 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2006-08-23 07:47:00)
Kedves Óvónő!
Remélem, meg tudom fogalmazni viszonylag röviden a mondanivalómat.
Kisebbik lányom 4 és fél éves, ennek megfelelően másfél éve óvodás, előtte 1 évig bölcsibe járt. Mindigis bújós, szeretgetős kislány volt, nyugodt, csendes, kicsit "mimóza".
Eleinte nem talált magának barátokat a csoportban, inkább őrá találtak rá a gyerekek. Először egy kisfiú, aki néhány hónap sülve-főve együttlét után úgy döntött, hogy ő inkább fiú barátokat keres. Nem is lett volna ezzel gond, csak sajnos az én lányomat ez a "szakítás" nagyon megviselte.
Ekkor talált rá a csoport ikerpárja, két vele egykorú kislány, aminek sajnos azóta sem örülök. Néha az ő anyukájukkal együtt megyünk a gyerekekért délután, és mindig megdöbbenek, milyen módon bánik azokkal a lányokkal. Káromkodik, kiabál velük, ha úgy adódik, pofon üti őket, vagy a hajukat húzza. Elképesztő!
Sajnos - gyanítom, hogy ennek a bánásmódnak köszönhetően - ezek a gyerekek durvák, csúnyán beszélnek és meglehetősen neveletlenek, szemtelenek.
Természetesen ebből adódik a problémám: nem nézem jó szemmel, hogy az én lányom, akinek a nevelésére igen nagy odafigyelést fordítunk, ezzel az ikerpárral barátkozik.
Néha panaszolja, hogy mennek utána, és nem engedik mással játszani őt, de azért én azt hiszem, hogy mivel nem nagyon van más barátja, "beéri velük", és nem igazán tiltakozik.
Már az óvónők is kezdenek panaszkodni, hogy sok butaságot tanul tőlük, és persze ez nekem sem tetszik. Mit tehetnék vajon? Hogyan magyarázhatnám el neki, hogy nem a megfelelő társakkal barátkozik? Vagy nézzem tétlenül, és mindig figyelmeztetgessem, hogy például ne használjon csúnya szavakat, hiába hallja tőlük?
Válaszát nagyon várva kívánok további eredményes, örömet adó munkát Önnek!
Tisztelettel: egy bizonytalan anyuka...
Válasz >>>
Kérdés: (2006-08-13 12:31:58)
Kedves Óvónö!
Kisfiam 6 éves, a húga pedig 2,5 éves. A problémám föleg a kisfiammal van. Még csak 6 éves, de már eljutottunk arra a szintre, hogy bármit mondok neki, egyik fülén be, a másikon ki. Nem fogad szót, nem is figyel arra, amit mondok neki. Ha bármire megkérem, vagy valamire azt mondanom neki, hogy nem lehet, a válasz minden esetben így kezdödik: "Jó, csak..." , "Igen, de..." Egyszerüen nem fogadja el, amit mondok neki. De igaz ez olyan esetekre is, mikor pl. a testi épségét veszélyezteti azzal, amit csinál, rászólok, hogy ezt nem , és akkor jön a fent említett válasz és a magyarázat, és csinálja ugyanúgy tovább. Másokkal általában nem viselkedik így. Ha pl. valamelyik Mama elviszi, ott semmi gond nincs vele, ha Apával van, szintén jól viselkedik, de én nem találom vele a hangnemet. Reggelente kb. 2 órát(!) vesz igénybe, mire felöltözik és fogat mos. Hiába kérem szépen, könyörgök neki, hogy menjen öltözni, mosson fogat, egyszerüen nem. Próbáltam azt is, amit itt olvastama honlapon, hogy "Mutasd meg, milyen nagyfiú vagy, lepjél meg azzal, hogy felöltözöl..." Kb. kettö napig müködött is. Aztán megint nem. Mikor aztán kiakadok, és kiabálni kezdek, akkor ö is sírva fakad. valahogy érzi azt, hogy nem kell neki megcsinálnia semmit, mert úgysincs következménye. Soha nem szoktam bántani, kiabálni szoktam vele (csak tudnám minek, mert semmit nem érek el vele), most már ott tartunk, hogy hiába küldöm be a szobájába, nem érek el vele semmit. Beküldöm, leültetem, fél perc múlva kirohan, hogy: "Átgondoltam, anya! Nem csinálom többet." Ennyi.
