 |
beszoktatás
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
3 éves lányom problémája miatt fordulok Önhöz. Lányom januárban töltötte be 3. életévét, és 2,5 éves kora óta (2014. szeptembertõl) családi napközibe (kis létszámú, heten vannak) írattam be.(heti 5 nap, mert a tulajdonos nem engedélyezi az idõszakos ellátást). 2014 májusában született kistestvére. Sajnos a nyarat nagyon rosszul viselte, nagyon nehezen fogadta el a kicsit, annak ellenére, hogy minden tevékenységbe próbáltam õt bevonni. Ha szoptattam, neki mesét olvastam, együtt pelenkáztunk stb. Anyukám tud segíteni, tehát nagyon sokat vittem kettesben bevásárolni, és egyéb programokat csinálni. Elég erõs, és akaratos természet, ráadásul dackorszak, hisztik, és az én akarom korszak kellõs közepében vagyunk. A többi gyerektõl valahogyan egy kicsit mindig is távolságtartó volt, nem az az ölelkezõs típus. Ezért is gondoltuk, hogy egy kis létszámú családi napközi jót tenne a szociális fejlõdésének.
Nagyon nehezen szokott be, voltak testi tünetek is, 2 hónapig tickelt a szemével (elmúlt), és jelenleg is bepisil a délutáni alvás közben. (napközben szobatiszta) Most ott járunk, hogy 5 hónap után is reggelente szorongani látom, gyakran sírva kér, hogy „Anya ne menj el”. Reggelente mondja is, hogy nem akarok bölcsibe menni. Beszéltem a gondozónõkkel, akik teljesen rácsodálkoztak a problémámra, mivel szerintük a gyerek teljesen felszabadult, jól érzi magát, igaz a többi gyerek felé csak nagyon nehezen nyit, de amúgy harsány.A reggeli sírás is hamar befejezõdik. Azt mondták, volt olyan is, hogy beállt a körbe a többiekkel és megfogta másik gyerek kezét. (ami nagy dolog) A csanában eszik, iszik, alszik, kétszer volt csak beteg. Étkezésében jelentõs javulások voltak amióta oda jár, és megítélésem szerint személyisége is fejlõdött. Itthon a kistesó mellett gyakran a gagyogását és a tapsikolását utánozza. Sokszor csinálok még mindig vele délután kettes programot, amit kér is. De ahogy kilépünk a csana ajtaján azonnal cumit, macit kér.
Téli szünetben nagyon jól érezte magát itthon, nem hiányzott neki a közösség. Kérdeztem a vezetõt, hogy nem lehetne mégis, hogy csak 3 napot menne, de nem engedélyezte, mert szerinte az megtöri a gyerek lelki világát.
Most arra felé hajlok egyre jobban, hogy kivegyem a családi napközibõl, de nem tudom, ezzel a nagy változással vajon többet ártok e neki, hiszen szeptembertõl kötelezõ az óvoda.
Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam most lesz 4 éves. Szeptemberben kezdte az óvodát, elõtte bölcsõdés volt, ahol jól érezte magát. A beilleszkedés úgy tûnt könnyen ment az óvodába. Vegyes csoportba jár, amelyben sajnos nagyon kevés a "kicsi", a legtöbben nagycsoportos korúak. Egyre inkább úgy tûnik, nem érzi jól magát. Az óvónõk tudják, észlelték a problémát, de azt mondják mindig a legnagyobbra akaszkodik rá, s nem szeparálódik el. Aggaszt azonban, amiket mostanában mond. Például: Csúnya vagyok és rossz és magányos. Megkérdezem tõle, tudja-e mi az, hogy magányos. Azt mondta, hogy aki mindig egyedül játszik. Érzékeny, de barátságos típus. Nincs testvére, gyerekek közt ritkán van (kisváros családi házas részén lakunk, kevés itt a gyerek, testvére nincs). Hogyan segíthetnénk neki?
