 |
Egyéb nevelési kérdések
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2005-07-17 11:57:58)
Kedves Óvónő!
Kisfiam 5 éves lesz októberben. Nagyon szeret oviba járni, és az óvó néni szerint az ottani foglalkozásokon aktív.
Régebben sokat foglalkoztunk vele itthon, mindennap volt játék, mesélés, festettünk, nyomdáztunk... stb. Sokat sétáltunk, beszélgettünk. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy különböző okok miatt ezek a közös foglalkozások elmaradtak. Nem azt mondom, hogy teljesen megszűntek, de jóval kevesebb idő maradt rájuk, mint régen. Ez egy 5-6 hónapos időszak volt, ami azért egy kisgyerek életében elég hosszú idő.
Most, hogy itt a nyári szünet, és úgy érzem, hogy rendeződött körülöttünk minden, szerettem volna picit többet foglalkozni a kisfiammal. A gondom az, hogy hiába hívom játszani, valahogy nem találjuk a közös hangnemet. Nem dacos velem, nem erre gondolok. Próbáltam vele különböző rajzolós játékokat játszani, de látom, hogy kelletlen. "Most nincs kedvem színezgetni..." Van egy csomó "feladatos" füzete, de azokhoz sincs türelme. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a gyerekkel való foglalkozás nálam abban merül ki, hogy feladatokat oldunk meg.) Csak azt hittem, hogy örülne neki, ha mellé ülnék, mint régen és együtt rajzolnánk. Javasoltam pl., hogy bújócskázzunk, de azt sem akart. Mikor Ő választ játékot, azzal meg én nem tudok, mit kezdeni, mert különböző harcolós játékokat szeretne játszani. Ma pl. műanyag állatokkal kezdtünk el játszani, de ez is - mint minden általa javasolt játék - oda lyukadt ki, hogy harcolnak egymással az állatok.
Azt óvó néni is mondta, hogy nagyon szeret harcolni, és "addig megy", amíg partnert nem talál hozzá. Bár igazából azzal nyugtatott, hogy ez a fiúknál ebben a korban elég jellemző.
Tudom, hogy az elmúlt hónapokat nem tudom visszahozni, amikor nem foglalkoztam vele annyit, mint kellett volna, de talán lehetséges még Őt kedvezőbb irányba terelgetni.
Nem tudok vele úgy játszani, mint egy kortársa, nem tudom úgy beleélni magam egy szerepjátékba, és ezt nyilván érzi is.
Nagyon szeret TV-t nézni, de szelektálom, hogy mit nézhet. Hiába nem engedem meg neki, hogy harcolós rajzfilmeket nézzen, Mamáéknál nézheti. Múltkor is szinte sírva könyörgött, hogy hadd nézze vmelyik ilyen jellegű rajzfilmet, mert már úgyis látta.
TV-t nézni mindig van kedve. Ha hagynám egész nap a TV előtt feküdne, az leköti.
Van egy kistestvére is, aki másfél éves. A lehető legroszabb korkülönbség abból a szempontból, hogy mindketten igényelnék, hogy foglalkozzam velük, de az érdeklődési körük teljesen más. Ha leülünk a nagyobbikkal mesélni, akkor a picike odajön, lapozgatná a könyvet, amiből mesélünk. Ha építünk, lerombolja... és így tovább. Ha a kicsivel játszom, az a nagyobbiknak dedós, ő mást követelne magának. Igazán nem tudom, mások, hogy csinálják, de én tanácstalan vagyok.