Most nyáron pár napig vendégeskedtünk egy ismerös családnál, ahol volt még 2 kislány. Egyik gyerekkel sem volt probléma, de az én fiammal igen. Kiette az összes csokit a szekrényböl, fürdésnél ki kellett küldenem többször a vízböl, mert hiába mondtam neki, hogy ne ugráljon, egyszerüen nem érdekelte. Az volt az érdekes, hogy általában, ha valaki más szól rá, az szokott hatni. De hiába próbált beszélni vele az ottlévö másik anyuka, neki is ugyanúgy feleselt, mint nekem. Tudom azt is, hogy minél jobban megszidom, annál dacosabb lesz, de nem igazán tudom, hogyan hathatnék rá.
A másik gond vele, hogy borzasztóan falánk. Ha pl. süti van, ott van a két kezében egy-egy süti, tele van a szája, és azt kérdezi, hogy: "Ha megettem, kaphatok még?" Tegnap Mama sütött pogácsát, küldött belöle a gyerekeknek. Mikor Papa ideért vele, éppen akkor kezdtek dinnyét enni. Kapásból nem kellett a dinnye, pogácsát kért. Kapott is, evett belöle, azt mondta, nem kér többet. El kezdett megint dinnyét enni, de meglátta, hogy a húga vesz egyet a pogácsából. Abban a pillanatban félrelökte a dinnyét és magához ragadta a zacskót, hogy ö pogácsát is és dinnyét is eszik. Nem értem, hogy mi van a viselkedése mögött. Csak remélni tudom, hogy az oviban nem csinálja ezt. talán az lenne a megoldás, hogy nem ehetne annyit, amennyit szeretne, csak annyit, amennyit elé teszek?
Örülnék, ha elmondaná a véleményét, hogy Ön hogy látja ezt a dolgot, és mivel tudnám Öt "megszelídíteni"?
Elöre is köszönöm: H. Lili
Válasz >>>
Kérdés: (2006-07-30 06:09:10)
Kedves Óvónõ!
Fiam 3 most megy óvódába és attól tartok nem fogja senki sem kedvelni.
A kishúga 1 éves és azóta kezdõdtek a bajok, szép lassan el kezdte egyre jobban "gyúrni" a húgát, mostanság heti1* csúnyán megharapja, a játszón is durváskodik(lökdösés, elgázolás)a gyerekekkel, fõleg a kisebbekkel. Korábban egy kis anygal volt, de most mindenre nem-et mond, felugrál az asztaltól, hisztizik és erejét próbálgatja a testvérén. Mostanság a harapásért pl 1-2 perces bezárás jár, a verésben nem hiszek...Mit tegyek hogy ez megváltozzon és hogy ne utálják ki az óviból?
Köszönettel
BK
Válasz >>>
Kérdés: (2006-07-25 10:17:51)
kedves ovónő!
Fiam 6 éves már a harmadik óvodáját használja, igaz ebből egy költözés miatt, de azt, hogy iskolába kerül nagyban befolyásolja,hogy a mostani óvodában sem akartak tovább foglalkozni vele.
Nehezen leírható gyermek: ha egydül van, problémamentes. Mindenből versenyt csinál, és amennyiben nem Ő győz agresszívvá válik, sír, üvölt. Fantasztikus mozgásigénye van, csak abban az esetben érdekli valami, ha neki fontos. A tanulásról az a véleménye, hogy Ő már mindent tud, nincs rá szüksége (így indulunk az iskolának). Természetesen ha felkelti az érdeklődését valami akkor hosszú ideig képes azzal foglalkozni. Mégis a magatartása nehéz a család számára. Bátran állíthatom egy békés család voltunk fiam érkezéséig (van egy másfél évvel idősebb nővére). Hangos szó nem volt nálunk. Azóta zeng a ház folyamatosan. Én pedig folyamatosan kérem a tanácsokat. Első óvodából azért került másikba, mert már nagyon elmérgesedett a helyzet. Nem is próbáltak tovább foglalkozni vele. Legyen jó ez volt a jelszó. Ez az ami nem illik az én fiamra. Nem rossz, csak szerintem teljesen másképp látja a dolgokat, mint a nagy átlag és az átlagos "jó gyermek" ruha nem húzható rá. Eddig nem sikerült olyan pedagógust találni, aki egy évnél tovább bírta volna.
