 |
Egyéb nevelési kérdések
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2004-05-06 12:57:14)
Kedves Ovónõ!
Lányom szeptembertõl lesz nagy csoportos. Nemrég jelentették be az oviban, hogy azok a gyerekek, akiknek az édesanyja GYES-en van, nem lehetnek szeptembertõl egész naposak, még ebéd elõtt el kell hozni õket. Nekem már csak hivatalosan 1 évem van a GYES-bõl, de ha lehetõségem adódna, hamarabb is vissza mennék dolgozni. Lányom nagyon szeret az oviban, és úgy tudom õt is szeretik. Szeptembertõl új ovónõt is kapnának. Kérdésem az lenne, hogy ez a változás, illetve az esetleges munkába állásomat követõ változás mennyiben befolyásolhatja õt. Másik kérdésem az lenne, hogy az törvényileg elõírt, hogy ebben az esetben ebédet sem kaphatnak a gyerekek. Elõre is köszönöm. Z. Ildikó
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-04 07:59:49)
Kedves Óvónõ!
Amikor elõször irtam, nem gondoltam, hogy ilyen gyakran fordulok majd Önhöz tanácsért. De egyrészt a tanácsok, amit kaptam nagyjából mûködtek a gyerekeimnél, másrészt a kislányom óvónõitõl megkérdezve ugyanezeket a dolgokat, mindig egy kicsit "közhelyes" válaszokat kapok, amikkel én is tisztában vagyok. Tudom, hogy miközben a gyerekekkel foglalkoznak nehéz figyelni a szülökre, nem igazán tudják átgondolni a válaszokat sem, ráadásul megbántani sem akarnak egy-egy okos tanáccsal. Ezért örülök, hogy Ön helyettük is megteszi ezt. Köszönöm!
Dóri
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-01 18:51:32)
Kedves kolléganõ!
A probléma ami engem nagyon foglalkoztat,nem a miénk, hanem egy rokon családban van, ám én ha lehet nagyon szeretnék segíteni a kicsi fiúcskának valamilyen módon.Õ egy három és fél éves kisfiú. Amennyire észrevettem igen súlyos emésztési zavarai voltak esetleg még ma is vannakám ebben nem vagyok biztos. Az azonban biztos,hogy mivel a székrekedése gyakori volt,ma már fél elengedni a fenekét és kakilni akkor is ha nincs semmi baj.Tudnám e rokon kivülálló ként valamilyen jétékkal,étellel mesévela helyzetét segíten? A találkozásaink akár mindennaposak is lehetnek.
Válaszát elõre is köszönöm.
Egy aggodó nagynén.
Válasz >>>
Kérdés: (2004-04-28 18:11:57)
Kedves Óvónõ!
Két kislányunk van a nagyobbik jövõ õsszel négyévesként kezdené az óvodát. A kicsivel itthon vagyok jelenleg Gyed-en õsztõl Gyes-en. Férjem középiskolai tanár közalkalmazotti fizetéssel. A kettõnk netto jövedelme alig éri el a havi 150ezer Ft-ot összesen. Arról kérdeznék, hogy ki jogosult az oóvodai étkezési hozzájárulásra és ebben a kérdésben mi és ki dönt mi alapján?
Válaszát elõre köszönöm:Móni
Válasz >>>
Kérdés: (2004-04-13 19:07:45)
Kedves Óvónõ!
3 és másfél éves kisfiam nyuszit kapott húsvétra. A nyuszi 4 napja van velünk, nagyon szeretik, vigyáznak rá. Sajnos ma a nagyobbik fiam hányt este, a kisebbik fiamnak is úgy érzem van valami szokatlan a gyomrával. Az utóbbi napokban étkeztünk étteremben is, tehát ez is kiváltó ok lehet. Én azt szeretném tudni, hogy a nyuszi okozhat-e hasonló tûneteket. Köszönettel, Melinda.
Válasz >>>
Kérdés: (2004-04-04 21:10:21)
Kedves Óvónõ!
