 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2006-04-23 12:57:25)
TISZTELT ÓVONŐ!
KÉT KISLÁNYOM VAN EGY 2 ÉVES ÉS EGY 7 HÓNAPOS.ITTHON VAGYOK VELÜK AMIG HAROM ESVESEK NEM LESZNEK ADDIG PERSZE MEG SOK MINDENT SZERETNEK MEGTANITANI NEKIK.ES TULAJDONKEPPEN EVVEL KAPCSOLATOS AZ EN KERDESEM HOGY IGAZABOL SOSEM TUDOM HOGY EGY NAP MENNYI AZ AZ IDO AMIT FOGLALKOZASSAL TOLTUNK,,MERT EN MINDENKITOL CSAK AZT HALLOM HOGY TUL SOKAT FOGLALKOZOM VELUK,.DELELOTT EGYUTT FOZUNK RENDETT RAKOK HA VAN IDO SETALUNK KAVICSOKAT DOBALUNK A PATAKBA DELUTAN MEG JATSZAS ..A TEVETOL IS EROS FELELMEIM VANNAK EZERT NEM SZOKTAM BEKAPCSOLNI. SZERETNEM TUDNI MEG AZT IS HOGY EGY KET EVSE GYERMEKNEK MILYEN SZINTEN KELL LENNIE MIT KELL TUDNIA ,,ES ÖRÜLNEK ANNAK IS HA VALAMI FOGLALKOZTATO KONYVET IS TUDNA AJNLANI OLYASMIKT KERESEK AMIBE OLYAN JATEKOK VANNAK MINT PÉLDAUKL AZ OVIBA JATSZANAK...SEGITSEGET ELORE IS NAGYON KOSZONOM....
DORKA MAMA
KEDVES OVÓNŐ
elöbbi levelemböl kifelejtettem valamikt,,,van egy 2 eves egy 7 honapos kislanyom ,es a ket eves egy pár honapja nagyon agressziv,,es nagyon megvagyunk ilyedve a ferjemmel mert tanacstalanok vagyunk ,,olvastam hogy agressziora agresszioval nem jo valaszolni akkor mi a helyes ha oltozkodes kozbe elkezd kapálozni es mellen rug,,vagy be jovunk a kertbol es el kezed a kis öklevel csapkodni ...mit csinaljak...
koszonettel dorka mama
Válasz >>>
Kérdés: (2006-04-20 20:05:50)
Kedves Óvónö!
Már többször kértem Öntöl tanácsot, és mindig - rövid idön belül - nagyon hasznos és valóban gyakorlati tanácsokkal látott el, amit így utólag is köszönök.
Most két kérdéssel fordulok Önhöz. Kisfiam 6 éves lesz összel, a kislányom pedig januárban volt 2 éves. 3 év és 3 hónap köztük a korkülönbség, ami állítólag ideális, de én ezt egyáltalán nem így érzem. Nem tudom, hogyan tudnám összehozni azt a dolgot, hogy egyszerre foglalkozzam kettöjükkel. Bármit csinálnék a nagyobbikkal, a kicsi is odajön, ami persze nem baj, csak annyiból, hogy elöbb-utóbb mindig az lesz belöle, hogy nem hagyja a kisfiamat "kibontakozni". Egyszerü példa: leülünk festeni, gyurmázni, feladatozni, jön a picike is, mellénk ül, elöször szemlélödik, aztán ö is szeretné csinálni. Kap ö is papírt, festéket..stb., vele is próbálok foglakozni, egy darabig el is játszik azzal,amit ö kapott, próbálkozik, aztán elkezdi a nagytestvérét piszkálni, belefirkál az ö rajzába..stb. Erre a nagyobbik ordítani kezd, egymásnak esnek (nem fizikailag gondolom) és aztán megy a hiszti és a huzavona. Ez variálódik. Ha a picivel ülök le, jön a nagytesó, közénk ül, ö is bekapcsolódik a játékba, aztán 10 percen belül megismétlödik a fent vázolt szituáció. Nem akarom öket elkülöníteni (nem is tudnám), de próbálom az amúgyis kevés idöt valahogy tartalmasan eltölteni, de képtelen vagyok rá. Egy mesét nem tudok végigmondani, mert a kisfiamat érdekelné, ö hallgatná, a picikét is érdekli a könyv, de csak a képek, egyetlen mondatot nem tudok