Válasz >>>
Kedves Óvõnõ! Kisfiam 3,5 éves, szeptember óta jár óvodába. Ami nagyon aggaszt az az, hogy nem barátkozik senkivel. Elmondása szerint nem szeret óvodába járni, bár igazán nem is tiltakozik ellene. Azt mondja, hogy nem barátkozik vele ki, és nem is szokott játszani senkivel. Óvonõ elmondása szerint, nem tartozik a nagy játszósok közé. Nem tudom hogyan tudnék segíteni neki. Mindig is sok idõ kellett neki, hogy idegen társaságban feloldódjon, de azt egy kicsit furcsállom, hogy még nem talált barátot magának. Mindig is szemlélõdõ típus volt, de egy idõ után azért szokott játszani más kisgyerekekkel is. Nagyon aggódom érte, segíteni szeretnék neki, de nem tudom, hogy hogyan tudnék. Elõre is köszönöm a választ. S.né Zsuzsanna
Válasz >>>
Kedves Óvónõ! 3,5 éves kisfiam óvodai beszoktatásával kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. Kisfiam 3 hete kezdte az óvodát. Tudni kell róla, hogy nagyon félénk kisfiúm aki pici kora óta nem szeret hasonló korú gyerekek között lenni, szinte fél tõlük. Az elsõ 4 napon nem volt semmi gond, de utána minden nap sírással kezdõdik. Ahogy reggel felébred, már sír, hogy nem akar oviba menni, és sírva kér, hogy ne hagyjam ott. A csoportszoba elõtt annyira kapaszkodik belém, hogy alig tudom átadni az óvónõnek. Az óvónõk elmondása szerint 5 perc alatt meg lehet nyugtatni, eszik, iszik, alszik, nincs vele gond. Ha megyünk hazafelé már kezdi az alkudozást, hogy másnap ne menjünk oviba. Azt mondja, hogy nem szereti a kisgyerekeket és nem szeret ott lenni. Egyenlõre elég passzív, szemlélõdik, nem kapcsolódik be a programokba. Ha kérdezem az óvodáról, akkor nem akar beszélni róla, így nem igazán tudom mit csinál, játszik-e valakivel. Mi a teendõ ilyenkor próbáljak érdeklõdni tõle, hogy mi történt az óvodában vagy hagyjam békén? Itthoni viselkedése is megváltozott, gyakorlatilag ahogy hazaérünk már hisztizik mindenért. Azt mondja, hogy õ kidobja a kukába a kisfiúkat és a kislányokat. Ezek a dolgok kissé megrémísztenek. Tudom, hogy a beszoktatás elején vagyunk még, de normálisnak tekinthetõ ez a viselkedés? Mit tudok tenni, hogy megkönnyítsem a helyzetét? Elõre is köszönöm a választ. Egy aggódó anyuka.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ! 4 éves, kiscsoportos, erõsen introvertált, nehezen oldódó leányom kapcsán szeretnék tanácsot kérni: tavaly szeptemberben kezdtük az óvodát, s leányom mind a mai napig nem eszik, nem iszik az oviban, és az esetek döntõ többségében a szõnyeg szélén ülve figyeli a többieket, még csak egyedül sem játszik. A foglalkozásokba nem kapcsolódik be (viszont otthon úgy meséli az eseményeket, mintha részt vett volna, minden dalt, mondókát, játékot otthon elõad), az óvónõk unszolására csak legörbül a szája, így mostanra mindenki elfogadta ezt a helyzetet. Lányom is már azt mondja, azért nem kóstolta meg kedvenc ételét az oviban, mert nem „szokott” ott enni. Az óvónõk is ráhagyják, már fogat sem kell mosnia, hisz úgysem evett, stb. Amikor belép a terembe, megáll az ajtó mellett/mögött, s nem megy beljebb, csak jóval késõbb. Jártunk már nevelési tanácsadóban és pszichológusnál is, mindketten megerõsítették, hogy valóban nagyon zárkózott kislány (amely személyiségvonás javarészt örökölt), valamint nehézségei vannak a kapcsolatteremtésben. Mindezzel egyet is értek, hiszen játszótéren, vagy bármilyen gyermekközegben, még a - ritkán látott – unokatestvérek körében is hosszú oldódási idõ után, és kis segítséggel tudja csak elkezdeni a játékot (ezzel szemben szûkebb családi körben igen oldott, szinte vezéregyéniség, rendkívül határozottan ki tudja osztani a szerepeket, s kezdeményezni a konkrét játékokat)
A pszichológus az óvodai környezetben is megnézte, s óvodaváltást javasolt azzal az indokkal, hogy leányunk a hosszú hónapok alatt nagyon beleragadt ebbe a helyzetbe/szerepbe, s nem kapja meg azt a támogató segítséget, amellyel megtalálhatná a kiutat ebbõl a passzív ellenállásból. Emiatt elkezdtük új óvoda keresését, de amikor ezt neki is említettük (s a váltás okának az én közeljövõbeli munkába állásomat mondtuk), hevesen tiltakozni kezdett a váltás ellen, és kijelentette, hogy szereti a jelenlegi ovit (holott elõtte pár héttel az ellenkezõjét mondta), és nem szeretne újat.
