 |
beszoktatás
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónõ!
Ön szerint mi a helyes viselkedés egy óvónéninél az éppen beszoktatás alatt álló idõszakban abban az esetben, amikor megérkezünk reggel, elbúcsúzunk a kisfiammal, de még egyedül nem akar bemenni a csoportszobába és az ajtóban elkezdõdik a huzavona, nyafogás. Még egy picit gyere be, még egy picit ülj le, pisilni kell stb. és a végén - ha bekísérem a szobába, ha nem - mindig ugyanaz a vége, kétségbeesik. Mindeközben az óvónéni vagy éppen reggelizik vagy létszámot jelent le, de semmiféleképpen nem közelít a gyerekhez, nem híja be játszani, reggelizni stb. A másik óvónénink rögtön szeretettel üdvözli és behívja, megfogja a kezét, amint megérkezünk, így nem szokott "mûsort" rendezni. De mivel váltják egymást, valamikor õ jön késõbb és az elõzõ óvónéni van ott reggel. Mi a teendõ? Szóljak neki, hogy ez így számunkra nem megfelelõ hozáállás, vagy bízzak meg az óvónõben (aki egyébként kb. 35 éve dolgozik ebben a szakmában)?.
Válasz >>>
T. Óvónéni!
2,5éves kisfiam a szó szoros értelmében "anyafüggõ", gyakorlatilag minden percében engem figyel,velem szeret játszani, szinte kiköveteli, hogy foglalkozzak vele. A játszótéren, a mamáéknál,bárhol. Ha néhány hetente a nagymamánál alszik, a néhány perces hisztit követõen már jól érzi magát,de ha eszébe jutok,akkor rögtön telefonálni akar értem. Most elérkezettnek láttam az idõt, hogy közösségbe menjünk (már tavaly is volt ilyen jellegû próbálkozás, de a játszócsoport wc-ig jutottam el...), így egy családi napközibe irattam a fiamat. A beszoktatási idõnél tartunk, de egyelõre úgy tûnik, minden okom megvolt az aggodalomra. Keservesen sír, szinte belerázkódik. Nem tudom mitévõ legyek, hagyjam az egészet (nem vagyok rákényszerûlve, hogy visszamenjek dolgozni, bár kétségtelenül jól jött volna némi "szabadság), vagy próbálkozzak tovább. Azt gondoltam,ha egy szûkebb közösségbe viszem, ráérez a gyerekekkel való játékra, de mégsem.
Mit tanácsol? válaszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
A lányom most kezdi az óvodát. Mivel én is oviban dolgozom, így abba az intézménybe írattam, ahol dolgozom. Olyan problémám van, hogy az összes szabadságom "elmegy" a nyári ill. a téli zárásra, és a munkáltatóm nem ad idõt a beszoktatásra, mondván, van nagymamája is a gyerkõcnek. Ön szerint mi tévõ legyek? Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Kedves Ovónõ!
Két kislányom van egy 4 és egy 2 éves.A 4 éves most kezdi az ovit szeptemberben, mivel tavaly nem vették fel (mert itthon vagyok)Nagylányom okos, bõbeszédû, érdeklõdõ,de félénk kislány. Nehezen barátkozik, ehhez az is hozzájárul, hogy mivel kertes házban lakunk nem játszóterezünk rendszeresen és a szomszéd kisfiúk kivételével nem nagyon van gyerektársaságuk. Nyáron egy párszor bementünk az oviudvarra, ahol kérdésre válaszolt az ovónéniknek, mindenrõl csevegett, de a kezemet nem engedte el egy percre sem és nem próbált ki semmilyen játékot sem, a gyerekekkel nem akart egyáltalán tárgyalni. A legfõbb probléma, hogy én itthon maradok a kisebbik lányommal (õ márciusban lesz 3 és csak akkor mehet majd ha én dolgozni fogok).Az lenne a kérdésem, hogy ha elõre láthatóan gondok lesznek a beszoktatással, akkor engedjem-e meg a lányomnak, hogy délben jöjjön haza, vagy mindenáron ragaszkodjak az ottalváshoz? Melyik megoldás használ neki jobban? A másik kérdésem pedig az lenne, hogy a két lányt szeretném ha egy csoportba kerülnének (az ovónõk nem ajánlják, hiszen a nagy elnyomja a kicsit, de mivel vegyes csoport lesz, akkor egy másik nagy is elnyomhatja)ez jó megoldás lenne-e?
Válaszát elõre is köszönöm
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiamat 13 hónapos korában fogom bölcsõdébe adni. Sajnos az állami bölcsõdébe nem vették fel, így meglátogattunk egy családi napközit, ahol arról tájékoztattak, hogy ott nincs beszoktatási protokoll, "mélyvízbe" kerülnek a gyerekek. Önnek mi a véleménye errõl? Érdemes ilyen helyzetbe hozni egy 13 hónapos kisfiút?
