 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvonéni!
Megoldhatatlan nevelési és szemléleti problémának tartom az általam megismert ovis környezetben a jó és rossz gyerekek un. beskatulyázását, már kiscsoportban.
A verekedõs, agresszív és néha kezelhetetlen gyerekek az erõs és gyakorlatias jelzõt kapták, a jó, szeretni és adni tudó, okos érzékeny gyerekek pedig az áldozat és gyenge jelzõt "érdemelték" ki, akikkel mindent meglehet csinálni.
Sajnos az én 4 éves kisfiam is értetlenül áll, a hosszú otthon töltött évek után, hogy most melyik mintát tegye elõtérbe, és sokszor látom, hogy össze van zavarodva amikor hazajön, nem tudja eldönteni melyik viselkedés a helyes. Mondhatjuk, hogy érzékeny, de ez számomra nem negatív csengésû jelzõ, és nem is a sírással van a baj.
A baj azzal van, hogy már ilyen kicsi korban háttérbe kerül az igazi értékek felismerése, és nagyon gyorsan legyíntünk egyet, "a gyerekek kegyetlenek" felkiálltással a problémára. Tapasztalataim szerint pedig az agresszívitás és kezelhetetlenség a szûlõi nem törõdéssel párosul a háttérben, olyan anyukák és apukák gyermekei, akiknek vissza kellett gyorsan térni az egész napos munkájukba, és sokkal kevesebb idejük maradt a gyermekükre. Kérdésem miért annak a szûlõnek és gyermeknek kell lekezelni az õ nemtörõdésüket, akik jó érzelmi és mentális állapotban viszik az oviba a gyermeküket. És hol vannak a pszichológiát, neveléselméletet, csoportlélektant tanult pedagógusok, akik ezt helyretennék?
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 3,5 éves. Nagyon szeret óvodába járni. Az óvónõk tündériek,nagyon jó pedagóusnak tartom õket. Rengeteg verset mondókát tud, melyeket könnyen tanul meg! Minden érdekli, könnyen barátkozik.
A probléma, amit nem tudok kezelni, hogy ha utcára, postára, boltba, stb. megyünk, elszaladgál. Hiába szólok utána, nem jön vissza. Állandó stresszben vagyok, melyik nap hogy fog eltelni. Ahogy okosodik, azért egyre jobban meg lehet vele beszélni a dolgokat! Ha minden rendben ment kap jutalom matricát, és megdicsérem. De sokszor semmi nem használ. Szeretnék konkrét ötleteket kérni, hogy mit mondjak neki, vagy hogyan viselkedjek, hogy ezek az elszaladgálások megszünjenek!
Elõre is nagyon köszönöm a segítségét!
Egy aggódó anyuka.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 2 hónap múlva 3 éves lesz, szobatiszta éjjel és nappal is. Rendkívül érdeklõdõ, kiváncsi kisfiú és a kérdésem is ezzel függ össze. Mióta elkezdtük a szobatisztaságra szoktatást (22 hónapos volt) nagyon érdekli a kukija. Húzogatja, felhúzza magának, megszemléli. Láthatóan örömet okoz neki. Gyakran kérdezõsködik az apukája kukijáról is, hogy az is olyan és úgy mûködik-e, mint az övé. Eddig semmi kivetnivalót nem találtam benne, mert csak itthon tette ezt és teszi a mai napig. Mostmár azonban édesanyám szerint elkezdhetnénk kevésbé "szabadosan" nevelni. Eddig elõtte vagy együtt fürödtünk és nem tiltottuk ki akkor sem a fürdõszobából, ha mi pisiltünk. Nem hinném, hogy rosszul tettem. A tanácsát kérem: valóban szabadosak vagyunk, vagy ez csak a korának megfelelõ nemi érdeklõdés? Jelzem, egyre szívesebben fürdik együtt az apukájával, mint aki megérti már, hogy vele azonos nemû.
Köszönettel: Bea
Válasz >>>
Kedves Óvónéni !