Kérdésem nem is igazán a gyermekemmel kapcsolatos, hanem sokkal inkább velem. Úgy gondolom, és ebben férjem is meg szokott erõsíteni, hogy túlzottan ragaszkodom kislányomhoz. Õ most márciusban múlt két éves. Ragaszkodásom talán még nem beteges, újabban már 1-2 órára a nagyszülõkre is rábízzuk a gyereket, de nem tudok nyugodtan lazítani. Ami igazán aggaszt, az az, hogy júliusban kistestvére fog születni. Már most érzem, hogy várandósságom alatt sem foglalkozom az új jövevénnyel, mint amikor lányomat vártam. Vele már magzati korban is sokat foglalkoztam, beszéltem hozzá, simogattam a pocakomon keresztül, és már akkor úgy éreztem, hogy õ csak az enyém lesz. (Talán ez abból ered, hogy nekem nem volt felhõtlen, igazi anya-lánya viszonyom az édesanyámmal, és talán rajta keresztül próbálom kárpótolni magam.) De lényeg a lényeg, félek attól a pár naptól, míg bent kell lennem a kórházban, mikor a tesó születik. Már az orvosommal is elkezdtem alkudozni, hogy a lehetõ legrövidebb idõt kelljen ott eltöltenem. Aztán meg attól is félek, hogy a féltékenység elkerülése végett nem szánok majd elég idõt a tesóra. Nem szeretném, ha majd nagyobb korában a kicsi érezné magát túlzottan nélkülözöttnek, és azt sem szeretném, hogy ez problémát szüljön közöttük. Tele vagyok kérdéssel, aggodalommal. Nem tudom, mit csináljak. Ön szerint forduljak szakorvoshoz, vagy bízzak az ösztöneimben, hogy majd csak megtalálom az arany középutat? Szerencsére férjem még segítõkész, de azt hiszem, kezdek az idegeire menni. Kérem segítsen!
Köszönettel: Ágnes
Válasz >>>
Kérdés: (2004-03-21 22:32:38)
Kedves Óvnõ!
Iker lányaim iskola köteles korba léptek.A körzetes iskolába fognak járni ahol az alsó tagozatot nagyon dicsérik de a felsõ tagozattal nincsenek megelégedve a szülõk.
Nagy törést jelent ha ötödikosztályba átiratom õket egy másik iskolába?
Válaszát elõre is köszönöm
EMESE
gidaie@freemail.hu
Válasz >>>
Kérdés: (2004-03-20 22:32:00)
Kedves Óvónõ!
A minap megkérdeztem az óvónõt, h. van-e valamilyen dokumentáció arról, h. milyen foglalkozások folynak az óvódában,(napló, stb.) és ebbe bele lehet-e tekinteni? A válasz az volt, hogy van, és én kivételesen belenézhetek, de egyébként ehhez a szülõknek semmi köze. Valóban nincs közöm ahhoz, hogy mit csinál a gyermekem az alatt a fél nap allat, míg nem vagyunk együtt? Gyanítom, hogy gyakrabban néznek pl. videót, mint én azt jónak látom. Egyáltalán számomra az is kérdése, hogy ahol annyi gyerek és játék van, miért van szükség tévézésre. Ez aztán tényleg "kreativitás gyilkolás", de ha csak ritkán fordulna elõ, és fõleg ismerném a film "minõségét" még szemet is húnynék a dolog fölött. De persze ez csak egy része a dolognak, ettõl függetlenül is érdekel, hogyan, mivel fejlesztik, kötik le a gyerekem. Az is érdekelne, hogyan viselkedik az oviban, de az óvónõk kedvesen ugyan, de kimérten válaszolnak ezekre a kérdésekre. Tényleg ne lenne közöm ezekhez? Válaszát elõre is köszönöm: vr
Válasz >>>
Kérdés: (2004-03-16 13:48:27)
Kedves Óvónõ!
Elõször is engedje meg,hogy megjegyezzem,hogy Ön nagyon sok családnak ad megnyugvást válaszaival.Úgy érzem,hogy az Ön tanácsai a legjobbak,amit az ember abban a szituációban tehet.Minden elismerésem az Öné.Ön kitûnõ óvónõ!!!
Egy kérdést szeretnék én is feltenni Önnek.Az oviban a jelválasztás legyen az óvónõ feladata,vagy a gyermekek választhatnak a nekik tetszõkbõl,ezáltal kellemesebbé téve az oviba járást?
Úgy érzem és gondolom,hogy az óvodai jel meghatározza a gyerek további életét.
