beszoktatás
Kérdezni szeretnék
Kedves Ovono!
Gorogorszagban szuletett 2 gyermekem, Zsofi 8, es Jano 4 eves es 3 honapos. Jano az ovodat tobb mint egy eve kezdte, oktoberben. A beszoktatas egeszen keso tavaszig huzodott, nevezetesen nagyon sirt, nem akart oviba menni. Mivel ket nyelven tanul egyszerre, ha meg is kerdeztem tole,mi lehet az oka, csak tomondatokban valaszolt.Szeptemberben koltozes miatt ovit valtottunk, es a siras folytatodik, illetve hellyel kozzel elmarad, de aztan 1-2 het utan ujra jelentkezik.Anyai megerzesem azt sugja, Jano nem akar elszakadni tolem. Az ovono azt mondja, erzelmei egyaltalan nem hagyjak, hogy a tobbi gyerekkel haladjon, habar van egy baratja az oviban, a fejleszto feladatokban nem nagyon szeret reszt venni, es kepessegei nem felelnek meg a 4 eves gyerekenek. Nagyon aggaszt a dolog, es tehetetlennek erzem magam. Az ovono azt is mondja, talan erositeni kellene a kotodeset az apukajahoz, mert ebben a korban a gyereknek ki kell valasztani, melyik nemu szulovel tud azonosulni. Hogyan segithetnek neki?
Válasz >>>
Tisztelt Szakértő!
Kislányom novemberben kezdte az ovit, de egyre kevésbé akar menni oda, minden reggel nagy hiszti van és sírás, az indulásnál is és a csoportba való megérkezéskor is.
Gyakran oda is pisil, vagy nem eszik, bár délben amikor elhozom sokkal vidámabb, de reggel minden kezdődik előlről.
Tudom még aránylag korai aggódni, de annyira sajnálom és néha az én türelmem is elfogy, amikor a hiszti a tetőfokára hág.
Az egyik óvonéni katonásabb, ha kedvesen szólal meg akkor is olyan a hangja, mintha üvöltene, az én kislányom meg elég érzékeny a hangos dolgokra.
Mit javasol mit tegyek? Menjünk másik csoportba? Vagy várjunk még hátha lecseng? De addig is hogyan kezeljem ezt a helyzetet?
Köszönöm!
Melinda
Válasz >>>
Kedves Óvónö!
A következö problémaval fordulok önhöz. A most 3,5 éves kisfiam, 1 éves kora óta jàr ugyanabba a csaladi napközibe. Egy évig csak fél napokat majd 2 éves koràtól egész napos lett. Voltak beszoktatàsi problémak, de szeretett oda jarni. Kb. 1,5 éve jött egy óvó néni, aki jóval szigorùbb mint a többiek és mas szülök elmondàsa alapjàn gyakran megràncigàlja a gyerekeket, kiabal. Amikor kisfiam hozza került, elkezdett tikkelni - pislogni- majd ez a tikkelés egy idö utàn elmúlt. Iden nyaron kistesója született, akkor nem akart oviba menni, s jónak làttuk itthon marad. Végül szeptembertöl ismet elindult, de csak 3x jar hetente. Sajnos ez a 3 honap igen gyakori volt, hogy sirva ment oviba, mar itthon mondja, hogy nem akar menni. Az ominózus ovoneni,kb. Egy hónapig beteg volt es ekkor a gyerek felszabadultan ment oviba, semmi probléma, siras nem volt. Amint óvó néni visszajött elkezdett ismét tikkelni, a reggeli elvàlàs az oviban sirassal kezdodödik.nem tudom mitévö legyek, ugyanis az óvó néni minket okol azert mert a gyerek sírós (tény es való eleg érzekeny kisfiú). Szeptembertöl elé sok anyuka elvitte ebböl a csalàdi napköziböl a gyerekét az óvó néni stílusa miatt söt még a dadusok is felmondtak mert nem tudtak öt àllitólag elviselni.nagyon gondolkodom azon, hogy elvigyem öt innen, de szeptembertöl mindenféleképpen óvodàba jàrna. Lehet, hogy 1/2 évre mar nem érdemes mas csalàdi napközibe atvinni ahol minden új? Kivenni januartól 9 hónapra meg túl hosszú idö. A rendszeres pislogàs, tikkelésen és a nem akarok oviba menni mondaton kivül màst nem vettünk rajta észre. Te tény, hogy nekem úgy tünik neki az óvó nénivel van problémàja, mert pl. Boldogan megy oviba, majd 2 perc múlva valami torténik bent, óvó néni leszidja, s zokova szalad ki, amig ott vagyok, hogy ö haza akar menni. Elöre is köszönöm Vàlaszàt Lörinczné
Válasz >>>
Kedves Óvónő!!
Szeretném a segítségét kérni, mert kezdek kétségbe esni....
Kislányom, most 4 és fél éves most kezdtük az óvodát.Eddig itthon volt kistestvérével, bébisziterünkkel.(sajnos a munkánk nem engedi, hogy mi legyünk velük..)