Kislányom 6 és fél éves, szeptemberben kezdi az iskolát. Két hete táppénzen vagyok, mert 5. hónapban lévõ kismama vagyok. Mivel kislányom, Evelin nagycsoportos, ezért továbbra is oviba kell járnia, de õ néhány napja már nagyon erõsen tiltakozik. Sír, nem akar öltözni, nem akar elindulni, út közben megtorpan, azt mondja utálja az ovit, õ már okos, nem akar oda járni, nem szeretik õt ( ez nem igaz ) otthon akar maradni velem. Elmagyaráztam neki, hogy csak úgy járhat iskolába ha oviba is jár, és kötelezõ, ha esik ha fúj mennie kell. Ebéd után minden nap megyek érte, és egész délután együtt vagyunk, játszunk. Attól félek, hogy mikor iskolába kell vinnem és még a kistestvére is velünk lesz, hogy továbbra is tiltakozik, hogy iskolába induljon, aggódom, ez miatt passzív lesz a suliban, nem akar írni, számolni, elég makacs természetû egyébként is.
Természetesen megbeszélek vele mindent, elõre el szoktam mondani neki mi fog történni, ha megszületik a kistestvér, hogy én kórházban leszek pár napig, de meglátogat majd, és majd iskolába kell járnia, addig anya otthon ebédet fõz és kitakarít, hogy õ mire hazaérjen már tudjunk játszani.
Amikor közöltünk vele hogy kistestvére lesz, nagy örömmel fogadta és minden nap megkérdezi, hogy van a kis pocak,
és megbeszéltük azt is ha már anya nem dolgozik õ továbbra is jár oviba, csak sokkal korábban hazajöhet és nem kell korán reggel indulni.
Kérem válaszát, tanácsát hogy kezelhetném ezt a helyzetet ha netán komolyabbra fordulna.
Köszönöm
Elek Éva
Válasz >>>
Tisztelt óvónõ!
Kislányunk 3 és fél éves, már 1,5 éves kora óta közösségbe jár, közvetlen, nyílt, vidám kislány. Óvodakezdésünk elõtt egy hónappal visszaköltöztünk szülõvárosunkba és úgy érzem, sajnos ez rossz döntés volt részünkrõl. Kislányunk õsszel megváltozott - bár már kifelé kéne mennünk a dackorszakból - 1 órás hiszti jeleneteket rendez. Ezek persze sokszor apróságok miatt indulnak, bárhol és bárkivel megcsinálja. Egyszerûen nem nyugszik le 1 óránál hamarabb. Utánajártam és arra a döntsére jutottunk a férjemmel, hogy a nem venni tudomást róla megoldás lesz. Itthon nehezen, de be is vált és csökkentek a hisztik, illetve azok ideje. Az óvodában viszont nem fogadják el ezt a megoldást. Nekemesnek, ha hisztizett aznap, de semmilyen megoldást nem kínálnak fel. Azzal érvelnek, hogy a mai világban nem tehetik ezt vagy azt. Én mondtam, hogy hozzájárulok ahhoz, hogy se szidással, se jutalommal ne reagáljanak a hisztire, de nem fogadják el. Ezzel ellentétben hagyják, hogy kislányunk 30-ad maga elõtt hisztizzen, verje magát a földhöz, nekimenjen az óvónõnek és utána, mindennek a tetejében még ölbeveszik és símogatják. Én úgy gondolom, hogy ez elfogadhatatlan egy szakképzett pedagógustól. Hagyja, hogy megszégyenüljön társai elõtt, utána még "jutalmazza is" és amikor megyek érte, kislánoym elõtt kezdi el szidni nekem.
Elvittük pszichológushoz is gyermekünket kétségbeesésünkben, aki azt mondta, hogy a dackorszak elhúzódik, de nagyon értelmes, egészséges kislány. Õ is aztjavasolta, hogy semmilyen reakciót ne mutassunk a hisztire és kezdjük õt bevonni szabályjátékokba, illetve fejlesszük a kooperációját.
Önnek mi a véleménye a helyzetrõl, mégha nehéz is így belelátni?
Válaszát köszönöm, tisztelettel: Anyuka
Válasz >>>
Kedves Óvónó!
