 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2005-11-09 13:28:17)
Kedves Óvónő!
A kisfiam augusztusban múlt 4 éves. Bölcsis volt(imádta), majd óvodába került és teljesen megváltozott, szófogadatlan lett, otthon elkezdett naponta 6-8 alkalommal bepisilni, maszturbált elég intenzíven..Ekkor a körzeti orvos azt javasolta, hogy mindenképp váltsunk óvodát, mert nem a gyerekkel van a baj(ismeri a családot, hisz nekem is ő volt az orvosom, ezért megbízom benne). Váltottunk, minden gond megoldódott. Most tíz hónap elteltével ismét rosszalkodik, reggelente sír, hogy nem szeretne bemenni, már látjuk, hogy az óvónőket is zavarja a cirkusz és nem tudom mi történhetett, mert itthon semmi nem történt, ami ezt kiválthatta volna belőle. Az édesapjaminden nap játszik vele, pont úgy, mint én,de az autókázás is szinte csak karambolokból áll. Mit tegyünk, kivegyük esetleg egy rövid időre vagy hagyjuk az óvónőkre. Mondták, hogy nevelési tanácsadó helyett inkább játszóházba vigyük, mert ott jobban tudnak foglalkozni vele. Lehet, hogy csak kicsit több szeretetre vágyik és így mutatja ki?
Válasz >>>
Kérdés: (2005-10-20 12:02:52)
Kedves Óvónő!
Kérdezni szeretnék azzal kapcsolatosan, hogy mit lehetne csinálni abban az esetben, ha egy 7 éves gyermeknek bizonyos dolgokban nincs önbizalma. Biztatjuk, bizonygatjuk neki, hogy pl. ő is képes szépen rajzolni, de ez nem mindig vezet eredményre. Ha nagyon szeretne valamit megcsinálni akkor nagyon kitartó tud lenni, egyes esetekben viszont hamar feladja. Egyébként nagyon önálló és szeretne mindent kipróbálni.
Válaszát és ötleteit előre is megköszönve
Egy Anyuka
Válasz >>>
Kérdés: (2005-10-18 12:24:53)
Kedves Óvónéni!
Gyermekem logopédiára jár az óviba,
voltunk a beszédjavítóba azt mondták
befog indulni a beszéd nála, most
5 éves sokkal jobban beszél, de
fontos, hogy sokat rajzoljunk vele,
mert elmaradást talált ezen a téren.
Ezt jeleztem az óvodába (Itegrált
jellegű óvi, egyébként jónak mondható
az óvónőkkel a kapcsolatom).
Szeptemberben megkérdezte az óvónő
mi a véleményem a beiskolázásról.
Megbeszéltük, hogy még marad egy évet.
Közben a társak közül többen készülnek
az iskolába és az én lányom lelkesen
írja a betűket. At egyik reggel bevitt
egy tollat és gy füzetet az óviba,
amit zeleírt betűkkel,mire "leszídott"
az óvónéni , hogy minek ír a gyerek
először tanuljon meg rajzolni (hozzá
teszem nyáron nagyon sokat
rajzoltunk és sokat fejlődött.
Pedig nem én mondtam a gyereknek,
hogy betűket írjon. Tiltsam meg neki?
Előre is köszönöm tanácsát!
Zsuzsa anyu
Válasz >>>
Kérdés: (2005-10-07 21:18:27)
Kedves Óvónő!
