 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Úgy látszik nem csak nekem van ilyen jellegû próblémám hogy kislányomon szinte napi rendszerességgel látom hogy maszturbál.kislányomnál kb.1-1,5éve tapasztalom ezt a dolgot,de õ nem elalváskor csinálja hanem napközben,de úgy hogy asztal ágy sarkán,térdemen,és olyankor mindig próbálom elterelni a figyelmét,vagy rászólok hogy ne tornáz mert mi ezt szoktuk neki mondani,de nagyon nehezzen hajlandó befejezni.Szinte belemelegszik.Az lenne a kérdésem hogy ez természetes dolog,vagy el kell vinni orvoshoz.Nemtudom hogy ez a probléma adódhat-e abból is hogy mi a nagyszülökkel élünk együtt,és a nagypapával szoktak lenni vitáink,mert sajnos nem nagyon engedik hogy éljük az életünket külön mint egy család mindenbe beleszólnak,és tudni akarnak ebbõl kifolyolag mikor megunom szoktunk vitázni a papával.A másik kislányra is rászól akkor is mikor nemkellene.Ön szerin kislányomnak lehet ez miatt lelki gondja?Lehet hogy ez miatt csinálja gyermekem,hogy izgatja magát?Ez õt megnyugtatja?Volt már hogy megkérdeztem kicsim ez jó neked,és azt felelte igen anya.Amúgy egy nagyon értelmes okos kislány az óvónõk is dicsérik.Válaszát elõre is köszönöm.
Tisztelettel:Edit
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam két és fél éves okos , értelmes kisfiú a védõnõ , aDoktor nõ szerint is.Teljesen tisztán beszél , szobatiszta,verseket tudunk neki tanítani és elkezdtem itthon angolul tanítani.A probléma a viselkedésével van.Rettentõen akaratos , hisztis , öntörvényû.Dührohamai vannak ilyenkor rúg,harap és teli torokból ordít.Ha valamire azt mondom neki,hogy nem szabad annál inkább azt csinálja.Rettentõ nagy mozgásigényû , szinte fáradhatatlan.A védõnõnk szerint hiperaktív.Hamarosan szeretném Óvódába adni , de félek hogy ott is így viselkedik.Kérem adjon tanácsot mit tegyek?Néha úgy el vagyok keseredve ,hogy már sirok a tehetetlenségtõl.
Válasz >>>
Jó napot kívánok!
Kérdésem az lenne, hogy immáron majd 5 és fél éves kislányom elalváskor hasra fekszik és valami párnát stb. maga alá gyûr és ahhoz dörgölõzik. gondolom ez valamilyen önkielégítés-féle lehet. Finoman már mondtam neki többször hogy ne csinálja, de nem akarom tiltani. Már több mint egy éve "alkalmazza", általában a délutáni alváskor, így nem tudom a rendszerességet, mivel oviban van olyankor (ovónõk semmit nem mondtak: állítólag "minden rendben van", én meg erre konkrétan nem kérdeztem rá, mivel az óvónõnk mendent hárít és semmi hasznos infót nem tudok meg tõle, nem érzek bizalmi viszonyt). Itthon x rendszerességgel látom hogy kislányom nem hagyta még el ezt a rossz szokást. Nem tudom mit tegyek??? egyrészt ahhoz hogy abbahagyja? másrészt ez valami belsõ probléma jele lenne? Mennyire kell ezzel foglalkozni, tudom hogy önkielégítés elõfordul kisgyermekkorban, de ez "csak" ennyi, vagy valami komoly lélektani probléma megnyilvánulása? (esetleg én vagyok vele túl erõszakos? az alvást erõltetni kellett nála egész kiskora óta probléma volt) Kérem, ha tudna segíteni, mondja el a véleményét.
Köszönettel, Eszter
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kicsi lányom 3 és fél éves, egy hete kezdte az ovit.Mosolygós, kedves kislány. Játszani fõként magában szeret, szárnyaló a fantáziája, két fogkefe párbeszédével akár órákig elvan. De hosszú utazás során volt rá példa, hogy a két lábujja beszélgetett :-)
Mindemellett nagyon öntudatos, és önálló. Az óvónénik is mondják, nem nagyon engedi, hogy segítsenek neki fésülködésnél, vagy evésnél. A gondom az, hogy az óvónénik szerint lány létére verekszik. Itthon is volt rá példa, hogy a 2 évvel fiatalabb öccsét üti. Nem feltétlenül haragról van szó, csak odamegy, és ököllel hátba vágja. Olyan, mintha unalomból tenné. Az oviban sincs konkrét konfliktus, csak úgy csap egyet. Kiegyensúlyozott családi környezetben nõtt fel, apukájával nagyon szeretjük egymást, nemhogy verekedést, veszekedést sem tapasztal itthon. Meséket sem engedek nézni, amiben agresszió van. Mindemellett nem egy burokban nevelkedett gyerek, sokféle hatás éri. Én rászólok, mikor verekszik, elmondom, hogy miért nem szabad, és ha nagyon érthetetlen, a kezét szoktam megpaskolni. Általában vannak nálunk szabályok, amiket õ is szívesen betart, együttmûködõ, csak hát néha odacsap. És ez számomra kezd nagyon kínos lenni az oviban. Mit tegyek? El fog ez nála múlni? vagy valamit másképp kéne csinálnom?
