 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2005-04-26 14:24:44)
Kedves Óvónő!
Kisfiam kiscsoportos óvódás. Nagyon szeret oviba járni, de sajnos, elég sokat beteg. Ilyenkor itthon van velem, mivel én a kistestvérével amúgyis itthon vagyok.
Problémám az, hogy amikor jobban van már, nem lázas, de még közösségbe nem mehet, gyakorlatilag "kezelhetetlenné" válik. Nem hajlandó együttműködni semmiben otthon, dacos, a testvérét is sokat bántja. Gondolom, hogy hiányzik neki az ovi, és a csalódását, hogy nem mehet a barátai közé, rám vetíti ki. Folyamatosan ellenkezik, nem fogad szót, tombol.
Azokon a reggeleken amikor oviba megy teljesen más, kedves, együttműködő, készséges.
Nem tudom, hogyan tudnám mindkettőnk számára könnyebbé tenné ezeket a napokat, tekintev, hogy teljesen elutasító velem szemben ilyenkor. Tudom, hogy unja magát. Hiába ülök mellé játszani, nem köti le a figyelmét.
Tanácsát előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Zsuzsa
Válasz >>>
Kérdés: (2005-04-26 09:39:28)
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam ősszel volt 4 éves. A problémám az, hogy nagyon szereti az édességet, és míg régebben elfogadta, hogy akkor ehet édességet, ha én adok neki, ma már ez nem így van.
Nem szoktunk mindennap boltba menni, így ha bevásárolunk akkor pl. túró rudiból többet veszek egyszerre. Most már ott tartunk, hogy simán odamegy a hűtőhöz és - ha nem dugom el előle - addig eszi, ameddig van belőle. Ha tudja, hogy ebéd után van vmilyen desszert, akkor két kanál után abbahagyja az evést és utána pedig követeli a desszertet. Persze, fél óra múlva meg sír, hogy éhes. (Ilyenkor lehet, hogy nem kellene neki adni ismét enni?)
Volt olyan is, hogy vettem neki és a testvérének valami finomságot tízóraira. Ő gyorsan eltüntette a sajátját, ezután pedig kivette a kicsi kezéből a másikat és azt is megette.
Amúgy szívesen megeszik mindent, nem rossz evő, de ezt a falánkságot nem tudom, hogyan tudnám megfékezni. Ha kapott pl. rokonoktól Kinder tojást, megbeszéltük, hogy kibontjuk, de csak a játékot kapja meg belőle, utána megkereste hol van a csoki és "véletlenül" megette.
Nem tudom, mi a megoldás, egyáltalán ne vegyek semmilyen nyalánkságot? Csak az a baj, hogy ezzel a testvérét is büntetem.
A másik az, hogy ha boltba megyünk, hiába beszéljük meg előre, hogy hogy kell viselkedni a boltban, rendszeresen jelenetet rendez különböző okok miatt. Legtöbbször kitalál mindenfélét, hogy mit vegyek neki, általában ez a kiindulási pont.
Kérem, adjon nekem tanácsot, hogyan tudnék változtatni ezen a helyzeten. Köszönöm: Erika
Válasz >>>
Kérdés: (2005-04-20 10:53:40)
Kedves Óvónő!
Van egy 4 éves fiunk. A televíziózással kapcsolatban lenne kérdésem. A mi életünkben nincs központi szerepe a TV-nek, bár nem is tiltjuk, mégis úgy gondoljuk a párommal bizonyos korlátok közé kell szorítani mind mennyiségileg, mind minőségileg.
A probléma ott van, hogy a nagyszülők nem fogadják el a kérésünket: ha náluk van a gyermek ne abból álljon az ott töltött idő 90%-a(!!!), hogy a TV előtt bambuljanak. Sajnos bár már sokszor próbáltunk velük erről beszélni, lassan úgy néz ki mintha csak azért is nem hallanák meg mit mondunk. Úgy hiszem egy 4 éves gyereknek nem kell 3 db 1,5 órás mesét végignéznie, hogy mikor hazahozzuk mi kínlódjuk végig a hisztiket, amik megfigyeléseink szerint a Tv"bombák" után zajlanak. Volt, hogy az itthoni mese után nem engedtük, hogy többet nézzen és hisztizve ránk kiabált: akkor elmegyek mamáékhoz ott annyit nézek amit akarok.
