 |
gyermeki félelmek
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2006-05-19 20:22:49)
Kedves Óvónő!
A kislányom júliusban lesz két éves, nagyon aranyos, kiegyensúlyozott kislány. Legalábbis eddig úgy tűnt. Egy-két hete azonban furcsa dolgokat tesz. Ha meglát bármilyen repülő rovart, akár egy kis legyet is, a fejéhez kap (sokszor a fülét fogja) és sikítva rohan felém, és szinte önkívületi állapotban hisztérikusan, vígasztalhatatlanul sír hosszú percekig. De nem kell, hogy ténylegesen lásson bármilyen bogarat, sokszor belelátja őket dolgokba, kicsi lyukba a falon, vagy épp cérnába a földön.Tegnapi napon körülbelül átlag óránként kapott egy ilyen síró rohamot. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy mi micsoda, hogy nem kell félnie ezektől, rajzoltam neki bogarakat, hogy lássa milyen aranyosak stb...de nem nagyon segít. A kérdésem az volna, hogy mennyire normálisak ezek a félelmek ebben az életkorban, illetve az, hogy egyáltalán ennyire fél? Itt megjegyezném, hogy egyszer nagyon megijedt egy madártól, ami az ablakpárkányra szállt miközben ő nézelődött kifelé, de ez már elég rég volt, illetve még az ötlött fel bennem, hogy az Apukája jó ideje külföldön dolgozik, nem viselhette-e meg őt, nem lehet-e valamilyen összefüggés? Elég tanácstalannak érzem magam, nem tudom mi lesz, még csak most kezdődik a nyár, tele bogarakkal...
Nagyon boldog lennék, ha esetleg tanáccsal tudna nekem segíteni ebben a kérdésben.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel
M. Barbara
Válasz >>>
Kérdés: (2006-03-21 13:44:30)
Kedves Óvónő,
Kisfiamat idén íratjuk be óvodába, jelenleg bölcsödébe jár. A dada szerint a bölcsödében nagyon visszafogottan és félénken viselkedik és legtöbb esetben tart a többi gyerektől (pl hagyja hogy elvegyék a játékát). Ugyanakkor otthon a családdal nagyon nyitott és sokszor akaratos. Tud javasolni valamilyen szakkönyvet, amelyből tanácsokat kaphatok, hogy hogyan neveljük talpraesettebbre idegen környezetben is? Előre köszönöm segítségét.
Válasz >>>
Kérdés: (2006-03-01 09:36:35)
Tisztelt óvónő!Ötletet szeretnék kérni öntől abban a kérdésben,hogy hogyan tudnám 3 éves kislányomat leszoktatni a cumizásról.Amióta bölcsibe jár,azóta lett mániákus cumizós.Valószinüleg az ott lévő feszültségek oldására használja,mert korábban maximum alváskor kérte,napközben eszébe sem jutott.A bölcsiben is csak alvás alatt kapja meg ugyan,de ahogy meglát rögtön követeli.Megpróbálok a lehető legtöbbet foglalkozni vele és ikertestvérével is.A legkisebb konfliktushelyzetnél is a cumizásba menekül,és átszellemülten pödörgeti a fülét hozzá.Attól tartok,hogy ez lelki okokra vezethető vissza,bár kiegyensúlyozott szerető családban élünk,ahol ők a legfontosabbak.Gyakran náthás és az örökös cumizás miatt tartok a torok felülfertőződésétől,valamint az egyéb szövődményektől.A legfontosabb szempontom mégis az,hogy szeretném ha nem a cumijához fordulna vígaszért hanem a szerető szüleihez ahogy az korábban történt is.Kérem adjon tanácsot,hogy oldjam meg ezt a helyzetet?Hogy segíthetek neki? Köszönöm válaszát!Tisztelettel Bogi
Válasz >>>
Kérdés: (2006-02-28 16:55:39)
Jó napot kívánok!
6 éves kislányom problémájával fordulok Önhöz. Szeptemberben kezdi az iskolát. Régebben egy rendkívül ötletgazdag, saját véleménnyel rendelkező, önálló kislány volt. Most csak erős unszolásra hajlandó gondolkodni. Rettenetesen szétszórt. Ha összeszedi magát, minden megy.
Vegyes csoportú oviba jár. Sajnos, 6-8 nagy gyerek van, a többi kisebb és még kisebb. A lányomnak 4-5 lányból álló állandó társasága van. Ők jól játszanak egymással.
A probléma egy kislánnyal van. Így utólag állt össze a kép, amit leírok.
