gyermeknevelés

Kérdezni szeretnék

Kérdés: (2006-11-02 14:55:38)

Kedves Ovoneni.

Harom honapja nem jelentkeztem, de most ismet velemenyet szeretnem kerni Isabel lanyommal kapcsolatban. A tema: Isa nem hallgat az ovonokre, azt csinal amit o akar. En vagyok az elso aki bevallja hogy a problema valoban fennall. A helyzet az viszont hogy ket nevelesi forma all egymassal szemben.

En megkerem hogy csinaljon valamit, de felvazolom hogy utana mi van. Most elobb elmegyunk bevasarolni, es ha Isa egyuttmukodik, akkor utana jatszunk stb. Most felszedjuk a jatekokat, utana mehet biciklizni. Ha nem csinalja, szamolunk haromig, es ha akkor sem, akkor kovetkezmenye van a dolognak, ami valami jo megvonasat jelenti. Az esetek 99%-aban addig el sem jutunk. Vacsorakor neha fogom magam, felsegitem a foldrol, elkiserem kezet mosni, utana az asztalhoz terelem. Vita nelkul megvan az asztalhoz ules.

Az ovodaban 1. Nem lehet (allitolag) megvonni semmit a gyerektol, 2. 20 gyerek mellett nem tudnak egyedul foglalkozni Isabel nemakaromsagaval. Ha nem akar reggelizni barhogy konyorognek, felrojak neki hogy nem hallgatott rajuk. Ha nem jon foglalkozasra, szolnak neki megegyszer, es utana kozlik hogy a gyerek nem hallgat rajuk. Ha nem eszi az ebedet, valogat. (Edesanyam amikor Isara vigyazott, folyton konyorgott neki, amit gyorsan megkertem hogy hagyjon abba, mert nyilvanvaloan nem hasznalt, es csak feszultseg lett belole).

A gyerek nem erzi ugy hogy o engedetlen, es higgye el nekem, kedves ovoneni, Isa tudja mikor csinal rosszat. Ez viszont azt jelenti hogy nem tudatositjak benne elegge hogy a viselkedese nem helyenvalo. Ez gond. Ha en mondom neki hogy a Ms. Naomi azt mondta hogy Isa nem hallgat ra, megbantom a lelkivilagat (amivel semmi gond nincs, kibirjuk), de latszik hogy o nem erezte ugy! Folyton azt nezi hogy az emberek szomoruak, mergesek, vagy boldogok. Es az nagyon szamit neki. Ugyhogy ha nem erzekeli hogy valaki nem elegedett vele, akkor o ugy veszi minden rendben van.

En tudom hogy nem tudnak ugy foglalkozni vele mint en egyedul otthon, es vannak megszoritasaik abban hogy mit csinalhatnak vele, de muszaj nekem alkalmazkodni az o modszerukhoz? Ha nem engednek ki jatszani ket delutan egymasutan mert nem csinalt meg valamit, fogadok hogy ugy csinalna a dolgat mint a kisangyal. De ezt allitolag nem lehet.

Nekem kell most 100%-ban alkalmazkodnom? Es ha raszoritom az o modszerukere a rendelkezesemra allo idoben, kivel szurok en ki igazan? Nagyon nehez egy ilyen valtast megcsinalni ha az embernek amugy is csak napi harom es fel oraja van a gyerekkel plusz a hetvege. Es en szeretek vele kirandulni, muzeumba menni, ocenahoz menni………..ha letiltom, ismet kerdezem, ki jar rosszul? Mindkettonk. En mar javasoltam technikakat az ovononek, dolgokat amit en csinalok Isaval. Szerintem nem hasznaljak. A csoportban egyre tobb gyerek van, penteken allergiaoltas utan delelott tizkor becsattogtunk es kb 18 gyerek volt a teremben. A szabalyok szerint egy tanar max 10 gyerekre vigyazhat. Ami nagyon sok. Marmint a gyerek, ha ha ha.

On szerint mit tegyek? Amig Isa nem erzi hogy valamit rosszul csinal, addig en otthon mondhatom neki napestig, nem fog hasznalni. Ha szigorubbra veszem a kezelest, akkor meg folyton csatazni fogunk harom honapig. Ha ez kell, akkor ezt teszem. Van kozeput?