végigolvasni anélkül, hogy meg ne kérdezné, hogy "Anya, mi ez?", erre persze a bátyja kiakad, hogy: "Anya, mesélj már..." Próbáltuk azt is, hogy Apa lefoglalná addig a kicsit, de az sem vált be, mert öt úgyis az érdekli, amit a testvére is csinál. Igazából mindkét gyerekemet megértem, tudom, érzem, hogy melyiküket mi motiválja, de nem tudok kétfele szakadni. Jövöre a kisfiam nagycsoportos lesz, picit többet kellene foglakozni vele az iskola elött, a kislányommal is több mindent lehetne már játszani, de nem tudom összehozni egyszerre kettöjüket. Lelkiismeretfurdalásom van, ha arra gondolok, mikor a kisfiam 2 éves volt mennyi mindent csináltunk együtt, most meg egyik gyerekemre sem jut idöm, és a kevés idöt, ami csak rájuk jutna sem tudom velük hasznosan eltölteni. Mások is biztosan össze tudják egyeztetni a két vagy még több gyerek nevelését, nem tudom, nekem miért nem sikerül. Nagyon el vagyok keseredve.
A másik kérdésem sokkal rövidebb. Mikor a kisfiam kétéves volt nagyon szerette a meséket, mesekönyveket. Mai napig szívesen nézegeti öket, ha nem is olyan sokszor, mint régen. A bánatom az, hogy ugyanez nincs meg a kislányomnál. Persze, ö egészen más típus, neki nincs türelme nézegetni a könyveket, nem igazán köti le. Hogyan tudnám vele megszerettetni a meséket, verseket? Hogyan tudnám rávenni a mesekönyv nézegetésre?
Válaszát elöre is köszönöm. További munkájához sok sikert kívánok. Csilla
Válasz >>>
Kérdés: (2006-04-20 06:32:53)
Kedves Óvónő!
Köszönöm szépen az előző válaszát!
Lenne még egy fontos kérdésem!A 21 hónapos kislányom nagyon elutasítóan viselkedik a szüleimmel, pedig nagyon szeretik őt és kedvesek vele.Minden hétvégén ott vagyunk náluk.Kertes házban laknak és szeret nagyon ott játszani a kincsem.Ha anyukám belép a szobába, akkor összeráncolja a homlokát és a kis kezével elutasítóan legyint és kiabálja, hogy "nem"!Ha megkérdezi, hogy szereted mamát? Azt válaszolja, hogy csak anyát!
Ez nagyon rosszul esik a szüleimnek, bár nem mondják. Soha nem tudom még egy fél órára sem rájuk hagyni,pedig már 2 hetes kora óta rendszeresen járunk haza.Soha nem "nevelik" vagy ilyesmi.Miért ilyen a kislányom?
Válaszát előre is köszönöm!
Válasz >>>
Kérdés: (2006-04-04 10:35:39)
Kedves óvonõ!
3,5 éves ikreim vannak, egy fiú és egy lány. Mindig is elég nehezen kezelhetõ gyermekek voltak, csecsemõ korukban elég sokat sírtak. 1,5 éves korukig szoptattam õket, bár nem tudom ennek van-e ilyen értelemben jelentõsége.
A nehezen kezelhetõ ez esetben a számomra nehezen kezelhetõt jelenti, a nagytestvérhez képest, aki most 15 éves. Amugy a kifejezés potos értelmét nem tudom.
Bölcsibe járnak még, mert építkeztünk és költöztünk a múlt évben, és úgy gondoltuk helyesebb, ha nem kerülnek új helyre, oviba, ennyi változás mellett.
A gond az, hogy rettenetes hisztirohamjaik vannak, felváltva. Nem minden nap, néha csak egyszer egy nap, néha többször. Az a fél aki nem hisztizek ilyenkor nagyon jó gyerek.