Nekem is igen ambivalens érzéseim vannak, jó lenne ezt a szorongást helyben feloldani, és kényelmesebb is lenne talán, ha maradhatna (pláne, hogy megszokta a helyszínt, illetve barátnõket is emleget, akikkel nálunk jókat is játszik, de ez a közös játék az óvódai színtérre nem tevõdik át). Viszont az óvónõk tanácstalan hozzáállása miatt attól tartok nem fog sikerülni. De egy új hely megint hosszú beszokási idõt hozhat magával, és nem garantált, hogy ott jobban részt fog venni az óvodai eseményekben….(fontos megemlítenem, hogy itt vidék-Bp viszonylatról van ráadásul szó, jelenleg agglomerációs kisvárosban vagyunk, s Budapesten keresünk ovit. Nem tudom, mivel ártunk többet, ha hagyjuk ebben a közegben elvegetálni, vagy átvisszük egy teljesen új közegbe (új városba), amelynek beválására nincs garancia (most fogunk több nyílt napra is elmenni, ahol reményeink szerint megtaláljuk azt a szimpatikus, elfogadó, e téren tapasztalt, illetve hasonló esetet már látott óvodapedagógust, akire nyugodt szívvel bíznánk a kislányt). Egyébként a 11. kerületben keresgélünk, ha esetleg tudna ajánlani a mi problémánkra várhatóan megoldást nyújtó intézményt / óvónõt, akkor nagyon hálás lennék.
Köszönöm szépen válaszát. Üdvözlettel: egy tanácstalan anyuka
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Végig olvasgattam ebben a témában a leveleket, de a helyzetünkhöz hasonlót nem találtam.
A kislányom 3 éves elmúlt. 2013. októberétõl jár óvodába. A beszoktatás idõszaka nem ment zökkenõmentesen, bár lehetõségem volt az elsõ két hétben ottmaradni vele. Fokozatosan több idõt hagyva Õt egyedül, amíg elértük azt, hogy már egész napra egyedül maradt. Az ovi megkezdése után 1-1,5 hétig újra bepisilt éjszaka, de ezt a problémát sikerült megoldani. Sok szerepjátékot játszunk és ilyen alkalmakkor szokta igazán elmesélni az ovis élményeit.Két óvó nénije van.A fiatalabb óvónénit már a kezdetektõl a barátjának mondta. Azután történt valami amitõl már nem a barátom" kifejezést használta. Ha Õ volt délelõttös nem is szívesen ment oviba. Újra elkezdett sírni reggelente. Ezt megpróbáltam az óvónõvel megbeszélni, hogy történt-e valami olyan, ami ezt indokolja. Annyit sikerült kideríteni és ezt a kislányom is hasonlóképpen állította, hogy az öltözésnél erõteljesebben szólt rá az óvó néni és ezzel õt megbántotta. Az óvónõ is hasonlóan mesélte el a dolgokat. Ezt sikerült azzal kezelni, hogy itthon több teret kapott az önálló öltözésre-vetkõzésre, amit dicséret követett. Ez a problémát is sikerült úgymond megoldani. Most viszont valami ok miatt ott tartunk, hogy az oviban nem hajlandó inni és enni semmit, egész nap. Sikerült az óvónénikkel megegyezni abban, hogy itthonról viszek neki kis üvegben teát, hátha azt szívesebben issza. Ez mûködött is egy ideig, hogy legalább ivott. De enni sajnos nem hajlandó. Ha hazaér, akkor alig gyõzi bepótolni az egész nap kimaradt evést és ivást. Az óvónõkkel ezt is próbáltuk valahogy megoldani, de sajnos eddig eredménytelenül. Minden nap azzal fogadnak, hogy nem vagyunk elégedettek vele. Nem volt ma ügyes. Ezt a kislányom is hangoztatja mostanában, hogy anya én nem vagyok ügyes, és nekem nem fog sikerülni. Minden nap erõsítem benne, hogy attól még õ igenis ügyes mert nem eszi meg az ebédet. A közös foglalkozásokon részt vesz. Sokat rajzol. Ügyes a keze. Amit az óvónénik is elismernek. Arra megkértem az óvónéniket, hogy ne általánosítsák a gyerek egész napos tevékenységét az ebéd nem elfogyasztásával, és ne erõsítsék benne azt, hogy Õ nem ügyes. Ez többé kevésbé sikerül. De sajnos még most is ott tartunk, hogy nem eszik, és csak néhány kortyot iszik. Az óvónõk szerint nekem kellene odahatnom, hogy egyen az oviban, mert õk nem tudnak ezzel mit kezdeni. Játszottunk itthon a babákkal ovisat és próbáltam vele megértetni, hogyha nem eszik, nem iszik akkor könnyebben megbetegszik és súlyos esetben kórházba is kerülhet a baba, és felhívtam a figyelmét arra, hogy úgy, mint ahogy Õ az oviban. De ez is reménytelen. Van olyan étel, amit itthon is elutasít. Mióta ovis nagyon válogatós lett. Amit eddig megevett azt már itthon sem hajlandó. kérdésem az, hogyan vehetném én rá itthon, hogy Õ egyen az oviban?
