 |
gyermeki félelmek
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ/Pszichológus!
Másfél éves kislányom rendkívül félõs. Fél a felnõttektõl és a gyermekeket sem szereti a kis auráján belülre. Sokszor ha belépünk idegen helyre, bankba, más lakásába, boltba és valaki szól hozzá v rámosolyog, erõs sírásban tör ki. Sajnos ennek komoly alapja lehet, hogy egyévesen átesett egy altatásos mûtéten és azt megelõzõen több vérvételen, ami szerintem hatalmas trauma lehetett és a mai napig benne él. Nagyon anyás, igaz sokat van velem de eljárunk felnõttek közé, játszótérre is. Hogyan próbáljam meg bátorítani? Mert érdeklõdve néz másokat, de ha "helyzet van", azonnal pánik és sírás. Bízom jótanácsában.
Üdvözlettel Janzsó Katalin
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Fanni lányom 4 éves, szeptemberben kezdte óvodát. Azt mondhatom könnyen beszokott; csak rengeteget volt beteg. November óta csak néhány napot volt óviban emiatt. Mivel én itthon vagyok GYED-en - kisebb lányom most 18 hónapos - bevallom én sem erõltettem az ovi. Februárban elmentünk a Farsangra; mindössze 15-20 percig voltunk: Fanni lányom sírt, el sem akart engedni,pedig többször mondtam neki, hogy nem megyek el, mert az anyukák is maradhatnak. De hisztérikusan csak sírt, hogy menjünk haza; és mivel ilyenkor semmit nem hall meg, bármivel is próbálom nyugatni összekészültünk és hazamentünk. Próbáltam vele beszélni arról, hogy mi is történt, de nem igazán sikerült megtudnom semmit. Azóta viszont az óvoda tájékéra sem akar menni. Ha csak közelítünk már hisztizik. Ma az óvi melleti játszótérre, mentünk és a csoportja éppen kinn volt. Ugyanaz történt mint ahogy korábban: még csak "köszönni" sem akart sem az óvónéniknek sem a gyerekeknek. Hisztirohamban tört ki,és elbújt a ház mögé. Én beszéltem néhány szót az óvonénikkel. De Õ elõ sem jött. A gyerekkel sem akar szóba állni, pedig rögtön mentek volna oda hozzá - de õk sem tudták mi a baj. Ha más játszótereken vagyunk pedig nagyon igényli és keresi a gyerek-játszótársat. Ezért is gondolom, hogy szüksége van az ovi közösségére. Az óvónénikrõl nem igazán tudok mit mondani. Még korábban felajánlották, hogy bármikor bemehetnénk. Valahogy kezdetektõl nem igazán kedvelte meg az óvónéniket(ha õszinte akarok lenni én sem), kivétel talán csak a dadusnéni. Az óvodakezdéskor hetekig szóba sem állt velük. Félreértés ne essék semmi negatívumot nem mondok rájuk, ez csak egy belsõ érzés.
És azt is tudom, hogy bármennyire szeretnék én otthon nem tudok annyit foglalkozni vele és annyi újdonságot tanítani neki, mint az oviban.
A dilemmám végülis abból adódik, hogy Fanni lányom nagy valószínûséggel már csak egy évet járna ebbe az oviba. A következõ évben visszamegyek dolgozni és akkor egy másik oviba íratom be, ami közelebb van a munkahelyemhez. Ide ugyanis nem érnék oda érte; maximum zárásra. Beirathatnám a másik oviba egybõl, de nem tudnám megoldani az elvitelét. Pontosabban csak úgy ha az egész napot az oviban töltené és csak este érne haza a férjemmel - ezt pedig nem igazán szeretném. Itthon is maradhatna, mert én szeretem, ha velünk van. MIT TEGYEK? Csináljuk végig a beszoktatást szeptemberben? Vagy maradjon még egy évet itthon és csak nagycsoportba menjen? - a leendõ ovija ún. óvoda-iskola: nagycsoportos pedagógusok viszik tovább õket elsõosztályba is. Szeretném a számára legjobb megoldást megtalálni. Nagyon hálás lennék ha leírná a véleményét. Tisztelettel Dománé Lázár Henrietta
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A kislányom 4 és fél éves, és a sötétséget kivéve semmitõl sem félt.
