 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónõ!
3 gyerekünk van (6,4 és fél évesek).
Szeretetben, törõdésben igyekszünk nevelni õket férjemmel (sajnos jelenleg szüleimnél lakunk egy fedél alatt, ami megnehezíti a helyzetünket)õk akarva-akaratlanul szem és fültanui minden egyes pillanatunknak, gyakran beleszólnak, tehát nem könnyû. A probléma a középsõ 4 éves lányunkkal van, mert õ rettenetesen akaratos, hisztis, ha azonnal nem teheti meg azt, amit eltervezett, legyen az éjjel 2 óra, üvölt a kakaójáért, felébresztve az egész házat... A reggeli öltözködés rémálom, nem oda figyel, csapong össze-vissza. Megkönnyebbülés számomra, ha elmennek oviba és csend van. Már elõre rettegek, ha hazajönnek 4 órakor, mi vár rám, tudják mi a házirend, mégis végigtrappolnak az egész házon sáros cipõben, hiába kérjük õket, hogy vegyék le stb. A kistestvérüket is folyamatosan nyaggatják, olyan, mintha minden szó felesleges lenne, amit kiejtek...Pedig nincs a háttérbe szorítva a középsõ gyermek sem, igyekszem vele is foglalkozni. Kérem, adjon tanácsot, mert nagyon kivagyok, úgy érzem, legjobb lenne világgá menni.......
Válasz >>>
Kedves Óvónõ! Igaz,hogy unokám már 10 éves,de nem találtam erre a korosztályra segítséget.Unokám rágja a ruháit,már nem csak a ruháit,amit elér.Ez már évek óta tart.A lányom már pszichológusnál is járt ezzel a problémával,de nincs semmi változás.Gondolom,valami pszichés oka lehet.Kérdésem,mit tehetek?
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Iza lányom 3 és fél éves. Szeptembertõl jár oviba mini csoportba. Sajnos nehéz korszakban van már egy ideje, eléggé dacos, hisztis. Az oviban elvan, de nem nagyon ebédel, ránézésre eldönti, hogy eszik egy picit az ebédbõl, vagy egyáltalán nem. Az óvónénik nehezményezik a nem evést. Reggelit és az uzsit nagyjából megeszi. Sokszor megsértõdik az oviban, karját keresztbe fonja, és megköti magát. Szóval hisztizik. Az óvónénik szerint ez nem normális dolog (a hiszti), meg az ebéd válogatóssága. Itthon is válogatna sajnos, és hisztizik is elég rendesen. Én ezt a dackorszaknak tudom be. Szeretném megkérdezni az Ön véleményét is. Aggodnom kellene? Köszönettel: Erika
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
3 éves kisfiam egy igazi tûzrõl pattant értelmes szófogadó kisfiú, jól kezeli az adok kapok szituációkat nem verekedõs és imádja a gyerekeket!
Jártunk egy kis ideig családi napközibe imádták az óvónénik soha nem volt rá panaszuk.
Nemrég elkezdtük az óvodát minden nap mikor megyek érte rögtön körülvesz az óvónéni és a dajka is és csak panaszkodnak rá,hogy milyen szaladgálós és,hogy nem nem bír megülni az asztalnál.
Anyirra fájó nekem,hogy egy jó szót se tudnak róla mondani,hogy azt le se tudom írni, úgy érzem,hogy pikkelnek ránk pedig okot nem adtunk rá!
A kérdésem az lenn,hogy az agresszió az óvodába a dolgozóktól(dajka stb.) mennyre elfogadott??
Én nem vagyok híve a verekedésnek és a kisfiam azt mondta,hogy a néni bántotta a fejét mert kiszaladt az udvarra benti cipõbe.
Azóta nagyon pipa vagyok nem tõröm el hogy egy idegen bántsa:(
Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Agresszió az ingatag családi élet nyomán c. írásra egyszerûen nem tudom megállni hogy ne írjak.
Én vagyok az édesanya,és igen.Elgondolkodtam.Le is döbbentem a válasz nyomán.
Ez a kép rólunk egy igen egyoldalúan felállított "diagnózis".
Gyermekem és köztem több mint jó a kapcsolat.Többet foglalkozom vele mint azok a szülõk akikkel nap mint nap találkozok,és roppant elfoglaltak a munkájukkal,és egyébb fárasztó tevékenységeikkel.