Nem tudjuk mit tegyünk, sajnos a nagyszülők nem járnak hozzánk, mert ők mindíg fáradtak, nem jönnek el velünk kirándulni, tehát mindíg mi megyünk és ott ugye egész nap megy a TV.
Köszönöm
Diána
Válasz >>>
Kérdés: (2004-10-09 14:06:48)
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 2 hónapja múlt 4 éves. Tudom, hogy elég furcsán hangzik, de olyan érzésem van, hogy direkt bosszant. Leírok egy konkrét esetet. Tegnap pl. joghurtot evett és utána kidobta a dobozt a szemétbe, a kanalat pedig elmosta. Nagyon megörültem neki, és meg is dicsértem érte. Ezt követõen fél óra múlva miután megevett még egy joghurtot, fogta a dobozt és kanállal együtt dobta ki a szemétbe. Ha kérek tõle valamit, nem hajlandó megcsinálni. Ha rajzol valamit, mmegdicsérem, hogy szép rajz, akkor õ eldobja, hogy "nem, ez nem szép". Olyan, mintha direkt az ellenkezõjét csinálná annak, amit mondok neki, vagy kérek tõle.
Tegnap este megbeszéltük, hogy fürdeni kell mennie, bele is egyezett, utána pedig, mikor kész volt a vize, közölte, hogy nem megy. Ebbõl persze veszekedés lett, és utána pedig sírás. Ez egyébként napirenden van nálunk. Egy másik eset: kérdezte, hogy jövök-e játszani vele. Nem azt válaszoltam, hogy nem, hanem csak annyit mondtam, hogy azonnal elindítom a mosógépet és jövök. Válaszul odajött és belémrúgott egy nagyot. Mondtam neki, hogy azért met így viselkedett most már nem fogok játszani vele, erre torkaszaladtából ordítani kezdett velem: "Azonnal kérjél bocsánatot!" Bárhol vagyunk: utcán, boltban, mindegy hol, ha számára nem tetszõ dolog történik, akkor ezt szokta bevetni, üvölteni kezd, hogy: "Vigasztaljál meg, kérjél bocsánatot tõlem!" Próbáltam nem venni tudomást errõl, de nem hagyja abba az üvöltést addig, amíg oda nem bújhat hozzám. Ha kell 10 percig ordít. Elég érdekesnek tartom, hogy õ bánt engem, és ezek után nekem kellene bocsánatot kérnem tõle, illetve vigasztalni õt.
Gondolom, hogy ez amolyan erõpróba lehet nála, hogy meddig mehet el. Elvárja, hogy ha kér valamit, azonnal ugorjak, de fordított esetben erre nem hajlandó. Pl. leejtettem valamit fõzés közben, õ szólt, hogy leesett, én pedig kértem, vegye fel. "Te ejtetted le." - mondta.
Pedig foglalkozom vele, sokat játszunk, beszélgetünk, de valahogy akkor tûnik elégedettnek, ha kihoz a sodromból. Persze, mindig megtalálja a módját, addig "próbálkozik". Csak azt nem tudom, miért csinálja. Úgy érzem, hogy elég szeretetet és törõdést kap, nem tudom, mi szükség erre.
Köszönöm válaszát: Mariann
Válasz >>>
Kérdés: (2004-10-04 13:24:24)
Kedves Óvónõ!
Tanácsot szeretnék kérni, hogyan tudnám 4 éves kisfiamat leszoktatni a lövöldözõs, kardozós, öldöklõs játékokról? Hiába próbálom elterelni a figyelmét, vagy mást játszani vele, mindig ugyanoda lyukadunk ki. Ha elmegyünk sétálni, vagy kirándulni, akkor botokat szed össze és azzal játszik ilyen játékokat. A kockából is pisztolyt épít, ha rajzolunk, akkor is ilyen témájú rajzokat készít és a mesekönyvben is csak a lovagos, párbajos mesék érdeklik. Az óvodában a többiekkel is folyton "titkos fegyverest" játszanak, meg sárkányosat, rendõröset...stb. Nem tudom, hogy normális-e ez ebben az életkorban, de szeretném kicsit más irányba terelni az érdeklõdését, csak nem tudom, hogyan tegyem. Segítségét elõre is köszönöm: Noémi
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-28 07:29:58)
Kedves Ovónõ!
