Levélírónknak gyakori konfliktusai voltak párjával, amely miatt már túl vannak egy el-, és egy visszaköltözésen. 5 és fél éves kisfiát ez minden jel szerint felzaklatta lelkileg, mit lehet tenni?
Tisztelt Ovónõ!
8 éve élünk együtt párommal, és kisfiúnk 5 és fél éves. Két különbözõ családból érkeztünk, és egyértelmûen a nevelésünk is teljesen máshogy zajlott. Szeretjük egymást nagyon, mégis rendszeres problémáink vannak. 2007. áprilisában fiúnkkal elköltöztünk az édesanyámhoz, s mivel elég messze mentünk ahhoz, hogy minden nap behordjam ovódába (mellesleg nagyon rossz ovódát választottam, ami miatt a mai napig bánt a lelkiismeret)áprilistól nem igazán volt gyerekek között. Nagyon jó a kapcsolatunk, mivel az édesapja rengeteget dolgozik, és szinte mindig egyedül vagyunk és vagyok a biztos pont az életében, de ezen kívül is rengeteget foglalkozom vele. Augusztus végén visszaköltöztünk, tisztában vagyok vele, hogy nem játszótér a gyerek lelke, így többet ez nem fordul elõ. Mégis ez a fél év, ami eltelt, nyomott hagyott benne. Álom ovódát sikerült találnom neki, ide jár a legjobb barátja is, mégis kb. 3 hónappal a hazaköltözésünk után aggasztó jelek mutatkoznak rajta. Szinte nem tud létezni nélkülem. Rengeteget sír, már nem akar ott aludni az oviban, 3 is utánam fut, sírva, amikor dolgozni indulok. Szeretjük, egyszem fiúnk. Nincs köztünk veszekedés mióta haza jöttünk. Aggaszt engem, hogy mibe sodortam õt. Mégsem bántam meg, mert azóta helyre állt a családi béke. Párom ráébredt, hogy nélkülünk õ sincs. Hogy nincs másunk csak a kis családunk.
Kérem abban segítsen nekem, hogy mit tehetnénk a fiúnkért, meddig tart ez az állapot? Maradandó lehet a sérülés? Esetleg még az is befolyásolhatja ezt, hogy kb 1 hónapja felújítjuk a lakásunkat és 3-an alszunk egy ágyban. Azóta jelentkeztek ilyen intenzíven ezek a tünetekk. Kérem adjon tanácsot, mert kétségbe estem.
Elõre is köszönöm: Bodza
Válasz:
Kedves Anyuka!
Az, hogy ez az érzelmi labilitás meddig tart, leginkább Önökön múlik! Jó, hogy párjával minden jel szerint sikerült rendezni a helyzetet, hiszen a feszült légkör, a veszekedés nagyon-nagyon sokat árthat a fiúcska lelkének. Mint ahogy ártott is, de ezt helyre lehet tenni. Tanácsom tehát a következõ: párjával bármilyen konfliktus helyzet adódik, azt soha ne a gyermek elõtt beszéljék meg, mert a veszekedés, az indulatok vibrálása belegázolhat a fiúcska lelkébe. Minden erejükkel igyekezzenek kiegyensúlyozott, békés családi légkört varázsolni maguk köré, ezt rendszeres családi programok szervezésével még inkább megerõsíthetik. Nem írta, mibõl adódtak párjával kapcsolatban a problémák, de ha esetleg agresszív megnyilvánulások is voltak az apuka részérõl, akkor teljesen érthetõ gyermeke szorongása. Elképzelhetõ, hogy fél tõle, és ebbõl adódik a testközeli szituációktól (t.i.: egy ágyban alvás) való félelem is. Ezt a távolságtartást lehet csökkenteni, végül teljesen feloldani azzal, ha "megbarátkozhatnak" egymással. Ehhez, mint írtam, jó segítség lehet egyrészt a közös családi programok szervezése, másrészt a gyakori, otthoni apa-fia játékok. Kettõn áll a vásár: nem csak Önnek kell igyekeznie a gyermek lelkének helyrerázásában, hanem párjának is ugyanúgy.
A felújítás hamarosan véget ér, és visszazökkenhet a régi, megszokott életritmus. Mindenki a saját helyén alszik, remélhetõleg megnyugszanak a kedélyek is, és lehetõség nyílik egy nyugodt családi élet megalapozásához.
Sok sikert, kitartást kívánok mindehhez!