Válaszát elõre is köszönöm: Rorsica
Válasz >>>
Kedves Óvónõ.
Kislányom 6 éves ,4. ovis évét kezdi most szeptemberben. A problémám az, hogy nagyon zárkózott kisgyerek, persze nem itthon, hanem közösségben. Itthon uralja az öccsét, "vezetõ, fõnök " típusnak tûnik. A gyerekekkel nincs gond, nehezen ismerkedik ugyan, de velük szívesen játszik, vannak barátai. A felnõttekkel viszont nem kommunikál, 3 óvódai év sem volt elég ahhoz, hogy az óvónéniket igazán elfogadja, megcsinál mindent ami kérnek, de nagyon szûkszavúan válaszol, ha válaszol egyáltalán. Nem köszön, csak mosolyog és hozzám bújik. Nem válaszol semmilyen felnõttnek, ha kérdezik, csak mosolyog és rám néz. Sokat beszélgettem vele errõl, hogy nem illik ilyet csinálni, köszönni kell, válaszolni kell, ha kérdezik....stb. Egy év múlva kezdi az iskolát, és nagyon félek attól, hogy hiába okos, és tudja a válszt a tanitó néni kérdésére, nem foga jelentkezni, nem fog szerepelni és ez hátrányosan fogja érinteni. Tudom, olyan tanítónénit kell keresnünk, akit õ is elfogad, de ez nem biztos, hogy elég. Kérem, segítsen, hogy javíthatnék a viselkedésén, hogyan oldhatom a zárkózottságát. KÖszönöm válaszát!
Papp Andrea
Válasz >>>
Kedves Ovónõ!
Ikergyermekeim 5 évesek (Máté és Peti), kiskoruktól egyforma szeretetet és nevelést kaptak, mégis nagyon különbözõek. Persze minden ember más és más, de a neveltetésen is sok múlik állítólag... Itthon vagyok a fiúkkal, szinte egész nap velük foglalkozom születésüktõl. Máté nyugodt, barátságos kisfiú, Peti egy kis eleven rosszcsont. A gond csak az, hogy iskola elõtt elkezdtek oviba járni és Peti a gyerekközösségbe nem képes beilleszkedni. Verekszik, kötekedik, nincs nap, hogy az ovónéni, ne borulna ki a viselkedése miatt. Újabban már a tesójával is verekszik és nekem is visszabeszél. Próbáltam szép szóval megbeszélni miért csinálja, de semmi értelme nem volt, másnap kezdte elõlrõl. De az igazi gondok csak most jönnek, egyik nap az apukájuk ment értük az oviba és persze az ovónéni zúdította rá, hogy Peti ezt csinálta azt csinálta, miért nem lehet ezt a gyereket megnevelni, mindent ráhagynak azért ilyen. Onnantól kezdve a férjem "átvette" a gyerekek nevelését. Petit állandóan bünteti, nem nézhet tv-t, sarokba állítja, bezárja a szobájába. Ennek általában az a vége, hogy Peti dühkitörést kap, rugdossa a falat, az ajtót, két perc alatt lilára sírja magát. Néhányszor már el is verte a fenekét, amit én nagyon ellenzek. Egy-egy ilyen cirkusz után Máté is kiborul, nem is érti az egészet, szinte az apjára mérges amiért bántja Petit. A férjem szerint muszály keménynek lennie a gyerekkel, ha egyszer egy pedagógus is így látja, mert mi lesz vele a suliban, ha idõben nem neveli meg. Engem hibáztat, hogy csak kényeztettem a gyereket és mindent ráhagytam. Az hogy szeretettel neveltem õket, még nem kényeztetés, és egyébként akkor Máté miért nem lett ilyen. Ez természetfüggõ dolog, lehet, hogy hibáztam, lehet, hogy Petivel határozottabbnak kellett volna lennem.. Nem tudom.Félek meddig fajulnak még el itthon a dolgok. A párommal is egyre többet vitázunk (gyereknevelés ügyben). Egyre szigorúbb a gyerekkel, amikor nincs itthon egész másként viselkedik, mint amikor itthon van az apja. Fél tõle már és ez nagyon nem jó. Hiába mondom a páromnak, azt mondja az csak jó ha tart valakitõl. Elõször játékmegvonás, aztán szobafogság, most verés, aztán nagyobb verés, ha ez így megy tovább nem tudok tovább a férjemmel együtt élni. Megszakad a szívem, ha bántja Petit, akármennyire nagy butaságot csinál is. Mit tehetnék? Hogyan hozzam rendbe a családunk életét? Mi válthatta ki Petibõl ezt a viselkedést? Nagyon várom válaszát.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Nagyon sok válaszlevelet olvastam Öntõl, amibõl hasznos tanácsokat kaptam.