Válasz >>>
Tisztelt óvónõ. A 3,5 éves kislányom 2 hete kezdte meg az oviba járást. A kezdeti lelkesedés 3 nap után elmúlt,azóta amikor engem lát megy a könyörgés,sírás,kérlelés,követelés,hogy ne menjen oviba.Apát már meggyõzte,most már õ is rágja a fülem,hogy nem kell vinni a kicsit. Én itthon vagyok és az ovival meg az óvónénikkel sem vagyok megelégedve. Én is hajlok arra hogy abba hagyjuk hiszen tényleg nem "muszáj" miatt járunk. De így az lesz hogy sírással meg kapja amit akar ,és egyszer úgyis el kell kezdeni az ovit. most mi a jó neki? Köszönettel Ralex
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam az átlagosnál érzékenyebb, nehezen oldódó kisgyerek. Pl. ha egy kisgyerek odafut hozzá, ismerkedni szeretne vele, õ lehajtja a kis fejét, csak áll egy helyben. Sokszor mögém bújik. Ismerõs gyerekekkel szemben persze már más a helyzet, õvelük csak az elején tartózkódó, de 1-2 perc múlva már teljesen feloldódik.
Kisfiam 3 éves lesz nemsokára, szeptemberben megy óvódába. Attól tartok, hogy ott majd lesznek olyan gyermekek, akik megérzik kisfiam félénkségét és esetleg bántani fogják. Korcsoportos óvodába írattam a fiamat, viszont egy csoportban kb. 30-32-en lesznek. Én nagyon soknak tartom ezt a létszámot, és vajon érzékeny kisfiam hogyan fogja bírni a nagy nyüzsgést.
Kisfiam egész nap velem van, apukájával sajnos 4-5 hetente látják egymást, mert külföldön dolgozik. Gyerekekkel sûrûn találkozik, mert szerencsére olyan helyen lakunk, ahol sok kisgyermekes család él. Egyébként nagyon okos, intelligens kisfiú, ha feloldódott ismeretlen helyen akkor nagyon nyitott és érdeklõdõ. Otthon nagyon eleven, kis örökmozgó, szerintem az a típus, aki máshol meghúzza magát, otthon viszont kiereszti a gõzt.
Ön szerint vigyem idén kisfiamat oviba /mert még erõsen gondolkodok rajta/, vagy még várjak vele egy évet, hogy lelkileg erõsödjön? Tisztelettel: Melinda
Válasz >>>
Lehet hogy valaki azt fogja mondani hogy én csak maradjak csendben , de akkora változást látok a lányomon hogy nem mehetek el szó nékül mellette. Hanna Lányom 3 múlt decemberben, húsvét után kezdte az ovit.
Szófogadó, cserfes, de nagyon eleven gyerek. A hiszti nálunk ismeretlen fogalom, dackorszaknak hírét sem hallottam. Kb. fél éve vettem el tõle a cumit egyetlen sírás nélkül azóta kell egy kis segítség elalvásnál, odafekszünk mellé.... elõtte magától elaludt. Önálló, saját maga kéri a boltban a joghurtot, köszön, bátor. EDDIG.
Amióta ovis megváltozott a világ kb. 3 hete. Soha nem mondja hogy nem akar menni és szivesen is marad, alig várja hogy beérjünk, tudja hogy ebéd után valaki megy érte, azt is tudja éppen ki. Ha megkér hogy én is menjek , megteszem , a szomszédban van az ovi.Utána visszamegyek a dolgozóba. De itthon szinte mindenért cirkusz van,nem ilyen hajcsat, ezt nem veszem fel, ne jöjjön hozzánk senki. A múltkor amikor aludt vendégek jöttek és nem tudta, ordítva küldte el õket.Már nem olyan bátor, nem olyan cserfes idegenekkel. Nem akar kimenni, nem akar felöltözni....stb.Gyakran elsírja magát, néha hadonászik is, volt már hogy ütött,. DÜHÖS? Az ovónõ is mondja hogy nagyon negatív. Mindenre NEM!
Bár Õ nyugtat hogy csak türelem. rajta így jön ki az ovoda. Valóban? Vagy lehet valami a dolog háta mögött. Tudom hogy vannak nagyfiúk akik piszkálják. A szemem láttára is megtörtént, de ez talán máshol is így van. Falusi ovi, kevesen vannak. Nem akarok mindjárt az ovónõnek esni, bízom benne, legalábbis megpróbálok. Ma pl. anyáknapi verseket mondtak és Hanna nem állt be a sorba hanem csak oldalról mondogatta. Ennek a gyereknek élete volt a szereplés....
