 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
23 éves anyuka vagyok és nagyon szeretem gyermekeimet! Sok minden tiltva van nekik ahogy nekem is volt.Mit tegyek? Ha olyanhoz nyúlnak amihez nem szabad, többnyire rájuk szolok és ha ez nem segít kapnak egy kicsit a kezükre, de ebbõl sem tanulnak.Verni nem akarom õket de nincs türelmem hozzá!Inkább már veszekszem mert így is,úgy is a falnak beszélek, pedig nagyon értelmesek és még csak 1 és 2 évesek. Én csinálom rosszul? Kluber Antalné
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiúnk Dávid már kilenc éves múlt, de még a mai napik babázik. Sokszor magával viszi az iskolába, s a szünetben ott játszik velük. Többször vettem már észre, amikor az uncsitesókkal játszik, hogy vonzódik a lány ruhákhoz. Viccbõl többszöris lánynak öltöztették a lányok, de úgy látom rajta, hogy csepet sem zavarja a lányos ruhák.
Szülinapjára szeretne szoknyát kérni, ezt a kívánságot lehet-e tejesíteni neki? Így is annyira lányos fiú, nem akarom még jobban elrontani. Nem tudom, mennyire hadjam, mennyire tiltsam ezeket a dolgait. Vajon miért alakul ki benne ilyen vonzalom a lány ruhák iránt. Válaszát köszönöm! Sári
Válasz >>>
Tisztelt OVÓNÕ!
A kisfiam nemrég kezte el az ovodát,sajnos nehezen megy neki a beileszkedés mivel folyton verekedik csipkedi,sõt harapja is a gyerekeket (elõfordul hogy ok nélkul is) ami szerintem abbol ered hogy õ nem kéri a gyerektõl a játékot hanem akarattal tépi ki anak a kezébõl aki nem adja azt ûtni kezdi stb Ithon is ugyan ez a helyzet a kistesóval is aki még csak 1-éves.Minden játokot kivesz a kezébõl de itt gondolom a féltékenysége is kõzbe játszik.A kérdésem az lenne hogy az ovodában miért nem tud a tõbbi gyerekhez alkalmazkodni? Mert igy sajnos nem fogják elfogadni a gyerekek.Folyton csak panaszkodnak rá,és félek ez csak rosszabb lesz.A SZÛLÕK TÁMADNAK hogy nevelni kéne,én próbálok türelmes lenni a gyerekkel,elmondom neki hogy miért nem jo az ha verekedik és hogy kérje azt a tárgyat amit a másik gyerektõl szeretne,de a helyzet változatlan marad.Õn mit tanácsolna hogy mit tegyek? KÕSZÕNÕM VÁLASZÁT Tisztelettel:Magdolna
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Nagyon nehéz szívvel írok, de megoldást szeretnék találni a problémánkra.
3 éves, nagyfiam, most szeptemberben kezdte az ovit. Az elsõ 2-3 nap után nagyon szeret oviba járni, alig tudom elhozni délután. Nagyon okos, értelmes gyerek. Múlt héten összevont csoportok voltak az õszi szünet miatt, és szerdán már mondta a szigorúbb óvónéni, hogy a Máté verekszik. Néha minden ok nélkül. Megtalálta a leggyengébb, legérzékenyebb kisfiút, aki egyáltalán nem viseli el, ha piszkálják. Hozzáteszem Mátém erõs, magas kisfiú igen erõs akarattal, és daccal. Szóval most már az óvónõk panaszkodnak, egy anyuka már elkapott egy beszélgetésre, hogy mit tehetnénk, és mindenáron a pszichológust javasolják nekem mint egyetlen megoldást.
Tudna nekem segíteni, hogy én mit tehetnék az agressziója csökkentésében? Hogyan segítsek neki leszokni ról?
Természetesen szeretetben neveljük Mátét a férjemmel, néha elõfordul, hogy rákiabálunk ha nem úgy viselkedik ahogy kellene. Testileg egyáltalán nem fenyítjük, inkább apróbb büntetésekkel vagy jutalmakkal próbáljuk terelgetni a helyes út felé.
