 |
beszoktatás
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2004-09-29 15:20:12)
Kedves Óvónõ!
Kisfiam januárban lesz 3 éves. Jövõ szeptemberben kezdi el az óvodát. Mivel elég beteges és januárban vissza kell mennem dolgozni, úgy döntöttünk megpróbáljuk a bölcsõdét eleinte csak 4 órában, remélve, hogy a betegségeken átesve, fokozatos beszoktatással nyugodtabban kezdhetem a munkát. Az elsõ 2 hét azonban elbizonytalanított. Õ nem hisztis, tisztában voltam vele, ha már nem vagyok ott a bölcsiben, megnyugszik és látszólag kezelhetõ. Azonban a viselkedése otthon velem, a barátjával szemben akit idáig imádott ( és akivel egyidõs és ugyabba a csoportba fog járni, de sajnos eltörött a keze és késöbb kezdheti a bölcsödét) teljesen megváltozott. Úgy érzem, haragszik az egész világra. Sokkal érzékenyebb, ugyanakkor agresszív lett, dacos és minden mindegy, csak ellenkezhessen. Eddig egy puszival váltunk el, ha a nagyszülõknél hagytam egy kis idõre, most sírással és könyörgéssel, hogy ne menjek el. Próbálom minden idõmet vele tölteni, de eddig ezek a dolgok nem okoztak problémát. Az érzelmei egyik pillanatra a másikra változnak. Lehet, hogy szeptemberben már picit érettebben jobban viselné az óvodát és korai számára az elválás?
Köszönöm válaszát: N. Kornélia
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-29 09:32:00)
Kedves Óvónõ!
Kisfiam tavasszal kezdte az ovit, volt egy kis sírás, de aztán viszonylag hamar sikerült elfogadnia a helyzetet. Viszont többször panaszkodott arról, hogy a többiek bántották, ki akarták zárni az udvarra, ráléptek a lábára... stb. Az óvónõk azt mondták, hogy Zsoltika bántani próbálta a többieket, rájuk ugrált. Én egy konkrét esetet láttam, de akkor egész biztosan nem kisfiam volt a kezdeményezõ. Ennek ellenére nagyon szeretett oviba menni, kis idõ múlva lett egy kis barátja is, folyton vele játszott és sokat emlegette itthon is. Aztán lakáscsere miatt óvodát kellett váltani, és sikerült egy sokkal színvonalasabb ovit találni. Teljesen problémamentes volt a beszoktatás. Egy napot voltam csak vele, nem is igényelte a társaságom, hamar feltalálta magát. Pár nap után megkérdeztem az óvó nénit, hogy nem volt-e verekedés, és õ döbbenten mondta, hogy Zsoltika nem is olyannak néz ki, és elcsodálkozott azon, hogy volt korábban ilyen gond. Nem is mondta kisfiam, hogy bántották volna, és itt nem csak egy barátja van, hanem több pajtást is talált magának. Örömmel megy oviba, de valahogy nem érzem olyan felszabadultnak, mint az elõzõ oviban. Kicsit visszafogottabb, pedig szerintem, mindenféle szempontból jobb ez az ovi. Betegség után, mikor elõször ment alig bírta kivárni, hogy bemehessen a csoportszobába. Nem is bántotta még soha senki. Legalábbis nem mondta. Esténként szokta mondani mégis, hogy: "Anya, én többet nem megyek oviba." Mikor megkérdeztem, hogy miért, azt válaszolta, hogy azért, mert õt ott senki nem szereti. Másik esetben azt mondta, hogy bántotta az óvó néni. De ha megkérdezem, hogy hogyan bántotta, egészen vad dolgokat talál ki. Pl. ketrecbe zárták, megpofozták, bedobták a szakadékba... stb. Nem tudom, mit mondjak neki erre. Nem tudom, hogy kell-e aggódnom... Óvó nénik szerint nincs vele semmi probléma, vannak barátai, aranyos.