A minap látott egy mesét, ahol a WC-bõl és a lefolyóból elõbújt valami szörny és elvitte az épp ott lévõ embert.
Azóta retteg egyedül kimenni olyan helyre, ahol lefolyó van, és zuhanyzáskor nem hajlandó a lefolyó közelébe menni.
Mit tegyek, hogy ez megszûnjön?
Elõre is köszönöm segítségét: Timi
Válasz >>>
Kérdés: (2007-01-10 08:59:45)
Tisztelt Óvónõ! 20 hónapos kislányom 3 héttel ezelõttig gond nélkül elaludt, átaludta az éjszakát.... 3 héttel ezelõtt vendégeink voltak, ennek ellenére én a szokott idõben este 8-kor letettem aludni. Miután kijöttem a szobából elkezdett sírni, de gondoltam hagyom pár percet, hátha elalszik. mivel 5 perc után sem hagyta abba, bementem, hát szegénykém összehányta magát. Ezután az este után, hiába próbáltuk letenni az ágyába, nem volt hajlandó elaludni, és mivel attól féltünk, hogy a sírástól megint összehányja magát, mi altattuk el a nagyágyon. 3 hét elteltével viszont úgy gondoltuk, eléggé megnyugodott, vissza kellenne térni az eredeti rutinhoz. Elsõ este sírt 30 percet, de nem hányt, második este óta viszont mindössze 1 percet sír, aztán összehányja magát. Feltakarítjuk, õ pedig nyugodtan elalszik a kiságyában. Most tartunk a 4. esténél, és nagyon zavar, hogy nem tudom, mi ez a hányás dolog. Így tiltakozna a lefekvés ellen? Az a furcsa, hogy ahogy feltakarítottunk megnyugszik, és alszik szépen. Ma már azt próbáltam, hogy lefekvés elõtt 2 órával vacsoráztunk, hogy ne jöjjön ki belõle semmi, de hiába. Tudna nekem segíteni, hogy mit tegyek?
Köszönettel:
Biricz Gabriella
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A problémánk úgy tûnik kezd túl nõni rajtam.
6 éves kislányom nem szeret oviba járni, de annyira nem, hogy napi rendszerességgel produkál különbözõ betegségeket, fáj a hasa, a torka, a feje. Minden reggel sír. Az ovónõ szerint csak figyelmet szeretne kicsikarni, gyakran sír napközben is, de õ nem kérdezi meg, hogy mi a baja, mert szerint ez csak egy csel a gyerek részérõl. Minden nap tövig rágja
az összes körmét, volt már, hogy vérzett is úgy hoztam haza az oviból.
Elszeretném vinni pszichológushoz, kaptam is idõpontot a Dr-nõ megkért, hogy kérjek egy jellemzést a kislányomról az óvónõktõl. Õk azt mondták, hogy nem adhatnak, mert nem õk kérték a vizsgálatot, és szerintük nem a gyerekkel van a baj, hanem a túl engedékeny nevelésemmel.
Újabban semmilyen segítséget nem kapok az ovitól.
Tehetik ezt?
(karácsonykor engedély nélkül égõ gyertyákkal táncoltatták a gyerekeket, nagyon ilyesztõ volt. lehet ezt?)
Mit tehetek?
Elõre is köszönöm a segítséget.
Válasz >>>
Kedves Ovónõ!
Lányom most töltötte be 3. életévét. kisöccse 4 hónapos. Kezdeti féltékenységen kívül nem volt nagyobb megrázkódtatás. Néhány hete nem mer az ágyában lefeküdni, mert fél a "csúnya bácsitól, aki megeszi". Csak nálunk hajlandó elaludni. Eleinte azt gondoltuk, hogy így akarja elérni, hogy nálunk alhasson. Úgy látom, hogy tényleg nagyon fél, így nem akarom erõltetni, hogy a saját ágyában aludjon. Viszont hosszú távon ez nem megoldás. Lehet, hogy nála így jelentkezik a féltékenység, figyelem felhívás stb?
Másik problémánk: kedvenc babája: Hajni. Nagyon sokszor teljesen azonosul vele. Különösen akkor ha nagy öröm éri. Úgy csinál, mintha õ lenne Hajni. Ez életkori sajátosság?
