gyermeki félelmek

Kérdezni szeretnék

Kérdés: (2006-10-21 19:22:43)

Tisztelt Óvónő.

Fiatal anyuka vagyok, kisfiam februárban lesz 3 éves. A családban szeretet van, ez veszi őt körül. Terhességem óta iskolába járok. A kicsi 5 hónapos koráig otthon voltam, mivel szoptattam, utána pedig egy héten kétszer "le kellett adnom" a mamákhoz. Szabi nagyon jól érezte magát, ritkán volt, hogy sírt utánam.
Természetesen most is iskolába járok, csak már 2 éves kora óta 5 napig itthon hagyom, mivel kollégiumban kell lennem (főiskola-levelező). A gondom az lenne, hogy Szabi fél az idegenektől. Kb.8 hónaposan kezdődött, aztán egy időre elmúlt, és kb 1,5-2 évesen újrakezdődött. A felnőttekkel, ha nem támadják le, egy fél óra után kezd megbarátkozni, viszont a gyerekektől retteg. Ha hozzá közelednek, sír, főleg a babáktól, és a hangos gyerekektől. Kb. 1 hete voltam vele játszóházban, és mivel nem vele foglalkoztak a gyerekek, így elvolt. Hogyan szoktassam így óvodába?
Egy barátja van, akivel már a terhességem alatt is összejártunk, és azóta is. Őt viszont nagyon szereti. Egykorúak.
Az óvónőt már ismeri, játszott is vele. Mi lehet az oka, hogy a sírástól, a babáktól és a hangos dolgoktól fél?

Előre is köszönöm. Kata

Válasz >>>

Kérdés: (2006-10-11 04:33:38)

Kedves Óvónéni!
Kislányom most szeptemberben kezdte az óvódát, egy vegyes csoportban. Volt egy "barátnője" akivel sokat volt együtt már 1 éves kora óta. Úgy gondoltam, hogy jobb lesz nekik, hogy ha egy csoportba járnak, így ezt kértem mr a beiratkozásnál. Azóta viszont ez a kislány teljesen kiközösíti a lányomat, aki ezért már csak sír egész nap az oviban is. A tőlem való elszakadás, szerintem az első másfél hétben megtörtént, reggeli sírás után már sokat játszott. Aztán egy kicsit beteg volt, és amióta visszament ez másik kislány nagyon durván elzavarja, kiközösíti. Eddig a lányom aránylag határozottan viselkedett més gyerekek társaságában, de most már a játszótéren fél odamenni ahol gyerekek vannak, nehogy elzavarják őt. Az óvónéni csak annyit tud mondani, hogy ha észreveszi akkor rászól a kislányra. De szerintem ez nem elég. Sajnos így a lányom nem nagyon tud kivel játszani, mert 3-an vannak az ő körösztályában a csoportban lányok. Mit tanácsol? Keressek másik óvodát? Vagy esetleg maradjon még itthon egy évet, hogy kiheverje a mostani élményeit, és jövőre próbáljuk meg máshol? Jelenleg itthon vagyok 1 éves kislányommal. Vagy hagyjam még itt az óvodában, hátha váltózik valami? Most már itthon is sír, hogy nem akar menni, pedig az óvónéniket szereti. Várom válaszát!
Köszönettel
Kati

Válasz >>>

Kérdés: (2006-10-02 18:55:08)

Kedves Ovono
Kislanyom 4,5 eves.Tavaly kulfoldre koltoztunk,ahol beadtuk egy ovodaba,de nem lehetett fokozatosan
beszoktatni.Ugy tunt viszonylag konnyen megszokta,amig egyszercsak egy olyan "betegseg" lepett fel nala,hogy allandoan vizelesi ingert erzett.Vegigjartunk minden orvost,nem fizikai problema.Azota kivettuk abbol az ovibol.Eltelt 8 honap,azalatt semmi baja nem volt.Most elkezdtunk egy uj ovit 2 hete,fokozatos beszoktatassal(elso heten ott voltam,1-1 orara eljottem,jol ment.)Most a harmadik het van,mar nem voltam ott multheten,ujra elkezdodott ez a pisilesi problema.5 percenkent megy a wc-re,de csak az oviban,otthon nem.Nem tudom hova kene fordulnom( gyerekpszichiater?) mert szerintem a stressz valtja ki nala ezt a fizikalis tunetet.Nem tudom az oviban ezt meddig turik,plusz a kislanyomnak is kellemetlen,hogy allandoan a wc-re jar.Mostmar reggel is sir,hogy nem akar egyedul ott maradni.Kerem ha van erre a fizikalis problemara tanacsa,irja meg.
Nagyon koszonom
Ildi

