 |
gyermeki félelmek
Kérdezni szeretnék
Kedves Ovónö!
Kisfiam 5 éves,költözés miatt szept.töl ovoda váltás volt.Uj ovi ovonéni nem kedves,kisfiam mikor mesélni szeretné élményeit visszautasitja,hogy nem ér rá,eleinte érdeklödtem kisfiamnak a napjairol válasz az volt ,hogy 33 gyerekre nem tud figyelni. 3 hete pedig a kisfiam sorozatban délbe ebédkor vizes nadrággal jött ki,mikor kérdeztem mi történt csak annyit mondott becsorgott a pisi,ovonéninek mutattam már a 4 esemény után,válasz nem is látta,eddig száraz volt.amig kijön a teremböl nem az a tipusu bepisilös gyerekek vagyunk. Valami olyan dolog történt amitöl nem mer kikérezkedni, a kisfiam és az ovonö között. Elözményként megemlitem,hogy bölcsibe és kiscsop.ba semmi gond nemvolt,és szivesen is maradt a gyerek 4oráig. szeptembertöl váltottunk a rossz ovira.Mit tegyek,mert nagy gond ez nekem? Köszönöm
Válasz >>>
Kedves Ovónõ!
Nekem egy olyan problémám van, hogy külföldön élünk, mivel sem a férjemnek sem pedig nekem nincsenek szüleink, így 13hónapos kisfiúnk mellé kerestünk 5 hónapja egy babysittert hogy néha mi is ki tudjunk mozdulni .A problèma az hogy megfigyeltem , azokon a napokon amikor jön a babysitter , mindig felébred éjjel , hozzáteszem 2 hónapos kora óta átalussza az éjszakát este 9-reggel 8-ig!Nem tudom ennek mi lehet az oka , hiszen látom hogy a gyerek nagyon szereti a babysittert és viszont! Nem jàtszanak olyant sem amitõl esetleg megijedhet, márpedig õ sírva èbred mintha valami baj lenne!A gond csak az hogy már lassan nem merünk elmenni itthonról este ,mert félek hogy éjjel felébred a gyerek, legutóbb 2 órát is fenn volt éjszaka!Esetleg tudna tanácsot adni hogy mit tegyek/tegyünk másképp?
Köszönöm vàlaszát!
Niki
Válasz >>>
Kedves óvónõ!
Elkeseredettségemben találtam rá az oldalra, aminek meg is örültem, hisz segítségre lenne szükségem, vagy csak egy jó tanácsra.
Kisfiam decemberben töltötte be a második életévét, és azóta számomra kezelhetetlen szituációk sorozatát kell átélnem.
Egy konkrét esetrõl lenne most szó, a hétvégén ausztriában voltunk egy hosszú hétvégén. Amint a szállodába értünk, az én fiam rázenditett, hogy HAZA MEGYÜNK. Elõször nem vettem róla tudomást, gondoltam majd elfelejti. De sajnos nem úgy volt. a vacsoránál hangosan kiabálta e bûvõs mondatot, éjjel 2 órakkor felsirt, és ordította hogy hazamegyünk, ez 4 óráig tartott, majd másnap ezzel ébredt, és egész nap ezt hajtogatta. Aktív programot szerveztünk neki, a szánkózástól kezdve, a játszótérig, csak róla szólt az egész nap, de semmi nem volt jó, haza akart menni. Nem hatott rá sem az igéret, sem a szép szó, így egy nappal elõbb a tervezettnél hazajöttünk, mert ez már nem arról szólt, hogy jólérezzük magunkat, hanem a folyamatos kûzdelemrõl.
A kérdésem az lenne, ilyenkor mi a helyes döntés, hagyjak teret a gyerek akaratának, vagy küzdjünk a végtelenségig a saját akaratunkért?
Válaszát köszönöm!
Válasz >>>
Kedves Ovono!