Meg annyit, hogy Tegnap kezdte az ovasasorakat, kulon foglalkozas egyedul 20 perc hetente haromszor az ovonovel. Ott es akkor es addig semmi gond nem volt vele!

Tisztelettel varom velemenyet, eddig mindig sokat segitett. Az agyam kisul ha megegyszer kozlik hogy a gyerek nem hallgat rajuk. Tisztelettel:

Muranyi Eszter

Válasz >>>

Kérdés: (2006-10-26 05:33:25)

T Óvónéni!

Az én fiam 5 éves lesz januárban.
Az utóbbi időben magatartási problémák adódtak nála az óvodában (Szerintem azért mert unatkozik.) amit az óvónénik már nem igazán tudnak kezelni.
Ha valami rosszat csinált és ezért megbüntetik akkor megígéri ugyan hogy ilyent többet nem tesz, de miután vége a büntetésnek ugyan ott folytatja a megkezdett rossz tevékenységet ahol abbahagyta.Ezek a büntetések sajnos már mindennaposak.

Itthon ha valami rosszat csinál igen is rászólunk és nekünk szót fogad, bár néha csak a testi fenyítéssel tudjuk ezt elérni.

Magatartási problémáji abban nyilvánulnak meg az óvónénik szerint, hogy "állandóan" piszkálja a többieket a foglalkozások ideje alatt nem figyel, a meseolvasás ideje alatt nem tud nyugodtan megülni,(ovónéniét idézve még 5 percig sem) ezáltal szintén zavarja a többieket,
a "nagyokat " kineveti, ha azok verset mondanak, bohockodik, hogy ő kerüljön a figyelem központjába. Egyébként a verseket mondókákat kicsinek sem szerette, és ha rákérdek, hogy milyen verset tanultatok az óvodában azt válaszolja, hogy nem tudom. Ha mégis oda figyel mert érdekli az a vers, akkor akár 3-4 versszakosakat minden erölködés nélkül itthon elmondja és én ha ennek a tényét közlöm az óvónénivel akkor közlik velem, hogy neki még ezt nem kellene tudni mert ő még kicsi.
Elalvásnál az óvónéninek ott kell ülnie az ágya mellett és csak úgy hajlandó elaludni, nem tud huzamosabb ideig koncentrálni egy dologra.

Egyébként vannak barátai akikkel szívesen játszik, nagyon érdeklődő, de mivel "vegyes" csoportba jár ahol ő a legkisebb ezért az óvónénik főleg az idősebbekkel (iskolaérettekkel )foglalkoznak.

Amig itthon voltam vele (3 éves koráig)
addig nagyon sokat foglalkoztam vele, és lehet, hogy ez lehet a baj forrása.
Sok foglalkoztató füzetet oldottunk meg, mert az ezekben lévő feladatokat a gyerek nagyon élvezte és ezeket a mai napig szívesen töltögeti, ha leülök vele.Ilyenkor képes akár 10-15 percig is a feladatokra koncentrálni. Ezek között már volt olyan ami nagycsoportosoknak készült de mivel játszi könnyedséggel megoldotta őket
úgy gondoltam, hogy ezzel ártani nem ártok a gyereknek, ha engedem ezeket is megoldani.Ebből adódóan szerintem a gyerek bizonyos területeken jóval fejlettebb mint a csoporttársai, de sokmindenben meg az életkori sajátosságoknak felel meg.
Ha itthon foglalkozunk vele vagy esetleg mesét olvasunk azt végig hallgatja és a tartalmát el tudja mondani.

Mikor óvodába ment korához képest sokkal szebben rajzolt, már 1,5 évesen kialakult nála a ceruzafogás amit nem is tanítottunk.
Ezek a dolgok most nagyon visszafejlődtek nála, habár a rajzai színesedtek, díszesebbek lettek.
Azt szeretném kérdezni, hogy az itthoni foglalkozásokat ha felfüggesztem és megpróbálunk sokkal következetesebbek lenni itthon vele akkor ez a gyereknél eredményezhet valami változást, vagy esetleg forduljunk vele szakemberhez, hogy az óvodában tanúsított magatartási problémája megoldódjon, és későbbiekben az iskolában már ne kelljen ezekkel a problémákkal szembesülnünk.