A másik problémám, hogy szoba- és ágytiszta, de a kakilással gondjaink vannak. Sajnos volt egy rossz élménye a szobatisztaság kialakulása után. Szépen pisilt, kakilt biliben, de egyszer nagyon kemény volt a kakija és ez fájdalmas székletürítéssel járt. 2 éves körüli volt ekkor. Azután csak pelusba volt hajlandó kakilni. Diétával sok folyadékkal elértük, hogy ne legyen kemény a kakija. Volt idõszak amikor bilibe kakált, majd újra csak pelusba. A széklete nem kemény, de mégis a fenekét összeszorítva lábujjhegyen szaladgál a lakásba és azt mondja nem akar kakilni. Majd bilibe kakilás szépen kialakult hosszabb idõre, tavaly februárban azonban 3 napra kórházba kellett mennem (indukált vetélésem volt, ami megviselt lelkileg). Ekkor anyukám és édesapja voltak vele. 3 napig nem kakilt, mert csak anyával volt hajlandó. Onnantól kezdve újra küzdünk ezzel. Volt, hogy 4 napig tartotta a kakit, de szerencsére a rost dús diétának akkor sem volt kemény. A téli szünet alatt nagy örömünkre újra kakilt bilibe és WC-be is, de most, hogy újra kezdtük az ovit megint visszatért a pelushoz.A kérdésem az, hogy miért van az, hogy egyszer sikerül, egyszer nem a bilibe kakilni. És miért nem sikerül sokszor még a pelusba sem, csak 2-3 próbálkozás után. A pelust nem szoktam rajta hagyni, ha látom, hogy nincs ingere. Mit tehetnék, hogy szépen a bilibe vagy WC-be kakiljon. Vagy egyáltalán akarjon kakilni. A kakilásnak szándékosan úgymond nem kerítünk nagy feneket, de sokszor a három négy napos kaki visszatartás, ami már az éjszakai pihenését is megzavarja számomra is megterhelõ lelkileg.
Válaszát elõre is köszönöm:
M-N. Andrea
Válasz >>>
Jó napot!
Nekem most a lányom 3 éves és 9 hónapos, szeptemberben kezdtük az ovit. Az ovónéni azt mondja hogy nem nagyon barátkozik és ha közeledik hozzá az egyik kis gyerek, akkor nekiáll sirni! Csak a pedagogusokkal van el. Ez mitõl lehet!?
Válasz >>>
Üdvözlöm!