Viszont sokszor beszélgetni sem hagy minket a férjemmel, teljesen kisajátít bennünket, csak vele szabad foglalkozni. Tudom, hogy nem egy átlagos gyerek, szerintem sokkal okosabb az átlagnál, és nagyon érzékeny is egyben.
Köszönettel várom segítségét!
Egy vidéki anyuka
Válasz >>>
Kedves Óvónó,
Kisfiam négy éves, és csoportja õsztõl óvóbácsi gondozása alá kerül. Mivel ez számomra új helyzet érdeklõdöm, hogy miben jelenthet ez a helyzet mást az általánosan gyakoribb óvónõi jelenlét helyett. Alapvetõen hasznosnak tartom ha férfi pedagógusok is foglalkoznak a gyerekekkel, hiszen sok gyerek aktív férfi jelenlét és minta nélkül nõ fel. Mi a helyzet viszont az ilyen kicsigyerekekkel?
köszönöm elõre is,
Bercimama
Válasz >>>
Tisztelt Óvónö!
2 és fél éves iker lányaim vannak.Az lenne a problémám,hogy nem nagyon tudnak eggyütt játszani.az egyik elkezd rajzolni akkor a másik oda megy és kiveszi a kezéböl a ceruzát,és utánna megy a harc.Huzzák egymás haját,már ütögetik is egymást.probálom elmagyarázni,hogy ezt nem szabad mert fájdalmat okoznak egymásnak,de ugyan ugy csináljá. Probálom lekötni öket, rajzolásal,festéssel,mondokázunk,labdázunk,szoval amivel lehet,de nem tudom sokig lekötni a figyelmüket és csak azt látom,hogy szenvednek,unatkoznak,szopják az ujjukat meg fogják a kispárnájukat.nemtudom,hogy ez normális két és fél éves korban,hogy nem nagyon köti le öket semmi? Mit tudnék csinálni,hogy ne verekedjenek?
elöre is köszönöm válaszát
üdvözlettel: Kiss Barbara
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiammal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni,aki most augusztusban lesz 6 éves ( van egy két és fél éves kishúga).Tudnia kell róla,hogy nagyon anyás,amit én részben annak tulajdonítok,hogy õ az elsõ gyermek.Igazából nem ez a problémám,hanem az,hogy rettenetesen akaratos és makacs tud lenni,fõleg velem.Egyszerûen nem adja fel és addig könyörög és darálja a sajátját,amíg fel nem adom.Ha mégsem engedek neki,dühbe gurul butaságokat mond és fenyegatõzik,nem fogad szót.Ha jó napja van éppen,akkor viszont egy értelmes,okos,érzelmekkel teli kisfiú,imádja a testvérét.Elmesélnék ha lehet egy konkrét esetet:egy évben kb. kétszer felutazhat Bp.re a nagynényjéhez,akinek nics saját gyermeke.Ez most nemrég is így történt,három napot töltött ott.Reggeltõl estig csak körülötte forgott a világ:cirkuszlátogatás,mozi,sátorozás és bugyuta apró dolgok vásárlása.stb.Amikor hazajött a gyerek egy napig meg volt gyõzõdve róla,hogy õ elköltözik a Gabikához és sírt,hogy hiányzik neki.Majdnem egy hetembe került,mire megértette,hogy itthon nekem nincs annyi idõm rá,mert nekem ott a tesó is,a háztartás és a munka is.Mondanom sem kell,hogy az utóbbi ominózus eset még rontott a helyzetünkön.Kérem segítsen,mit tanácsol?