Van még egy érdekes dolog ezzel kapcsolatban. Tavaly volt egy idõszaka, mikor dadogott. A háziorvossal beszélgettem errõl, õ azt mondta 5 éves kor alatt nem foglalkozik vele logopédus sem, valószínûleg lelki oka lehet. Mikor el kezdte az ovit, szinte teljesen megszûnt ez a probléma. Aztán nyáron az oviszünetben újra kezdõdött. (Nagyon érdekes, mert nem az elsõ szótagot ismételi meg többször, hanem az utolsót.) El kezdte az ovit és újból megszûnt a dadogása. Ezek után felmerül bennem az, hogy itthon nem szeret lenni valamiért. Igaz, hogy én nem tudok vele folyamatosan foglalkozni, játszani, és kisgyerek pedig nincs a környéken. Úgy veszem észre, hogy unatkozik. Egyedül kellene játszania ilyenkor elég sokat, de erre nem hajlandó, inkább kínlódik. Próbálok vele lenni, mikor itthon van, de mellette még mással is kell foglalkoznom azért. Kérdésem az lenne, hogy Ön mit gondol errõl a helyzetrõl? Szereti-e Zsoltika az ovit, vagy bántja valami? Esetleg itthon kellene változtatni valamin?
Válaszát elõre is köszönöm. Tisztelettel: Zsuzsa
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-19 11:44:44)
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 2 éves, egy hete kezdtük a beszoktatást a bölcsõdébe. Elsõ két nap nagyon jólt érezte magát, el is küldtek a gondozónõk. harmadik nap már nagyon sírt, 4. és 5. napon már ott sem tudtam hagyni, ordított, hisztizett, nem tudták megvígasztalni és visszahívtak. Kicsit náthás volt, köhögött, és ezért magyarázták, hogy ennyire "hisztis"; éjszakára be is lázasodott, úgyhogy lehet benne valami. Ami viszot aggaszt az, hogy állandóan retteg, hogy elmegyek. Itthon a vécére sem tudok elmenni, az apjával sem hajlandó maradni, ha egy percig nem lát egybõl ordít, még éjszaka is többször felriad és engem keres, nem alszik vissza, amig meg nem nyugtatom, hogy ott vagyok.
Normális ez? Minden gyereket így megvisel az elszakadás? Amugy nagyon tetszik neki a bölcsi, csak ha én is ott lennék mindig mellette. MEg fogja szokni? Ijesztõnek találom,hogy állandóan retteg és azt kiáltja "anyuciiiiiiiiii", eddig normális, kiegyensúlyozott gyerek volt.
Köszönöm válaszát, H. Ildikó
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-17 13:02:18)
Kedves Óvonõ!
Beszoktatási problémám akadt.Kisfiam most töltötte be a 3-dik életévét.Szeptemberben elkezdte az ovit.Az elsõ héten nem volt semmi gond.Csak az egyik óvonõ panaszkodott hogy ,ahogy befejezte az evést azonnal felkell ,míg a többiek még ülnek.Ezért már a lába közé kellett fognia hogy,ne menjen el.Itthon az volt a szokás hogyha befejezte az ebédet elment kezet mosni és lefeküdt.A 2-dik héten az óvodában kedden már délután már sírt,szerdán pedig egésznap sírt.Hétfõn a karján lila foltot vettem észre ami most már kékzöld lett.Az ujjak helye látszik ahogy jól megszorították a kezét.Csütörtökön már elkezdte a sírást reggel az oviban.Ezért inkább azt mondtam hogy,hazahozom.A vezetõóvonõ is épp ott volt aki azt mondta hogy,ne vigyem haza de én azért hazahoztam.Tudom hogy,nem jól tettem de nem tudtam volna otthagyni.A dadus kijött az öltözõbe hogy rábeszélje a fiamat hogy,menjen vissza .Ezalatt az-az óvonõ aki panaszkodott a fiamra ki se jött és inkább a dadust is behívta terembe.Azóta a fiam ha az óvoda szóba kerül elkezd sírni és mindjárt azt mondja nem ebédelni.Mit csináljak most?Csüt. -pénteken itthon maradt,de jövõ héten már mennie kellenne.Mondjam az óvonõnek a kezén talált foltokat vagy sem.?Válaszát elõre is köszönöm .
