 |
Egyéb nevelési kérdések
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
A kislányom 3.5 éves. Szeptember óta jár egy 100%-ban angol nyelvû oviba. Az Apukája - akivel már nem élünk 1ütt-, német anyanyelvû (magyarul egyáltalán nem beszél). Mi angolul kommunikálunk (mármint az apukája meg én); egy éve másik kapcsolatban élek a legnagyobb boldogságban (egy magyar fiúval) közös háztartásban.
A lányom óriási (magyar) szókinccsel rendelkezik. Rendkívül kommunikatív és nagyon gyorsan vág az esze.
A problémáink a következõk:
1. Elment a lányomat beszoktató óvónõ az oviból (saját hibáján kívül). 2 másik ottmaradt. Az elsõ héten még nem, a második héten azonban a lányom 'szétesett'. Az új óvónõre a gyerekek rávágják az ajtót, nem figyelnek rá - olybá tûnik nekem, hogy nincs tekintélye-, megütik, kiabálnak Vele. A lányom elkezdett nyafogni. Esténként sírdogál, hiszti rohamai vannak, állandóan rajtam tekereg szegény és kérdezget, hogy ugye nem megyünk oviba. Azt mondja, hogy elment az óvónõ, neki ott nincsenek kis barátai. Lépten nyomon gyerekeket szólít le az utcán és játszana velük. A csoportjába 12 gyermek jár, ezek közül 2 magyar. A többi Tündérrózsa a világ minden tájáról. Nem tudnak még egymással kommunikálni; amire a lányomnak egyre inkább igen nagy szüksége lenne. A 12 gyerekbõl általában 7-en vannak bent permanensen. Részletes keresgélés után a neten és a szakirodalomban úgy látom, hogy ennyi gyerek nem elég a 'közösséghez' (ott kezdõik, hogy nem járhatnak el egy jó körjátékot %-/) Angolul már elkezdett beszélni. Mondatokat alkot alapszókinccsel.
Kérdésem: Hagyjam-e az angol oviba vagy keressek neki egy magyar óvodát, ahol ’körtáncolni lehet’ tehát a saját anyanyelvén túl van közösség és van egy ’gyerekeket vezetni képes’, szeretetteljes óvónõ? Ha ezt megtenném, nem lenne-e sok ennyi változás egymás után? Ha ennyire kommunikatív, inkább hátrány az angol, mint elõny? Talán keressek kétnyelvû ovit? Jaj.
Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy 3 évet otthon voltam vele. Meglehetõsen ’felnõtt-központú’, talán az elõbbi ténytõl, talán nem. Kicsit olyan, mintha nem az óvónõje, hanem a barátja is elment volna. Az új óvónõt alapvetõen kedveli, de nem tudja a lányomat ’megfogni’ ahogyan láthatóan a többi gyereket sem. Ennivalót dobál, nem marad a helyén, olyan dolgokat mûvel, amit elõtte soha.
2. Minden este én mosom meg a lányom fogát. Mindig Õ, csak este én. Egyre „nyögvenyelõsebben és tiltakozósabban” fogadja a dolgot, és mindent megtesz, hogy kibújjon alóla. A szép estéket lezáró balhé egyre jobban kibuktat Õt is engem is. Magának akarja megmosni (de szerintem még nem tudja elég alaposan). Sajna az alaposságra szükség lenne, mert bár hibátlanok a fogai, az Édesapjától örökölten a fogorvos véleménye szerint – nagyon kell vigyázni a fogaira, mert szuvasodásra fokozottan hajlamos.
Próbálkoztam már – „Fogynyûvõ-manó kergetéssel a szájában”, „érdekes dolgot láttam sztorival közben becsempészett fogmosással” stb. Hogyan legyen kedves Óvónõ, mert a hajam már ebbe õszül bele?!