Kisfiam egy magánóviba jár ahol az angol nyelv tanítása az elsődleges szempont, ezért is írattuk be, csakhogy míg tavaly a gyermekem alíg szólalt meg,- idén csoportot váltott- (3 éves lett)és ennek következtében egyre nyíltabbá, rosszcsontabbá vált. Aminek egyrészről nagyon örültem, mert aggódtam, hogy bezárkózik és akár a beszédfejlődésében is akadhatnak emiatt gondok. De jelenleg más próblémák is felmerültek, mégpedig az(és talán ez aggaszt leginkább), hogy az óvónénik arra panaszkodnak és jómagam is észrevettem, hogy rosszcsontabbnál rosszcsontabb néha napján, előfordul,hogy a bántja társait, ok nélkül meglöki, megüti akár enyhén meg is sebesíti őket. Ugyan az óvónénik mindig megbeszélik vele az adott pillanatban az esetet, de mintha elmenne a füle mellett.Egy igen mozgékony, figyelmes és okos kisfiú, s mindezt az óvónénik is alátámasztották aki amúgy nagyon szeretik, és ígyekeznek egyik szemüket mindig rajta tartani, hogy megelőzzék a bajt, vagy az éppen kialakuló konfliktusokat a társai és a kisfiam között. Nem tudom mit tehetnék,bár mindig megbeszéljükaz aznapi eseteket, és megígéri nekem, "anya én soha sem teszek ilyet, megígérem" és aztán egy-két nap múlva megint előfordul. Nem szeretném, ha más szülők megszólnák ezért a kisfiam, vagy esetleg ne lennének barátai(bár ezt nem tartom valószínűnek, hiszen vannak barátai a csoportban, és az óvónénik is igyekeznek minnél többet a szabadban lenni velük, megmozgatni öket és kezelni ezt a helyzetet.
Hetente háromszor úszni járunk,így próbáljuk levezetni a felhalmozott energiát. Mi a megoldás? Én rontottam el valamit, vagy csak most nyílt ki igazán az oviban, és most érzi igazán otthon magát? Kérem adjon tanácsot egy tanácstalanná vált édesanyának. Válaszát előre is köszönöm. B.Krisztina
Válasz >>>
Kérdés: (2005-10-03 13:51:25)
Kedves Óvónő!
Kislányom januárban lesz 3 éves, és egy furcsa szokást vett fel. Időnként maga alá gyűri a takaróját és "lovagol" rajta. Mi ezt "bagzó macska" pozíciónak nevezzük, és először csak mosolyogtunk rajta, de lassan kezd nyugtalanítani. Ő úgy hívja, ugrálás. Van mikor a lábfejemre ül, és azon is úgymond ugrál.Kb. ezt egy éve is csinálta már, akkor azt hittem, egyensúlyozik. Aztán elhagyta, de 1-2 hónapja újra előjött ez a "játék". Próbáltuk finoman terelgetni, hogy hagyja abba, már elég volt, de azt mondja, hogy neki ez jó. Ez a program semmitől nem függ, bár a plédjéhez csak este jut hozzá, lefekvés előtt. Ha rászólok, hogy most már alukálni kellene, fejezze be a lomolást, abbahagyja ugyan, de látom, hogy nehezére esik. Nekem ez a tevékenysége egyre inkább hasonlít maszturbációra, és aggódom.Ön szerint mi a teendő?
Válaszát köszönöm: Marcsi
Válasz >>>
Kérdés: (2005-09-22 20:08:06)
Kedves Óvónő!
Kisfiam 5 éves lesz novemberben. A gondom az, hogy borzasztóan követelőző. Számomra már követhetelen pl. az ajándék-lista, amit szülinapjára "készít".Persze, értem én, hogy a csalódottságát, mikor nem kaphat meg valamit, valahogy ellensúlyoznia kell. Csak annyira beleéli magát, hogy szerintem, így a szülinapja lesz óriási csalódás, mert azokat az igényeket, amiket ő támaszt képtelenség kielégíteni.
A nagyobbik baj az, hogy bármilyen gyerekprogramra visszük, soha nem az esemény a fontos, hanem az, hogy mit fog ott kapni. Mehetünk bárhova: cirkusz, színház, tűzijáték, gyereknapi program...stb, mindenhol vannak árusok, ahol ő valamit szeretne. Persze, nem kapja meg minden egyes alkalommal, és akkor jön a hiszti. Napokig nem is tud másról beszélni, csak arról a tárgyról, amit nem kapott meg.
