Kisfiam az ovi kezdés előttt egy héttel töltötte be a 3. évet. Túlzás, ha azt mondom, hogy várta már az ovit. Sajnos a beszoktatás csak két napos volt, utána szept. 1-jével élesben ment a dolog. Persze nem akart elengedni sírt nagyon, de mondtam neki, hogy ebéd után megyek érte. Úgy is történt, de nem evett, nem ivott. A terembe sírdogált, az udvaron már jól érezte magát. Jött a hétvége, majd a hétfő, a könyörgés - én a bemenetel miatt, ő hogy maradjak -, mondtam, hogy ebéd után jövök, de ebédet megint nem evett. Szerdán már mondták, hogy menjek be érte, mert a 3 órát,míg ott volt az oviban kisebb megszakításokkal, de végig síta. Azt javasolták az óvó nénik, hogy maradjak ott nyugodtan másnap. Ez így ment 2 hétig. Utána azt mondták, hogy most már nem lehet, csak úgy bemennie kisfiamnak, ha én már nem vagyok ott. Ha az udvarra be szeretne menni, akkor oda is csak akkor, ha én kint a padon ülve megvárom. Egyszer bement nagy unszolásra. Az ovó néni köszöntötte, de sírva kijött. Most ott tartunk, hogy eltelt 1,5 hónap és nemjár oviba. Félek, hogy ha később adom be, nem lesznek barátai, mert már egy összeszokott közegbe fog majd belecseppenni és nem lesz kivel játszania. És az ovó nénik sem fognak vele foglalkozni,nem fogják vígasztalni - nagyon érzékeny lelkű kisfiú - és ott fog sírni amíg haza nem viszem. ( Sajnos nélkülem nem akart ott maradni. Még azt sem tudtam megtenni, hogy kimegyek a teremből, vagy az oviudvaron kissé hátrébb vonulok. )
Kérem Önt, hogy adjon tanácsot mit csináljak.
Köszönettel
Nagyné
Válasz:
Kedves Nagyné!
A beszoktatási nehézségek egyik gyermeknél már néhány nap múlva megoldódnak, míg másoknál akár hosszú hónapokat is igénybe vehet mindez. Ne keseredjen el, kellő türelemmel és az óvónők aktív segítségével biztosan megoldható a probléma. Kérje ismételten segítségüket! Tanácsaim a következők:
Ha mód van rá, gyermeke vigye be a kedvenc kis játékát az oviba, mely érzelmi biztonságot nyújthat számára.
Mondja el az óvónőknek, mik a kedvenc elfoglaltságai, tevékenységei gyermekének, kérje ebben is együttműködésüket.
Segíthet esetleg az is, ha kisfia egyik nap bevihet valami finomságot (nem kifejezetten édességre gondolok) a csoport minden tagjának, így ez az önzetlen gesztus közelebb hozza egymáshoz a csemetéket.
Kérjen még egy kis türelmet és segítséget az óvónőktől abban is, hogy kisfia csoportba lépését követően Ön néhány napig a folyosón (ám semmiképpen nem a teremben!) várakozhasson. Miután az érzelmi biztonság kezd helyreállni, egyre hosszabb időre, végül teljes délelőttre is "eltűnhet" gyermeke szeme elől.
Reményeim szerint előbbiek segítségével a lehető leghamarabb megoldódnak a gondok.