Várom válaszát!
Üdvözlettel:
Dóra
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 éves múlt, és mivel nagyon közösségi gyermek, elkezdtük az oviba járást. Már a beiratkozásnál beült a csoportba, játszott a gyerekekkel, nehezen tudtam hazavinni. Az elsõ hetekben minden reggel megköszönte, hogy bevisszük, minden óvónõnek a nyakába ugrott, így üdvözölte õket. Egyik nap úgy hoztam haza, hogy tele volt a haja homokkal, pedig az udvaron sapkában volt. Aztán elmesélte, hogy lelökték a mászókáról, és azt mondták neki, hogy nem mennek érte a szülei. Természetesen az egész család megpróbálta meggyõzni arról, hogy ez nem így van, a nagyobb testvér is. Sajnos az óvodában csak vegyes korosztályú csoportok vannak, de az óvónõk megnyugtattak, hogy a nagyok inkább védik a kicsiket, mint bántják. Közben betegek is lettünk, és kislányom mostmár sétálni sem hajlandó, retteg az óvódától, éjszaka többször felriad és sír, hogy ne vigyem oviba. Olvastam a témával kapcsolatos tanácsait, amit meg is fogadtam, és bevittem az oviba, de van egy kisebb gyermekünk is, aki minden reggel végignézi ezt a tortúrát (vele szintén készülök a bölcsis beszoktatáshoz, de egyszerre nem ment a kettõ). A másik gondom az óvodával van, bevallom nem voltam elég körültekintõ, és nem mentem be többször megnézni milyenek a csoportok, óvónõk. Kérem szíves segítségét abban, hogy mi az a pont ameddig a gyereket "egy kalap alá kell venni a többivel" és be kell vinni egy olyan óvódába, ahol véleményem szerint az óvónõk nem egyéni problémaként kezelik az én problémámat, hanem arra hivatkoznak, hogy a gyereket érnie kell atrocitásoknak. Vagy máris válasszak másik óvodát? ( A fiammal nem volt ilyen gond, de attól az óvodától már messze lakunk, ahová õ járt. Esetleg tud olyan óvódákról, bölcsõdékrõl a 18. kerületben, ahová a 2 és 3 éves gyermekemet együtt vihetném?
Tisztelettel: Fülöp Katalin
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A kisfiam szeptemberben volt 6 éves, nagycsoportos óvodás. Az a probléma vele, hogy nem akar óvodába járni. Fõleg a hétvége után azzal kezdi a hétfõ reggelt, hogy ordítva kel fel, és nem megy óvodába, majd csak holnap. Annyira nem akar járni, hogy többször is elõfordult, hogy éjszaka bepisilt, sírva kelt fel, hogy nem akar óvodába menni. Az óvónõk pedig azt monják, hogy nincs vele semmi baj, minden feladatot megcsinál, csendes, de ügyes gyerek. Egész nap nincs vele probléma.
Ugyanez a helyzet, ha idegen helyre viszem, ismeretlen emberek közé. Logopédushoz kell járni vele, már négyszer voltunk, és mindig elkezd sírni. Elõször úgy sírt, hogy alig bírta abbahagyni, és késõbb is mindig sírásra állt a szája.
A harmadik problémánk pedig az,hogy otthon ha mondom neki, hogy meg kell csinálni valamit, mindig lehajtja a fejét, és hallgat. Huzogatja a száját, a szemét, minden dolog felidegesíti, és nagyon mérges lesz. Mit csináljak?
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Kislányom 2 éves elmúlt, mindenféle szituációban fél a férfiaktól. Ilyenkor nagyon gyakran el is sírja magát, ha szólnak hozzá néhány szót. Nem tudom semmilyen rossz élményre visszavezetni ezt a viselkedését. Semmiféle negatív jelzõvel nem illetjük a mesék és játékok során sem a mozdonyvezetõ, vadász stb. bácsikat, sõt éppen a félelme miatt próbálunk pozitívan mesélni.
Válasz >>>
Kedves óvonõ!
Én egy 6 éves kislány anyukája vagyok és olyan problémánk van, hogy nem hajlandó egyedül aludni csak velem.
Ez miatt elég sok vita van kösztünk a párommal.
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeki félelmek
|
|
