 |
Egyéb nevelési kérdések
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2004-02-28 16:12:56)
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 3,5 éves. Kicsi kora óta borzasztóan anyás. Apukája - munkájából adódóan - korábban nagyon sokat volt távol. Régebben 1-2 évesen is jellemzõ volt, hogy mikor Apa hazaért a munkából, nagyon örült neki, de ez az öröm csak pár percig tartott és aztán napirendre tért felette. Viszont azt sem engedte,hogy én beszélgessek vele, közénk állt, kiabált, ha Apával váltani szerettem volna pár szót.
Mostanában (szeptember óta) sehol nem volt huzamosabb ideig távol a férjem, próbálunk sokat együtt lenni.
Kisfiam eddig nem járt oviba, mert sokat betegeskedett, majd most áprilisban kezdi.
Nagyon csúnyán viselkedik az apukájával. Sokszor van úgy, hogy valamit játszik, és Apa bemegy hozzá, esetleg szeretne vele játszani, de Bálint elkezd minõsíthetetlen hangon kiabálni vele, hogy: "Te tûnjél innen! Takarodj a szobámból..." Pedig mi nem szoktunk ilyeneket mondani a gyereknek, hogy "tûnj innen", vagy "takarodj".
Nem tudom, minek köszönhetõ ez a viselkedés. Valamilyen féltékenységet takar? Az igaz, hogy kettõnk közül én "megértõbb" vagyok, próbálom "szelídebben" megközelíteni a dolgokat. A férjem pedig keményebb, határozottabb. Idõnként elég lobbanékony is. Õ "férfiasabb" játékokat játszik a gyerekkel. (Már amikor hagyja). Ezalatt azt értem, hogy pl. szánkózásnál megengedi, hogy lecsússzon olyan magasról, amit én nem engednék meg, mert túl magasnak találom. De ezt nem szoktuk Bálint elõtt megvitatni, és ezeket a játékokat soha nem kényszerítette senki a gyerekre. Nem azért csúszik le pl. a magas dombról, mert Apa azt mondta neki, hanem mert szeretne és mert borzasztóan élvezi.
Úgy gondolom, nem is lenne jó, ha egyformán viselkednék a gyerekkel. Úgy értem - talán kicsit nehézkesen fogalmazom meg - ,hogy Bálint megkapja tõlem az anyai gyengédséget, Apa pedig máshogy szereti õt, nem olyan gyengéd. Vele lehet õrültködni, meg fiúsabb játékokat játszani.
Bálint amúgy szeret vele játszani, nagyon jó játékokat találnak ki együtt, de ha Apa megy valahova pl. kocsit mosni, vagy boltba, vagy egyszerûen csak el akarja vinni sétálni Bálintot, nem hajlandó elmenni vele. Inkább itthon marad velem. De ha én is megyek, akkor azonnal jön õ is.
Ha kér valamit pl. egy pohár vizet, és nem tudok neki rögtön adni, Apa ugrik, hogy majd õ ad, akkor el kezd ordítani, mint a sakál, hogy "majd anya!" Ha éjjel felébred, és vissza kell altatni, akkor is hiába akar menni Apa (pedig nagyon szívesen menne), mert akkor is üvöltés van, hogy "Te nem jöhetsz, menj innen, takarodj...!" stb. Aztán ezt szokta ragozni, Apát különbözõ jelzõkkel illeti, azt is mondta már, hogy gyûlöli (nem hinném, hogy érzi a súlyát annak, amit mond).
Próbáltam sokféleképpen kezelni ezt a helyzetet, de nem nagyon találom a megoldást. Magyaráztam neki, hogy Apa szereti õt, és hogy milyen jókat szoktak együtt játszani. Ilyenkor megígéri, hogy többet ilyen nem lesz. Próbáltam büntetni, de ezt hamar feladtam, mert a büntetés miatti haragját is Apára vetítette ki és még rosszabb volt a helyzet, mint elõtte. Csak a férjem is már egyre türelmetlenebb. Valahol megértem, de nem tudom mi motiválja a gyerek viselkedését. Hiába akar vele több idõt együtt tölteni Apa, ha Bálint nem hajlandó vele lenni. Úgy érzem, ez a 22-es csapdája.