A helyzet az,hogy a kisfiamat aki most kezdte az ovit, gyõzködni kellett hogy a szóban forgó oviba járjon.A beszoktatás idõszak alatt(ami még egy elég kényes és érzékeny idöszak) a 3.héten(! )már viselkedés zavarra célozgattak.Szerintem csak arról van szó,hogy gyermekem nem illik a rendszerbe,a "kezelhetõ"gyerekek közé.Nem is érzi jól magát.A harapás azóta is fennáll (-bár az elsõ héten rekordokat döntött,valami nagyon nem volt jó...)
Többször is megbeszéltük,ha gondja,baja van,szóljon az óvónéninek!Ne így oldja meg.Ez így nem helyes.
De az éremnek 2 oldala van.
Napokban is azzal fogadott az óvónéni,hogy menjünk pszichológushoz,mert nem érti mi lehet a gyermekkel egyszer csak fogja magát és harap,semmi elõjel vagy haragos megnyilvánulás nélkül.
...
Azért én megkérdeztem,mi történt, a kisfiamtól.Elvette a bizonyos 5 éves nagylány a játékot tõle,és kijelentette,hogy nem játszhat vele.
Persze a harapás és másnak fájdalmat okozás nem megoldás.De vajon rá,figyelnek?Amíg még el lehetne csípni a konfliktust,és helyes mederben levezetve megoldást találni,olyankor hol van az óvónõ?
Az óvodaváltásra azért gondoltam,mert tudtam melyik oviba fogunk tartozni,így végeztem némi "felmérést" az odajáró gyermekek anyukáin,kikérdeztem a véleményüket,és azt kell mondjam rettegve vártam az ovikezdést,mert sok rosszat hallottam 85-15% arányban.Volt olyan anyuka aki képes volt az utolsó évben átvinni a gyermekét egy másik oviba,mert neki akkor hullott le a rózsaszín lepel.És ezek a jelek csak megerõsítenek ebben ami most épp velünk történik.Egyébként sokat dicsérik is õt mert nem csak harapni tud.De ezen nem tudnak napirendre térni.Én meg szeretném ha a boldogságtól sugározna a gyermekem mikor az oviban van,és nem menne át "ámok"-ba mikor megyek érte és kijön az ajtón,mintha büntetne ezzel amiért ott hagytam.(ezt érzem)
Hát ennyit dióhéjban.A boldog gyermek nem piszkálódik.
És itthon nem csinál ilyet,és a barátaival sem.Örülnék a véleményének,és valószinûleg meglátogatjuk a pszichológust is,nem szeretnénk erre lelkileg rámenni.
köszönöm.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Barátnõm kisfia 3 hete jár oviba, 3 éves, elõtte bölcsibe járt. Az ovi, ahóva jár, az most ideiglenesen egy iskolában van, nincs sok játék az udvaron és a csoportszobákban.
A lényeg, hogy a kisfiú járt magánbölcsibe is és államiba is, mindkét részrõl panasz volt a gyerekre mert harap, lekapja a ruhát, sapkát a gyerekekrõl az oviban, ugyanaz a helyzet a játszótéren is. A szülõk elváltak, a fiú apja ritkán látogatja, Németországban él. Az anyuka sokat foglakozik vele, a kisfiúnak van egy nagykorú bátyja, együtt laknak. Az anya jár hétvégén iskolába, ilyenkor bébiszitterre hagyja a gyereket. A kisfiú mindig emlegeti a bébiszitter Kriszti kislányát, aki 6 éves, szeret vele lenni.
Az anyuka tanácstalan, álítólag megszorították a gyerkõc nyakát és folyton kiültetik a padra az izgága, elviselhetetlen magatartása miatt. Az iskola mellett, amiben mûködik,van egy játszótér is, ahová nem viszik ki a 3 éves kiscsoportosokat. Az anyuka már az ovi váltáson gondolkodik, hasonló cipõben jár egy kislány is, aki a kisfiú csoporttársa volt az állami bölcsiben. Jelenleg megfigyeli az anyuka kint az udvaron játszó gyerekét, és szól a vezetõségnek, ill. az óvónõknek ( az óvónõk folyton panaszkodnak a kisfiúra)
Mit tegyen? Váltson ovit és ha ott is így viselkedik, akkor pszichológushoz kell vinni? Köszönöm segítségét!
