 |
beszoktatás
Kérdezni szeretnék
kedves Óvónénik!
Kérem segítsenek nekem!
Én egy aggódó anya vagyok (olyan mint a többi). Kisfiam februárban volt 3 éves és van egy 5 éves óvodás tesója. Amikor a nagyot vittük az oviba,õ is mindig velünk tartott. Szeretett jönni. A zsülinapja körül elkezdtem a beszoktatást. Elsõ héten minden jól ment, azt mondta anya csak menj nyugodtan el. Én elmentem a postára, orvoshoz, elintéztem amit kellett, vagy kint ültem a terem elõtt a folyosón. 11 óra körül szépen hazamentünk. Aztán beteg lett. Két hetet kihagytunk. Most újra járunk, de már sír. Úgy kezdtük, mint elõtte. Bementünk a terembe együtt és megbeszéltük, hogy anya dolgozni megy és ebéd elõtt megy érte. Nagyon sírt és könyörgött, hogy ne hagyjam ott. Én ott hagytam és telefonáltam az oviba, ahol mondták, hogy egész nap kisebb szünetekkel, de sír. Ez volt másnap is. Most eltelt egy újabb hétvége és nekünk megint oviba kell mennünk. Én már elõre rettegek a reggelektõl. Õ is. Álmában sír és könyörög, hogy anyukám ne hagyj el. A kisfiam még szopik, és nagyon jó kapcsolat van köztünk. De én igazán nagyon szeretném, hogy jól érezze magát az oviba, és örömmel menjen oda, úgy mint a testvére.
Sürgõsen várom a válaszát: Egy aggógó anyuka!
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ! Kisfiam februárban volt 2 éves,jelenleg bölcsibe járunk.Jõvõ feb-ban elkezdjük az ovit és az lenne a kérdésem,hogy mivel feb.-ban csatlakozik a többi kisgyermekhez,nehezebb lesz-e a beszoktatása és a többiek elfogadják-e?
Elõre is köszönöm a válaszát! Üdvözlettel B.Tünde
Válasz >>>
Kedves Ovónõ!
Kislányunk novemberben kezdte az ovit, 3 évesen. Beszoktatás nem volt, az elsõ naptól a teljes napot bent töltötte, azt mondták, ez így hatékony az oviban, sokéves tapasztalat alapján.
A gondok hamar kezdõdtek és azóta is tartanak, lassan 4. hónapja. Kislányunk nem eszik,nem alszik, keveset beszél, nem vesz részt a foglalkozásokon és reggel felvesz egy fura, feszült, görcsös testtartást, amikor belép a csoportszobába, amit állítólag egész nap visel. A szívem hasad meg, ha arra gondolok, hogy a napja feszülten, egy széken ücsörögve, semmiben részt nem véve telik...
Itthon csupa beszéd, szeretetteljes, nyitott gyerek, de az oviban egy másik kislányt ismernek meg.
Milyen trauma érhette vajon? Miért nem tudunk hatni á? Naponta elmondjuk neki, kedvesen, hogy egyen, játsszon az oviban, mert így fogja magát jól érezni, de hatástalan.
Ugyanakkor ha rákérdezek, azt mondja, szereti a társait, sokat beszél róluk, ami aznap történt, mindig elmeséli, fújja a verseket, amiket tanulnak...és az ovónõket is szereti-ezt mondja. És mégis így viselkedik bent.
Mit tehetnénk, hogy kizökkentsük ebbõl az állapotából?
Már kértünk idõpontot az ovónõktõl, amikor leülünk majd beszélgetni. Mivel azonban elég hosszú idõ óta tart ez az állapot, nem kizárt, hogy óvodát kell váltanunk. Valami szerintem nem stimmel a csoportban. De nem tudom, mi lehet ez.