Most már 6 éves fiammal az a gondom, hogy nem akar egyedül öltözni. Fel tud, csak azt hiszem nagyon unalmas számára az öltözés, ezért minden mással foglalkozik, csak azzal nem. Így reggelente egy fél órát is eltart mire kész vagyunk az öltözéssel - mivel úgy érzem, hogy már elég nagy, ezért nem segítek neki - csak nógatom hogy csinálja.
Válaszát köszönöm.
Anita
Válasz >>>
Kérdés: (2004-07-12 17:30:27)
Kedves Óvónõ!
Ismét kérdéssel fordulok Önhöz. Elég "érdekes" szituáció alakult ki itt a házban, és nem tudom kezelni a helyzetet. Nincs kisfiammal hasonló korú gyerek. A legkisebbek is idõsebbek nála 2-3 évvel. (Kisfiam õsszel lesz 4 éves.) Most nyári szünet van az oviban, a családban sincs másik gyerek, tehát gyakorlatilag a gyerektársaság arra korlátozódik, ami itt a házban van. Bálint pedig borzasztóan igényelné a társaságot, de úgy érzem, hogy ez a társaság nem megfelelõ számára. Teljesen meg van õrülve a többi gyerekért. De ezek a gyerekek nem játszanak vele, csak ideig-óráig. Abból áll a "játék", hogy kisfiammal kb. 5 percig pl. rajzolnak a földre, aztán õk nekiállnak rohangálni fel-alá. Nagyon sokáig nem szóltam bele ebbe a dologba, de most már kicsit soknak érzem, ami történik. Bálint nagyon szeret krétázni, de hiába hívja a többieket, abból áll nekik a játék, hogy picit rajzolnak vele. Mikor elunják nagyon hamar, szaladgálni kezdenek, õ pedig fut utánuk. Még ez sem gond, de már annyira elfajult a helyzet, hogy direkt szórakoznak a gyerekkel, és aztán persze, kinevetik. Amit õ észre sem vesz, mert még kicsi hozzá. Nem fogja fel, hogy nem hozzá valók ezek a gyerekek, és nem is akarnak vele játszani. Mikor ide át jöttek hozzánk, akkor is az volt a játék, hogy fel-alá rohangáltak a lakásban, Bálint hiába hívta õket a szobájába játszani. Mikor õ szeretett volna átmenni, és megkérdezte, hogy átmehet -e a szomszéd kislányhoz, õ kerek-perec megmondta neki, hogy nem. Ez egyébként többször megismétlõdött. Nem tudom megértetni a gyerekkel, hogy nem így kell játszani, ez nem játék. Ha fel akarom hozni az udvarról, éktelen hisztit csap ki, üvölt, rugdos. Neki ilyenkor mindenki a barátja, mondja õ, a többiek pedig nevetnek rajta. Próbáltam már érdekes játékokat kezdeményezni, de az nem jó, beszéltem a nagyobb gyerekekkel, de ezzel sem értem el semmit. Én máshogy képzelem a gyereknevelést, mint az õ szüleik. (Nem akarom mondani, de kicsapják a gyerekeket az udvarra, és fogalmuk sincs, hogy a délutánt mivel töltik.) Nem tudom, hogyan értethetném meg a kisfiammal, hogy ez nem játék. Beszaladnak elõle a lépcsõházba, mert tudják, hogy õ ott nem játszhat. Vártam sokáig, mert azt gondoltam, hogy a saját bõrén kell megtanulnia, hogy nem játszanak vele a gyerekek, de azért az 5 percért is hálás, amikor "leereszekednek" hozzá. Áll az udvaron és várja, hogy lejöjjenek. Ha meg lejönnek, akkor meg akarják szabni, hogy mit is játszanak, de csak nekik lehet igazuk. Utána otthagyják, Bálint pedig sírva kérdezi, hogy "Miért nem játszanak velem?" Mit csináljak? Próbálom kerülni õket, de egy házban lakunk, ez elég nehezen megy. Hiába kínálok fel érdekesebb programokat, folyton csak az udvarra akar menni. Nagyon megköszönném a tanácsát. Beszéltem vele szépen, csúnyán, de megmakacsolja magát, mindenki a barátja, szerinte, és én hiába mondok bármit.
