 |
Egyéb nevelési kérdések
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Ovono!
Ket eves a kislanyom es kulfoldon elunk Del Afrikaban.Ferjem angol anyanyelvu.En csak magyarul beszelek a lanyommal.Szeretnek egy heten ketszer eljarni tornazni,de nem tudom a kislanyomat a fitness terem gyerekmegorzojeben hagyni.Jatszom vele a megorzoben mindig egy kicsit.Aztan amikor elmerul a jatekban akkor gyorsan kisurranok.Azonban ra 5 percre eszre veszi,hogy mar nem vagyok ott es el kezd sirni.Majd annyira felzaklatja magat,hogy a vegen mindig hany.A felugyelok pedig rohannak utanam,hogy azonnal mennyek vissza.16 honaposan volt korhazba gasproval.De vegig vele voltam (bent is aludtam vele a korhazban).Akkor kezdodott el nala ez a rossz szokas.Ott meg a WC-re sem tudtam kimenni,mert rogton sirni kezdett.Sajnos csalad es baratok hianya miatt itt Del Afrikaban nem tudtam mar a kezdetektol kezdve valakire rabizni meg ha csak par orara is.Nagyon hozzam szokott.Magyarul mindent megert,de angolul is.Viszont tobbnyire inkabb magyarul probal kommunikalni.Szerintem nem az idegen nyelv hasznalata miatt nem tudom angol anyanyelvure rabizni.Ferjem is csak angolul beszel vele.Tehat nem idegen neki az angol szovegkornyezet.En is csak angolul beszelek a ferjemmel.2.5 eves koraba sajnos bolcsibe kell majd adnom.De mar elore felek,hogyan tudom ezt majd veghez vinni.Keservesen tud sirni,piros foltos lesz az arca aztan pedig hany.Ha nem evett elotte semmit akkor is hany,de akkor csak nyalat.
Segitseget elore is nagyon koszonom.
Kovacs Orsolya
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Nagyon bonyolult dologgal fordulok Önhöz.
Férjemmel 5 éve élünk együtt, van egy két éves kisfiunk. Neki az elõzõ kapcsolatából van két gyermeke (15 és 7 éves). Kapcsolatunk elején a két gyerek az anyjánál élt, de az apának és nekem 100 százalékban részt kellett vennünk mindenben. Anyagilag mi támogattuk õket, az anya állandóan ugráltatta apát, teljesen kihasznált minket. Engem lenéztek, a férjem is, soha nem vállalt fel igazán. A gyerekekkel nem engedték, hogy kialakitsak jo viszonyt, kidobta az a anya a játékokat amiket vettem, nagyon sok mindent tudnék sorolni, amitõl sérült lettem. Amikor megszületett a közös gyerek, az anya ugy döntött, hogy most már ha én is szültem, akkor odaadja a gyerekeket nekünk, most már "megengedi", hogy én is foglalkozzak velük. Persze, azért is mert én ugy is otthon vagyok a picivel,õ meg mehet mindenhova. Soha nem dolgozott.
Nem tudom mit tegyek, ugy erzem a fejem fölött döntöttek az életemröl, pont akkor amikor én is megérezhetném, hogy mit jelent az anyasag, most tanulnám meg igazán. A párom nagyon csúnyán viselkedik velem, már több mint egy éve nem ölel át, nem foglalkozik velem, olyanná váltunk, mint akik 15 éve nevelnek gyereket és beleuntak az életbe. (Pedig nekem még csak most lett gyerekem).Azt mondja, hogy felejtsem el az elmúlt 4 év sérelmeit és kezdjem újra a gyerekekkel, dehát én kb. 15ször már újrakezdtem és mindig visszavették tõlem a "család" érzését. Mit tegyek?Nagyon rosszul érzem magam.A három gyerek hirtelen nagy teher és felelõsség, fõleg ugy hogy egy másik nö irányitja a dolgokat.
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ!