A hisztiket megpróbáltuk úgy kezelni, hogy észre sem vesszük. Szerintem még mindig ez a legjobb megoldás, ilyenkor a masik gyerekkel beszélünk, foglalkozunk. Igy 15-30 perc alatt lejár a dolog, HA kibírjuk. Merthogy nem egyszerû elviselni, hogy valaki torka szakadtából ordít és adott esetben csimpaszkodik rám vagy az apjára, mert valamit követel.
A kiváltó ok általában, hogy valamit akarnak, pl. játszótérre menni este 10-kor, vagy kigonbolom a ruháját amit õ akart, de az már nem megoldás, hogy visszagombolom, vagy anya fektessen le, vagy éppen egymással vesznek össze. Szóval a skála nagyon nagy, amit ki lehet kerülni azt megpróbáljuk, de nem lehet mindig azt és úgy csinálni, ahogy a gyerekek szeretnék.
A bölcsiben szinte soha nem hisztiznek, ez kifejezetten nekünk, szülõknek szól.
Hogy lehet ezt kezelni? Mit lehet tenni, hogy legalább mérséklõdjön a dolog?
Elõre is köszönöm.
Réka
Válasz >>>
Kérdés: (2006-04-04 05:47:08)
Kedves Ovono,
szeretnem kikerni a velemenyet. A parom estenkent vonatos programot jatszik 3 eves kisfiunkkal(szamitogepen). Az egyik este arra lettem figyelmes, hogy ugy iranyitottak a vonatot, hogy az lemenjen a sinrol, kisiklott, a kocsik osszetortek, s ez rettento nagy moka volt. Nagyot szorakoztak ezen. Rogton eszembe jutott kisfiam viselkedese az utobbi idoben, amikor a jatekautoival nekimegy valaminek, vagy valakinek (nekunk, baratainak), s ez tetszik neki. En ilyenkor meg szoktam jegyezni, hogy ez faj a jateknak, s barkinek akivel ezt teszi.
Parom szerint a vonatos jatekban nincs semmi kivetnivalo.
Lehet, hogy fius szemmel maskepp latja az ember az ilyet?
Valaszat elore is koszonom.
Zsuzsa
Válasz >>>
Kérdés: (2006-04-01 15:23:24)
Kedves ovónő!
Kisfiam 19 hónapos hogyan fegyelmezem?Ha szépen szólok rám sem figyel.
Miért verekedik?/hajat huz,harap,karmol/
Válaszát elöre is köszönöm!
Egy aggodó anyuka
Válasz >>>
Kérdés: (2006-03-24 15:52:40)
Kedves Óvónő!
4 és fél éves kislányom nevelésével kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. 3 éves koráig mindenki csak csodálta a kiegyensúlyozottságát, nyugodtságát (addig anyatejes is volt), mostanra pedig teljesen megvadult. Rettenetesen akaratos, szélsőséges (az óvónéni szerint is), egyik pillanatban üt-rúg, visszabeszél, másik pillanatban bújik, bocsánatot kér. Nem tudom, hogyan állíthatnám le. Sajnos mi is hibásak vagyunk (valószínűleg genetikailag is, ami a temperamentumot illeti), és sok itthon a feszültség, sok egyéb bajunk van és kevés a türelem. De igazából türelemmel, beszéddel már nem megyek nála semmire. Egyébként nagyon okos kislánynak tartják. Tudna nekem tanácsot adni, hogyan tudnám jó irányba terelni őt? Hogyan kezelhetném le a kitöréseit? Persze előbb a magamét kellene, tudom, de hátha együtt is menne. Köszönöm.
Válasz >>>
Kérdés: (2006-03-23 10:13:36)
Kedves óvónő!
Kisfiam kiscsoportos, nyáron lesz négy éves. Szeret az oviba járni, de mostanában szinte minden reggel azt mondja, hogy fél, mert büntetésbe fog kerülni. Én mondtam neki, hogy ha nem csinál rosszat, biztosan nem fog büntetésbe kerülni. Ez nem győzte meg. Természetesen a büntetés itt nem testi fenyítést jelent, hanem azt, hogy a gyermeknek le kell ülnie egy kisszékre és ő ott addig "pihen" és "gondolkodik", nem játszhat a többiekkel. Időtartama pár perc.