Hétvégén délelőttönként Apa el szokott menni sétálni a picivel, mert Ádámot hiába hívja, nem megy. Múlt héten bábszínházba akarta vinni, de nem volt hajlandó elmenni. Hiába mondtam neki, hogy én most nem tudok vele foglakozni, hiszen épp azért lenne jó, ha elmenne, mert nagyon sok dolgom van, de délutánra befejezem, és akkor együtt, négyesben elmegyünk valamerre. Megbeszéltük végül, hogy nem kell elmennie, ha nem akar, de én nem tudok vele foglalkozni. Alighogy apuka és a kistesó elmentek, Ő is rákezdte, hogy játsszam vele, nézzem meg amit rajzolt/épített...stb. Hiába mondtam el, hogy most nem tudok 5 percenként odarohangálni hozzá, sírva fakadt, megsértődött. Ettől pedig nekem lett ismét lelkiismeretfurdalásom, hogy nem foglalkozom vele, pedig előre megbeszéltük a dolgot.
Elnézést kérek a hosszúra nyúlt levélért. Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: Erika
Válasz >>>
Kérdés: (2005-07-08 19:50:15)
Kedves Óvónő!
Lehet, hogy nem egészen ide tartozik a kérdésem, de talán tudna nekem segíteni. Kisfiam még csak 15 hónapos (nagyon okos kisfiú, mindent megért, amit mondok neki, ismeri a színek többségét, kiválasztja ami a számára a legjobb, akár az ételek közül is, ruhák közül is), de nem tudjuk miként reagáljuk le a következőket, amiket tesz: 1, eljött az idő, hogy hisztizik, toporzékol, de ami a legrosszabb az egészben az az, hogy közben teljes erővel elkezdi ütni a fejét. 2, minden átmenet nélkül odamegy az apukájához és egy hirtelen mozdulattal elkapja apukája nemi szervét(természetesen nadrágkon keresztűl) és belecsíp. Ugyan ezt teszi velem is, csak nekem a mellemet tépi meg. Ezt bárkivel megteszi, nem feltétlenűl mi vagyunk a célpont és nem tudom, honnét vette, hiszen még túl kicsi és nem jár oviba, bölcsibe. Hiába kértük ne tegye, beszélgettem vele, türelmesen eltoltam a kezét, volt büntiben 10 percre a járókában, de amint kiengedtük minden ment elölről. Már volt, hogy rácsaptunk a kezére, de ezzel csak annyit értünk el, hogy ő is verekszik. Mit tegyünk? Sok véleményt és tanácsot hallottam már, de nem váltak be! Nemsokára megszületik a kistestvére, ami annyit jelent, hogy egy pár napig nem leszek otthon. Nagyon anyás gyerek, az apukájával is alig marad el. Hogy kellene kezelnem ezt a szituációt, hogy ne sérűljön meg a fiam lelke. Hogy ne érezze azt, hogy én elhagyom őt?! Minden nap beszélek neki a kistestvéréről, no meg arról is, hogy be kell mennem pár napra a korházba és ő eljön meglátogatni engem és a kistestvérét, no meg neki kell majd vigyáznia apukájára, amíg én nem leszek otthon! Hiszen ő ügyes és okos kisfiú! Ilyenkor bólogat, de félek, még túl kicsi ahhoz, hogy mindent megértsen! Kérem, segítsen! Köszönöm!
Válasz >>>
Kérdés: (2005-06-29 07:02:32)
Kedves Óvónő!
Egy számomra igen érdekes problémával keresem meg Önt.
Van a rokonságban egy 2,5 éves kisgyermek, aki igen értelmes, okos. A gond csak az, hogy beszélni nem tud rendesen. Pontosabban mindent elmond, amit akar, de a mássalhangzók hiányoznak beszédjéből. Rendszerint h betű hallható valamennyi mássalhangzó helyett. Ezért nehezen értik meg, ami néha ingerültté teszi. Kérdeztek már meg szakembert, de a válasz az volt, hogy majd kinövi. Kinövi, de mikor?
Megfigyeltem, hogy beszéd közben a kis nyelve nem igen mozog. S megfigyeltem még egy érdekes dolgot, ami ezzel lehet, hogy összefüggésben van. Evés közben többnyire nem rág, hanem a nyelvével próbálja meg szétnyomni a szájpadlásán az ételt. Szóval aggódunk és ezért kérem tanácsát. Mit lehet tenni, hová érdemes fordulni, vagy valóban kinövi?