Ez a kislány egy látszólag rendkívül csendes, kicsit visszahúzódó. Ugyanakkor a társaságban ő a "domináns". Uralkodik a többieken - már akin lehet. Sajnos, a lányom is elfogadta a játékszabályokat. Az óvónők - látva a hibát - megpróbálják a lányokat kicsit szétszedni, más feladatokat adnak nekik. Azonban a gyerekek az ő beszédstílusát, hanglejtését, és a dolgokról való véleményét is kritika nélkül átvették, hiszen ők még kicsik ahhoz, hogy felfogják a dolgokat. Most már minden szülő észrevette és próbáljuk a gyerekekben tudatosítani, hogy a játék akkor jó őnekik is, ha jól érzik magukat, nem mindig a másik tervei valósulnak meg. Mégis úgy érzem, szinte vonzza a kislány. Beszélgettünk ezekről a dolgokról, ki is derült számomra, hogy érti, és igazat ad nekem. Mégsem tud ellene tenni semmit. Nem tudom mit tegyek. Talán megoldás lenne, ha egy napot itthon töltene. Már alig várom, hogy befejeződjön az ovi. Úgy érzem, ha kiszakad ebből a környezetből, újra az én régi lányom lesz. Csak nem tudom, nem szokik-e hozzá túlságosan ehhez a környezethez. Várom válaszát: tisztelettel: egy aggódó anyuka.
Válasz >>>
Kérdés: (2006-02-21 11:04:17)
Kedves Ovónő!
Nagy örömmel fedeztem fel honlapjukat, éppen nagy elkeseredésemben találtam rá. Kislányom szeptemberbe megy iskolába, az ovónők szerint jó képességű kislány. A gondom a hihetetlen önbizalom hiány, az állandó félelem a megoldandó feladatoktól. Állandóan attól retteg, hogy mi lesz, ha nem tudja majd megoldani az oviban a feladatokat. Szereplések esetén ugyanez a helyzet. Szégyenlős és nagyon sokat sír ez miatt.Nagyon aggaszt a dolog, hogy mi lesz Vele az iskolában? Tele van szorongásokkal és nagyon stresszes. Kicsi lány létére olyan szinten tud izgulni, hogy meglehetősen kellemetlenül izzad./szaga van/ Tanácstalan vagyok, hogy van e értelme szakemberhez vinni a gyereket?
Segítségét előre is köszönöm
ILDIKÓ
Válasz >>>
Kérdés: (2006-02-14 07:57:42)
Kedves Óvónő!
A kislányom márciusban lesz 6 éves. Nagyon értelmes, nyitott gyerek, csak egy kicsit félénk, érzékeny. Az óvodai elő-iskola érettségi vizsgálaton is megállapították: a tudása szerint mehetne iskolába, de érzelmileg nem elég érett. Nem is bánom, hogy az óvodában maradhat még egy évet, csak a félénksége miatt vagyok tanácstalan. Az óvónői és saját tapasztalataim szerint is nagyon-nagyon kevés az önbizalma. Az óvónéninek a feladatmegoldásnál mögötte kell állni és figyelni, amint teljesen jól megcsinálja a feladatot. Otthon rajzolásnál állandó megerősítésre vár: igen, nagyon ügyesen csinálod! Az óvónők mostanában alvásidőben kimennek a csoportszobából (csak egy új még annyira nem ismert dadusnéni marad)és a farsangra próbálnak egy műsort. Azóta a lányom minden délután zokogva kér, hogy ebéd után vigyük haza. Szeretnék segíteni neki. Munka, háztartás és a 3 éves kistestvére mellett igyekszem sokat beszélgetni, játszani, rajzolni vele. De úgy érzem a félénkségével nem boldogulok. A folyamatos megerősítésen kívül szakemberként tud javasolni valamit, amivel ez az érzékenység,félénkség orvosolható lenne?
Segítségét előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Dóri
Válasz >>>
Kérdés: (2006-02-10 10:41:45)
Kedves Óvónő!
Kislányom áprilisban lesz 4 éves. Születése óta probléma van az alvásával.Azóta talán ha 15 éjszakát aludt végi nyugodtan megébredés nélkül. 1.5 éves kora körül több éjszaka órákon át ébren volt,nem tudtuk vissza altatni,de ez pár alkalom után megszünt. Mai napi 2-3 alkalommal ébred fel éjszaka és oda kell mennem hozzá,mert fél a sötétben. Van éjszakai fény is már a szobájában,de az se segített.Tavasz óta nem alszik délutánonként amit úgy vettem észre, hogy előnyére van, ilyenkor nyugotabban alszik éjjel és időben le tudom rakni este aludni, reggel pedig 7-8 óráig elalszik.
Ha délután mégis alszik az oviban, nem tud este elaludni hiába fektetem le 9 óra után tud csak elaludni, és éjszaka is nyugtalanabb. Mit tudok tenni,hogy éjszaka nyugottan aludjon és ne ébredjen fel ellenőrizni,hogy mellette vagyunk-e.Sajnos nagyon a megszokások emberkéje, makacs eddig ha valamin változtatott azt egyik napról a másikra tette, reménykedem,hogy ez is így fog majd megváltozni.
