Levélírónk aggódik, hogy 2 éves kisfiánál szokatlan, számára érthetetlen viselkedés ütötte fel a fejét. Legutóbb egy ausztriai síelést kellett félbeszakítani és hazajönni, mert a fiúcska nem tudta megszokni az új környezetet.
Kedves óvónõ!
Elkeseredettségemben találtam rá az oldalra, aminek meg is örültem, hisz segítségre lenne szükségem, vagy csak egy jó tanácsra.
Kisfiam decemberben töltötte be a második életévét, és azóta számomra kezelhetetlen szituációk sorozatát kell átélnem.
Egy konkrét esetrõl lenne most szó, a hétvégén ausztriában voltunk egy hosszú hétvégén. Amint a szállodába értünk, az én fiam rázenditett, hogy HAZA MEGYÜNK. Elõször nem vettem róla tudomást, gondoltam majd elfelejti. De sajnos nem úgy volt. a vacsoránál hangosan kiabálta e bûvõs mondatot, éjjel 2 órakkor felsirt, és ordította hogy hazamegyünk, ez 4 óráig tartott, majd másnap ezzel ébredt, és egész nap ezt hajtogatta. Aktív programot szerveztünk neki, a szánkózástól kezdve, a játszótérig, csak róla szólt az egész nap, de semmi nem volt jó, haza akart menni. Nem hatott rá sem az igéret, sem a szép szó, így egy nappal elõbb a tervezettnél hazajöttünk, mert ez már nem arról szólt, hogy jólérezzük magunkat, hanem a folyamatos kûzdelemrõl.
A kérdésem az lenne, ilyenkor mi a helyes döntés, hagyjak teret a gyerek akaratának, vagy küzdjünk a végtelenségig a saját akaratunkért?
Válaszát köszönöm!
Válasz:
Kedves Levélíró!
1-3 éves korban, azaz kisgyermekkorban a felnõtt számára sokszor érthetetlen szokások üthetik fel a fejüket. Ezek azonban nem rigolyák, nem tekinthetõk „tyúkszemességnek“, egészen másról szólnak. A gyermek ebben a korban még intenzívebben igényli a biztonságot, a megszokott napi ritmus kiszámíthatóságát, a megszokott személyek, családtagok biztonságot nyújtó közelségét. Ezért is van az, hogy sokszor nehezen megy a bölcsõdei, óvodai beszoktatás (ismeretlen környezet, ismeretlen személyek, ismeretlen napirend), ill. hirtelen elkezd félni olyan dolgoktól, amiktõl korábban nem. Minden ilyen jellegû megnyilvánulása mögött a biztonságkeresés, a megnyugtató ismerõs dolgok keresése áll. Ne aggódjon, ez a félelem az életkor elõrehaladtával el fog múlni. Egyre többet megtapasztal a világból, az ismeretlen felé egyre nagyobb kíváncsisággal, nem pedig félelemmel fordul majd. Ennek bekövetkeztét türelmesen ki kell várni. Addig is, tanácsolom, hogy ne tervezzenek hosszabb utat, inkább csak rövid kiruccanásokban gondolkozzanak!