Az is az igazsághoz tarozik, hogy idõnként nem felhõtlen a házasságunk. Nincsenek hangos szóváltások, de azért gondolom, érezhetõ a feszültség. Arra gondoltam, hogy mivel ennyire anyás, talán érzi az indulatot, ami bennem munkál az apukája iránt (soha nem tettem negatív megjegyzést, de ezek a gyerekek annyi mindenre ráéreznek), és talán ezért olyan ellenséges.
A másik dolog. Mostanában bármit csinál, ami nem helyénvaló, és rászólok, abban a pillanatban ordítani kezd (könnyei nem igazán jönnek), hogy "Anya, én csak jót akartam Neked." A másik védekezés az, hogy véletlen volt. Elküldi Apát melegebb éghajlatra és mikor megkérdezem tõle, hogy ez megint mi volt, akkor közli velem, hogy ez csak véletlen volt. Egy korábbi válaszában olvastam, hogy ez csak "mûbalhé" (nem ez volt a pontos megfogalmazás) és sokszor így szeretne kibújni a felelõsség alól...
Most éppen abban a korszakban vagyunk, hogy "kell, akarom...stb." Ha az utcán elesik, és idegen néni akar neki segíteni (ez többször elõfordult már, ahelyett, hogy megköszönné, ordítani kezd, úgy ahogy Apával szokott, hogy: "Te nem jöhetsz ide." Nagyon kellemetlen. Ha beszélgetni akarnak vele, akkor is közli, hogy õ most Morgó, vagy éppen bal lábbal kelt fel, és ehhez illõ stílust is ad elõ.
Biztosan unja is itthon magát, én már nem nagyon tudom lekötni, és hiányzik neki a közösség. Ráadásul egy hónapja született kistestvére. Látszólag nem féltékeny. Illetve abban jelentkezik nála, hogy ha felveszem a Hugit, akkor Õ is az ölembe mászik, vagy ha sír, néha nem engedi, hogy felvegyem.
Úgy gondolom, hogy elég összetett ez a probléma, és nagyon szeretnék segíteni neki, de nem tudom hogyan. Velem szemben egyébként nem viselkedik ilyen indulatosan.
Elõre is köszönöm válaszát:
Csilla
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-20 09:02:17)
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 5 éves. Az oviban szülõin azt próbálta tudtomra adni az óvónéni hogy kisfiam hiperaktív. Magyarázat: napközben többször ugrál kétlábon, ha valami nem sikerül "reszket", nagyon eleven. Nem pisil az oviban, nem eszi meg azokat amiket otthon igen.
Itthon semmi gond, mindenáron azt kérdezgeti az óvónõ: Nincsenek veszekedések otthon? Nincs harmónikusan élünk. Arra gondoltam a megfelelni akarás lehet az ok. Itthon apával még 1 órát is képesek autózni, rajzoni stb. Ez nem hiperaktivitás...! Amikor elkezdtük az középsõt, ujból jöttek a beszokási gondok. Elsõ napokban hisztis rohamot kapott fiam, azóta a gyerek "nem teljes értékûként van kezelve. Gondolom a tanácsa az hogy beszéljek az óvónõvel. De ha õ teljesen a másik oldalról nézi a dolgokat, és többször megbeszéltük hogy minden oké itthon viszont az õ megkülönböztetése nem szûnt meg, holott a nyílt napon a többi fiú sem viselkedett különbül sõt.. /nem vagyok elfogult, ez az igazság/Várom tanácsát
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-18 13:32:44)
Kedves Óvónõ!