8 éve élünk együtt párommal, és kisfiúnk 5 és fél éves. Két különbözõ családból érkeztünk, és egyértelmûen a nevelésünk is teljesen máshogy zajlott. Szeretjük egymást nagyon, mégis rendszeres problémáink vannak. 2007. áprilisában fiúnkkal elköltöztünk az édesanyámhoz, s mivel elég messze mentünk ahhoz, hogy minden nap behordjam ovódába (mellesleg nagyon rossz ovódát választottam, ami miatt a mai napig bánt a lelkiismeret)áprilistól nem igazán volt gyerekek között. Nagyon jó a kapcsolatunk, mivel az édesapja rengeteget dolgozik, és szinte mindig egyedül vagyunk és vagyok a biztos pont az életében, de ezen kívül is rengeteget foglalkozom vele. Augusztus végén visszaköltöztünk, tisztában vagyok vele, hogy nem játszótér a gyerek lelke, így többet ez nem fordul elõ. Mégis ez a fél év, ami eltelt, nyomott hagyott benne. Álom ovódát sikerült találnom neki, ide jár a legjobb barátja is, mégis kb. 3 hónappal a hazaköltözésünk után aggasztó jelek mutatkoznak rajta. Szinte nem tud létezni nélkülem. Rengeteget sír, már nem akar ott aludni az oviban, 3 is utánam fut, sírva, amikor dolgozni indulok. Szeretjük, egyszem fiúnk. Nincs köztünk veszekedés mióta haza jöttünk. Aggaszt engem, hogy mibe sodortam õt. Mégsem bántam meg, mert azóta helyre állt a családi béke. Párom ráébredt, hogy nélkülünk õ sincs. Hogy nincs másunk csak a kis családunk.
Kérem abban segítsen nekem, hogy mit tehetnénk a fiúnkért, meddig tart ez az állapot? Maradandó lehet a sérülés? Esetleg még az is befolyásolhatja ezt, hogy kb 1 hónapja felújítjuk a lakásunkat és 3-an alszunk egy ágyban. Azóta jelentkeztek ilyen intenzíven ezek a tünetekk. Kérem adjon tanácsot, mert kétségbe estem.
Elõre is köszönöm: Bodza
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Már korábban is fordultam Önhöz és nagyon hasznos tanácsokat adott. Ezért kérem újra a véleményét.
Lányom most 7 éves. Egy olyan kertes házban lakunk albérletben, ami mellett közös telken egy másik lakóház is áll. Tehát egy az udvarunk. A másik családban van egy 3 éves kislány. A gyerekek miatt volt már "nézeteltérésünk" a szomszádokkal, akik mellesleg a férjem barátai. A mostani konfliktus is a gyerekek miatt alakult ki. A lányok egy emeleti szobában, zárt ajtók mögött együtt játszottak. Mint kiderült az én lányom javaslatár azt, hogy húzzák le a bugyijukat, puszilják meg egymás punciját. A lányom nem mesélte ezt el nekem. A szomszádok jöttek át teljesen feháborodva, hogy mi történt. Elnézést kértem tõlük, megbeszéltük, hogy akkor a két gyereket egy ideíg nem hagyjuk együtt játszani stb. Én teljesen megértem, hogy dühösek lettek. A lányommmal leültem, megkérdeztem, hogy tényleg így történt-e és hogy ki találta ki. Valóban az történt, amit a szomszédok is állítottak, és valóban õ volt az értelmi szerzõ. Próbáltam a lányomnak elmagyarázni, hogy a fütyi, punci olyan testrész, amit nem illik simogatni (a másik emberét), nem illik mutogatni,puszilgatni. Megkértem, hogy ilyen játékot sose játszon többé senkivel, és azt se engedje,hogy vele játszák. Részemrõl ezzel le lenne zárva az ügy. De a szomszédaim nagyon felfújták az egészet. Attól félnek, ha a gyerekek ezt valakinek elmesélik, az félreérti és már hívja is a Gyámügyet. Én úgy látom, hogy ez egy ártatlan játék volt két gyerek közt, amit persze a helyére kell tenni, de nem szabad túl nagy jelentõséget tulajdonítani neki, különben a gyerekek is érezni fogják, hogy ez valami nagyon érdekes lehet, ha a felnõttek annyira komolyan veszik.
A másik dolog ezzel kapcsolatban, hogy a férjem szerint az még normális lenne, ha egy kisfiú-kislány próbál ilyet játszani, de ha ezt két lány csinálja, az már valami beteges dolog. Szerintem ez nagy butaság. Kérem segítsen, minek kell tekinteni egy ilyen játékot?