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-15 22:26:38)
Kedves Óvónõ!
A következõ helyzetben szeretnék két kérdésben tanácsot kérni:
Nagyobbik fiunk (3éves) 2 hete jár óvodába. Reggelenete velem (édesapa) együttmegy, és ebéd után az édesanyja hozza el a kisebbik testvérrel (másfél év). Az óvónõk elmondásai alapján az elsõ pár napot-hetet leszámítva nincsen különösebben probléma vele, most már részt vesz a közös játékokban, kommunikál, stb. Igaz a gyerekekkel kevésbé, mint az óvó néni kkel.
A két kérdés:
1) A reggeli indulás elõtt, illetve az esti lefekvés elõtt viszont elég sokszor hangoztatja:
"Soha többé nem akarok óvodába menni"
Erre hogyan célszerû reagálni (különösen ha ez 5-10-szer elhangzik)? Nagyon nem akarjuk bizonygatni, hogy de milyen jó ott, de értelmes magyarázatot szeretnénk adni, vagy motivációt, ami segíthet neki, avagy inkább tereljük a szót másra, játékra (ez reggel ugye nehezebb)?
A 2. kérdés: Nem alszik ott. Meddig jó ez, hogy ebéd után elhozzuk, ha késõbb mindenképpen ott kell majd maradnia, avagy célszerûbb e egy ideig kivárni, hogy a délelõtti része az óvodának, már elfogadást nyerjen részérõl? Milyen "trükkel" lehetne ennek pozitív oldalát bemutatni neki, úgy hogy közben nem csapjuk be? Problémánk, hogy itthon sem alszik, és ennek következtében a testvére sem. Emiatt gondoljuk, azt, hogy az óvodai alvás jótékonyabb lenne mindannyiunknak.
Köszönettel:
P. Balázs
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-25 19:50:21)
Kedves Óvónõ!
Eddig csak olvasgattam a fórumot.
Gondom a következõ:
Kisfiam 2 éves korában került bölcsibe, addig semmi gond nem volt vele. Utána mintha megállt volna az élet, kezdõdõ beszéd elmaradt, stb. 3 éves korában szakértõi bizottság minden területen megkésett fejlõdést állapított meg nála. Ezután rögtön kitették a bölcsibõl, majd nehezen kezelhetõ lett, bölcsirõl bölcsire jártunk, egy év alatt háromszor kellett váltanunk, mert nem vállalták, "kirúgták", mivel egész embert kívánt. Természetesen fejlesztetni nem tudtuk, mivel ugyan elõírták a fejlesztését, de senki sem segített, hova lehetne iratni. (Van még két nagyobb eltartott gyerekem, egyedül nevelem õket, tehát muszáj volt dolgoznom.)
A végén- közel két éve - eljutottunk egy nagyon jó bölcsi fejlesztõ csoportjába, innen megy most végre oviba. A bizottság javasolta integrált óvodai elhelyezését, fel is vették egy bp-i oviba, természetesen tudva, hogy gondok vannak vele, és így vállalva õt.
Ennek nagyon örülök, hiszen ahol most van, már csak kisebbek vannak, és ez nem biztos, hogy jót tesz neki.
Tény, hogy elég nehéz idõnként vele, vannak rosszabb napjai, ilyenkor több türelem kell hozzá. A lényeg, hogy biztonságban legyen és szeressék, türelemmel legyenek iránta, véleményem szerint ezért is fejlõdött sokat az elmúlt közel 2 évben.