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Kisfiam most 4éves, 1évet járt bölcsõdébe, és már 1 évet oviba. Nagyon szeret oviba járni, mert rengeteg barátja van a csoportban a bölcsibõl. Egyedüli gyermek, sajnos apuka kint dolgozik, nagyon ritkán látja. Vasárnap ünnepeltük a születésnapját, természetesen hétfõn csak errõl beszélt, mivel még apa is itthon volt. Este elmesélte, hogy az óvonéni megtiltotta, hogy a szülinapjáról beszéljen, mert már nagyon unják. Engem ez egy kicsit zavar, normális, hogy ilyet mondanak egy 4éves gyereknek? Minden nap arról panaszkodnak, hogy milyen hangos, amit én is tapasztaltam, de csak az oviban. Itthon normális hangerõvel beszél, az oviban miért nem? Miért van az, hogy az oviban ilyen? Nagyon rendes, szófogadó gyerek, nem hisztis, megérti, ha azt mondom nem, nyugodt természetû. Délután, ha megyek érte és megkérdezem milyen volt a nap, csak azt a választ kapom semmi különös. Ennyi lenne a nap? Én reagálom túl a dolgokat, vagy a fiam egy kezelhetetlen gyerek?
Válasz >>>
A következõ problémával fordulok önökhöz:5 éves kislányom az oviban egészen jól viselkedik,verekedések vannak,de sosem õ kezdi,õ védi magát(ez biztosan így van,ovónénik elmondták).Viszont itthon úgy viselkedik,mint egy õrült.Üt,ver,nem fogad szót,hisztizik,nem lehet sehogyan sem elterelni a figyelmét,állandóan töri össze magát,üti be magát mindenhová,ordít,összefüggéstelenül,értelmetlenül beszél.Egy percre sem lehet magára hagyni.Mostanában mégnagyobb ordítozásokba,hisztikbe kezdett,hiába gondolkodom,nem emlékszem semmire,ami összefüggésbe hozható a hisztik sûrûsödésével.Semmit nem csinál meg,nem akar egyedül enni,nem kér,mindent csak parancsol.Hiába próbálok vele beszélgetni,abszolút nem figyel.Kérdem tõle nem e fáj valamije,hogy így ordítozik,azt mondja nem.Azt gondoltam ki,lehet,hogy unatkozik itthon,annak ellenére is,hogy folyamatosan játszom vele,minden nap elviszem valahová,ahová õ kéri(játszótér,tópart,fagyizni,stb),de a helyzet így sem változik.Azt szertném kérdezni,hogy mit rontok el?Mit csináljak másképp?Én már nem tudom.Egyenlõre minden napunk az így telik,estére kikészülünk mind a környezetében,és a szomszédok is kezdik sokallni,ami nálunk megy.Elõre is köszönöm a tanácsokat.
Válasz >>>
Jó napot. 5éves lessz a kisfiam szeptemberben. Valami megváltozott 2hónap alatt. Verekszik az óvodába,és itthon nem fogad szót ezért elpakoltam a játékait,de semmi nem változott. Minden nap verekszik,és saját maga elmeséli. Ám volt egy nap ami szemet szúrt nekem,amikor egyik nap az egyik ovis társa nem ment az oviba,nem verekedett,ám másnap a kisfiú ment az óvodába,és az én fiam már megint verekedésbe kezdett. Kérem segítsenek.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Szükségem lenne az Ön szakértõi segítségére. Teljesen tanácstalan vagyok.
Külföldön élünk január óta, a férjem munkája miatt, a kislányom most 4 éves és augusztus végére várjuk a kistestvérét. A kislányom azelõtt bölcsibe is és óviba is járt, mindkettõt nagyon szerette. Úgy terveztük, áprilisban hazaköltözünk (egy másik városba, mint ahol eddig éltünk) és a lányunk májustól otthon kezdheti az óvodát és mire megérkezik a kistestvére, már szépen beszokik. Áprilisban hazamentünk, de csak egy hónapra, mert a férjemnek mégis maradnia kell nem tudni pontosan meddig, legrosszabb esetben tél végéig. Ezért úgy döntöttünk, visszamegyünk hozzá, hogy együtt legyen a család és külföldön járatjuk óviba a lányunkat és ott születik meg a kistestvére. Idõközben kiderült, hogy nem bírom olyan jól a terhességet, jól jönne némi segítség, itt azonban még nem találtunk. A férjem aggódik, hogy nem lesz elég pénzünk kifizetni az orvosokat, a szülést, a segítséget. Ráadásul a férjemet nem lehet munka közben elérni, nem tud hazaugrani, ha baj van és emiatt nagyon félt. Haza akar küldeni a szülés elõtti és utáni idõre, anyósoméknál lakhatnánk a lányunkkal, de õ csak hetente-két hetente tudna hazajönni kb. 2 napra. Albérletet nem tudunk kifizetni. Ezért, ez tûnik az egyetlen megoldásnak, és ez borzasztóan frusztrál engem, nem szívesen megyek. Tudom, van ennek pozitív oldala is, igyekszem azt szem elõtt tartani.