Én is szeretnék kérdezni 3 éves kislányunkkal kapcsolatban.
Lakáscsere volt, bölcsõdébõl óvódába kerültünk. Ennyi változás volt a kicsi életeében az elmúlt 2-3 hónap alatt. Amit mostanában tapasztalunk nála néha nem értem miért viselkedik úgy és hogyan orvosolhatnánk. Hirtelen valami nem tetszik neki és bármennyire szeretnénk megölelni, megkérdezni mi a baj, vagy játékosan elterelni a figyelmét másra, pl. mesére, játékra stb. a válasza durva, elutasító és rugdos és verekszik. Ahogy bekerült az óvódába újra bekakilt, bepisilt a bugyiba, ami most már talán múlóban van. Már csak ritkán történik meg, akkor is csak bepisil. A bölcsõdét imádta, rohant be a gyerekekhez. Most legtöbbször csak úgy marad az oviban, ha az óvónéni a kezembõl veszi át a kislányomat.
Valójában az agresszív viselkedését nem értjük, mivel a férjem is én is a nagyfiam is (12 éves) a legnagyobb szeretettel fordulunk felé. Rosszat nem csinál, csak elkezd hirtelen ok nélkül "hisztizni" (?).
Elõre is köszönöm válaszát
KATA
Válasz >>>
Kedves Óvónõ,
Három és féléves fiam most fejezi be a kiscsoportot. Szeptember végi születésû így egy hónapot kihagyott az oviban. Remélem túl vagyunk a "kötelezõ" betegségeken, amelyek miatt elég sokat hiányzott. Az egyik legfiatalabb a kiscsoportban így a "nagyok" óriási befolyással vannak rá. Szeret oviba járni és szüksége is van az ilyen fajta szocializációra. Eleven, örökmozgó, érdeklõdõ kölyök, de néha nehezen kezelhetõ. Nem figyel, "süketnek tetteti magát", csúnyán beszél és agresszív.
Családi döntés után két hónapja megkerestük a helyi Nevelési Tanácsadót. Öt-hat fõs csoportos foglalkozásokra azóta is hetente járunk.
Eddig az óvodában és a tanácsadóban is azon a véleményen voltak, hogy "kicsi még a gyerek, meg fog változni. Semmi különösebb baj nincs vele". Ezzel szemben mi, a szülõk, tudjuk, hogy valami nincs rendben illetve most kezd félrecsúszni.
Most, hogy közeledik az óvódai évzáró, az óvónõktõl egyre többet halljuk, hogy sokan vannak a csoportban és "át kéne vinnünk a kisfiút egy másik oviba, pl. a közeli Fejlesztõ Óvódába. Mivel évvesztes úgy sem mehet hat éves kora elõtt iskolába, így vissza kell maradnia kiscsoportban. Mivel a jelenlegi, - de iskolaéretlen és így visszamaradó - nagycsoportosok felduzzasztják a szeptemberben induló új nagycsoport létszámát, a középsõcsoportos évvesztesek sem lépnek felsõbb csoportba, és a kicsik is úgyanígy járnak.
Véleményünk szerint a fiú fejlõdését gátolni fogja az, hogyha egy évvel fiatalabb korosztályba fog kerülni.
Kérdéseim a következõk: Tényleg vissza kell maradnia az "évvesztes" gyermeknek valamelyik óvódai csoportban? Ha igen melyikben? Ezek óvódai, szakmai döntések vagy valamilyen diskurzus után alakulnak ki, illetve van-e jogszabályi hely amely ezt szabályozza? Hat év alatti gyermek megkezdheti-e az általános iskolai tanulmányait, ha egyébként "iskolaérett"?
Elnézést a hosszú bevezetõért. Kérdésemet e-mailben is elküldtem.
Válaszát várva.
Tisztelettel Apa
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
A segítségét szeretném kérni!
A problémám a következõ:a kisfiam 3 éves,1.5 éves korában bölcsödébe "kényszerültünk",mivel állandóan beteg volt a csoporton belüli mondóka vagy ének tanulásról mindig lemaradt.Itthon a munkám mellett próbáltam tanítgatni,ha meggyógyult a gondozó nénik meg is dicsértek minket,hogy mennyit fejlõdött!