Egytõl félek: Mivel az óvodában "normál" gyerekekhez vannak szokva az óvónõk, nagy félelem van megint bennem, hogy nem lesz elég türelem, és kezdhetjük újra járni a hadak útját, oviból ki és be. Tény, hogy néha nehéz vele, mivel akaratos és önfejû tud lenni, csak kérdés, lesz-e 20 gyerek mellett? Megjegyzem, csoportfoglalkozásokat már szereti, részt is vesz benne általában, ezt szívesen teszi. Elég hamar tanulja a verseket és dalokat. Az is meglehet, hogy jövõre még nem mehet majd iskolába, hanem így összesen két évet maradna nagycsoportban, és csak 8 évesen kezdheti az isit, ugyanis ez is szóba került. A vezetõ óvónõ nagyon kedves, szimpatikus, megnyugtatott, lesz türelem az oviban hozzá. Bennem mégis nagyon nagy félelem uralkodik, ahogy közeleg a szeptember, visszagondolva a két évvel ezelõtti tortúránkra, ami - valljuk be -, biztos, hogy a gyereknek nem tett jót.
Önnek, mint óvónõnek mi a meglátása? Mennyire türelmesek Önök?
Válaszát köszönve:
Gabriella
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-20 22:32:48)
Kedves Óvónõ!
Két gyermekem között 16 hónap a korkülönbség. A lányom 3 éves múlt, a fiam 2 éves lesz. A lányom 2 éves kora óta jár bölcsödébe, a fiamra 1 éves kora óta bébiszitter vigyázott. Most kezdtük a bölcsödei beszoktatást( eddig túlságosan kicsinek tartottam a bölcsödére)a kicsivel. A lányommal került egy csoportba, de külön szobába, külön gondozónénihez. A fiamnak tetszik is a bölcsöde (igaz még csak fél napra jár), de a lányom teljesen kétségbe van esve.El sem ment mellõlem amíg ott voltam. Három délelõttöt töltöttem a bölcsi udvarán a gyermekeimmel. A lányom szinte minden gyerekkel undokoskodott (aki csak feléje ment "legonoszozta"), több gyereket kihozott a sodrából. A gondozónõk szerint nem szokott így viselkedni, amikor nem vagyok ott. Engem mégis nagyon elkeserített amit láttam. Miután nem maradtam már ott délelõtt a gyerekekkel, a lányom sírva kért, hogy délbe menjek értük. (Az elsõ két nap csak a kicsit hoztam el 1 ill 2 óra múlva. De a nagyot ez nagyon megviselte, s azóta elhozom mind a kettõt délben.) Most már ott tartunk, hogy a lányom nem akar egyáltalán menni a bölcsibe (a kicsi noszogat, hogy menjünk már), húzza az idõt minden félével (nem öltöközdik, fáj a hasa, s azt hajtogatja, hogy ne menjünk böcsödébe, mert itthon akar velem lenni). Fáj a szívem, hogy a gyermekem nem érzi jól magát a bölcsiben. Nekem pedig dolgoznom kell, nem maradhatok a végtelenségig szabadságon. Amíg a kicsi nem járt bölcsödébe, a nagy látszólag szívesen volt ott egész nap, nem kellett noszogatni reggelente. Azt tudom , hogy a lányom a saját godozónõjét nem szereti, csak a társát.Ill. az mostanában a kérése, hogy a bölcsiben senki ne nyúljon hozzá, majd õ magától megvígasztalódik.
Mit tanácsol, mit tegyek, hogy a lányomnak is jó legyen.