Kisfiam 2 es fel eves, es az utobbi idoben nagyon fel az eros zajoktol. Pici baba koraban a hajszaritora aludt el sokszor, most pedig a hajat nem szabad szaritani, par napja meg a botmixertol is fel, mikor a gyumolcsot pepesitem. A szomszedban lakasfelujitas van es furasok, amitol teljesen lemered( majd kezd sirni), a sarkara all es ugy totyog, a kezebe nem lehet semmit ilyenkor adni, nem nagyon lehet a figyelmet elvonni, csak a furasra koncentral, pedig neha alig hallszik, most mar attol is megijed, ha a szomszedban valamit elmozditanak. Vigasztaljuk es a figyelmet is probaljuk elterelni, de latszik, hogy nagyon fel, mit lehet tenni, sokan mondjak, hogy majd kinovi? Elore is koszonom valaszat.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam októberben kezdte el az óvodát. A beszoktatás teljesen zökkenõmentes volt, nagyon könnyen beszokott, minden reggel vígan ment óvodába. December közepén azonban véletlenül eltört az oviban egy pohár, amitõl õ nagyon megijedt(az óvónõk nagyon jól és kedvesen kezelték a dolgot), azóta minden reggel sírdogál induláskor és fél egy csomó dologtól, amit az oviban csinálnak(ebédelés, öltözködés stb)Az óvónõk szerint az oviban együttmûködõ, játszik, társai vannak, itthon viszont nagyon nehezen indul a nap, sokszor mondja, hogy nem szeret oviba járni. Ön szerint mi tévõk legyünk, hogyan tudnánk segíteni neki?
Köszönettel
Válasz >>>
Jó Napot!
Márk Kisfiam 3 és fél éves, szeptemnbertõl óvodás. Apukája most külföldön dolgozik és decembertõl áprilisig nem jön haza. Már ez is megviselte, mert érzékeny Kisfiú. De mostanában elkezdett félni a hangos játékoktól, sírva fakad, leizzad, remeg. Félek megijesztették az oviba, mert bemenni nem akar, mintha nem szeretne járni. De ha ott van akkor már bemegy. Pár napja nem alszik el sötétbe. Teljesen össze vagyok omolva, mi lehet a baj. Papáéknál volt egy villogó labda amitõl félt, eltették, majd a papa elõvette és azóta retteg. Nem értem miért vette elõ, én felöltöztettem a Kisfiam és "kiemeltem" a helyzetbõl ahogy tanácsolták. Azóta többet verekszik, mintha nem találná önmagát. Fél a hangos játékoktól, a sötétbe, fél ha este becsukom az ajtót, verekszik. Nem értem mi válthatta ezt ki nála. Kérem segítsen, mert Férjem külföldön, én vagyok vele itthon egyedül és annyira szeretnék rajta segíteni.
Üdvözlettel: Tímea
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ. Ildikó vagyok. Kislányom 2,5 éves, kisfiam 8 hónapos Van egy kis "gondunk" Grétivel és lassan megy oviba, úgyhogy egy picit aggódok. Az a helyzet, hogy fél a vele egykorú gyerekektõl. A nagyobbakkal és felnõttekkel nagyon jól elvan, de az õ korosztályát egyszerûen nem tudja elviselni...
Kb. egy éves koráig városban laktunk, szinte minden nap játszótéren voltunk, ezután kiköltöztünk a kisvárosba, a háznál volt mit csinálni, de azért szakítottunk idõt arra, hogy gyerekek között legyen, igaz nem túl gyakran... 2, és 3,5 éves unokatesói vannak, fiúk, a kisebb elég durva régebben amikor pici volt (a fiú) nekiment Grétinek, én mintha onnantól kezdve látnám ezt a félelmet, csakhát az a baj, hogy nem csak tõle, hanem minden kisgyerektõl "tart". Próbálok mostmár összejárni az õ korosztálybeli gyerekekkel, hogy szokja õket, de rajtam csüng állandóan, nem megy velük játszani. Mit csináljak? Az még azért hozzátartozik, hogy a kezdetektõl egyedül vagyok vele napközben, a nagyszülõk nem igazán érnek rá, hogy elvigyék, foglalkozzanak vele, hogy egy kicsit szokja, hogy nem vagyok mindig vele, apukája pedig napközben dolgozik.... Próbálom nyugtatni õt, hogy ezek a gyerekek szeretik õt, nem akarják bántani csak játszani szeretnének vele.... még azt tartom érdekesnek, hogy várja ezeket a találkozásokat, rengeteget emlegeti elõtte is, utána is, amikor meg ott az alkalom leblokkol és kiborul.... sír zaklatottan és haza akar menni. 1-2 alkalommal sikerült elterelni a figyelmét és elkerülni a kiborulást, de nem mindig....utána általában megnyugszik és elvan, de ha közelít egy gyerek ugrik rám, rémülten keres.....Mit tegyek?
Válasz >>>
Féltékenység....
Üdvözlöm, kislányom két és fél éves, kisfiam 8 hónapos.