Sajnos 1 év után, idén februárban ki kellett vennünk a bölcsibõl,mert féltünk,hogy a sok betegségtõl valami komolyabb baja lesz!
Ekkor kezdõdtek a problémák.Teljesen kezelhetetlen lett,állandóan nyugtalan,nem fogad szót,nem szereti,ha mesét olvasok neki.
Teljesen kétségbe vagyok esve,hogy mit ronthattam el!Nem lehet,hogy azért lázad,mert túl hamar kellet magára hagynom/vagyis nem magára,mert ha dolgozom, az apukájával van itthon,de az mégis más/!
Talán a betegségei is leleki eredetûek lehettek?
Elõre is köszönöm a válaszát
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ! Kisfiam, Dani februárban múlt 3 éves. (Van egy 18 hónapos kishúga.)Alapvetõen jó kisgyermeknek tartjuk, de idõnként egyáltalán nem fogad szót. Pl.a játszótéren nála kisebb gyerekek vannak csak és folyton "piszkálja" õket. Hol a motorjával megy nekik, hol a hajukra szórja a homokot, vagy az arcuk felé hadonászik valamilyen bottal, vagy épp a sapkájukat veszi le a fejükrõl és eldobálja. Ma például azt mondta, azért böködte bottal az egyik kisfiút, mert nem szereti. Elõfordul, hogy az anyukák lábára rámegy a motorjával. Ha kishúga éppen csúzdázik, nemis tudok a közelében lenni, mert a kicsire kell figyelnem.De igyekszem rászólni, szépen kérem, hogy ilyet ne csináljon,mert nem szabad, a másiknak fáj, és ez neki sem esne jól,ha vele történne. Ha látom mire készül és ottvagyok igyekszem megakadályozni. De bizony sokszor kell szólnom, és néha már kellemetlenül is érzem magam, mivel a többi gyermekkel ilyen gond nincs. És van úgy, hogy már a többi anyuka is rászól és figyelmeztetni, hogy ezt v.azt ne csinálja, mert butaság. Van egy vele egykorú kis barátja, õ is hasonló viselkedésû, és bizony néha vele is "agresszíven" viselkedik. Lökdösi hátulról az utcán. A sógoroméknál van egy hathónapos kisbaba. Ha elmegyünk hozzájuk, minden plüssállatot rászór a babára, felmászik hozzá a nagyágyra, löködi, húzza a ruháját. Hiába szólunk rá, vesszük le az ágyról, fél perc múlva ugyanúgy folytatja, és a vége az, hogy rossz szájízzel hazamegyünk. A húgával szembeni féltékenysége (nem adja oda a játékait) enyhülni látszik, idõnként szépen eljátszanak, de azt vettem észre, hogy egyre jobban dirigálja, hogy a kicsi mikor, mit csináljon, melyik szobába, ilyenkor húzza-vonja magával. Egy idõben elég sokat kiabáltam vele, mert már x-edszer kértem valamire, vagy szóltam, hogy ne csinálja, de csak azért is. Most megfogadtam megpróbálok nyugodtan, nem kiabálva, nem veszekedve bánni vele. De nagyon nehéz. Vannak napok amikor szinte nincs vele különösebb gond, de néha...
Van úgy hogy beszélek hozzá, és látom rajta, hogy azt gondolja mondjad csak, engem nem érdekel és csak néz rám és mosolyog (szinte vigyorog). Ilyen akkor is van mikor WC-re megyünk este és teljesen elhagyja magát, riheg-röhög, alig lehet elvinni, szinte csak lóg, még a WC-re sem tudom ráültetni, mert lecsúszik róla. (Még mindig kiságyban alszik, ezért szoktuk ölbe kivinni WC-re.)
Tud egyedül is öltözni-vetkõzni, de legtöbbször nekünk kell öltöztetni. Nagyasztalnál eszik velünk, szépen. Bár néha kényeskedik, hogy õ nem tudja megfogni a kenyeret, ilyenkor nyüszög. Hisztisnek nem mondható.Amúgy értelmes, szépen beszél, szeret könyveket nézegetni, ahogy lapozza a mesekönyvet még mesél is.Szeret énekelni is bár sokszor csak valamiféle sajátos halandzsa nyelven. Imádja az autókat, kívülrõl tudja a márkákat.
Nem tudom igazán hogy minden 3 éves ilyen, vagy valamit elrontottunk, vagy csak unatkozik és azért viselkedik így. Óvodába még nem jár, majd csak szeptembertõl.
Hogyan lehetne rávenni, hogy szófogadóbb legyen és ne piszkálja a többi kisgyermeket? Köszönettel: Bea
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeknevelés
|
|