Köszönöm a válaszát! 1 Anyucika
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ,
Elõre is köszönöm, és nagyon várom válaszát! Találtam ugyan hasonló leveleket, de mégsem tudom a választ a problémánkra.Kisfiam 2,5 éves, 1 hónapja kezdtük a bölcsödét.A helyzet egyre rosszabb. Eleinte csak kb. minden másnap hányt, most már 3 egymást követõ napon, a legutolsó napon már itthon is,és közben mondogatja,hogy nem kell bölcsibe menni.A bölcsiben nem eszik semmit, miután egyik délben szó szerint a tányérba hányt, megkértem a nevelõket,hogy ne erõltessék, most pár szem ropit adnak neki. Egész nap sír, és hajtogatja,hogy haza menni. Mikor 3-kor érte megyek, olyan az arca mint egy profi bokszolóé,szinte ki se lát a szemein, az egész napos sírástól. A gondozók elmondása alapján,nem játszik vagy csak minimálisat, ül egész nap, szorongatja a párnáját és várja,hogy lefekhessen aludni,mert tudja,hogy utána jövök érte, ennek ellenére sokszor nem alszik egy percet sem, vagy ha mégis,akkor max. 1 órát,korábban itthon 2,5 órákat aludt. Éjszaka most már gyakran kiabál és felsír. Itthon többször elmondja, hogy: itthon vagyunk-itthon vagyunk. Sajnos itthon is nagyon sokára enged fel,feszült,apukájához például többször odamegy és ráüt, kezelhetetlen és hisztis. A helyi nevelési tanácsadóban azt mondták,hogy azonnal hagyjuk abba a bölcsit, mielõtt elkezdene dadogni vagy visszamaradna a beszéd fejlõdése, vagy más súlyos károsodás érné. A bölcsiben és a nagyszülõk pedig azt mondják,hogy neki több idõ kell amíg betörik,ez még csak 1 hónap volt, majd megszokja. Én most már teljesen tanácstalan vagyok, féltem a gyomrát is.Sikerült elintéznem,hogy csak 6 órában dolgozzak, így összesen 6,5 órát tölt a bölcsiben. Mit javasol? Hagyjuk abba? Folytassuk? Próbáljunk keresni másik bölcsödét? Hálás köszönettel: Veronika
Válasz >>>
Kedves Pedagógus Nõ!
Kisfiam 3 éves, agydaganattal mûtötték, fejlõdése eléggé elmaradott, jelenleg kb 1,5-2 éves szinten van. Ezenkívül nagyon nehezen tudja lekötni magát, minden játék csak rövid ideig érdekli. Homloklebeny daganata volt, így az érzelmi világa is más, nem barátkozik senkivel.Idáig állandóan velem volt, ha idegen helyen magára hagytam rögtön sírni kezdett. Van egy 2 éves kistestvére, akivel szokott játszani, de mindíg a kistestvér kezdeményezésére.(pl:közös futkározás) Kérdésem az lenne, hogy javasolja-e, hogy bölcsõdébe egy csoportba járjanak? (integrált bölcsõde)
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Köszönöm a lehetõséget, hogy kérdezhetek.
Kislányunk most töltötte be a 4. életévét és tavaly szeptember óta jár magánóvodába, mivel helyhiány miatt nem került be az állami óvodába. Két kérdésem is lenne:
1. Okoz-e a gyermek részére hátrányt, ha nem alszik ott az óvodában?
2. Ártanánk-e a gyermeknek, ha még a tanév vége elõtt, kivennénk a magánóvodából?
Az elsõ kérdéssel kapcsolatban tudnia kell, hogy õsszel a sírással teli beszoktatási idõ után, már ott aludt délután az óvodában. A karácsonyi hosszabb szünet után azonban, teljesen elzárkózott tõle. Amióta elhozzuk ebéd után sokkal nyugodtabban telik a reggel, és szeret óvodába járni, teljesen megbékélt vele.
A második kérdésemet finanszírozási problémák miatt tettem fel. Arra gondoltunk, hogy ha a rosszabbra fordult helyzetünk miatt nem tudjuk fizetni az óvodai tagdíjat, akkor talán itthon maradhatna a 2 éves kisöccsével. Ráadásul Csanádkának nagyon hiányzik délelõttönként. Szeptembertõl pedig reméljük felvételt nyerünk az állami óviba.