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-19 14:29:33)

Kedves Óvonő!Kérem adjon tanácsot ha lehetséges.Kisfiam 4 éves és már második éve ,hogy jár oviba.Minden reggel sírva megyünk.Az óvonői nagyon szeretik,és kedvesek nem tudok rosszat mondani sem az óvonőkről,sem az óvodai életröl.Mégsem érzi jól magát.Nem barátkozik,mindig egyedül játszik.Egy szerető családban él,talán túlságosan is szeretjük /ezt az óvonők mondják/Nem tudom mit mondjak vagy mit tegyek hogy boldogabban,vidámabban járjunk oviba.Sajnos én már kifogytam az ötletekből.Köszönöm hogy időt fordít ránk!Tisztelettel:K. Dóra

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-19 12:36:46)

Tisztelt Óvónő!
Két dologban szeretném a segítségét, véleményét kérni.
A lányom elmúlt 6 éves, most nagycsoportos. Barátságos, nyitott gyerek. Születése óta egyedül nevelem, ezért nagyon ragaszkodik hozzám. Ami egyrészről nagyon jó érzés, másrészről nem szeretném ha ez ártana neki. Szeretném, ha ez egészséges mértékű lenne. A barátainkkal (felnőttekkel, gyerekekkel) szívesen van együtt, akár nélkülem is. Gyakran alszik a nagyszülőknél,rokonoknál is. Tehát nem kizárólag velem van a szabadidiőben. De amikor találkozunk mindíg elmondja, hogy mennyire hiányoztam neki és rossz, hogy én nem voltam ott. Ez persze természetes, gondolom. Szeretném, ha el tudna egészségesen szakadni tőlem, ha eljön az ideje.
A másik dolog, ami a ragaszkodással is biztosan összefügg. 2 éve együtt élek az élettársammal. Nem egyből költözött hozzánk, szóval a lányomnak is volt ideje hozzászokni. Tudom, hogy új szülőt elfogadni nehéz. Ez nálunk is megmutatkozik. Kezdetben éjszaka nagyon sokszor felébredt és ilyenkor átmentem hozzá aludni, mert képtelen voltam hajnalban az ágya mellett ülve várni, míg újra elalszik. Aztán ez lassan abbamaradt. De 1-2 hónapja újra felébred hajnalban, arra hivatkozva, hogy rosszat álmodott és fél. Meg hogy ő annyira szeret engem és nélkülem nem tud újra elaludni. Tehát újra kezdtük az anya éjszaka átköltözik programot. Próbálkoztam azokkal a módszerekkel, amiket ezen a fórumon ön javasolt (éjjeli világítás, nyugodt légkör lefekvés előtt) de nem segít. Olyan érzésem van, hogy a lányom ezt direkt csinálja, mert érzi, hogy így is bosszanthatja a "pótapukáját", és csak akkor fogja abbahagyni, ha ő akrja.
Szívesen venném véleményét ezekről a dolgokról.
Éva

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-18 12:20:45)