Várva megtisztelő válaszát.
Egy aggódó rokon.
Válasz >>>
Kérdés: (2005-06-15 08:25:16)
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam 5 éves lesz ősszel, de még mindig problémát jelent a hajvágás. Hatalmas cirkuszt rendez minden egyes alkalommal. Én szoktam itthon nyírni, amennyire sikerül. Próbáltam fodrászhoz is vinni, de ott sem engedte levágni a haját, csak az egyik oldalon.
Mialatt nyírnám, sír, üvölt és rángatja a fejét, amitől még rosszabb az egész.
Próbáltam már neki "tanmesét" mondani közben a kisegérről, aki nem engedett hajat vágni, lecseréltük a nyírógépet olyanra, amelyiknek nincs hangja, kipróbáltunk több fodrászt is, nyírtam előtte Apát, Papát, mindenkit, ő is kipróbálhatta, de nem sikerült eredményt elérni.
Kérem, adjon tanácsot, vagy valamilyen apró trükköt, hogy oldódjon a félelme, ellenállása. Köszönöm: Ágnes
Válasz >>>
Kérdés: (2005-05-17 14:37:53)
Kedves ovonő!
Nem biztos hogy tud kérdésemre válaszolni de azért megkérdem.
Lányom Borcsi iskolát váltott
most negyedikes a régi iskolába
az énektanárt nagyon meg szerete.
Most szinte mindig miatta sir .
Mitt tehetnék!
Egy agodo anya
Válasz >>>
Kérdés: (2005-05-16 15:45:28)
kedves óvónő.
gyermekemet egyedül nevelem. nem is igen látják egymást az apjával, ugyanis külföldön él.
a legnagyobb gondom az, hogy nemigen találjuk meg a hangot más családok gyerekeivel.
majdnem mind vágtelenül elkényeztetett és elnyomják a gyerekemet. a tegnapi példa erre a legjobb.
vettem a gyerekemnek 1 csomag epret, ő kedvesen megosztotta a többi gyerekkel, még azt is megette, amit ők nem akartak megenni, mert bibis.
ezek után az egyik anyuka vett egy zacskó csipszet. a kisfiam az ölábe vette, mert az előbb is így tett. erre a többi gyerek kikiáltotta önzőnek, meg irigynek és nem álltak vele szóba, persze a csipszből sem adtak neki...
és még nekünk kellett szabadkoznunk...
és persze az összes felnőtt, akik megtehették, hogy otthon maradtak a gyerekeükkel 4 éves korukig, rögtön a "bűnös" bölcsire fogtak mindent.
szóval talán többet nem kellene összejárnunk ezzel a társasággal?
Válasz >>>
Kérdés: (2005-04-27 13:05:04)
Tisztelt Óvónő!
Bár a mi babánk érkezését csak a következő hónapra várjuk, én mégis már most szeretnék segítséget kérni Öntől.
A férjemmel együtt mindketten magyar anyanyelvűek vagyunk, de külföldön élünk és nem tudom, hogyan kellene helyesen elkezdeni gyermekünk nevelését. Mindegyikünk magyarul szeretne otthon továbbra is társalogni, vonatkozik ez a babával történő beszélgetésre is. Így azonban kétségeim támadnak, hogyan tud a gyermek majd kommunikálni az idegen nyelven. Nem szeretném, ha lemaradna a kortársaitól és ezáltal gondjai lennének az oviban, vagy esetleg az iskolában. Ha jól tudom, nem elég az oviban elkezdeni az idegen nyelvre hangolást.