Köszönettel:Gabriella
Válasz >>>
Kérdés: (2004-01-30 12:05:29)
Nagyon örülök hogy megtaláltam ezt az oldalt. Négy és fél éves a kis fiam és most középsös az oviba de még mindig sirva marad ott,pedig az ö és mások megkérdezése alapján jol érzi ott magát.Azt mondja azért sir mert nem maradok ott vele.Most már ithon is sir ha én elmegyek és nem jöhet velem . Egyik nap a papa vigyázott volna rá de annyira sirt hogy az ájulás határán volt azért mert én elmentem. Máskor is vigyáztak már rá de eddig ezt nem csinálta,és azota sem de oviba még nem jár
Válasz >>>
Kérdés: (2003-11-03 09:10:56)
Kedves Ovónéni !
Kisfiam másfél éve óvodás, jelenleg 4 és háromnegyed éves. nagyon nehezen illeszkedett be az óvodába, késQbb is nehezen indult el reggelente az oviba. az ovis beilleszkedés nem sikerült valami jól, mert az új környezetre durvasággal válaszolt, gyakran pofozta, bántotta társait. az óvónQkkel sikerült tisztázni, hogy ez valami stressz-féle lehet, mert a családunk rendes, normális. érzelmileg sokat adunk a gyerekeknek (legalábbis igyekszünk). nagyobbik fiunkkal ilyen elhúzódó problémák nem voltak. a gyermek magaviselete ezek után sokat javult, már szépen kezdett beilleszkedni. azonban, amikor én viszem óvodába, toporzékol, sír, nem akar elválni tQlem. ma reggel is egyenként kellett lefejteni az ujjait a hajamról. ez a helyzet nagyon megvisel. férjemmel jobb a helyzet. nem tudom, helyes-e ez a magatartás másfél éves ovibajárás után. én mit hibáztam? és vajon rendben van-e minden az oviban? az ovónQk szerint késQbb jól érzi magát. csak hát reggel ez a cirkusz ! már mindent kitalálok reggel: a cicánk is megy cicaoviba, a kutyánk a kutyamunkahelyre dolgozni és nézd, Peti testvéred is mindjárt suliba megy. és megyünk, mert anyának dolgozni kell, mert ha nem dolgozom.....stb. stb. minden áldott reggel. mit tehetnék, hogy ne így induljanak a napok?
tisztelettel várom válaszát:
Zubács Erika
kétgyerekes anyuka
Válasz >>>
Kérdés: (2003-10-07 08:26:12)
Kedves óvónõ!
Kisfiam 4 éves volt most szeptemberben, és most kezdtük az óvodát. Én itthon vagyok a 9 hónpos kishúgával. Igen érdeklõdõ, értelmes gyerek, mozgékony, és szereti a gyerektársaságot. A beszoktatás azonban nagyon nehezen megy.Az elsõ héten nagyon sokat sírt, reggel felkeléstõl az óvodáig, ott úgy fejtették le rólam a kezét, este fürdéstõl lefekvésig, és éjszaka többször felsírt. Számomra érdekes volt a reakciója délután, mert nem haragudott rám, hanem túl jó volt, mindent szó nélkül megcsinált. A második héten reggel folytatódott a sírás, és nagyon mérges lett rám, duzzogott mindenen. Aztán beteg lett, pár napig nem mentünk.Utána mintha kicserélték volna , szívesen ment, ovi után /délben megyek érte/ átölelt , puszit adott, mesélt. Ez egy hétig tartott. Most megint sír , hisztizik, úgy kell bevonszolnom, és az ovi utáni viselkedése számomra nagyon elkeserítõ: "nem szeretlek anya", "menj el innen, kimoslak a mosógépbe, maradj az úton hadd üssön el az autó", ha játszok vele, semmi nem jó, olyanokat tesz, amit soha nem szokott. Ezelõtt, ha olyat mondott, ami fájt nekem, és látta rajtam, rögtön bocsánatot kért, most ha szomorú vagyok amiatt, amit mond, akkor tovább mondja. Hogy lehetne ezen segíteni? Mit tegyek, hogy megint az a boldog kisgyerek legyen, aki volt?
Válasz >>>
Következõ 10 beszoktatás
|
|