Az óvónénink nyugdíj előtt áll és mostanában sokat van táppénzen. Ezalatt két fiatal óvónő helyettesítette őt. Kisfiam nagyon szereti mindkettőt, ők nem küldik büntetésbe a gyerekeket.Amikor hétfőn reggel Ádám meglátta, hogy újra az idősebb óvónő van ott, megállt a csoportszoba ajtaja előtt és sírva fakadt, nem akart bemenni. Azóta hajtogatja, hogy büntetésbe fog kerülni. Ma reggel beszéltem az óvónővel és elmondtam a problémánkat. Ő elmondta, hogy tegnap a kisfiam akarattal nekitolta a kockákból épített várnak a dömpert, amit másik gyermekek építettek. Ezután megkérdezte az óvónő, hogy helyesen cselekedett-e, mire Ádám mondta, hogy nem. Tehát szánt szándékkal történt minden. Ezért került büntetésbe, s persze rögtön sírva is fakadt.
Én tudom, hogy ilyet nem csinálhat, hisz otthon is megbeszéltem vele, hogy ő sem örülne, ha az általa épített várat valaki szétrombolná. De nagyon érzékeny gyerek, és azt vettem észre, hogy mindent jól akar megcsinálni, nehezen tűri a kudarcokat. Az óvodai büntetést is kudarcként éli meg szerintem, azért sír.
Mit tehetek? Hogyan javíthatnám a kudarctűrő képességét? Nem szeretném, ha ez miatt megutálná az ovit. Nem akarom felülbírálni az óvónő nevelési módszereit. Tudom, hogy ilyet nem csinálhat egy gyermek sem, de nem lenne Ön szerint valami más módszer, ami mindkét félnek jó lenne? Ami eléri nevelő hatását és a gyermek sem sérül. Mert szerintem ez a módszer Ádámnál nem nevelő hatású, csak félelmet kelt benne.
Válaszát várva maradok tisztelettel: K-né
Válasz >>>
Kérdés: (2006-03-14 08:48:40)
Kedves Óvónő !
Egy kétségbeesett anyuka vagyok!A 4 éves kisfiammal eddig semmi problémám nem volt. Szófogadó rendes kis gyerek:(alapjábavéve)! Viszont ha anyósomék megjellennek mint akit kicseréltek,el kezd örjöngeni ,köpköd ,verekszik...
Tölünk ezt itthon nem látja az biztos!Viszont:anyósomnak az "új férje"arra biztatja,hogy verekedjen,csúnyán beszéljen,( de ez a trágár beszéd felső határát súrolja)köpködjön, és ami a legjobban idegesít és felháborít ,hogy azt mondja neki "csak akkor beszélj csúnyán ha anyáék nem hallják mert nem szeretik"! Próbáltam velük beszélni erről de ajtócsapkodás lett a vége!Mert azt vágják a fejünkhöz ,hogy mi van abban,kicsi még,úgy is megtanulja...Kérem , adjon tanácsot , mit csináljak, mert nálunk ez annak idején nem volt szokás , én sem ebben nőttem fel, és nem szeretném ha fiam úgy nőne fel, viszont azt sem akarom ,hogy anyósomék megharagudjanak rám! Kérem segítsen!
Egy kétségbeesett anyuka!
Válasz >>>
Kérdés: (2006-03-12 05:33:29)
Kedves Ovono,
ismet kerdessel fordulok Onhoz. Van-e valami otlete, hogy hogyan tudnam kisfiamat (majdnem 3 eves) megtanitani az orr fuvasra? Sajnos nekem semmi otletem nincs, csak mutatom neki, hogy en hogy csinalom, de ezt meg meg sem probalja.
Ha veletlenul volna otlete ezzel kapcsolatosan nagyon megkoszonnem.
Zsuzsa
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeknevelés
|
|
