az óvonők megnyugtattak minket szülőket, hogy ez életkori sajátosság is.) A gyerek a beszoktatás alatt sem nagyon tudott feloldódni, hiába ültem tőle 3 m-re, de az óvonők efelől is megnyugtattak, hogy a Vivi is nemsokára "megszokja" az ovit. A gyerek először a szigorúbb óvonénivel szimpatizát, de később ez megváltozott, mert elmondása szerint azért nem szereti most az óvoninét mert az sokszor hangosan kiabál a gyerekekel és állandóan sürgeti őket (ő szokott arról tájékozatni, hogy a gyerek egy picit lassan eszik, alaposan megrágja az enivalót?!)
Válasz >>>
Kérdés: (2005-04-30 17:12:27)
Kedves Óvónő!
Kisfiam jelenleg 4 éves múlt márciusban. Tavaly januárban kezdte az óvodát. Nagyon szeret oda járni, imádja az óvónéniket, vannak barátai. Úgy néz ki, hogy a nyáron elköltözünk. A jelenlegi ovit csak kb. 3/4 órás sétával-buszozással lehet ezt követően elérni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a munkahelyemre újabb 1 órát kell buszoznom, így nagyon korán kellene kelni reggelente. Ennek ellenére én mégis úgy érzem, hogy a költözés amúgy is nagyon megviseli majd a fiamat, egy óvodaváltás félek, hogy nagyon komoly problémát fog okozni. Egyszerüen nem tudom eldönteni mit tegyek. 2 éve még biztosan van hátra az oviból. Szívem szerint hagynám a mostani oviban, de a reggeli és délutáni buszozás rengeteg időt elvesz. Az egész család, barátaim, környezetem, mindenki azt mondja, hogy 2 ovi is van a környéken, nézzem meg őket és írassam át a szimpatikusabba, ne hurcoljam reggel-délután órákat a buszon. Mi a tapasztalata ilyen esetben, érdemes váltanunk, nem okozok túl nagy lelki sérülést a teljesen új környezettel, a szeretett ovi elhagyásával? A fiamat kérdeztem a dologról, egyértelmüen örül az új lakásnak, végre saját szobája lesz, de az új oviról hallani sem akar.
Válasz >>>
Kérdés: (2004-10-13 22:46:53)
Kedves Óvónõ!
4 éves kisfiamat idén szerettem volna beszoktatni az óvodába, mivel tavaly kistestvére született, és nem akartuk "kitenni a szûrét" otthonról, azon kívül élvezzük is az együttlétet. Idén sem elsõsorban a foglalkozások, hanem a gyerektársaság, önfeledt játék iránti igénye miatt gondoltuk, hogy járjon oviba.
Kisfiam szereti a gyerekeket, mindig repes örömében, ha az unokatestvéreivel játszhat, más gyerekekkel is barátságos, és egyre többet mókázik a kistestvérével is.
A beszoktatás viszont sajnos nem jól sikerült, úgy érzem, az óvónõ hibás tanácsa, és persze az én befolyásolhatóságom miatt. A következõ történt. Miután vagy egy órát vele töltöttem az oviban, már a második napon simán ott hagyhattam azzal, hogy megnézem,mit csinál a kishúga, és hamarosan jövök vissza. Így is tettem; jól érezte magát, és másnap is szívesen ment. Ekkor viszont számomra érthetetlen módon az óvónõ olyannyira fel akarta gyorsítani a beszoktatást, hogy kitessékelt az oviból, miután a fiam elõre ment a csoportszobába, úgy tudva, hogy én majd megyek utána. Mondtam neki, hogy be szeretnék menni legalább elköszönni a kisfiamtól, de õ erõsködött, hogy így sokkal jobb lesz, simábban megy a dolog. Tele rossz érzéssel és kételyekkel el is mentem: vagyis búcsú nélkül otthagytam a fiamat, becsaptam õt. Én azt gondolom,hogy inkább hulljon egy-két könnycsepp egy tisztességes elbúcsúzás után, mint hogy így becsapjunk egy kisgyereket. Remélem nem csalódott túl nagyot bennem!
A nyakamba ugrott mikor mentem érte, az óvónõ szerint jól érezte magát (?), bár egyszer az udvaron bebújt a mászóka alá, ott szomorkodott, és mondta, hogy anyát várja. Azóta pedig nem hajlandó oviba menni, nehezen, vagy nem enged el sehova, pedig az eset elõtt gyakran vigyáztak rá a nagyszülõk, a nagynénje is. Most olyanokat mond, hogy "anya én mindig itthon és veled akarok lenni, vagy veled menni". Én pedig szeretném ha vidáman játszana a gyerekekkel az oviban, csak fél napot. A történtek után viszont annyira megingott a bizalmam az illetõ óvónõben, hogy nem is akarnám rábízni a fiamat. Ezen kívül õ valóban tiltakozik is az ovi ellen.
Városnak minõsített, de falu jellegû településen élünk, nincs másik óvoda. Én úgy szeretném olyan helyre vinni, ahol meleg, szeretet-teljes a légkör, és okosan foglalkoznak vele. A közeli városba utazást viszont nyûgösnek gondolom, és akkor helybéli barátai nem lennének.
Mi a véleménye, elég lenne-e a gyerektársaság iránti igényét máshogy kielégíteni (gyerekeket rendszeresen meghívni játszani) és hagyni az ovit; vagy a foglalkozások és a közösségben való mozgás, viselkedés, érvényesülési képesség elsajátítása érdekében fontos maga az ovi? Én úgy gondolom,hogy az iskola elõtt mindenképpen fontos egy picit barátkozni mindezekkel, és a szereplési helyzetekkel is, de õszintén szólva, az az érzésem, hogy érzelmileg és etikailag sem megfelelõen fogadtak ott bennünket. Viszont így valószinûleg egyre nehezebb lesz majd a beilleszkedés.
Kérem, segítsen a döntésben a tanácsával: menjen-e ebbe az oviba (most már három hete nem volt), ha igen, hogyan küzdjük le az ellenérzését/ünket; vagy pedig oldjam meg a mesét, éneket, verset,rajzolást, stb. itthon (mint eddig), kiegészítve heti 1-2 házon-kívüli foglakozással (játéktár, tücsökzene) és a gyerekek utáni vágyát játszópajtások "becserkészésével"?
Válaszát elõre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Kati
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-29 18:25:45)
Üdvözlöm!!
Én egy kétségbe estett anyuka vagyok,van egy 4 éves kisfiam,aki reteg az ovodától,olyanokat mond,hogy ott fog maradni,és senki nem fog érte menni,az utobbi napokba már annyira ell fajult a dolog,hogy én nem tudok még a közértbe sem ugy lemeni,hogy ne sirjon,hogy én hova megyek,ne menjek sehová maradjak itt vele,csak ugy marad ithon ha az apukája itt van vele,már a mamájával se megy pedig egész nyáron a telken nyaralt velük,és félek hogy ,ne hogy idegi problémálya legyen.Nem rég születet neki kistestvére,pontosabban március 28 án,hogy nem e az lehet hogy igy jön ki rajta a féltékenység de én nem hiszem.
Ideg orvoshoz nem merem ell vinni.Nem tudom,hogy ez közre játszik e az apukája pánik beteg,hogy az örököl hetö?
Kérem segitsen mi tévö legyek?
Üdvözlettel:
Rita!
Válasz >>>
Következõ 10 beszoktatás
|
|