A nagyszülõket nagyon szerette, most csak a papát fogadja el, õ volt vele többet, és válogat is . Most a mama menjen el, most anya menjen el, most apa menjen el. Te nem vagy kedves, most te haragszol rám....
Visszakapom a régi gyerekem, vagy barátkozam meg a gondolattal?
Nem tudom hogy fontos e, de Hanna oxigénhiánnyal született. Gyógyszert ugyan nem kapott, de megállapították nála.
Legyek ugyanolyan következetes mint eddig, engedjek egy kicsit? Érdemes egy csat miatt összeveszni? De néha összekötni sem engedi a haját. nagyon hosszú neki, kibontva nem mehet, vágásról hallani sem akar.
Minden reggel megbeszéljük hogy szót kell fogadni, mindent meg is ígér.
Vagy ezek csak kis pici hatalmi csatározások? Feszegeti a határokat, kivel mit lehet?
Gondolom még az is fontos hogy apai nagyi az oviban dlgozik mint dada. Nem túl sokat látta eddig sem, de tudta hogy van. Láttam hogy biztos pont nála. lehet hogy vele többet megenged magának?
Azt azért még sem mondhatom neki hogy ne õ öltöztese agyerket ha ott van. Bár lehet hogy egy idegennek jobban szót fogadna...
Nagyon köszönöm a választ.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam augusztusban lesz 3 éves, szeptemberben óvódába megy. Elmentünk nyílt napra abba az oviba, ahová járni fog, de már a kapun sem akart bemenni. A csoportszobát megnéztük, de kisfiam igen csak húzott kifelé, a végén már úgy sírt, hogy inkább hazajöttünk. Kisfiam nehezen oldódó típus, de ha már feloldódott akkor mindenre és mindenkire nagyon nyitott. Kérdésem az lenne, hogy bízhatok abban, hogy kisfiam talán szeptemberig megváltozik és máshogy viszonyul az ovihoz, vagy rosszabb lesz a helyzet? Sokat mesélek neki az oviról könyvekbõl is. De úgy vettem észre, hogy mostanában kerüli az ismerõs gyerekeket is. Fõleg velem van egész nap, mert a férjem külföldön dolgozik, persze nagymamák is szoktak rá vigyázni. Ön szerint próbáljam meg most az ovit, vagy várjak még egy évet?
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Erika vagyok, Anna lányom 3 éves. Március elejétõl jár óvodába, kis létszámú, vegyes csoportba. Három kedves óvónénije van, akiket Anna szeret és viszont. A gyerekekkel jó viszonya van, õt is szeretik a többiek. Az óvónénikkel jól lehet együttmûködni a beszoktatást illetõen, azonban most egy dilemma helyzet elõtt állok. Elõbb az elõzmények: Anna az ovi elõtt nem járt bölcsõdébe, de már várta, hogy óvodás legyen. Az elsõ hét a próbahét volt, én is jelen voltam, evett, aludt, játszott, nem sírt, élvezte. Ezt követõen hetente más történt: volt, hogy reggel sírt, aztán nem evett, beteg volt másfél hétig, majd a "reggeles" óvónéni távozásakor sírt. Jelenleg reggel nem sír, de otthon és este mindig megbeszéljük, hogy nekem dolgom van (sajnos éppen munkát keresek és tudom, hogy ezt a helyzetet és amivel jár õ is "leveszi", átérzi), de ébredéskor ott leszek érte (soha nem késtem el), addig pedig próbáljon játszani, jól érezni magát, hiszen megbeszéltük azt is, hogy gondosan választottunk neki óvodát, jó helyen, biztonságban van és szeretik õt. Sokat van velem, az apukájának kötetlen munkaideje van, de többnyire én foglalkozom vele. Mostanra délelõttönként is sírdogál, s az óvónéniknek azt mondja azért, mert hiányzom neki. Ekkor õk vigasztalják, ölbe veszik, mesélnek neki és próbálják elmagyarázni a helyzetet - amit én is teszek itthon. Most azonban van egy javaslatuk: ebédkor menjek és ne ébredéskor, s ha ez "bejön", akkor pár nap múlva újra lehet ébredéskor. Szívesen hallgatok rájuk, de felmerül a kérdés: eddig volt egy rendszer, most legyen picit más, majd megint a régi, plusz, ha közben találok munkát, akkor csak két órával az ébredés után tudok leghamarabb ott lenni. Mit tegyünk, hogy Annának segítsünk megszokni az ovit? Köszönöm válaszát! Erika
Válasz >>>
Következõ 10 beszoktatás
|
|