Várom válaszát, köszönettel,
Ági
Válasz >>>
Kislányom 3 éves van egy7 éves nõvére is.Kb 2 hónapja jár oviba.Otthon szépen játszik,alváshoz alvókát használ és szopja az ujját is. Az alvókát visszük az oviba is.Otthon már többször is észrevettük hogyha szeretne valamit, vagy valami nem úgy sikerül ahogy szeretné akkor ha nincs nála az alvóka vagy sir vagy erõsen tördeli a kezét. Az oviban a kéztördelést még nem látták ( alvóka a kezében van ) de ovónéni azt mondja hogy ha mérges a nagyobb gyerekeket is megveri otthon a nõvérének is nekimegy ha valami nem jó.Ha idegeneket lát nem beszél ha kérdezik inkább lehajtja a fejét és csak bólogat. A férjem is és én is felváltva éjjeles nappalos mûszakban dolgozunk,ilyenkor nagye vigyáz rájuk,nagyon jó a kapcsolatunk velük. azt szeretném kérdezni hogy a kéztördelés lehet e feszültség félelem szorongás miatt? Az oviban történtekrõl nem mesél, normális e ez? Köszönöm válaszát! "Momókás" anyuka
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Sára kislányom 4,5 éves egy cserfes, mosolygós gyermek, nagyon nyitott mindenre. Érdeklõdõ, szinte a nap 24 órájában úgymond foglalkoztat, mert folyamatosan beszél v. játszani kell vele, v. egyszerûen mellette kell lenni.Most középsõ csoportos. Tavaly szeptemberben kezdtük az óvódát de sajnos több betegség is megakadályozta a folyamatos óvódába járást. Mivel terhes voltam a 2. kislányunkkal, így természetesen velem volt. Átesett egy orrmandula mûtéten és úgy tûnik a hosszabb betegeskedéseknek vége. Megszületett tavaly novemberben, testvérféltékenységet a kezdeti normális féltékenységen kívül nem tapasztaltam sõt imádják egymást, nagyokat hancúroznak, megszeretgetik egymást és figyelnek is egymásra. Nagyon meglepõdtem amikor a minap közölte velem az óvónõ, hogy kár volt tavaly megszakítani az óvódát még ha folyamatosan beteg is volt, mert Sára viselkedése megváltozott. Minden konfliktust SÍRÁS-sal kezel, ha nem szeret valamit nem szól, hanem sír, ha csúnyán néznek rá, ha nem játszik vele az akit õ kinézett stb. Óvónõje elmondása szerint hangulat ember és önállóan nem megy oda egy játszócsoporthoz sem, csak ha odakísérik, akkor már bekapcsolódik õ is. Délutáni alvásoknál nem alszik, és sír hogy õ be fog pisilni. Többször ki kell engedniük, mert látszik, hogy szorong. Nagyon meglepett amit az óvónõ mond, mert Sára tényleg nem volt ennyire érzékeny és visszahúzódó. Testvérféltékenységre is gyanakodnak, de nem érzem igazán. Talán tényleg ez az ok? Amiért én itthon vagyok a húgával õ meg az óviban?Az igaz, hogy mielõtt csak õ volt rengeteget foglalkoztam vele, gyerektársaságunk nem nagyon volt, sokat voltunk együtt. De most is nagyon ügyelek rá, hogy amikor csak adódik legyen olyan amikor csak vele játszhatok.Figyeltem a kezdetek óta, hogy véletlen se érezze, hogy bármivel is kevesebbet kaphat a testvére érkezésével, mint elõtte, mármint az odafigyelésbõl, szeretetbõl.
Mi lehet az oka a sírásoknak, gyakori pisiléseknek? Mit rontottunk el?
Válaszát elõre is köszönöm,
Brigitta
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Legkisebb lányom most lett 4 éves. Fél éve költöztünk kulfodre es két hónapja itt kezdte az óvodát (elõtte nem járt bölcsödébe). A problémám, hogy minden nap sokat sír az óvodában, napkozben sokszor, reggelente alig tudom otthagyni. Az óvónõkkel napi kapcsolatban vagyunk, sokat beszélünk és látom, hogy kedvesek a lányommal, a lányom is szereti õket. A gyerekek is befogadták, játszanak vele. Tudom, hogy az idegen nyelv okozhat nehézséget, de a nagyobb testvéreitõl sokat tanul meg hallom beszélni, tehát biztos vagyok benne, hogy azért az alap dolgokat már érti. Nem tudom hogyan tudék neki segíteni abban, hogy jobban érezze magát. Az a jobb, ha minél többet beszélgetek vele az oviról, az érzéseirõl, vagy inkább az, ha nem nagyon beszélünk róla? Mert eddig próbáltam vele beszélgetni, javasoltam neki dolgokat, hogy mire gondoljon mikor nem vagyok ott és hiányzom, hogy inkább próbáljon a gyerekkel játszani és ne egyedül sírni. De nem igazán szeret errõl beszélni, mindig azt mondja, hogy azért sír, mert csak én kellek neki. Kérem, ha tud, adjon ötleteket, hogy hogyan tudnék neki segíteni, mert ez így mindkettõnknek nagyon nehéz.
Köszönettel, Anita
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 2010. április 28-án lesz 3 éves. Mi egy kis településen lakunk, ahol kevés a gyerek. Voltunk már néhányszor az oviban, a lányomnak nagyon tetszett és azt mondta, szeretne oviba járni. Az óvónõk többször mondták, hogy vihetném a lányom minden nap fél 12-ig. AZ lenne a kérdésem, hogy nem ártanék vele, ha januártól 3-4 hónapig csak délelõtt járna, utána pedig már ott is kellene aludni neki? Vajon hogyan viselné ezt? Nem lenne túl nehéz megszokni, hogy a félnapos ovi után egésznapos lesz? Én dolgozom, anyukám van most gyesen vele, de áprilistól neki is dolgoznia kellene, azt szeretném, ha addigra már beszokna a lányom, de nem akarok a gyereknek sem ártani. Vagy ne vigyem csak akkor, ha már úgy szokik be, hogy ott is alszik? Mi a jobb megoldás?