Válaszát és tanácsát előre is köszönöm:

Fné T. Andrea

Válasz >>>

Kérdés: (2006-10-23 17:51:45)

Kedves Óvónő! Gyermekem középsős.Csoportjának életét teljesen feldúlja egy kisfiú.A foglalkozásokon ritkán vesz részt,a rendrakásban nem segédkezik,az óvónéni kéréseit nem veszi figyelembe,bohóckodik,rendetlenkedik, alvásidőben az ágyak alatt mászik,hangoskodik.A gyerekek többsége-így az én gyermekem is-derül a viselkedésén,utánozza.A fiatal óvónéni tehetetlen. Próbálkozik: büntet, rábeszél, dícsér, szeretget, jutalmat osztogat...Én is elmagyaráztam gyermekemnek,hogy ez nem helyes viselkedés.A kisfiú édesanyjával is beszélgettem,ő is tehetetlen.Kérem segítsen nekünk!

Válasz >>>

Kérdés: (2006-10-09 22:22:31)

Kedves Óvónő!
Nagyon el vagyok keseredve, nem tudom mit tegyek ezért fordulok Önhöz.
2 kislányom van, 4,5 és 2,5 évesek. Ha bárhova elmegyünk nagyon jól viselkednek, aranyosak. Ahogy belépünk a lakásba, vagy ha netán nem együtt mentünk el valahova és velem újra találkoznak, szinte kifordulnak önmagukból. Elkezdenek nyafogni, hisztizni. A leg elviselhetetlenebb dolog viszont a szófogadatlanság. Egyszerűen már sem a szép szóra, sem a kiabálásra nem figyelnek. Sokszor már csak a hideg vizes fürdetéssel való zsarolás hoz csak eredményt. Akár mit kérek, szinte meg sem hallják, de lassan már az apjukra sem figyelnek oda. A végén már szinte ordítva kell beszélni hozzájuk, hogy érjen valamit a kérésünk, de 1 perc múlva már oda se figyelnek ránk, mintha mi sem történt volna. Nem kérünk nehéz dolgokat, csupán, hogy pakoljanak el a szobában, szedjék össze a játékot, induljanak fürdöni a fürdőbe, mosson kezet, vegyék fel a szandit a lakásba, stb.
Kérem adjon tanácsot, ötletet, hogyan tudom rábírni egy kis rám való figyelésre, szófogadásra?
Köszönettel: B.Edit

Válasz >>>

Kérdés: (2006-10-03 07:14:42)

Kislányom 4 és fél éves, elég mozgékony. Meseolvasás helyett is inkább játszana. A rövid meséket sem hallgatja meg, sokszor úgy olvasok neki, hogy közben babrálgat valamit. Inkább csak beszélni lehet a képekről. A szülőknek szóló babakönyveket nézegeti szívesebben. Hogyan szerettethetném meg vele az olvasás élményét? Köszönöm segítségét: Katus

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-27 00:06:02)

Kedves Ovono,
kisfiam(3 eves) nemreg kezdte az ovit. Nagy orommel jar oda, sokszor azert sir, hogy haza kell jonnie.
Egy honappal a kezdes elott alabbhagyta a verekedest, aminek nagyon orultunk. Viszont az oviban van egy testver par(ket kislany), akiket mar elotte is ismertunk, s azokkal sajnos verekedik. A kislany megharapta a karjat. Valahogy nem tudnak szepen egyutt jatszani. A tanitoneni probal mindenfeleket kitalalni, hogy elvonja a fiam figyelment a verekedesrol. A tobbi gyerekkel nem ban igy. Itthon megbeszeljuk, o ismetli, hogy verekedni csunya, mondja az apjanak, hogy ne verekedjen(aki sohasem verekszik). Annyira szegyenlem magam, mert most kb 2 hete minden nap csak azt hallom,hogy verekedett. S a kislanyok rogton jonnek es mondjak, hogy megutotte oket. Itthon jol viselkedik, a jatszoteren szint ugy.
Az egyik baratnom(akinek 2 kisfia van, azt allitja, hogy hagyni kell, hogy a gyerekek egymas kozt rendezzek az ilyen vitakat. Nem tudom mi tevo legyek. Bosszant, hogy igy viselkedik. Azt mar lattam, hogy neha a lanyok is provokaljak, de ilyenkor arra gondoltam, hogy akkor ok provokaltak, s legkozelebb az en fiam fog. Probalok nem nagy ugyet csinalni ebbol, de nem kellemes szamomra. Mar probalkoztam meses formaban kozolni vele, hogy ez nem jo. Eljatszottuk a macival, hogy milyen is az ha valaki verekedik. Remelem, hogy az ido megoldja majd ezt, s mint minden eddig egyszer csak elmult. Lehet, hogy sokszor csak turelmetlenek vagyunk, de azert megkerdezem a velemenyet, mert mindig olyan jo otletei vannak. Udvozlettel Zsuzsa