Válaszát elõre is köszönöm és nagyon várom!
Nóra
Válasz >>>
Kedves ovoneni, eloszor is sok szeretettel gratulalok az uj babahoz, remelem mindenki jol van es egeszseges.
Kislanyom, Isabel, betoltotte negyedik eletevet, no mint a gomba. Uj ovit kezdett, uj hazba koltoztunk. Ez egy kisebb ovoda, fele olyan high-tech mint a masik volt, a gyerek megis sokkal tobbet tanul, okosodik, es eletvidam. Nekem az szamit hogy bannak a gyerekkel, es Mrs. Williams tobbet er mint harom komputer es tiz kilo konyv. Nagyon boldog vagyok.
Egy dolgot figyeltem meg viszont Isanal, most hogy kezugyessege novekedett:
1. Jobbrol ir es rajzol (nem balkezes es nem ketkezes)
2. Valamely szamokat es betuket konzekvensen forditva irja: S, 4, F, pl.
3. A cipojet es szandaljait amiknek megkulonboztetett a kulso es belso resze szinte allandoan forditva veszi fel.
A csaladban van diszlexia.
- Lehet-e ezt egy negyeves gyereknel diagnosztizalni
- KELL-E DIAGNOSZTIZALNI vagy hagyjuk hogy fejlodjon
- Kell-e a profi segitseg minden esetben a gyereknek vagy valszleg megoldodik magatol?
Megkoszonnem pedagogusi velemenyet, melyet nagyra ertekelunk.
UI. Voltunk Mo-n februar elejen, Isabel a vegere mar szepen beszelt is magyarul. Bar a gyerekek tobbsege akivel egyutt jjatszott inkabb angolul tanult, HA HA HA. Nagyon jo volt.
Tisztelettel:
Muranyi Eszter, VA USA
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Tanácsát szeretném kérni: 2 éves, eddig jó étvágyú kislányom táplálkozási szokásai egyik-napról a másikra megváltoztak. Eddig szerette a leveseket, húst, burgonyát, rizst, néhány fõzeléket és gyümölcsöket minden mennyiségben. Tehát táplálkozása igazán kiegyensúlyozott volt. Valóban egy-két nap leforgása alatt az említett ételek legnagyobb részét elutasítja. Jelenleg kizárólag gyümölcsöt, esetleg péksüteményt szeretne enni. Folyadékot kb. 1,5 litert iszik naponta tea, víz és tej formájában. Szinte azonnal sírni kezd, ha csak megkínálom valamilyen étellel, pedig igazán nem erõltetem. Amikor beszélgetünk felsorolja milyen sokféle ételt szeret, azonban amikor evésre kerül sor, elutasítja azokat. Aggódnom kellene e miatt, vagy esetleg életkori sajátosság az étvágy ilyen hírtelen változása mind ételfajtára, mind mennyiségre vonatkozóan? Még néhány rágófogának ki kell bújnia, de nem gondolom, hogy fogzási fájdalmak miatt utasítaná el az evést. Válaszát elõre is nagyon köszönöm!
egy aggódó édesanya
Válasz >>>
Tisztelt óvonõ!
A kislányom bölcsibe jár Protexin étrend-kiegészitõt ajánlot neki az orvos. Ez nem minösül gyógyszernek étrend kiegészitõ készitmény a bölcsödébe nem adják oda a gyereknek pedig fontos lenne,hogy legyen naponta széklete.Mindössze 4 hónapig kell szedni.Azt szeretném tudni,hogy valóban nem kötelesek odaadni a készitményt,van erre jogszabály hogy ami nem gyógyszer azt sem adhatják be!Tisztelettel Szendrei
Válasz >>>
Üdvözlöm Ovonõ! arról szeretnék érdeklõdni,hogy a fiam már lassan 2éves lesz a nyáron,és még nem beszél,csak gagyog.Hogyan tudom rávenni a fiamat, hogy kezdjen el beszélni? Vagy ne erõltessem?