Válasz >>>
Kedves Óvonõ,
3 éves a kisfiam, 2éves kora óta bölcsödébe jár. fél éve váltunk külön az apukájával, nagyon jó viszonyban vagyunk szerencsére. 2 hónapja, amikor az apja már kéthetente elvitte magához hétvégén, kezdte el felfogni, hogy az apja valóban külön él tõlünk. én sokat magyaráztam neki a helyzetet, hogy õt mindketten nagyon nagyon szeretjük, de egymást már nem puszilkodva, hanem csak mint a barátok.
szóval amióta ráébredt a pici, hogy apa máshol lakik, egyre szomorúbb, irigyli a fiúkat a bölcsiben akiket az apukájuk hoz-visz, volt egy verekedõs idõszaka, de az lecsengett.
múlt héten vettem nála észre, hogy mintha kezdené elveszíteni a biztonságérzetét, velem akar aludni, a reggeli bölcsödében történõ elköszönések is óriási segélykéréses figyelemfelketésekké váltak.
A fõ aggodalmam az, hogy 1 hónap múlva kezdi az ovit, teljesen új környezet, emberek újabb elszakadás. Nagyon félek tõle, hogy ezt az akadályt a biztonság érzetbeli problémák miatt rettentesen nehezen fogja "venni".
Tudna esetleg javasolni nekem valamit, amivel ezt meg tudnám neki könnyíteni? várja már az ovit, mert unalmas neki a kicsikkel a bölcsiben, de azért a dadusokhoz nagyon ragaszkodik.
Köszönettel
Beatrix
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Hasonló problémákról olvastam már a kérdések közt, de kíváncsi lennék a véleményére a saját problémánkról. Kisfiam júliusban múlt 2 éves.Három másik, átlagosan 1 évvel idõsebb gyermek van a társaságunkban, akikkel rendszeresen találkozunk, ezért is lehet, hogy mindent eléggé korán kezdünk. Nagyon értelmes gyerek, régóta szépen, érthetõen beszél, és sokat. Nyár elején kezdtünk el foglalkozni a szobatisztasággal, nagyon rövid idõ alatt ment minden, nagyon hamar wc-re szokott. Egész nyáron teljesen szobatiszta volt, augusztus elején már az éjszakai pelenkák is általában üresek voltak. Elõfordult, hogy éjjel felkeltett, hogy vigyem ki pisilni, de általában reggelig kibírta. Szeptember végén kezdtünk bölcsibe járni. Amíg ott voltam a beszoktatás alatt, minden rendben ment, azóta viszont folyamatosan bepisil. Konkrétan egyszer sem szólt még magától a dadusoknak, hogy pisilnie kell, szó nélkül bepisil, és még akkor sem szól ha már bepisilt. Napi 2-3 pisis bugyival jövünk haza. Az érdekes az, hogy ahogy kitesszük a lábunkat a bölcsibõl, minden rendben, szól ha pisilni vagy kakilni kell. A dadusunk már kért pelenkát, hogy legalább ha kimennek az udvarra ráadják hogy fel ne fázzon, mert nem veszik mindig észre ha bepisil. Csak akkor tudják elkerülni a bepisilést, ha kiviszik idõnként a wc-re, de még úgy is elõfordul hogy miután visszamennek a csoportba, pár perc múlva újra pisis. Eléggé el vagyok keseredve, mert azzal tisztában vagyok hogy a bölcsi miatt visszaesett, de már a dadus is azt mondta hogy ideje lenne szólnia. Sõt, ma azt is mondták hogy a gyerekem valószínûleg nem is volt stabilan szobatiszta. Kérdem én, 4 hónap szobatisztaság nem számít stabilnak? Már nekem kellemetlen hogy úgy érzem, azt hiszik nem is mondtam igazat és nem is volt szobatiszta. Szerintem szeretnék ráadni a pelenkát egész napra, de én ezt nem szeretném, bár nem tudom meddig mehet ez így tovább. Szerintünk nem érett még rá, szerintem viszont bizalmatlan a dadusokkal, a bölcsiért sem rajong. Rengeteget beszélgetünk róla, tudja hogy mit kellene csinálnia, de nem teszi, olyan, mintha direkt csinálná. Ennyire nehéz lenne neki feldolgozni az elválásunkat, vagy lehet hogy tényleg csak dacból csinálja? Válaszát elõre is köszönöm. T.Kriszta
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányunk szeptember óta óvodába jár.Napközben nincs is vele semmi gond, aranyosan eljátszik társaival, rengeteg verset tanul...stb . A köszönéssel azonban problémák adódnak. Reggel érkezéskor, és ebéd után elbúcsúzáskor sem hajlandó köszönni. Annyit már elértünk hogy néha az óvónéni fülébe halkan belesúgja hogy "csókolom óvónéni, sziasztok gyerekek!".Hiába ígértünk neki meglepetést, egyéb dolgokat a köszönésért, megmakacsolja magát és semmi.
Válasz >>>
Következõ 10 beszoktatás
|
|