Féltem az iskolától. Mi a megoldás
Ádám és anyukája
Válasz >>>
Kérdés: (2006-07-20 11:53:45)
Kedves Hölgyem
Kisfiam lassan 4 éves lesz. Tavaly elkezdtük az óvodát novemberben, ahova pár nap után szívesen járt. Néhány hónap után nem vittem többet, mert egyrészt a kistestvére nagyon beteges lett, nem tudott kigyógyulni a folyamatos középfül gyulladásból, másrészt pedig megdöbbenten tapasztaltam, hogy kekeckedik a gyerekekkel, lökdösi Őket. Ez számomra nagyon furcsa volt hiszen addig soha nem tett ilyet senkivel, igaz közösségbe sem járt, csak néhány játszópajtása volt heti egy-két alkalommal. Az ovónők is tettek néhány furcsa megjegyzést, hogy neki nem lehet nemet mondani, (ami sajnos itthon is így van)mert akkor valóságos dührohamot kap. Úgy éreztem, hogy azért haragudott meg ránk, mert közben tudta, hogy itthon vagyok a picivel és kirekesztve érezte magát, ugyanis fél nap ovi után a maradék fél napunk keserves volt. Sokszor mondta, hogy nem szeret oda járni, de azt nem tudtam meg, hogy miért. Három hónap itthon lét után úgy tűnik, hogy valamelyest lecsillapodott, de mégis rettegek a szeptembertől. Úgy érzem, hogy muszáj lenne közösségbe járnia, de mégsem érzem azt, hogy az ovónők kedvesen fogadnák az én "átlagtól eltérő" gyermekemet. Másik óvodába nem tudom vinni, mert a településen nagyon telítve vannak az óvodák, ide is segítséggel jutottunk be annak idején. Kérdésem az lenne, hogy Ön szerint merjem-e őt továbbra is ebbe a csoportba járatni?
Üdvözlettel:SK
Válasz >>>
Kérdés: (2006-07-18 10:05:31)
Tisztelt Óvónő!
Kislányom szeptemberben kezdi az ovit és nem tudom hogyan tudnám leszoktatni őt a cumizásról.Eddig bölcsis volt,ott is csak alváshoz kapta meg de az ott szerzett rossz tapasztalatok és egy kevésbé kedves gondozónő hatására állandó feszültségben élt.Ezért nem erőltettem a leszoktatást.Mostmár napközben eszébe sem jut,aludni viszont nem tud nélküle cumizás közben a fülét pödörgeti.A két tevékenységet csak együtt használja.Ön szerint erőltessem a leszoktatást,és ha igen hogyan? Cumi eltűnés és különböző mesék nem jöhetnek szóba mert mindenre van válasza.Nem okozok kárt az amúgy is érzékeny lelkében ha drasztikusan elveszem tőle?Nem tudom mitévő legyek,a szép szavak a nagylány mese sem hatnak,egyszerűen az elalvás kelléke lett a fülsimogatással együtt.Nagyon várom válaszát,hogy ön mit tenne a helyemben? Köszönettel Bogi
Válasz >>>
Kérdés: (2006-06-28 22:17:25)
Kedves Ovono,
szeretettel udvozlom. Ismet kerdezni szeretnek kisfiam (3 eves)viselkedesevel kapcsolatosan. Vidam, huncut, jatekos gyerek, nagy fantaziaval. Magabiztos, konnyen teremt kapcsolatot mas gyerekekkel. Rogton eszre veszi, ha valamelyik gyerek felenkebb es ilyenkor sajnos kimutatja a masik gyereknek. Egy kis dicsekves, rautasitas a masik gyerekre, hogy o utan menjen le a csuszdan, vagy a lepcson, neha fura hangon raszol egy ilyen gyerekre, s megijeszti. Itt ott a keze is elszalad, s megloki a masik gyereket.