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-18 11:57:06)

Tisztelt Óvónő!

A következő "problémában" kérném véleményét. Kislányunk 2 és fél éves és az utóbbi időben nem akar enni csak azt, amit ő szeretne. Az étkezések alkalmával gyakran hátat fordít, eltakarja a száját és hisztiig tiltakozik az evés ellen. Általában nem akar enni csak akkor, ha beadjuk a derekunkat és valami édességet vagy nutellás kenyeret adnánk/adunk neki. De erre sem szeretnénk rászoktatni, így jelenleg vagy harcolunk és alkalmanként "beleerőszakoljuk" az ételt, vagy hagyjuk "éhezni".
Hogyan lehetne rávenni arra, hogy rendszeresen egyen? Mi a jobb módszer, hagyni hogy akkor egyen amikor ő szeretne vagy rászoktatni akár "erőszakkal" is a rendszeres, nagyjából ugyanakkor történő étkezésekre?

Amikor már "elszakad a cérna", én "éhezés" párti vagyok, azt mondom, rendben, ha nem eszel, majd eszel mikor éhes leszel. Feleségem inkább a mindenképpen evés-t támogatja, mondván nem jó, ha üres a gyomra. Persze már fenékre paskolás is volt, de nem használt. Nem tudjuk, melyik lehet a hasznosabb. Aggódunk, hogy mindkét módszer gondot okozhat.
Ön mit tenne a helyünkben?

Válaszát előre is megköszönve, tisztelettel,

egy apuka.

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-17 07:34:25)

Kedves Óvónö!