Hatéves lányom háromhónapos kora óta szopja az ujját, változó intenzitással. (Eleinte csak akkor ha éhes vagy álmos volt, majd bánatûzõnek, de számomra legijesztõbb az,hogy van olyan nap, amikor szinte csak akkor veszi ki a kezét, ha eszik) Egy cikkben azt olvastam, hogy nem az ujjszopást kell megszüntetnünk, hanem az okát. Na de hogyan? Én szülõként megfejthetem a titkot, vagy ezt csak pszichológusnak sikerülhet? Máshol azt olvastam, hogy az ujjszopás a gyengédség hiányát jelenti. Már pici babaként is, vagy a kisgyerekkorban?
Aggódom, hogy nem tudom feloldani szorongásait.
Válaszát várva és elõre is köszönöm:
Tandi
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-17 21:20:36)
Kedves Óvónõ!
Kislányom mostanában lett 3 éves. Már több mint fél éve, megbízhatóan szobatiszta. (Egyedûl segítség nélkül megy a Wc-re. Még újságot is "olvas" közben. ) De éjszakára egyáltalán nem sikerûlt száraznak maradnia és a délutáni alvásnál is elvétve. Pedig mostanában sokszor kéri, hogy ne adjak rá pelust, de hiába... Szégénykém biztos szeretne megfelelni, hiszen sokszor beszéltünk róla, hogy milyen jó lenne, ha elhagyhatná alvásnál is a pelenkát. Olvastam a témával kapcsolatos válaszait és remélem nincs se szervi se lelki tényezõ. Talán a sok folyadék. A kérdésem inkább azzal lenne kapcsolatban, hogy hogyan szoktassam le, arról amire én szoktattam rá? Kislányom, mindig a cicin aludt el,majd terhes lettem és az elején még azthittem nem jó ha szopik és elõvettük a cumisüveget tele tejjel. Nem vált ugyan be, mert megitta a tejet és kérte a cicit.Amikor megszületett a kistesó, még 3 hónapig együtt szopiztak. De ez akkor már nekem igazán tehes volt, mert valahányszor evett a pici õ is kérte a másik oldalt.Egy kis nehéz napok és éjszakák árán megértette, hogy õ már mindent ehet a pici viszont csak az anyatejet, és leszokott róla. Viszont rászoktattam a cumira és a tejre. Most pedig úgy fektetem õket, hogy a pici szopik õ pedig cumisüvegbõl issza a részét. Lehet, hogy ez az oka a bebisilésnek? Hogyan tudnám ezt megvonni tõle? Remélem tud nekünk segíteni. Köszönettel: Gyöngyvér
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-16 10:52:56)
Kedves Óvónõ!
Nagyon köszönöm gyors és pontos válaszát a Játékos suliváró könyvesboltokban való megvásárlásához.
Üdvözlettel,
L. Csilla
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-02 22:49:47)
Kedves Óvónõ!
Korábban már fordultam Önhöz tanácsért kiscsoportos kislányom óvodai viselkedésével kapcsolatban. Utólag is köszönöm!A kakilási problémája már a téli szünetben megoldódott. Azóta már az óvodában is kakilt néhányszor. Az oviba járással mostanában nincsen gond. Egyrészt január eleje óta - kegyes hazugságként - azt mondom neki, hogy minden nap dolgozom és a nagymama vigyáz az öcsire. De délután ugyanúgy én megyek már érte.Másrészt az óvónõk a kérésemre kitettek az ajtóra egy kis hetirendet, amin a napi foglalkozások találhatók (ének-zene, testnevelés, természetismeret...), így minden napra tudok valami lelkesítõt mondani, amiért úgy érezheti érdemes bemenni. Ez szuper!