Most legutoljára cirkuszban voltunk, amit eleve úgy indított, hogy: "De jó, ott van vattacukor..." Megbeszéltük, hogy a cirkuszba nem azért megyünk, hogy együnk, nem ajándékért megyünk, hanem a műsorért. A szünetig nem is volt probléma, tetszett neki, élvezte, aztán a szünetben látott valami játékot, amit ott árultak, ráadásul az egyik ismerős kisgyerek is kapott. Onnantól nem látott, nem hallott, nem érdekelte a műsor második része, egész végig azért rágta a fülem, hogy mikor veszek neki olyan játékot. Hazajöttünk, itthon sem az volt az első, hogy elmesélje, hogy "jaj, de jó volt, mert láttam elefántot, lovat táncolni..." vagy bármi, hanem kicsapta a hisztit,amiért nem kapott játékot.
Nagyon elkeserít ez a viselkedése, mert azért próbálom minél több helyre elvinni, hogy élményeket gyűjtsön, lásson sok mindent, de ezt abszolút nem értékeli. Vagy legalábbis látszólag nem. Tudom, hogy nehéz lehet elfogadni, hogy miért nem akarok neki valamit megvenni, ha 10-ből 8 gyereknek van, de miért nem elég élmény az neki, hogy elmehetünk együtt színházba, megnézzük a tűzijátékot...stb.
Ha látogatóba megyünk hasonló korú gyerekekehez, ott is hiszti van, mert csak úgy hajlandó hazajönni, ha valamilyen játékot kölcsön kérhet.
Van egy kisebb testvére is, az ő irányába úgy működik ez a dolog, hogy ő bármit "kölcsön" vehet a kicsitől, de ő maximum annyira adja oda, hogy a kezébe rakja, és már veszi is el tőle, hogy "Már megnézte." Ha valamiből kettőt veszünk, mindig ők választják ki, de kisfiam bármikor úgy gondolja, simán kicseréli a testvére játékával. De visszafele már nem működik ez a dolog.
Nem tudom, mit tanácsol: ne kapjon most jó darabig semmit, és ne menjünk sehova? Csak az a baj, ha neki nem veszek semmit, a kistestvérének veszek (nem nagy dolgokra gondolok), akkor csak féltékenységet szítok köztük. A picit nem akarom büntetni, hogy akkor ő sem kap semmit, hogy egyformán ne kapjanak. Képtelen vagyok lépést tartani az igényeivel, és - őszintén szólva - nem is akarok. Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: P. Éva
Válasz >>>
Kérdés: (2005-08-27 22:58:28)
Kedves Ovoneni,
sok szeretettel udvozlom. Ismet kerdessel fordulok onhoz. 26 honapos a kisfiam. Nagyon eleven kisgyerek, vidam, jatekos.
Sokszor elofordul, hogy nagy orommel elfut elolem s annyira elvezi ezt. Ez nem is lenne gond, de ha mondom, hogy alljon meg akkor meg nagyobb orommel fut tovabb. Vannak helyzetek, hogy nem birok utana eredni gyorsan es felek is, hogy valami baja kerul. A kerdesem az, hogy hogyan tudnam erre ravezetni, hogy ez igy nem jo. Eddig azt csinaltam, hogy magyaraztam neki, hogy ez igy nem jo, volt, hogy erelyesebben raszoltam. Lehet, hogy csak ido kerdese az egesz?
Kb 3 honapja, hogy ezt csinalja.
elore is koszonom valaszat. Az eddigi valaszait is nagyra ertekeltem, s mindegyik segitett.
Koszonettel Zsuzsa
Válasz >>>
Kérdés: (2005-08-05 12:45:22)
Kedves Óvónő!
Kisfiam 6 éves, okos, érdeklődő kisfiú. Sajnos a férjem családja és a mi családunk nagyon eltérő gondolkodásmódú, és azt hiszem, hogy mostanára ez a gyereken is nagyon érződik. Rettentően szemtelen otthon, a nagyszüleivel, nehezen tudjuk kezelni. Sokszor tanúja otthon is a vitákna, de tudom, hogy kimondatlanul is érzi a problémákat. Még mindig szopja a hüvejkujját és ezt nem is hajlandó abbahagyni. Az óvónő jelezte már kb. 3 hónapja is, hogy figyeljünk oda, mert kicsúszik a kezünkbl a dolog. Mostanában nagyon sokszor kérdezi, hogy én mindig együtt leszek-e vele. Az én szüleim feltétel nélkül szeretik, nyaralni viszik, de sajnos a másik nagyszülőre nem lehet számítani, "fárasztó neki" a gyerek! Nem tudom, mit tegyek, hogy ne sérüljön, lehet, hogy már késő?