Ön szerint elég, ha a játszótéren a többi hasonló korú gyermektől tanulja az idegen nyelvet, vagy szükséges lenne bevonni a mindennapokba esetleg egy harmadik személyt, gondolok itt egy babysitter-re, (bár ezt nem szívesen tenném), aki naponta 1-2 órát foglalkozna vele, illetve megengedett-e az, hogy a szülők, mindkét nyelven szóljanak a gyerekhez? Ezt persze csak úgy tudnám elképzelni, hogy otthon magyarul beszélgetünk, a lakáson kívül pedig az idegen nyelven. Nem okozunk ezzel zavart a fejlődésben?
Segítségét nagy örömmel vennénk, esetleg egy a témába vágó könyv címe is előbbre juttatna minket a problémánk megoldásában.
Köszönettel
Zsuzsa
Válasz >>>
Kérdés: (2005-03-28 22:59:47)
Kedves Óvónő!
Én a diplomamunkámat az óvónői pálya bemutatásáról írom. Szükségem volna hozzá mellékletként az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjára, de sehol sem találom magát az alapprogramot, csak rendelkezéseket, törvényeket erről. Van ötlete honnan tudnám letölteni, ill. megszerezni ezt a dokumentumot?
Tisztelettel
NY
Válasz >>>
Kérdés: (2005-03-09 12:57:18)
Kedves Kolléganõ!
Sajnos nem tudom hol van leírva, hogy a gyermek 10 óránál nem lehet többet benn az óvodában. (Ennek alapján már bekerült az SzMSz-be.) Hol nézhetnék utána?
Köszönöm szépen!
Zsuzsa
Válasz >>>
Kérdés: (2005-03-04 18:33:22)
Kedves Óvónõ!
Igaz, hogy kisfiam még nem óvódáskorú, de szeretnék Öntõl segítséget kérni, mielõtt a rossz útra térnénk.
Másfél éves kisfiamnál soha nem volt egyszerû az evés. Egy éves koráig szoptt és imádott szopizni. Idõközben bevezetésre kerülõ fõzelékeket nem volt könnyû menet meg szerettetni vele. Volt egy pár hónapos idõszak, amikor szinte mindent megevett, aztán elkezdett egyre szûkülni a kör. Most ott tartunk, hogy másfél éves és semmi, de az égvilágon semmilyen fõzeléket nem eszik meg. Jó! gondoltam, egye már azt amit mi!
De ez sem mûködik! Ránézésre eldönti, hogy neki az adott ebéd nem kell. Azt sem tudja mit kap, meg sem hajlandó kóstolni. Vagy! ha már evett olyat, akkor is gyakori, hogy egyszer kell egyszer nem. Délelõtt direkt nem adok neki sok tízórait, hogy ebédre éhes legyen, és megegye amit kap. Sokszor amint belenéz a tányérba elkezdi a hisztit, amit aztán nem bír abba hagyni fél órán kersztül sem. Én nem hagyom, és nem teszek elé mást, mert tapasztalatból tudom, hogy amit akartam adni, azt szereti. Van, hogy minden nap inkább éhesen alszik el, és mikor felébred sem hajlandó még mindíg megenni az ételt. Nem azért nem eszik, mert nem éhes, mert egyébként jó étvágyú gyerek. Ilyenkor megy mindíg a konyhába, húz magával és mutogat a pultra, hogy ham-ham- A kenyeret és a hasonló pékárúkat imádja. Neki az is jó lenne, ha azt kapna minden étkezésre. Az sem megy, ha a fõzeléket kenyérrel adom, mert akkor csak a kenyér kell. Már egyre idegesebb és ingerültebb vagyok ez miatt. Nem szeretném, ha Õ szabná meg ilyen kicsi létére, hogy mit akar enni. De nem tudom, hogy mivel ártok neki, és meddig mehetek el. Mi lesz ha erõltetem, és kialakul nála valamilyen rossz táplálkozási szokás? De engedni sem akarok neki, általában nem is szoktam. Mindíg együtt eszünk, tehát azt is látja, hogy mi is azt esszük amit Õ. Megköszönném, ha tudna nekem tanácsot adni.
Erika
Válasz >>>
Következõ 10 egyéb
|
|