Köszönöm, ha kérdésem meghallgatásra talál, és válaszol rá.
Köszönettel és tisztelettel:
Tóthné Anita
Válasz >>>
Kedves óvonõ!Õntöl szeretnék egy komoly dolgot kérdezni.Akislányommal élek anyukámnál 8 honapja,mert az apja egyik napról a másikra azt mondta,hogy költözünk el.Az egész ugy indult,hogy a lányomnak 2 évesen daganata lett.A volt anyosom azt monta afiáról,hogy a betegeket nem birja.Onan sem velem nem volt az ágyban ,sem a lányal nem foglalkozot.De együt voltunk még 3 évig,mert én türtem és egyedül neveltem a lányomat deegy házban laktunk.Vidéki munkán dolgozik még most is,de míg együt voltunk hetente vagy kéthetente látuk.A kislányom tehát nem nagyon tudja milyen apa melet felnõlni pedig már hat éves.Amiota elköltöztünk a lányom sokal hisztisebb lett,akaratosabb.Néha nem tudok mit csinálni vele hagyom míg ki tombolja magát.Nem ragaszkodik az apjához anyira deaz apja anya mindig elenkezöjét mondja neki mind amit én,ígérget neki de nem tartja be és így én veszem meg neki adolgokat.A kérdésem ,most mit csináljak vagy hogy csináljam hogy a lányomnak jó legyen!Kérem segítsen,elöre is köszönöm.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónö!
A problémám a következö lenne, bár lehet, hogy nem probléma. Van egy 11 hónapos kisfiam, aki 1 hónapja jár. Mostmár egész stabilan halad elöre, gugol, térdel stb. Mióta elkezdett járni, intenzíven pakol mindent és széttép. Többször rászólok, hogy nem szabad, de ekkor felém fordul, kinyomja a pocakját és töle szokatlan emelt hangon kiabálni kezd, a "hö" szótagot nyújtva hangoztatja. Ezt követöen tovább folytatja a pakolást. A további tanácstalanságom pedig az, hogy játszás közben hangosan sikítozik, kiabál. Több anyukát megkérdeztem, mindegyik elmondta, hogy az ö gyermeke is hasonlókat produkál mert most próbálgatják a hangjukat, csak nem ilyen hangosan. Már üzletbe sem tudunk bemenni, mert folyamatosan hangoskodik, és ha nem veheti le a polcról a neki tetszö dolgokat, akkor a fent leírt "hö"-zés van. A következö bajom pedig az, hogy gyermekem tatája megtanította az asztalt paskolni és azóta minket, az asztalt, a falat és saját magát (térdét) is paskolgatja. Nem tudom, hogy a fent leírt viselkedés ebben a korban normális-e, ha nem, akkor tudna-e esetleg adni nevelési tanácsot? Több internetes oldalt áttanulmányoztam, azonban ezzel a problémával foglalkozót nem találtam. Ismerösöm szerint kezelhetetlen lesz a gyermekem és véleménye szerint 1 éves kor után ezek a problémák nem lesznek már javíthatóak. Ez a kijelentés nagyon aggaszt. Kérem szíveskedjen mihamarabb válaszolni, mert nagyon el vagyok keseredve és tanácstalan vagyok, hogy ezek a dolgok egyáltalán problémák-e, vagy teljesen természetes viselkedés ebben a korban! Válaszát tisztelettel várom: egy nagyon ag-
gódó anyuka.
Válasz >>>
Kedves Kolléga, furcsa, de óvónõként igen nagy dilemmába kerültem. Egy olyan kisgyermek jár a csoporunkba, akirõl bár megállapították, hogy autista, szerintem nem az. 4 éves, de nehezen beszél. A többi kisgyermek szülei állandóan elégedetlenek, mivel szerintük a gyermek "verekszik". Szerintem kapcsolatot keres a társaival, akik ezt agresszivitásnak vélik, és durván visszaütnek. Ebbõl ered aztán minden konfliktus. A nevelõk sem egységesek a gyermekrõl alkotott véleményben. Hogyan lehetne békét teremteni, hiszen ez lenne az egyetlen közeg, ahol a gyermek fejlõdni tudna.