A problémánk a következő:a saját kis tarsaságában nagyon jól érzi magát(ők azok az emberek,barátok, akiket gyerek kora óta ismer ).
Azonban, új emberekkel szinte semilyen formában nem szeret, és nem is létesít kapcsolatot.(mögém bújik, vagy pityereg, vagy meg sem szólal).
Az óvodában is, mindig egyedül játszik,ott sincsenek barátok..
Próbáltuk balettra is vinni, mert mindig táncol,gondoltuk jót teszük azzal, ha gyerekek között lesz. Szívesen el is megy, de ott leül és semmit nem csinál.
Legyen szíves tanácsot adni nekem, mivel tudnánk segíteni neki,hogy könyebben menjen a barátkozás?Kell ezen aggódnunk?
Segítőkészségét, előre is nagyon köszönöm!!!!
Válasz >>>
Kedves Óvónő!
Kisfiam 5 éves, ez év január óta jár óvodába Magyarországon. Előtte külföldön éltünk, ott 3 hónapig járt angol nyelvü óvodába. Ott a beilleszkedés nem okozott gondot, első napon sírt, utána nagyon jól vette az akadályokat, imádta, még a nyelvi nehézségek sem vették kedvét. Ő egyébként teljesen magyar anyanyelvü, mindketten magyarok vagyunk az édesapjával. Itthon sem volt gond, nagyon hamar beilleszkedett, vidáman, boldogan mentünk minden nap oviba. A gyerekek szeretik, nagyon kedves, nyitott gyerek. Most szeptemberben új óvónénit kapott, de az egyik maradt a régi. Október elejétől előfordultak éjszakai bepisilések, holott soha nem volt előtte ilyen gondunk. Kivizsgáltattuk, minden eredménye negatív, pszichés eredetü valószínüleg. Itthon nem történt változás, a kistestvér immár 20 hónapos, nem hinném, hogy ez az oka. Nagyon szeretik egymást, soha semmilyen nagyobb féltékenységi probléma nem fordult elő. Múlt héten fotózás volt az óvodában, és az új óvónéni rákiabált a fiamra, aki heves sírógörcsben tört ki. Ezt egy anyukától tudom, aki jelen volt a fotózáson.Ettől a naptól kezdve a kisfiam minden nap zokog, hogy nem akar óvodába menni. Már mindkét óvónővel beszéltem, a kisfiammal is számtalanszor végigbeszéltük a szituációt, mégsem oldódik a feszültség benne. Teljesen tanácstalan vagyok, sőt elkeseredett, szeretném visszakapni a vidám, önfeledt, mosolygós gyermekemet, aki imádott óvodába menni. Félek, hogy ez nem átmeneti állapot, ma már szabályosan be kellett rángatni a terembe. Nem hiszem, hogy ez lenne a jó megoldás. Kérem, segítsen. Köszönettel
Gabriella
Válasz >>>
Kedves Óvónő!
A kislányom 4 éves. Már második éve óvodás.A problémánk, hogy nagyon visszahúzódó kislány. (Én is ilyen voltam...) Beszélni már elég szépen beszél, de szinte csak itthon. Minden reggel úgy megyünk az oviba, hogy majd köszönünk,de nem... pedig szereti az ott dolgozókat, mindkét óvónénit szereti, óvodába is szeret járni. Aztán ha kérdezik, akkor se nagyon beszélget, esetleg bólogat, hogy igen-nem. Közös játékokban szívesen részt vesz, 1-2 gyerekekkel van jobb viszonyban, velük beszélget... Az oviban tipikus jó kislány, azt csinálja, amit mondanak, itthon eltelik kb. fél óra ahogy hazaérünk az oviból és "elmegy az esze"... gondolom az egész napos felgyülemlett stressz...
A körmét rágja (nyári szünetben nem rágta), most legújabban a száját is rágja.
Tudnék neki segíteni valahogy, hogy kicsit oldottabb legyen?
Köszönettel:Egy kislány anyukája
Válasz >>>
Kedves Óvónő!
Egy számunkra nagyon fontos kérdéssel fordulok önhöz.
Zsófi lányom januárban lesz három éves, amikor már mehet óvodába.
Ezzel kapcsolatban merült fel az a lehetőség, hogy maradjon-e bölcsődében szeptemberig, vagy menjen át az óvodába.
Zsófi 2010 szeptembere óta (20 hónapos korától) jár egy magán intézménybe.
Először heti két alkalmat volt, majd idén júliustól heti 3 * jár.
Először azért merült fel a bölcsőde, mert érkezett a kistestvér.
3 héttel a születése előtt kezdődött a beszoktatása.
Hogy azért mert érkezett Máté, vagy másért de a beszoktatás nem ment simán.
Ahogy én észrevettem most nyárra sikerült megszeretnie a bölcsit.
Ebben lehet segített a plusz egy nap is.
A bölcsis gondozónők visszajelzése szerint Zsófi ott teljesen más mint ahogy mi ismerjük. Szerintünk egy örökmozgó, folyton csacsogó, egyáltalán nem csöndes kislány. Akaratát kimutatja, véghez viszi.