Az utobbi egy honapban mindig ott vagyok a hata mogott, hogy vigyazzak ne essek mas gyereknek bantodasa. Nagyon zavar, hogy a kisebbekkel igy ban. Sokszor az van, hogy hazamegyunk a rossz viselkedese miatt a jatszoterrol, vagy otthagyjuk a jatekcsapatot az alabb felvazolt viselkedes miatt. Sokat vagyunk gyerekek kozott.
Vonjam meg tole a jatszoteret egy idore?
Vagy csak turelmesen tovabb es egyszer majd magatol elmulik.
Koszonom valaszat.
Zsuzsa
Válasz >>>
Kérdés: (2006-06-05 06:58:35)
Kedves Óvónö!
Kisfiam 6 éves lesz összel, különösebb gond nincs vele, egy dolog viszont aggaszt. Ha megyek érte az oviba, vagy olyan helyen vagyunk (bárhol: orvosi váró, bolt, játszótér), ahol szintén gyerekek vannak, azonnal máshogy kezd viselkedni, nagyfiúsabbnak próbál látszani. Ez nem gond, gondolom, ez természetes viselkedés, de borzasztóan zavar, hogy ilyenkor minösíthetetlen stílusban kezd velem beszélni. Nem is az a gond, amit mond, hanem ahogyan mondja: flegmán, lekezelöen. Kb. az van benne, hogy mit szövegelsz itt nekem, ki vagy te, hogy itt beszélsz hozzám? Nem akarom megszégyíteni a kis barátai elött, de ha most ezt csinálja, mit müvel majd 15 évesen? Próbáltam vele beszélni, keményebben is, szépen is, de úgy érzem, nincs foganatja. Már azon a ponton voltam múltkor az oviban, hogy kész, ha ennyire nagyfiú, akkor én eljövök, ö meg csináljon, amit akar, de ezt nem tehetem meg, hiszen azért át kell "adnom" a gyereket az óvónönek. De olyankor amúgyis annyira a barátaival van elfoglalva, hogy nem lát, nem hall. Szerintem, észre se venné, ha eljönnék. Nem tudom, hogyan tudnám azt vele megértetni, hogy ez nekem mennyire rosszul esik, és nem beszélhet így velem. Köszönöm válaszát: Judit
Válasz >>>
Kérdés: (2006-06-03 18:49:57)
Kedves Ovono!
A szomszedom kislanya nagyon onzo lett,(Mindig az volt, de 1 honapja meg onzobbe valt) nem osztja meg a jatekat senkivel, es ha az en kisfiam aki egy eves es 3 honapos elvesz tole egy jatekot kepes visszavenni es rafekudni. Amugy mindent sajnal mindenkitol. A szulok ketsegbe vannak esve es nem tudjak hogyan kezeljek a helyzetet. Hiaba buntetik meg nem hasznal. Mi lehet ennek a viselkedesnek az oka es mi a teendo.
Valaszat koszonjuk.
Udvozlettel Reka
Válasz >>>
Kérdés: (2006-05-20 19:44:18)
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam 22 hónapos és még nem eszik egyedül.Ami szilárd és kézzel meg tudja fogni, azt megeszi, de kanállal nem eszik, csak játszik vele, néha van,hogy a joghurtot, danoninot kikanalazza, ezért úgy gondoltam, hogy az ebéd mellett ott hagyom és egye meg egyedül. Azonban nem eszi meg,csak ott ül és ha elveszem előle és estig nem kap semmit, akkor sem eszi meg este egyedül, pedig biztos éhes. Sajnos az almát sem eszi meg, csak ha lereszelem. Elég "lusta" gyerek, járni is csak 17 hónaposan kezdett és mindent később csinált a társainál. Mit tegyek az önálló evés érdekében? Már 15 hónapos kora óta próbálkozom, de ugyanott tartunk. Már le van maradva? Egyébként a darabost is elég nehezen eszi, nem rág, csak nyel. Gondolom ez is "lustaság". Mennyire gond,hogy nem eszi az almát? Válaszát előre is köszönöm! Judit
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeknevelés
|
|