Kedves Óvónő!
5 éves kislányommal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni aki még mostanra sem tud rólam "leszakadni". 3 éves koráig voltam vele otthon, bölcsibe nem járt, 3 évesen és 3 hónaposan kezdte 2004 szeptemberében az óvodát.Anyukám szoktatta őt be viszonylag zökkenőmentesen, a második év is jól indult és telt, de most a harmadik év elején elég gyakran sír amikor eljövök az óvodából.Testvére nincs.(unokatestvére van). Én viszem őt reggel oviba és anyukám hozza őt haza(hozzájuk). Férjem megy érte anyukámhoz és kb. du. 5-kor érek én haza a hétköznapokon. Az igazi problémám az, hogy a hétvégeken a lányom még az udvarra sem megy le senkivel ha én nem megyek. Csak oda megy ahova én. Úgy egyébként jól eljátszik a férjemmel fent a lakásban(14 lakásos társasházban lakunk) de ha a férjem hívja őt le pl: teniszezni akkor nem megy csak ha én is. Még fagyizni sem tudja őt senki a családból elvinni(nélkülem) pedig a fagyit imádja, inkább lemond róla.(ilyen esetekben én is bátorítani szoktam hogy menjen,de annál nagyobb az ellenállás)Ma reggel az óvónőnk is azt mondta hogy:" el kellene már engedni ezt a gyereket". De ha egyszer nem engedi!? Elutasítani "erősen" nem akarom nehogy "magára maradjon". Egyébként sokat szoktunk beszélgetni (már ha van kedve válaszolni nekem). Hosszabb időre soha nem hagytam senkire, még nyaralni is mindig magunkkal vittük. Egy eset volt kb 3 HETES korában, amikor nekem műtétre kellett mennem egy bentmaradt lepénydarab miatt és a csecsemős nővérekre kellett hagynom a kórházban. Amikor visszajöttem a műtétről egyértelműen szemrehányóan nézett rám és a szemeive azt mondta hogy: hiába sírtam, nem jöttél. Talán ez az eset hagyott benne ilyen mély nyomot? Az oviban 2 barátnője van akikkel nagyon jóban van, a házban pedig egy kisfiúval(csecsemőkori barátság) van jóban, nehezen barátkozik és oldódik új környezetben(ez örökletes a családunkban), a férjem húga ilyen tipus. Kedves óvónő, kérném tanácsát, mit tegyünk? Van-e egyáltalán tenni való, vagy kinövi?
A korához képest mindent kicsit később csinált( 10 hónaposan kezdett el mászni, 16 hónaposan kezdett el járni, a beszéd is nehezen indult)
Úgy egyébként okos, egy grafológus a rajzaiból azt mondta hogy átlagon felüli az inteligenciája és apának való megfelelés vágya van benne.(nagymama sem tudja őt lecsalni még az udvarra sem)
Várom válaszát.
köszönettel,
Anita

Válasz >>>

Kérdés: (2006-08-31 16:03:25)

Kedves Óvónő!
Két éves és 8 hónapos kisfiam borzasztóan szégyenlős. A baj az igazából, hogy a barátnőm kislányának ugye vannak babái, zenélő bohóca, furulyálya, ilyen nekünk nincs itthon, s ha a kislány előveszi, iszonyúan üvölt. A lufitól azóta fél, mióta eldurrant a kezében. Mi a jó megoldás erre? Decemberben menne oviba, de így nem tudom hogy fog reagálni, hiszen ott is vannak ilyen játékot. Vegyünk neki ilyen és hasonló játékokat és szoktassuk? De olyan keserves sír tőle amikor nálluk vagyunk. Tudna nekünk tanácsot adni, hogyan szűntessük meg a félelmét? Itthon neki is vannak zenélő és mozgó játékai, de a legtöbbet csak úgy használja, ha nincs bekapcsolva. Várom válaszát. Tisztelettel és köszönettel: Nagy Csilla

Válasz >>>

Kérdés: (2006-08-08 16:09:37)

Kedves ovono!
Koszonom hasznosnak tuno tanacsait. Sajnos a hajmosasi problémak a kislanyomnal nem nagyon mulnak. Viszont a férjem is belatta, hogy nem szabad agresszivnek lennie, de a biztonsag kedvéért csak én furdetem a picurt. A hajmosasra visszatérve, addig eljutottam, hogy nedves kézzel megmosogatom az arcat. Még van hogy o is megmossa maganak. De ha csak a hajahoz érek... akar nedves kézzel és ugy hogy elterelem jatékkal a figyelmét... ott megakadtam. Egyszer nem vette észre, hogy bevizeztem a hajat, de a sampont mar észre vette és akkor mar tudta, hogy azt lefogom obliteni és nagyon kétségbe esett. Pedig figyelek arra, hogy az arcara ne follyon. Azt is tudom, hogy ez idot igényel mig megszokja vagy ami megbaratkozik ezzel, de az nem lehet hogy hetekig talan meg se tudom mosni a hajat? Azt hozza teszem, hogy neki van az a sarga valami hamlas... nem tudom pontosan mi az, de az orvosunk azt javasolta, hogy amig el nem mulik naponta meg kell mosni a hajat. Na akkor estem teljesen kétségbe. A masik, hogy o hiaba lany nem babazik csak plussoket szeret. Probaltam azt amit mondott, hogy az egyik babajanak a hajat megmosni és ugy eljatszani vele, de hidegen hagyta. Amit szeret plusst annak meg nincs haja. Mar kezdek nagyon elszomorodni. Valamit nem jol csinalok? Nagyon varom mihamarabb valaszat!
Koszonettel: N.R.