Problémám talán nem egyedi,mégis teljesen kétségbe vagyok esve.Kislányom most szeptemberben kezdte az óvodát,októberben lesz 3 éves.Bár nem volt kötelezõ,azt vettük észre,hogy kifejezetten vágyik gyermekek közé,legszívesebben egész nap a játszótéren lett volna,és bár kissé nehezen oldódik,fél-1 óra elteltével már nincs efféle problémája,rengeteget beszél,eleven gyerek.De az óvodakezdéssel jött a nagy bumm...egyszerûen nem ismerek rá.Az,hogy nehezen oldódik enyhe kifejezés.Egész nap az óvónéni szoknyája mellett ül,játszik ha az óvónéni fogja a kezét és megy vele,de ahogy megpróbálja otthagyni,õ is feláll,és követi.A többiekkel abszolút semmit nem hajlandó játszani.És nem az a kis locsi-fecsi lányka,akinek én eddig hittem,ha válaszol is,azt is csak halkan teszi,magától nem beszél.Látom hogy szomorú mikor otthagyom,borzasztóan elkeserít,egyszerûen nem értem miért ennyire éles ellentéte otthoni önmagának.Persze otthon fogadkozik hogy mekkorákat fog játszani a többiekkel,eljátssza,hogy õ az óvónéni,én pedig xY a csoportból...de a kapun belépve elszáll a lelkesedés.A másik pedig,hogy egy falatot sem eszik,meg sem kóstolja az ételt,rámondja hogy nem szereti,és inkább elsírja magát(ami idõnként hisztiben tör ki),részben azért is mert ugye megéhezik addigra,aztán megyek érte,itthon aztán ügyesen megebédel,majd dõl belõle a szó,és játszik,és hangoskodik...Mindenki csak a türelemmel jön,valóban csak ennyi a titok,és egyszer csak felszabadul,vagy komolyabb a probléma,esetleg pszichológus segítségére lesz szükségünk?
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
A következõ kérdésre keresnék választ, de visszaolvasva sajnos nem találtam erre megfelelõt. A kislányom Január végén született, és az itteni óvoda 2,5 kortól engedélyezi a beszoktatást. A vezetõóvónõ azt szeretné, hogy az egész kiscsoport a következõ tanévben középsõcsoportos legyen, azaz az Én idén januárban 3. életévét betöltött kislányom is és még hozzá hasonlóan jó páran, arra hivatkozva, hogy sok lesz a kiscsoportos. Ezt megteheti, vagy kérhetem azt, hogy maradjon kiscsoportos?
Elõre is köszönöm a válaszát:
Andrea
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 és fél éves , kis-nagy, vegyes csoportba jár az óvódában. 4 hónapja járt óvódába, amikor az óvónénik behívtak egy fogadó órára, ahol elmondták, hogy kislányom nem vette fel az óvodai szokásokat, sokat játszik egyedül, kérdésekre nem adekvát választ ad, beszédértési problémákat mutat, befelé fordulásból nehéz kibillenteni. Nagyon megijedtem, mert otthon egyáltalán nem így viselkedik. Barátságos, közvetlen, beszélgetünk, szívesen kezdeményez játékot. A családban senki nem ismert rá arra a leírásra, amit az óvónénik írtak. Sõt, amikor idegenek, vendégek jönnek, rövid idõn belül oldódik. Elvittem nevelési tanácsadóba, pszichológushoz, összesen kétszer kellett vinnem. Azt mondta a pszichológus, hogy nincs semmi baja, nem tapasztalt nála beszédértési problémát, meg lehet nyugtatni, ha hisztizik. Beszélgettek az oviról is, a pszichológus szerint mindazt, amit kettesben megkap figyelmet, azt az óvodában nem. Kezdtem megnyugodni, de megkaptam a kislányom mozgásszûrésérõl készült véleményt. Problémás területként jelölték meg a hátrafelé járást, páros lábbal ugrálást haladással, tyúklépést, labdába rúgást, egy lábon állást, futást és lépcsõzést. Kisebb mértékû eltérés tapasztalható: kúszás, mászás, járás elõre, repülõ labda elkapása, visszadobása, talicska, szökdelés helyben páros lábon. Speciális mozgásfejlesztést javasolnak. Valóban probléma lehet, ha ezeket egy 3 és fél éves gyermek nem tudja tökéletesen végrehajtani? Otthon kipróbáltuk a hátrafelé járást,egy lábon állást mindkét lábbal, futást és én nem láttam semmilyen furcsát a mozgásában. Kúszik, mászik, normálisan jár, tud ugrálni, a labdát idõnként elkapja. Az igaz, hogy a lépcsõn lefelé még nem váltott lábbal közlekedik, de felfelé 2 éves korától igen, és mostanában már egyszer-kétszer elõfordult, hogy lefelé is próbált. Természetesen elviszem foglalkozásra. Kétségbe kell esnem, hogy az óvónõk ennyi problémát látnak rajta és én ebbõl semmit nem vettem észre? Tény, hogy idõnként hisztis, akaratos, de szerintem ez életkorából is fakad. Érdemes lenne óvodát váltanunk? Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Következõ 10 beszoktatás
|
|