Most írok elöször önnek , kislányom 5éves , nagyon aranyos mosolygós kislány, okos minden érdekli. Napkozben nincs is vele baj, de ha eljön az oviba az alvás idõ nem alszik kijár 1-2 szer pisilni izzeg mozzog zavarja társait, , már annyiszor elbeszélgettem vele itthon hogy legyen csendbe ne zavrja a többi gyereket, úgy tûnik megérti, de mégse 1-2 hét múlva megint panasz van rá. Én csinálok valamit rosszul?. Más baj nincs vele, de engem ez nagyon aggaszt Nem tudom mit lehetne csinálni, hogyan lehetne rá hatni, a válaszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Tisztelt Óvonõ! Lányom 2007.november 12-e óta jár óvodába. Az elsõ egy hét a beszoktatás után sírással telt. Jelenleg ott tartunk, hogy elmegy az oviba de nem játszik a gyerekekkel hanem mindig az óvonõk között van és az õ kezüket fogja. Hiába hívják a gyerekek játszani nem megy. A másik próbléma az ottalvás nem akar aludni csak ül az ágyon és várja, hogy menjünk érte. Az egyik óvonéni azt mondja, hogy próbáljuk elvinni ebéd után a másik pedig, hogy aludjon ott. Nem szeretnék rosszat a lányomnak.Különben értelmes, szófogadó kislány. Tudom, hogy nem jár olyan régóta oviba vagy legyünk türelmesebbek. Szerepjátékot szoktunk játszani otthon és azt mondja, hogy vele nem játszanak a gyerekek de az óvonéni pedig azt, hogy a gyerekek hívják csak õ nem megy. Óvoda elõtt jártam vele babaclubba de ott sem játszott a gyerekekkel inkább csak szemlélõdött és az én ülembe ült. Tisztelettel: N. Krisztina
Válasz >>>
Üdvözlöm!
Ez az elsõ eset, hogy kérdezek bármilyen fórumon is, de tanácstalan vagyok gyermekem viselkesésével kapcsolatban. Most január 10 -én lesz 2 éves kislányom, aki tõle szokatlanul verekszik, mar, csíp és dobálózik. Novemberben kezdett közösségbe járni, láttam, hogy igénye van rá,mert imádja kis pajtásait, elõtte is játszócsoportba jártunk. Biztosan a beilleszkedés, a másoknak is meg kell felelni anyán kívül, stb. (utána is olvastam) közrejátszik, annyi féle képpen próbáltam leszoktatni, de egyenlõre sikertelenül. Az én határozott fellépésem viselkedésével szemben néha segít, de apukáját ugy öszekarmolta, hogy szegény ugy néz ki, mint aki mérges macskával alszik.
Szívesen venném véleményét!
Válasz >>>
Tisztelt Tanácsadó!
Olyan kérdéssel fordulok Önhöz, hogy milyen módszerrel tudnám 17 hónapos kislányomat az önálló játékra szoktatni? Nélkülem sajnos nem, vagy csk a délelötti órákban hajlandó egyedül játszani. Próbálom elérakni a játákokat , meghozni hozzájuk a kedvát de amint ott akarom hagyni, már fut is utána.Mit tegyek? Kérem segítsen!
Köszönettel
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Voltaképpen nem válásról lenne szó,hanem "részleges" különélésrõl. Férjem sajnos csak hétvégére jár haza a munkája miatt, és sajnos pár napja szerintem ebbõl kifolyólag a majdnem 3 éves kisfiunk este nagyon nehezen alszik el. Van úgy,hogy több, mint 2 óra hosszáig ülök az ágya mellett az utóbbi napokban, és nem akar aludni. Próbálok türelmes lenni vele, de ez már majdnem éjfél magasságában nem mindig sikerül. Amikor elalszik, másnap reggel kb. 9-ig alszik,de éjszaka is felébred,átjön az én ágyamba. Ebéd után is nehézkesen alszik el,de elalszik. Kb. 2 hónapja váltottunk kiságyról kisheverõre,az elsõ héten nyugodtan aludt benne, de utána elkezdõdött az éjszakai vándorlás.Mindemellett nagyon mozgékony,eleven kisfiú,nagyon ügyes,szépen,tisztán beszél, de még nem szobatiszta.Sajnos pontosan abban az évszakban vagyunk,hogy kevebbet tud mozogni,talán ez is rányomja a bélyegét,hogy fizikailag nem fárad el kellõképpen.Én mindent megteszek úgy gondolom,hogy sokat legyen friss levegõn-nem ritka,hogy este vacsora után 7 óra tájban még sétálni megyünk.Igyekszem lekötni a lakásban is hasznos tevékenységekkel,a tv szinte soha nincs bekapcsolva.De sajnos az apukáját hétköznap nem tudom pótolni.Mit tegyek még,hogy megkönnyítsem apuka távollétét,hogyan próbáljam megértetni vele,hogy ez 1 ideig így lesz? Válaszát köszönöm.
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeknevelés
|
|