Elõször is azzal kezdeném, hogy kisfiam születése elõtt kislányommal nem túl gyakran jártunk közösségbe, ha sikerült, Õ akkor is félénk visszahúzódó volt, egy idõ után (kb. fél óra) feloldódott, de nélkülem nem maradt együtt a gyerekekkel. Jó idõ esetén játszótérre igyekeztem mindig vinni, ott egy ideig csak figyelte a gyerekeket, majd közéjük is csücsült a homokozóba, persze a tisztes távolságot megtartva.... A nagyobb gyerekekkel és felnõttekkel nagyon jól elvan. Megszületett a kistesó, felborult a rendszer, ennek ellenére igyekeztünk rengeteg figyelmet fordítani rá, apuka hazajött munkából egyikõnk csak a hölggyel foglalkozott, mentünk boltba, játszótérre...stb. Tesójához is elég jól viszonyult, reggelente a nagyágyban feküdtek mindketten egymás mellett, szeretgette, puszilgatta a kicsit minden mondás nélkül.... Nem is volt gond idáig... Kb. 2 hete kezdõdött... észrevettem, hogy amikor a kicsi elkezdi hallatni a hangját, kislányom zavart és feszült lesz, mára nem hajlandó egy légtérben maradni a kicsivel, csak ha én is ott vagyok, ha már 5 méterrel arrébb megyek ezt hallom kicsit sírós hangon, hogy"anya gyere vissza". Ha nem megyek oda, mert ugye fõzök stb... bevonul egy szobába, és becsukja az ajtót. Ha az öccsét egy ágyra rakom vele, õ kiugrik az ágyból, tehát szabályosan fél tõle, ha pedig a kicsi elkezd kiabálni, õ borzasztó zaklatottan elkezd sírni. Ha megnyugszik és a kicsi éppen nem kiabál éppen eljátszik Tõle kb. 10 méterre,de a szeme sarkából állandóan figyeli, hogy éppen hol "jár". Utóbbi 3 napban 3x voltunk vendégségben, vagy voltak nálunk, mindhárom alkalommal bõdületesen nagy hisztit mûvelt, dobált le mindent az asztalról, belém mart, lökött el magától, ilyen dolgokat még soha nem csinált. Én alapvetõen azt látom, hogy fél, fõként a kicsi gyerekektõl, ugyanakkor igényli a társaságot... Azt vettem még észre, hogy egy kicsit lekezdett dadogni is. Fõként az elsõ magánhangzókat ismétli... Amit még fontosnak tartanék, hogy imád a mamájánál lenni ott is szoktam hagyni, nagyon jól elvan, de legutóbbi alkalommal sírt és követelt engem... ilyet még sosem csinált.
Nem tudom mit tegyek, mit csináljak hogy Neki jobb legyen.... igyekszek többet foglalkozni vele, több idõt csak Vele tölteni, de így a kicsire már szinte semmi sem jut. (A kicsi egyébként most kezdett el mászni)
Mit tegyek? Elõre is köszönöm a választ!
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam tavaly szeptember óta ovis. Áprilisban lesz 5 éves. Én 2 kislányt hordok a szívem alatt és kb. 2 hete a kisfiam elkezdett félni, szorongani a sötéttõl. Konkrétan éjszaka 2x felkel, elõször visszaalszik, ha az Apukája ott áll mellette, második, hajnali felkelésénél már áthozza Apukája közénk az ágyba és ott folytatjuk együtt az alvást. Ma fordult elõször az elõ, hogy már el sem akar aludni egyedül, pedig már lassan 10.30. MOst Apukája áll az ágya mellett, míg el nem alszik.Ezt én nem tartom jó ötletnek, tudom, kisfiam ezt akkor már holnap is igényelni fogja és nem tudom hol a vége. Lassan megszületnek a Lányok, hozzájuk s kelni kell éjszaka, a nagyobbhoz is majd 2x meg majd altatni kell?? Türelmesek vagyunk vele, nagyon szeretjük Õt, várja a testvéreit, nagy kedvvel, sokszor kéri, hogy olvassak a "Tesó ügyrõl". TV-nk nincs, megválogatjuk a nézhetõ meséket, Waldorf oviba jár. Hogyan tudnánk segíteni rajta? Ráadásul nekem pár nap múlva be kell vonulnom a kórházba, mert ez a szakmai protokoll és örülök, ha az ünnepekre kiengednek, egyébként csak szülés után. Ez sem fogja megkönnyíteni a helyzetet. Hogyan kezeljük?
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Elsõszülött leányom 3.5 éves, most kezdi az óvodát,nem is ez a legnagyobb problémám.Sajnálatos módon egy hírtelen tragédia miatt, 10 éves unokatestvérét elveszítettük. Sokszor emlegeti, keresi Õt, de még nem mertem elmondani az igazságot, nem tudom, hogyan közöljem vele, hogy már nem él a szeretett unokatestvére. Ebben kérném segítségét, amit elõre is nagyon köszönök!
Tisztelettel: Krisztina
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeki félelmek
|
|