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom október végén tölti be a 3. évét, akkortól mehet óvodába. Márciustól szoktatom bölcsibe, mivel vissza kell mennem dolgozni. Nagy dilemma számunkra, hogy alig fél év bölcsis lét után átmenjen-e óvodába, vagy maradjon majd 4 éves koráig a bölcsiben. Mi a fontosabb egy ekkora gyermeknek a kisebb létszámú bölcsi, már megszokott csoporttársak és gondozók, vagy a nagyobb létszámú ovi, újdonság, viszont inkább az õ korosztálya. A kislányom egyébként elég érzékeny bújós fajta, de mindig a nagyobb gyerekek társaságát keresi. Válaszát elõre is köszönöm.
Éva
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Az én kisfiam márciusban lesz 6 éves, most kezdte a nagycsoportot. Elõtte is járt Bp.en óvodába, ahonnan sorozatos betegségek - csaknem fél évet hiányzott, macerás volt a bejárás - közös megegyezéssel elhoztam, akkor meg tudtam oldani az otthoni elhelyezését - a mama vigyázott rá. Érden persze 3 éves kora óta nem tudtam beiratni, mivel kitérõ válaszokat adtak több óvodában nincs férõhely, nem tudják felvenni, nem oda tartozunk stb. Ezért vittem Pestre, majd 2006 szeptembertõl ahová tartozunk Érdre átirattam. MOndtuk a vezetõ óvonõnek ha teheti tegye vissza középsõbe le van maradva valamennyivel a többiektõl ne legyen ugymond zavaró tényezõ. Persze nagycsoportba tették, elmúlt 5 éves, márciustól tanköteles etc. Na itt kezdõdtek a bajok, mert olyan csoportba került ahol már másodszor járják a nagycsoportot, komo-
lyabban veszik az iskolaelõkészítést, ezek a gyerekek már kikerülnek. No a gond ott van, hogy az én kisfiam teljesen ellentmond, ellentétesen viselkedik mint kellene. Sorozatban nem tudják bevonni a közösségi munkába, ha kimennek az udvarra nem akar kimenni, ha bejönnek nem akar bejönni, állandóan ellentmond, nem használ neki a szépszó, a füle botják sem mozgatja. MOst már annyira zavaró tényezõ lett a gyerek, hogy felmérték a nevelési tanácsadótól voltak kinnt - választ eddig sem kaptunk. Bp-re kell mennünk jan. 8-án Tanulási Nehézséget vzsgáló bizottsághoz. A vezetõnõ tegnap teljesen váratlanul - eddig nem szóltak hogy ilyen súlyos gondok lennének a gyerekkel, ennyire zavaró, kezelhetetlen - eljópofizták az egészet az óvónõk - szóval a vezetõnõvel való beszélgetés során kiderült, hogy a gyereket eltanácsolják az óvodából bármi is lesz a bizottság véleménye - mivel tanköteles, - annak ellenére hogy nem iskolaérett - a törvényre hivatkozva nem kívánt gyerek tovább az óvodába. Kértük hogy még egy évet járhasson ha nem iskolaérett, de a törvény az törvény.. A gyereknek az óvodából mennie kell mivel az óvodavezetõnõ felvilágosított minket arról hogy ha a tantestület hozzájárulása is kell ahhoz hogy a gyerek az óvodába még egy évet maradhasson nem csak bizottsági vélemény, de mindenképpen el kívánja tanácsolni. Ha így lesz hová forduljak segítségért. A gyerek egyébként nem agresszív, csak felesel és nem csinálja meg azt amit kell. Olyannyire nem agressziv, hogy szinte bele van betegedve abba hogy az egyik nagyobb társa behúzott neki akkorát hogy felszakadt az álla. Állítólag ez volt az elsõ és utolsó inzultus vele és más kisgyermekekkel, inkább kötegszik a fiúnk.Viszont úgy veszem észre hogy amióta közösségbe jár, nagyon sokat fejlõdött a beszédje is. Az óvonõknek a véleménye az hogy egyemberes a gyerek.Hol találok olyan speciális óvodát, ahol kis csoport van és ha egy másikból eltanácsolják szívesen fogadják majd õt?
Egy elkeseredett anyuka
Válasz >>>
Következõ 10 egyéb
|
|