Köszönöm a segítséget!
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Van egy 4 és egy 7 éves fiunk. Szeretnénk párommal Ausztriába költözni és ott dolgozni. Párom perfekt német és angol, anyanyelve magyar, mint az enyém is. A kissebbik fiú ovis, a nagyobbik idén megy iskolába. Jók a logikai képességei, jó a gondolkodása, eszes. Készül is az iskolába.
Viszont attól tartunk, hogy ha szeptember elõtt költöznénk ki, akkor az iskolakezdés nehézségei mellett nehéz lenne megküzdenie egy idegen nyelv elsajátításával, vagy egyáltalán a beilleszkedéssel. Azt nem szeretném, ha a mi anyagi jólétünket a gyerekek szenvednék meg, de tapasztalatok hiányában nem tudunk dönteni. A picinek talán annyival könnyebb, hogy még nem kell "megfelelnie", nem kívánatos annyira a nyelv pontos ismerete és még az anyja is tudja tanítani.
Várom válaszát arra vonatkozóan, hogy ön szerint egy ekkora környezet és helyzetváltozás miképpen hat a gyerekekre. Többen ajánlották, hogy ne adjuk be olyan iskolába ahol magyarul tanulnak, de féltjük õket.
Köszönöm,
Miklós
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Egy olyan problémával fordulok Önhöz hogy a kislányom nem egy zseni és nem rendelkezik semmiféle olyan képességgel amit a koránál fogva elkéne hogy várjak töle!
A kislányom 2003 márciusában született most középsö csoportos!A tavalyi évben olyan óvonõt kapott hogy azt gondolom hogy nála jobb nem is kellett volna!A kislánnyal nem volt semmi probléma mindent a saját korának megfelelöen tanul és csinált!De idén a nagy létszám miatt a vezetö óvónö lett az óvónöje!Mivel az elöbbiekben emlitett dologgal a gyerekem nem rendelkezik az óvónö olyan megjegyzéseket tesz hogy a kislány nagyon nehezen tanulja a verseket meg alapvetöen a megjegyzései olyanok amivel ugy érzem teljesen leértékeli a gyerekemet!Közös müsorokbol kihagyja nem engedi érvényesülni a gyereket!Az óvónövel szülöi értekezleten megbeszéltük hogy kiirják a tanult verseket hogy mi szülök is számon tudjuk kérni a gyerektöl!Hozzáteszem hogy ami ki volt irva vers a kislány mindet tudta!Akkor miért tanulja nehezen?Lehet hogy nehezebben de ahogy ö elöadta azt hittem hogy a gyerekemmel nagyobb a probléma!Lehet hogy nem kimagaslo a teljesitménye én azt aláirom de a versek nem is tartoznak az érdeklödési körébe!A közösségi munkájárol a kislánynak nem is merek kérdezni azóta mert félek attol hogy olyan választ ad amitöl nagyon elkeserednék!Lehet hogy nagyobbak az elvárásai de szerintem nem az a megoldás hogy akkor az a gyerek amelyik nem szimpatikus mert itt az a fõ erény, azzal nem is foglalkozom, elnyomom!
Szolni nem akarok mert azzal csak a gyerekemnek ártanék!
Kérem ha módjában áll válaszoljon!
Köszönöm elöre is!
Egy elkeseredett édesanya!
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Nekem az a problémám, hogy a fiam már hat éves és még mindig barbibabázik. Esténként midig azzal alszik el. A nõvéréhez nagyon hasonlít, annyira nyafogós, mint egy kislány. Már többször rajtakaptam, hogy a nõvére bugyijait veszi fel vagy éppen a szoknyáját és abban játszanak. Most farsangra pedig balerinának akar beöltözni. Az teljesen lányos jelmez, nem tudom miért nem tud valami mást kitalálni? Már lassan itt a farsang és nem tudom, mit tegyek.
Köszönöm.
Zita
Válasz >>>
Következõ 10 egyéb
|
|
