... panaszolja a három gyermekes édesanya, akinek napról-napra végig kell küzdenie mindennapi harcait. Legtöbb gondja 4 éves kislányával van, aki meglehetõsen akaratos, nehezen kezelhetõ.
Tisztelt Óvónõ!
3 gyerekünk van (6,4 és fél évesek).
Szeretetben, törõdésben igyekszünk nevelni õket férjemmel (sajnos jelenleg szüleimnél lakunk egy fedél alatt, ami megnehezíti a helyzetünket)õk akarva-akaratlanul szem és fültanui minden egyes pillanatunknak, gyakran beleszólnak, tehát nem könnyû. A probléma a középsõ 4 éves lányunkkal van, mert õ rettenetesen akaratos, hisztis, ha azonnal nem teheti meg azt, amit eltervezett, legyen az éjjel 2 óra, üvölt a kakaójáért, felébresztve az egész házat... A reggeli öltözködés rémálom, nem oda figyel, csapong össze-vissza. Megkönnyebbülés számomra, ha elmennek oviba és csend van. Már elõre rettegek, ha hazajönnek 4 órakor, mi vár rám, tudják mi a házirend, mégis végigtrappolnak az egész házon sáros cipõben, hiába kérjük õket, hogy vegyék le stb. A kistestvérüket is folyamatosan nyaggatják, olyan, mintha minden szó felesleges lenne, amit kiejtek...Pedig nincs a háttérbe szorítva a középsõ gyermek sem, igyekszem vele is foglalkozni. Kérem, adjon tanácsot, mert nagyon kivagyok, úgy érzem, legjobb lenne világgá menni.......
Válasz:
Kedves Levélíró!
Levele valószínûleg egy elkeseredett, fáradt pillanatában íródhatott, talán épp egy Ön által említett „õrült reggel“ után. Három örökmozgó kisgyermekkel, köztük egy fél éves csecsemõvel nem könnyû. Egyáltalán nem könnyû, ezt gyakorló kétgyermekes anyukaként is kijelenthetem. A nehézségeket csak tetézheti, hogy a nagyiékkal laknak, akik, - még ha színtiszta jóindulat vezérli is õket, - gondos szülõként lépten-nyomon beleszólnak mindenbe. Ez egészen addig így is marad, míg egy fedél alatt élnek, hiszen a szülõ mindig szülõ marad, gyermeke (azaz Ön) pedig akkor is gyerekszerepben ragad, ha idõközben háromgyermekes felnõtté érett. Ennek ellentmondását, a kettõs nevelés kibúvóit pedig azonnal észreveszik a szemfüles gyerkõcök, akik minden bizonnyal a könnyebbik oldalt (engedékenyebb felnõttet) fogják választani. Tanácsolnám, hogy költözzenek el és kezdjenek önálló életet szûk kis családjukkal, de feltételezem, hogy ezt már Önök is megtették volna, ha anyagi lehetõségeik engednék. Javaslom hát, hogy továbbra is próbáljon az eddigi türelemmel, kitüntetett figyelemmel fordulni középsõ gyermeke felé, amiben viszont igazán sokat segíthetnek a nagyszülõk. Például játszhatnak, tanulhatnak a nagyobbal, ill. gondoskodhatnak a kicsirõl, míg Ön a középsõ kislánnyal foglalkozik, játszik. Osszák meg a teendõket, így Önnek is könnyebbé és nyugodtabbá válik az élete.