A bölcsiben pedig csendes visszahúzódó gyerekként ismerték meg, aki akkor sem szól ha bántják. A mozgás ott sem hiányzik szerencsére.
Ha valaki hozzászólt (felnőtt) rögtön vissza húzódott a csigaházába. Nem igazán beszélt.
Gyerekekkel játszott rendesen.
Itthon sosem panaszkodott. Sőt, a bölcsiben tanult mondókákat, dalokat folyamatosan mondta itthon.
Megnyílni gondozónők felé kb 3-4 hónapja kezdett. Most már beszél is. Kérdezik válaszol. Sőt, már mesél is bent. Nem kevés munka van ebben a gondozónők felől.
Tudom, hogy 3 hónap ilyen kicsi gyerekeknél nagyon hosszú idő.
Nem tudom hogyan fog alakulni Zsófi személyisége 3 hónap múlva.
Egy iránymutatást szeretnénk kérni, mint független szakember, hogy látja a helyzetet?
Vigyük el egy beszokott társaságból egy már összeszokott csoportba?
Vagy maradjon a bölcsődében?
Mit várhatunk, ha visszük az óvodába? Hogyan segíthetünk neki?
Válaszát előre is köszönöm!
Erika
Válasz >>>
Kedves óvonő!
Egy ovis problémával fordulnék önhöz!Előzetesben a kisfiamról egy pár szót! Szeptemberben töltötte a hármat, nagyon szereti a gyereket, nem visszahúzódó könnyen barátkozó és kicsit önfejű.Korán kezdtünk közösségbe járni. (baba-klub,babazene amit mindig nagyon élvezett) Szeptemberben eljött az idő az ovi kezdére, az akarata megvolt hozzá. Úgy terveztük óvónőkkel, hogy mindenre szánunk egy hetet. Az első héten végig ott voltam vele, a következő héten ebéd előtt mentem érte aztán ebéd után. Majd a következő héttől az ott alvás lett volna soron, itt is az akarat minden reggel megvolt, hogy ő ott akar aludni, de ebéd után mindig elfogta a keserves sírás és haza kellet hozni./hozzáteszem egyszer sem aludt ott/ Azóta minden reggel azzal kezdünk, hogy ő nem akar oviba menni mert ott nagyon hiányzok neki.Ilyenkor mindig elmondom neki, hogy anyának is nagyon hiányzol, de itt játszhatsz a kis pajtásokkal, sok mindent tanulsz, ebédelsz és már jövök is érted.Anyának dolgozni kell,tanulni kell.Mikor beérünk az óvodába elkapja a sírás és hiszti roham(ez alatt azt értem, hogy rugdosódik, csapkod, torka szakadtából ordít de egy könnycsepp se folyik!) ahogy eltűnök a képből abbamarad.Azóta verekedős és még jobban akaratos lett.A kérdésem az lenne, hogy szoktassam rá az ott alvásra és a hisztiről le?
Üdv Bea!
Válasz >>>
Üdvözlöm!
Andrea vagyok,mi 5 hete költöztünk ide Hollandiába,a kislányom 1 éves volt, mikor a férjem elkezdett kint dolgozni. Nagyon nehéz időszak volt ez az egész családnak ,de most már együtt vagyunk.A kislányom most már 4 éves és itt kezdte a testvéreivel együtt az iskolát. A fiuk nagyon ügyesek, semmi gond nincs, most már 5 hete járnak ,a kislányom viszont mindaddig szereti az iskolát, amig ott ülök melette. Sajnos ez nem megoldható hiszen senkinek nincs ott az anyukája .Lili nagyon ügyes és amit tud Hollandul azt használja is, van neki játszótársa itt ahol lakunk ,és elmondása szerint ,meg én is látom, hogy szeret itt lakni ,szeret iskolába járni. Külön szobában alszik mióta itt lakunk apával együtt ,egyszóval kiegyensúlyozott kislány ,de az iskolában nem akar nélkülem maradni. Sokmindent kiprobáltak a tanárok ,de a mai nap azt mondták, hogy ne menjünk, mert nem tudják, hogy mit csináljanak.Azt mondták kérjek tanácsot magyar szakembertől.Én Lilivel sokat beszélgettem és azt mondja, hogy fél hogy nem megyek érte és hogy otthagyom őt!Kérem ha tud nekünk tanácsot adni azt nagyon megköszönnénk!
Üdvözlettel:
Andrea
Válasz >>>
Tisztelt Óvónő!
Kislányommal 5 napja kezdtük az óvodai beszoktatást. Semmi sírás, jól érzi magát szívesen megy, amivel gondom van, a hazafelé jövetel. Amint meglát sír, nem akar hazajönni. Elég rosszul érzem magam emiatt az ovónénik előtt. Félek attól, hogy azt fogják gondolni, rosszul bánok a gyermekkel, ezért nem akar hazajönni. Mit tegyek? Válaszát előre is köszönöm.
Válasz >>>
Következő 10 beszoktatás