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A kérdésem a felbukkanó agresszióról és annak kezelésérõl szól (3 tételben). A lányom 3.5 éves (róla írtam már 1x az elhibázott óvoda választás és a fogmosás kapcsán, a válaszát nagyon köszönöm, rendkívül hasznosnak bizonyult!). 1 hónapja furcsa magatartásforma ütötte fel a fejét a lányom részérõl. Reméltük, hogy nem állandósul, de egyenlõre sajnos tartja magát. Többször és többféle formában kifejezi (verbálisan és non-verbálisan, hogy nagyon szeret bennünket) ennek ellenére, ha rászólunk (bármelyikünk) vagy megpróbáljuk megakadályozni valamiben ami pl.: a testi épségét veszélyezteti vagy nem kivitelezhetõ, elkezd ütni bennünket vagy/és elkezd ordítani (néha harap is, de ezt szeretetkitöréskor is igen ritkán megteszi). Természetesen mi nem ütjük õt és nem ordítunk vele - harapni pláne-, a legtöbb amit kap, hogy felemejük a hangunkat a nyomaték kedvéért adott esetben. Mindehhez a csapkodáshoz olyan elképesztõ dolgokat mond, hogy:-Te buta; levágom a fejedet és kidoblak az ablakon; menjél világgá és vissza se gyere; stb. Hozzá tartozik, hogy nincs TV elé ültetve, nagyon sokat foglalkozunk Vele stb. tehát fogalmam sincs, hogy honnan veszi ezeket az elképesztõ szófordulatokat és a magatartásformát.(a lányom egyébként extra érzékenységgel bír). Amikor lenyugszik, közli, hogy már megnyugodott és szeret bennünket. A dolog másik része az, hogy minden esetben megmagyarázzuk neki, hogy nem jó ha bárkit megüt mert az fáj; nem játszunk vele addíg amíg így viselkedik és a gyerekek sem stb. Tegnap, egy nagyon meglepõ dolgot kérdezett Tõlünk. Aja, akkor hogy vezessem le a hajagomat? Mit mondjunk neki? Üsse pl.: a párnát?
A harmadik dimenzió az, hogy fél 2 gyerektõl az oviban. Mindekttõ fiú, heves vérmérséklettel bír. 2x (ennyirõl tudok) már ellökték a Tündérrózsát. Megkérdezte, hogy ha ellökik, mit csináljon? Visszalökje? Azt mondtuk, hogy szóljon az óvónéninek és ne játsszon azokkal a kisfiúkkal. Helyesen tettük? Olyan borzasztóan nehéz ezeket a helyzeteket kezelni... Nagyon köszönöm a válaszát mindannyiunk nevében!
Ajucika
Válasz >>>
Kedves óvónõ!
Kisfiam januárban töltötte a 3éves kort.Azzal a problémával fordulnék önhöz, hogy még nem beszél úgy mint kortársai, csak szavakat, szótagokat mond.Érteni megért mindent.Még nem szobatiszta sem, ezért bölcsödei csoportba jár ahol a kétévesek közt szépen elvegyül.Szeretném megtudni hogyan vehetném rá a beszédre és hogy miért maradt így le a kortársaitól, annak ellenére, hogy sohasem hanyagoltuk el.Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Kedves Ovono!
Van egy 3 eves kisfiam, aki eddig nagyon jo gyermek volt. Persze neha bele is belebujt a kisordog, de nem volt tartos. Foleg akkor volt csintalan illetve szerepelhetnek , amikor valaki jott hozzank. Ilyenkor sem volt rossz, hanem csak be akarta mutani mindazt amit tud.
Nagyon ertelmes gyermek, sok verset, meset , eneket tud.
Azonban 4 napja elviselhetetlen viselkedese lett. Azert se nem csinalja azt amit mondok, kotekszik velem, es nagy vigyorral mondja, hogy ugyse csinalom. Ugy tesz mintha az egesz jatek volna. Naponta legalabb 5 szor elmondja, hogy bocsi tobbet nem leszek rossz, de csak addig tart, amig kimondja.
Visszagondoltam , hogy mi is tortent ezzel a gyerekkel, mi valthatta ki belole.
Oviba jar es a csoportjaban van egy kislany, akit nagyon szeret. A kislanynak vannak hisztis kitoresei, ezt az anyukajatol tudom es a mult heten, a szerep utan egy hisztit vagott ki a kislany, orditott, ahogy a szajan kifert, es azt mondogatta az anyukajanak, hogy nem szeretlek, menj innen, nem neked adom a viragot, hanem a nagymamamnak. Ez a nagymama idegbeteg, volt mar 1 evet szanatoriumban is, es a kislanybol mindig ilyen viselkedest valt ki, az anyuka szerint.
Lehet, hogy a fiamra peldakeppen hatott a kislany viselkedese. Mit tegyek , hogyan kezeljem, ezt a viselkedest.
Valaszat nagyon koszonom.
Udvozlettel Reka
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeknevelés
|
|