Válasz >>>

Kérdés: (2006-08-01 09:20:22)

Kedves Óvónő!
Nagyon köszönöm válaszát a cumiról való leszoktatással kapcsolatban.Úgy alakultak a dolgok,hogy bizony közbe jött egy tüszös mandulagyulladás,én pedig úgy gondoltam most vagy soha.Elmondtam mennyire fertőzött a cumija,erre ő közölte ,hogy akkor főzzem ki.Mondtam,hogy az már lehetetlen,mert teljesen tele van baktériumokkal,a boltban pedig nem árulnak 3 éveseknek már cumit.Mostmár 4. cumi mentes napnál tartunk,ami az elején nehezen ment.Nem követelőzött,nem hisztizett,elfogadta amit mondtam neki.A gond csak elalvásnál volt,sírdogált,és mondta,hogy siratja a cumiját.Éjjel is sokszor felébred azóta és sirdogál.
Minden lehetőt megteszek azért,hogy hamar elfelejtse a cumit,és napközben ugyanolyan vidám jókedvű kislány mint volt.Az óvodát viszont nem várja beszélni sem szeret róla.Korábban már írtam önnek arról,hogy az egyik gondozónője miatt minden reggel sírva ment bölcsibe.A bölcsöde befejezése után,a másik kedves gondozónőtöl megtudtam,hogy gyanúm sajnos igaz,egy kétszínű goromba gondozónőre volt bízva kislányom,aki egészen más arcát mutatta a szülőknek,mint amilyen a gyerekekkel volt.A sirdogálás miatt butának nevezte kiabált vele,és közölte vele,hogy nem szereti.Ez pedig egy ördögi kört váltott ki,a kislány a vigasztalást ölelést várt volna,ehelyett csak butának nevezték és gorombáskodtak vele.Az egyre gyakoribbá váló reggeli sírások csak jobban hergelték a gondozónőt így egyre gonoszabb lett.Gondolom azért is,mert kislányom a másik szeretett gondozónőt várta mindíg.Ezt azért írtam le önnek,hogy megtudjam mit tehetnék annak érdekében,hogy az óvodakezdésre ez a sok rossz élmény némileg elfelejtődjön nála.Az óvodában már jártunk,és az óvónők is szinpatikusak,de a bölcsöde még mindíg érzékenyen érinti ha beszélünk róla.Ön szerint mit tehetek,hogy örömmel várja és kezdje az óvodát?Van egy kisfiú ikertestvére,aki némileg hamarabb túltette magát a kiabálós gondozónőn,de volt időszak mikor ő is üvöltött mikor meglátta.A kisfiamat viszont nagyon lekötik a játékok órákig eljátszik egyedül is,vagy társaival.Így nincs akkora igénye a személyes bánásmódra,az ölelgetésre mint kislányomnak.
Mi tehát a dolgom kedves Óvónő?Hogyan érhetem el,hogy kislányomnak legyen önbizalma,és szeressék majd az oviban?
Nagyon köszönöm előre is válaszát!
Tisztelettel és üdvözlettel.BOGI

Válasz >>>

Kérdés: (2006-07-25 13:05:11)

Kedves ovono!
En a 2 éves kislanyom miatt irok. Mar kezd nagyon aggasztani, hogy akarhanyszor megmosom a hajat panik szeruen menekulne a kadbol. Ha csak meglatja a sampont vagy csak egy csepp viz éri a fejét vagy az arcat keservesen sir. Nem egyszer mostam meg vele az arcom vagy a hajam, hogy lassa ezért nem kell panikolnia. De hiaba. A vizhomérségletre mindig figyelek, gyengéden mosom és soha nem kiabalok ra (ezért). De nem tudom megnyugtatni sehogy.
Volna még egy kérdésem. A parom szentul meg van gyozodve arrol, hogy csak ugy lehet leallitani a hisztizését, ha keményen kezeli (persze csak ekkor). Ezalatt értem a pofont. En nagyon kuzdok emiatt a parommal, mert nem hiszem hogy szukséges ebben a korban pofozni a gyereket. Kérem mondjon valamit, amivel meggyozhetem a paromat, hogy ez helytelen. Nagyon koszonom!

Válasz >>>

Következõ 10 gyermeki félelmek