Örülnék egy jó tanácsnak !
Köszönette:Bernadett
Válasz >>>
Kérdés: (2006-01-30 12:31:45)
Kedves Óvónő!
Kislányom három éves, négy hónapja jár óvodába, a beszoktatás könnyen ment, négy napig sírt, de csak addig, míg én el nem jöttem az óvodából. Barátságos, kedves mindenkivel, jókedvű, nyílt, szívesen kezdeményezett beszélgetést az óvónénikkel is. Ez a helyzet megváltozott, jóformán nem kommunikál az óvónőkkel. A gyerekekkel ugyanúgy viselkedik továbbra is, nevetgél, egész nap játszik, a foglalkozásokon szépen teljesít, mindent megeszik, alszik, de ha az óvónők kérdeznek valamit, csak igennel és nemmel válaszol. Ugyanakkor itthon szeretettel beszél róluk. Az óvónők elmondása alapján határozott eseményhez nem köthető ez a dolog, csak így alakult. Ezzel egy időben észrevettem, hogy az idegen felnőttekkel szemben is félénkebb lett, pl. boltban az eladókkal.
Mennyire magyarázható ez életkori sajátossággal? Vagy inkább valami más okot kellene keresni? Várom válaszát, D.
Válasz >>>
Kérdés: (2006-01-08 19:30:45)
Kedves Óvónő!
Nagyobbik fiam, Róbert 2006 februárjában lesz 2,5 éves, kisebbik fiam, Patrik 11 hónapos.
Amikor Robi két éves lett nyáron, úgy döntöttem a Gyed mellett elkezdek egy iskolát, ami heti egy -péntek- napi elfoglaltságot jelent. Robit bölcsödébe nem vették fel helyhiány miatt, óvodába pedig fiatal kora miatt. Ráadásul a helyzetemet nehezítette, hogy csak heti egy napról lett volna szó. Végül egy magánóvodára esett a választásunk. Az óvonéniket ismertük, a beszoktatás nagyon szépen ment. Robi még előtte szobatiszta lett. Nagyon élvezte ezeket a napokat, sokszor mondta, hogy menjük oviba a gyerekekhez játszani.
2005 decemberében öccsével Patrikkal kórházba kerültem, így Robinak minden nap óvodába kellett mennie, mert a férjem nem tudott szabadságot kivenni, sajnos más segítségünk nincs.
Azon a héten minden reggel sírt, hogy nem akar oviba menni, de nem volt más lehetőségünk. Azóta, ha csak az óvoda irányába is megyünk,sír,sőt zokog, hogy ő nem akar oviba menni, haza szeretne menni Patrikhoz játszani. Jelenleg még vizsgaidőszak van, de februártól megint iskola péntekenként.
Szeretném kérdezni a véleményét, hogy eröltessem-e az óvodát, mi történhetett vele abban az egy hétben, amikor távol voltam tőle? Az óvónénik azt mondják, hogy miután a férjem elment, még max. 15 percet sírt és utána jól érezte magát. Szerintük vinnem kellene most is péntekenként, hogy lássa, " nem ő az úr!". De én nem vagyok biztos abban, hogy ez lenne a helyes megoldás.
Szeretném kérni a tanácsát, vigyem óvodába vagy sem?
Köszenettel:
Anyuka
Válasz >>>
Kérdés: (2005-12-11 20:36:36)
Üdvözlöm!
Kislányom augusztusba múlt két éves.Októbertől jár bölcsödébe, ahova igen könnyen beilleszkedett.Nem sír, sem az elválásnál, sem máskor, a nap folyamán.A bölcsibe szépen,nyugodtan alszik,eszik.A gyerekekkel eljátszik és szépen fejlődik,néha verekszik is.Két hete viszont elalvás után nem sokkal felriad,sír és remeg,sokszor verejtékezik is.Ha a karomba veszem elég sok idő mire megnyugszik,de utána újra le tudom tenni a helyér és alszik tovább.Kérdéseimre nem válaszol,ha azt kérdezem fél,igent mond,ha az,hogy rosszat álmodott,arra is igent.Igazán nem tudom mi lehet az oka,hisz olyan szeretet veszi körül ami szerintem minden gyermek vágya.A lefekvések elött is vidáman bohockodunk,mesét olvasunk neki és boldogan vekszik le,aztán meg jönnek a felriadások.Mit tudok tenni?Azt érzem,hogy számít neki a nyugtatásom,de nem értem az okát.Ez természetes?Meddig tarthat ez az állapot, és mi a szülők mit tudunk tenni?Talán forduljunk orvoshoz?
Kérem kérdésemre mihamarabb válaszoljon.Köszönettel egy aggódó apa.
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeki félelmek
|
|