Pl:aki virágot kapott,abból nõies lány,aki pedig fiús dolgot kapott,abból fiús lány lett.
Ez igaz,vagy csak én látom rosszul.
Válaszát elõre is köszönöm.
Tisztelettel:Erika
Válasz >>>
Kérdés: (2004-03-01 11:57:19)
Kedves Óvónõ!
Kisfiam õsszel múlt 3 éves. 2 éves koráig semmiféle probléma nem volt az elalvással, de egyszercsak egyik-napról a másikra követelni kezdte, hogy valaki vele legyen, mikor elalszik. Eleinte ez a személy lehetett bárki, de most már csak én vagyok jó. (Nagyon anyás.)
Késõbb már éjjel is felébredt, olyankor is ott kellett lenni, amíg visszaaludt.
Végül rájöttem arra, ha ebéd után nem alszik, akkor nincsen ilyen gond. Azóta is megfigyeltem, hogy elég csak 20 percet aludnia napközben, akkor este 11-ig, 12-ig fent van, vagy pedig, ha elalszik, akkor éjjel ébred fel.
Ezek után nem erõltettem az ebéd utáni alvást, és meg is szûntek ezek a gondok.
Két hónappal ezelõtt kistestvére született. Nem tudom, hogy összefüggésben van-e ezzel, de mostanában újra kezdõdött minden. Este elalvásnál nincs probléma. Igaz, hogy ott kell lenni vele, amíg elalszik, de ez az idõ nem több 10 percnél, nem jelent különösebb problémát. A nagyobb gond, hogy õ is felébred éjjelente. Olyankor menni kell vele, és nem alszik el rögtön, mint este, csak egy-másfél óra után. Közben szomjas, meg leveszi a zokniját, olyankor vissza kell rá adni,keresi a kispárnáját...stb. Van éjszaka, hogy kétszer is felébred. Közöttünk hamarabb elaludna, de nem szoktam megengedni neki, mert nem szeretném, ha odaszokna.
Az biztos, hogy nem a testvére sírására ébred fel.
Úgy gondoltuk, hogy jobb lesz neki, ha eleinte - amíg a kicsi át nem alussza az éjszakát - külön lesznek. A védõnõ is ezt tanácsolta. Így éjjel a kicsi velünk van egy szobában, de napközben együtt vannak.
Nem hinném, hogy fél a sötétben, mert sosem panaszkodott, meg idõnként õ kéri, hogy hadd legyen sötétben (Pl. bemegy a sötét fürdõszobába játszani egyedül.)
Azt észrevettem, hogy egy pár napja úgy alszik el, hogy teljesen fejére húzza a takarót. Mikor rákérdeztem, hogy miért, azt válaszolta, hogy azért, mert így nem hallja,hogy "beszélget a fal". De ha éjjel rákérdezek, hogy miért ébredt fel, nem azt válaszolja, hogy fél, vagy hogy hallott valamit, hanem azt, hogy azért, mert azt szeretné, ha vele aludnék.
Csak az a baj, hogy nem bírom már fizikailag ezt az egészet. Kezdtem mondogatni neki, hogy nem fogok vele aludni, mert mindenkinek a saját ágyában kell aludnia, és többet tudok vele játszani, ha kipihenem magam, de folyton csak azt hajtogatja, hogy akkor is aludjak vele.
Én már nagyon fáradt vagyok (több, mint egy hete tart ez az állapot), és Õ sem piheni ki magát, másnap fáradt, hisztis, nem bírok vele. Én is türelmetlenebb vagyok a fáradtságtól, õ is hisztisebb, és az egész csak egyre rosszabb.
Hogyan tudnám leszoktatni errõl az éjszakai mászkálásról? Ha betennénk az õ szobájába a Hugit, az lehet, hogy segítene? Attól félek, hogy akkor meg a sírástól nem tudna aludni. A testvérféltékenység megnyilvánulhat így is? Talán az bántja, hogy a kicsi velünk egy szobában alszik, õ meg nem alhat velünk? Azt sem szeretném, ha késõbb emiatt félne a sötétben. Viszont a villanyra sem akarom rászoktatni, ha nem muszáj, és nem igényli.
Elõre is köszönöm válaszát:
Anita
Válasz >>>
Következõ 10 egyéb
|
|