Problémánk, amiben a tanácsát kérném most máshol jelentkezett! A kislányommal 2,5 éves kora óta járunk a közeli mûvelõdési házba hetente egyszer 1/2 órát zeneoviba. Ez olyan babás-mamás foglalkozás, amit az elsõ perctõl kezdve imádott. Azonban mostanában sehogyan sem akaródzik neki odafigyelni. Szívesen jön, de ott nem marad meg egyhelyben. Állandóan mocorog, amint lehet csintalankodik. Korábban viszonylag bátran énekelt, mondókázott a többiekkel, kommunikált az foglalkozás vezetõvel. Most azoknál a daloknál (mondókáknál) is, amit itthon (és az óvodában is) fennhangon énekel, ott csak tátog. Itthon szépen üti az egyformát és a ritmust is. Ott amint egy picit is szerepelnie kell, rögtön elnémul, elbújik. Többször beszéltünk róla, hogy ha nem csinálja szívesen, akkor ne is menjünk. Keressünk másfajta közös programot.De õ szeret járni.Mivel ez a fél óra rövid idõ, illetve itt sokkal jobban elméllyednek a zenében egy kiváló zenepedagógus segítségével, mint az óvodában, jó lenne, ha kihasználva ezt az idõt én is, és õ is oda tudnánk figyelni. Ugyanakkor erõltetni sem akarom. Mit tanácsol kedves óvónõ, mit tegyek? Folytassuk, vagy keressünk másfajta foglalkozást?
Segítségét elõre is köszönöm!
Dóri
Válasz >>>
Kérdés: (2004-01-27 16:38:48)
Kedves Kati,
Újabb gond merült fel kicsiny csoportomban. Még sosem kerültem ilyen helyzetbe, és a lehetõ legjobban szeretném megoldani, sajnos nem mindig társ a kollégám ebben.
A problémám, ami eddig még sosem fordul elõ egyik csoportomban sem, hogy az egyik 3 és fél éves kislány rendszeresen, elalvás elõtt önkielégítést végez. Erre azután figyeltünk fel, mikor már napok óta a nem túl meleg szobában is teljesen leizzadt, nem volt teljesen betakarva sem. Aztán figyeltük, és a keze folyamatosan a takaró alatt volt, és mozgott.
Tudom, hogy létezik ilyen, de nem hallottam még ilyen korai idõszakban.
Talán az is közrejátszik, hogy az anyukája babát vár, 5 hónapos terhes.
A kislány nagyon értelmes, okos, de nem tudom, hogyan tudnám megoldani ezt. Tiltani konkrétan nem szeretném, azt hallottam, nem a legmegfelelõbb megoldás.
Kérem, segitsen, hogy egy ilyen pici, de akár idõsebb kisgereknél is, hogyan lehet ezt megoldani, egyáltalán ekll ezzel foglalkozni?
Köszönöm eddigi válaszaidat is,
Kata óvónéni :)
Válasz >>>
Kérdés: (2004-01-09 08:53:59)
Kedves Kati Óvónéni,
Már irtam levelet máskor is, most viszont megakadt a szemem azon, hogy új könyv jelenik meg. Szeretném megtudni, hogy az esetleg korábban irt könyveket merre, hol lehetene megnézni, megtudni, mirõl szólnak, megrendelni stb?
Köszönöm,
Kata (óvónéni)
Válasz >>>
Kérdés: (2004-01-08 07:48:53)
5 éves unokám (fiú) gyakran végez kényszeres mozgást úgy, hogy karjait széttárja és jobbra - balra billeg, fejét lehajtja. Kóros? Szóljunk rá? Mit tegyünk?
Válasz >>>
Kérdés: (2004-01-05 20:38:41)
Tisztelt Óvó néni!
Érdeklõdni szeretnék, van-e valami korlátozás az óvodai televíziózással kapcsolatosan.Szerintem nem az óvodában kéne a gyermekemnek megnézni pl. a Harry Pottert, de ebben az óvodapedagógussal nem egyezik a véleményem. Lehet-e, kell-e beleszólnia ebbe a szülõnek, és mit tehetek?
Elõre is köszönöm a válaszát:
Szabó Krisztina
Válasz >>>
Következõ 10 egyéb
|
|