Már többször kaptam Öntöl jó tanácsot,olyat, ami gyakorlatban is hasznosítható, ezért külön köszönet illeti.
Most megint van két újabb problémám. (Ez a szép a gyereknvelésben :)) Az egyik gondom, hogy a kisfiam (6 éves) nem is az a legjobb szó, hogy önzö, de valamilyen szinten mégis az. Egy szobában vannak a testvérével, aki 2,5 éves és nagyon keményen számon tartja, hogy melyik játék kié. Még csak azt sem mondom, hogy nem engedi játszani vele (persze, ez is sokszor elöfordul), de nagyon konkrétan behatárolja a tulajdonviszonyokat. De ez vonatkozik az élet minden területére. Apa vett múltkor egy nagyon szép dinós könyvet pl. és mivel elég drága volt, nem tettük be az ö könyveik közé a gyereksztobába, de megnézhetik ha akarják, nincsenek eltiltva töle. Ugyanígy van ez sok dologgal, ami nem konkrétan az övé, de játszhat vele, megnézheti...stb. De ez nem elég,számára nagyon fontos, hogy tisztázzuk a tulajdonviszonyokat, természetesen úgy, hogy az adott dolog az övé legyen végül. Nem értem, hogy miért nem lehet egy könyvet úgy nézegetni, hogy tudja, bármikor megkaphatja, de azért nem az övé. Most fogjuk a két gyereket külön szobába költöztetni, és akkor a játékaik is külön lesznek, talán ez segít egy picit a helyzeten, ha jobban átlátja a dolgait. Vagy esetleg még jobban kisajátít mindent. Nem tudom. Nagyon keményen számon tartja azokat a játékait is, amiket még valóban ö kapott, de már nem neki valók, és a húga játszik/játszana velük. Ugyanakkor neki sokkal több játéka van. Rengeteg dologra megkérdezi, hogy ez lehet az enyém? Hiába próbálom vele megértetni, hogy nem, egyszerüen nem száll le a témáról. Kérem, segítsen nekem megérteni, hogy mi állhat ennek a hátterében, és miért csinálja ezt? Köszsönöm elöre is.
A másik problémám a kicsivel kapcsolatos. Itt inkább, mint gyakorló anyukától kérdeznék. Januárban lesz 3 éves, és még mindig nem alussza végig az éjszakát. Nem is az a gondom, hogy felébred, mert a nagyfiam is nagyon sokáig felkelt éjszakánként, hanem az, hogy felébred és kéri a kakaóját. Nem tartom jó dolognak, hogy egy 3 éves gyerek éjszaka kakaót igyon. Iszik lefekvéskor, éjjel (van, hogy 2-3x is) és természetesen ébredéskor. Aztán persze, egész délelött nem éhes. Söt, most már a délutáni alvást is összekapcsolná a kakóval. Ott is eljátszotta, hogy kért, volt, hogy kapott (de akkor beteg volt, nem akart enni, inni és, hogy ne száradjon ki, adtunk neki gyógytápszert) ennek az lett a következménye, hogy már a délutáni alvás is cirkuszos. Ordít a kakaójáért, veri magát a rácshoz, és hiába próbálom lecsillapítani bármivel, kínálok neki vizet, mesét, éneket, bármit, üvölt, hogy: "De kérem, a kakaómat, kérem a kakaómat!!!" Aztán elalszik és mikor felébred, akkor kezdi elöröl. "Csak egy picit, cak egy picit!!!" Próbáltam neki egy picit adni, megitta, és ugyanúgy örjöngött tovább, amíg nem kapott többet. Evés utána persze, nincs. Ugyanezt csinálná éjjel is, ha nem kapná meg a kakaó adagját. Komolyan megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy "függöséget" váltott ki nála a kakaó? Teljesen tanácstalan vagyok. Ön szerint hogy lehetne véget venni ennek az áldatlan állapotnak? A héten délben már egyáltalán nem adtam neki kakaót, de iszonyatos hisztit rendezett minden egyes alkalommal.
Köszönöm a válaszát! Csilla

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-08 11:53:58)

Kedves Óvónéni!!
Azzal kérdéssel fordulok önhöz, hogy két éves kisfiam, ha társaságban vagyunk lökdösi a vele egykorú társait. Most éppen bölcsibe szoktatás van és látom, hogy ez probléma lesz!! Engem ez nagyon zavar és aggódom, hogy esetleg a dadusok sem fogják majd szeretni. Egyébként jó kedvű fejlett értelmes , játékos kisfiú.Semmi gondom ezenkívül nincs vele. Mi a megoldás? Mit tegyek. Egy aggodó anyuka.

Válasz >>>

Kérdés: (2006-09-07 12:16:31)

Kedves Óvónő!
Kislányom 5 éves, unokahúgom 4és fél éves. Unokahúgom sajnos nagyon csúnyán káromkodik amit a szüleitől hall nap mint nap ezáltal neki ezek a szavak, kifejezések természetesek lettek. Azért aggódom mert ezek a káromkodások annyira "erősek" hogy még a felnőtt fülét is sérti. Sajnos anyukámra vagyok szorulva aki a két lányt délután elhozza az óvódából, így a két lány délutánonként együtt játszik és a lányom (aki még a "hülye" szót is csak suttogva meri kimondani) ezeket a káromkodásokat hallja. Tudom hogy nem védhetem meg a lányomat és nem tarthatom búrában de nem tulzás ez egy kicsit egy 4 és fél éves gyerektől? Mi lesz később? Nem tudom mitévő legyek, ne vegyek róla tudomást? Rászólni úgy vettük észre nincs értelme mert tovább káromkodik. A két lány nem egy óvódába jár. Egyébként egy ideig szépen el tudnak játszani de ha az unokahúgom begurul valamin pl: hogy hazamegyünk este, rögtön káromkodik.(anyukámékkal laknak egy házban). Várom tanácsát. Petra.

Válasz >>>

Következõ 10 gyermeknevelés