A kislányunk nem igazán szeret itt, külföldön lenni, hiányzik neki a család és a régi óvoda, az ittenit utálja. Egyelõre csak háromszor egy héten vittem, és ebéd után mindig elhoztam. De két hét után minden óvis reggel hisztizett, sírva könyörgött, hogy ne hagyjam egyedül az óviban, megszakadt a szívem, még sosem láttam ennyire kétségbeesve. Megértem, hogy nehéz, nem érti a nyelvet, õ, aki mindig kezdeményezi a játékot, a játszótéren is. Azt mondta, nem játszik vele senki. Egy hét állandó hiszti és dühös kirohanásai után kivettük. Így most megint egyedül maradt velem otthon (amit nagyon szeret) és ha visszajönnénk ide a szülés után, újra szembesülnénk ezzel a problémával és nem tudnám óvodába járatni. Egyedül lennék egy csecsemõvel és a 4 éves lányommal otthon, segítség nélkül. Nem tudom, hogyan lehetne megkönnyíteni neki a beszoktatást, fõleg, hogy a kistestvérével itthon leszek.
A másik kérdés a magyar óvodai beszoktatás lenne. Azt gondoltuk, ha már hazamegyünk „szülni”, jó lenne, ha otthon járna közösségbe. Magánóvodát, táborokat nem tudunk kifizetni, csak a faluban lévõ óvoda jöhet szóba, ahova azt az ígéretet kaptuk, hogy augusztus 1-jétõl felvennék, elõtte nyári szünet van. Anyósom szerint maradjon egész napra, mint régen, a másik óviban, de én még abban sem vagyok biztos, jó ötlet-e az óvoda ilyen rövid idõre (két – két és fél hónapról lehet szó, ami közben ráadásul megszületik a kistestvére). Nem szeretném, ha számûzve érezné magát vagy összekombinálná az óvodába járást és a tesó születését. A kislányomat mennyire viselheti meg, hogy az óvodakezdés után két-három héttel megszületik a kistestvére (persze, az is lehet, hogy hamarabb érkezik, éppen amikor elkezdené az óvodát.)? Ha októberben visszamennénk külföldre (még gondolkodunk rajta), semmi értelmét nem látom otthon az óvodának, pedig nagy segítség lenne. Ha viszont maradnánk, hogyan segítsem a beszoktatását ebben a helyzetben? A másik, hogy ha visszamennénk apához külföldre, megint csak kb. fél évet lennénk kint, és valószínûleg ugyanúgy szenvednénk az óvodában. Nem tudom, költözzek-e vele és a picivel vissza.
Ön szerint mennyire visel meg egy 4 éves gyermeket az állandó költözés? Engem felnõtt fejjel nagyon megvisel. Ha maradunk Magyarországon a lányommal és a picivel, anyósoméknál kell laknunk, ami engem frusztrál, õket is biztos fárasztja, mégis csak 70 évesek, és ami nekem az egyik legfontosabb, hogy apa nem lesz része megint a családnak, csak idõnként néhány napra, amikor általában fáradt és ingerült. Hogy meddig tarthat ez az állapot, nem tudni, a férjem szerint legkésõbb tél végéig haza tud jönni végleg. És akkor újra költözünk egy másik (magyar) városba, ahol megint egy új óvodát kell keresni… Nem csodálkoznék, ha ez is megviselné a kislányomat.
Nem tudom, mitévõ legyek. Amíg újra egy család lehetünk, úgy szeretném átvészelni ezt az idõszakot, hogy a kislányomnak a legjobb legyen, ne okozzon neki törést sem az állandó költözés, sem a kistestvér születése, sem az óvoda. De mi neki a legjobb? Menjek, vagy maradjak? Erõltessem az óvodát vagy inkább maradjon még velem otthon amíg végleg hazaköltözünk? Mindenre lehet találni megoldást, csak nem tudom, mi lenne a legjobb neki és a családnak, teljesen össze vagyok keveredve és nem látok tisztán. Ezért lenne óriási segítség egy kivülálló, szakértõi vélemény.
Hálásan köszönöm a segítségét!
Bea
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeknevelés
|
|
