Tisztelt Óvónõ!
Kislányom augusztusban töltötte be harmadik életévét, szépen fejlett, intelligens(túlságosan is), de kissé visszahúzódó, szemlélõdõ természetû. Szeptemberben kezdtünk el óvodába járna, ahol elõzõleg már többször is voltunk a gyermekkel együtt, mindig jól érezte magát. Az elsõ hét maga volt a "menny". Már az elsõ nap ott aludt, játszott, ha nem is a többi gyerekkel. A második héten már kezdõdtek a problémák, a nem szeretem az ovit jelenettel. Már a hét elején telefonáltak, hogy a gyerek hány, menjek érte. Hazahoztam lázasan a gyereket, megnézte az orvos, semmi probléma nem volt. Azon a héten otthon maradtunk. Most két hete kezdtük el megint az óvodát, de minden reggel úgy megyünk, hogy a gyerek öklendezik reggel, hányást produkál. Most már nem sír az óvodába menet, csak akkor, ha elbúcsúzom Tõle. Az óvónõk szerint ez is csak addig tart, amíg el nem megyek. Amúgy egész nap játszik, mostmár néha a többi gyerekkel is, délben alszik is. Tegnap megint úgy hoztam haza az oviból, hogy hõemelkedése volt, de a gyereknek semmilyen szervi baja nincs. A tiltakozás másik fajtája, hogy nem akar enni, csak délben eszik egy pár falatot. Mit gondol, ennyire stresszelheti az óvoda,vagy a tõlem való elválás a gyereket? Nagyon féltem, nehogy valami problémája legyen a késõbbi évekre nézve, tudom mennyire meghatározóak ezek az évek egy gyermek életében.
Az óvónõk mind nagyon kedvesek, nem lehet olyat kérni, amit a megfelelõ határok betartásával meg ne tennének (pl.cumisüveg használata), tényleg nagyon szeretik a gyereket. A kislány itthon általában eljátsza, elénekli a vele történteket, de ezekbõl a történetekbõl nem lehetett semmi problémára következtetni.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Aggodalomra semmi ok, gyermeke problémája hamarosan meg fog szûnni. A beszoktatás tipikus nehézségeivel állunk szemben és valóban jól látja, az édesanyától való elszakadás talán a legdöntõbb momentum gyermeke esetében. Ez természetes, de az óvodában szerzett élmények megbeszélgetésével, együtt örülve és lelkendezve gyermekével az ott tapasztalt pozitív dolgoknak (pl. egy körjáték felidézése, egy közös versmondásról való beszélgetés…stb) sokat segíthet csemetéjének.
A kislány, - mint írja, - kissé visszahúzódó, így a társakkal való kapcsolatteremtés folyamata talán kicsit lassabban megy végbe nála, mint a többieknél. Ez nem baj, amint feloldódik ez a távolságtartás, azonnal normalizálódni fog a helyzet. Ez valószínûleg hamarosan be is fog következni, hiszen, - mint írja, - az óvó nénik is szívvel-lélekkel segítik beszoktatni a kis nebulókat az óvodai életbe. A hányás, belázasodás , az étkezés elutasítása is minden bizonnyal csak a tiltakozás egyik formája, mely segítségével már egyszer sikerült elszabadulnia az óvodából. Mivel értelmes gyermekrõl van szó, így nyilvánvaló, hogy a logikai összefüggésre hamar rájött, hogy ti. ha beteg vagyok, nem kell oviba mennem. Ettõl sem kell azonban megijedni, hiszen levele egyértelmûen arról tanúskodik, hogy a próbálkozás csökkenõ tendenciát mutat. Bizton állíthatom, hogy ez hamarosan meg fog szûnni, mégpedig minden egyéb testi - lelki károsodás nélkül. Mivel mind az Ön részérõl, mind az óvó nénik részérõl maximálisan lelkiismeretes hozzáállást érzek levelén keresztül, így bátran kijelenthetem, a probléma meg fog oldódni. Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával és hozzám fordult kérdésével.