Köszönettel
Kriszta
Válasz >>>
Kérdés: (2005-07-21 10:43:54)
Kedves Óvónő,
Kislányom viselkedése miatt fordulok Önhöz,mert már elviselhetetlenek a mindennapok.
Csenge 3 éves lesz ősszel.Rendkívül okos,fejlett gondolkodású, mégsem tudjuk vele megbeszélni,hogy mit miért tesz,hogyan kellene viselkedni...stb.
Úgy gondolom,hogy következetesen nevelem,neveljük.Ha azt mondom,nem,azt úgy is gondolom,de ő mindent megmagyaráz,nem fogadja el,ha vmit tiltok neki.Sokszor mintha ott sem lenne.A legújabb,hogy befogja a fülét.
Ráadásul eszméletlenül hisztis és féltékeny a kishúgára.Ha a kicsi kitalál vmit,vagy elindul pl.a hinta felé,akkor természetesen a nagyobbik is hintázni akar,és olyankor már majdnem vérre menően civakodnak. Ez a hintás eset pár napja történt.Próbáltam a nagyobbat megnyugtatni,és ígértem,hogy a kicsi után ő jön,de tobábbra is kapaszkodott a hintába (persze a kicsi). Lefejtettem nagy nehezen a kezét,és leültettem a padra.Mondtam neki, hogy hagyok időt,hogy átgondolja a dolgokat és megnyugodjon,mert ha továbbra is hisztizni fog, akkor hazamegyünk.
Aztán a kicsit hintáztattam,aki pár perc múlva átengedte a testvérének a hintát.
Mindig újabb dolgot talál ki,amin lehet problémázni.Eddig szépen mosta a fogát,sose volt gond ezzel.Ő mosta előszőr,majd "besegítettem" neki.Mostanában szószerint kiejti a kezéből a fogkefét,hogy ő nem tud fogat mosni.Ha segíteni próbálok, hisztizik,összeszorítja a száját. Próbáltuk megvonással, hogy nem kap vmit,pl. nem nézhet mesét,amíg meg nem mossa a fogát,amit úgy néz ki, hogy megért,elfogad,de mire a csaphoz érünk kezdődik minden előről.Tudom, hogy nem helyes,de már lefogtam, és megmostam neki a fogait,és közben mondtam, nem bántom, nem akarok erőszakoskodni, de csinálja meg, amit megkell, de minden hiába.Hogyan kellene kezelnünk Őt?
Kérem, adjon vmi használható tanácsot!
Köszönettel,
Ica
Válasz >>>
Kérdés: (2005-07-12 09:31:16)
Kedves Óvónő,
A kisfiam 6,5 éves és nagy problémánk a szófogadatlanság. Vannak olyan időszakai, amikor egyik butaság követi a másikat és hiába beszéljük meg, hogy nem szabad ő mindent elkövet, hogy megcsinálja azt, amit a fejébe vesz. Próbáltunk vele többször is beszélni, hogy mi az oka, de kitérő válaszokat ad. Ráadásul a a kislányom 3,5 éves ennek az ellenkezője tudja mit szabad és mit nem, ha valami rosszat csinál akkor bocsánatot kér stb.
A kisfiam ha el is fogadja per pillanat, hogy valamit nem szabad megvárja a kellő pillanatot, amikor nem figyelek és akkor megteszi. Sok mindent próbáltunk már, de igazi eredményt nem értünk el, bízom benne hátha van valamilyen megoldás, amire még nem gondoltunk. Válaszát előre is megköszönve
Üdvözlettel
Csilla
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeknevelés
|
|
