Gabit aggasztja, hogy 2 éves, bölcsõdébe járó kislánya egy lépést sem tesz pelenkája és cumija nélkül, mióta bölcsõdés lett. Anyukája eredménytelenül próbálja leszoktatni errõl a kislányt.
Tisztelt Óvonõ !
Teljesen kétségbe vagyok esve , ugyanis 2 éves kislányomat 3 hete vittem elõször bölcsibe, nagyon tetszett neki, kicsi gond volt az alvással, de megoldódott és úgy tûnt hogy nagyon jól veszi és minden rendben lesz. A gond pár napja kezdõdött...reggelente már sír hogy ne menjünk a bölcsibe , egész úton ezt mondogatja. A bölcsiben adtak neki cumit és textilpelust, mire megnyugodott és nem sírdogált már ott sem. Hurrá ! Ez 3-4 nap alatt odáig fajult hogy a gyerekem ezek nélkül már egy lépést sem tesz /pedig ezeket nem is használtuk elõtte, csak alváshoz / . Ezekért képes most órákat is sírni, ha valamiért el akarnánk venni . Sõt enni , fürdeni sem hajlandó esténként, mert már várja az alvást, amikor is mindent megkap és ezekkel alszik . Sikerült egyezséget kötnünk nappalra , hogy egyszerre csak az egyik lehet nála, nem minden. Ez viszonylag mûködik...bölcsiben is mondtam, hogy õk is így csinálják. Amúgy ez egy fizetõs magánbölcsöde, 7 gyerekkel egy csoportban, tehát egyéni figyelem van a gyerekre . Viszont : éjjelente most azt produkálja, hogy vergõdve, rugkapálva, keservesen sírva többször felébred és kiabálja hogy nem jó a bölcsiben . Kis nyugtatásra, simogatásra megnyugszik , bár van amikor igazából nem is ébred föl és álmában teszi ezt . De fél óra múlva újra kezdi , egy éjszaka 8-10 alkalommal is felsír ás kiabál. Kérdésem hogy ez normális-e ? Mindenki nyugtatgat, hogy ezt majd kinövi...de egyre jobban nyomaszt hogy szegényke lelkének ez milyxen rossz lehet . Viszont bölcsit nem tudjuk abbahagyni, mert én már dolgozom és nincs is a közelben más , amibe esetleg át tudnám vinni. Bár nem hinném hogy a bölcsis nnénikkel lenne a baj, mert szerintem nagyon aranyosak. Leszámítva, hogy rászoktatták a gyereket a kellékekre . Nyugtalanít a kialakult helyzet. Kérem ha tud adjon tanácsot, mit tehetnénk . válaszát köszönöm és nagyon várom
üdvözlettel Gabi
Válasz:
Kedves Gabi!
Levele alapján egyértelmû számomra, hogy a kellékekhez való ragaszkodás nem más, mint az otthon egy darabjának megnyugtató közelsége. Ezt a nyugtató eszközt olyannyira megszokta és igényli a gyermek, hogy amíg lelki egyensúlya helyre nem áll, addig ragaszkodni fog hozzá. Ez számára az egyetlen biztos pont, ami a bölcsiben anyut és az otthon melegét ideiglenesen pótolja. Hogy ez nem ad számára tökéletes megnyugvást, mutatja az is, hogy éjszakánként felriad.
Javaslom, hogy amíg helyre nem áll a leányka lelki egyensúlya, ne akarják tõle megvonni a pelust és a cumit, mert ezek hiányában végképp elesettnek érezné magát. Egy idõ után magától (!) fogja letenni ezeket, mikor kinyílik elõtte a világ, és kezdi majd felfedezni a bölcsõde szépségeit. Le fogja tenni, mivel pelussal a kézben nem tud majd játszani, cumival a szájban nem tud majd beszélni a többiekkel.
Addig is türelem, és "kellék-megvonás" helyett inkább a valódi beszoktatást, a bölcsõde megszerettetését próbálják megvalósítani a gondozónõkkel karöltve.