Köszönöm és további jó babázást kívánok! Üdvözlettel: Csilla
Válasz >>>
Kérdés: (2004-07-07 13:21:20)
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam ebben hónapban lesz 3 éves. 2 éves kora óta bölcsibe jár, és fél éve már örömmel is ment, felszabadultan játszott és jól érezte magát a közösségben. Az unokatestvére 15 hónapos kislány, és mióta járni tud, mindíg a kisfiam után megy, azt szeretné tenni amit õ, azzal szeretne játszani amivel õ. Az elején persze szívesen megmutatta neki a játékait, ideig-óráiga el is játszottak "közösen", de mára azt veszem észre, hogy inkább kerüli a kislányt. Persze ebben szerepe lehet annak is, hogy a sógórnõm és a nagymama állandóan figyelmezteti a kisfiamat, hogy vigyázzon a kislányra, adja oda neki éppen azt is, amit talán 1 perce vett fel. Ebbõl már konfliktus volt közöttünk a családon beül, ugyanis én azt a nézetet vallom, hogy az 1 évesnek is meg kell tanulni, hogy nem minden az övé, a 3 évestõl pedig nem szabad elvárni, hogy odafigyeljen a mozgására, a játszására csak azért mert körülötte van egy kisebb. Odáig fajult a dolog, hogy nem is szívesen megy a mamához, sõt nemis akar nagyon bemenni, ha a kislány is ott van.
Annál is inkább foglalkoztat a dolog, mert 5 hónapos várandós vagyok és tartok attól, hogy a kistestvér megérkezésével bonyolódik az ügy tovább. Habár minden nap "beszélgetünk" a testvérkével, és a kisfiam állítása szerint vele fog majd játszani ha megszületik, mégis aggaszt a dolog.
Kérem, tanácsoljon valamit a probléma megoldására. Köszönettel: Kata
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-29 18:28:25)
Tisztelt Óvónõ!
Csak egy rövid kérdésem lenne a kisgyerekek rendre szoktatásával kapcsolatosan. Ha megkérem kislányomat, hogy rakodjon össze a szobájában, általában csak akkor pakol össze, ha segítek neki.Én megkérem, hogy rakodja el a játékait, õ pedig megkér, hogy segítsek neki. Kell-e neki ilyenkor segíteni, vagy arra kell(ene) rábírni, hogy egyedül pakoljon össze. Hiszen pontosan azért kéri a segítséget, mert tudja, hogy így kevesebb feladat hárul rá.
Köszönöm válaszát. Üdvözlettel: Erika
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-29 15:59:15)
Kedves Óvónõ!
Régóta olvasom ezt a honlapot, nagyon jó - és legfõképpen hasznosítható -tanácsokat találtam benne. Ezért gondoltam, hogy problémámmal Önhöz fordulok. Kisfiam 4 éves lesz. A gond az, hogy alig-alig hajlandó szót fogadni itthon. Állítólag az oviban is sokszor rá kell szólni, de itthon szinte soha nem csinálja azt, amit kérek tõle. Ha kedve van, akkor nagyon kedves és segítõkész, de általában nincs kedve és olyankor kezdõdik a folyamatos egyezkedés. Akkor hajlandó szót fogadni, ha valami érdeke fûzõdik hozzá. Pl. "Csak akkor jöhetsz el vhova, ha megcsinálod, ha szót fogadsz..." stb. Ez nyilván nem jó megközelítés, de nem tudom, mivel vehetném rá dolgokra. Tipikus példa a játszótérrõl hazajövetel. Hiába beszéljük meg, hogy ez az utolsó csúszás, egészen addig csúszik, amíg Apával el nem indulunk haza. Ha látja, hogy nem viccelünk, tényleg hazindulunk, akkor jön csak Õ is. Másik eset pl. bottal vert egy fát. Magyaráztam neki, hogy ezt nem szabad. (Elmondtam miért.) Ennek ellenére továbbütötte. Ha ismételten rászólok, akkor azt válaszolja, hogy "Ne nézz ide!" Nem tudom megértetni vele, hogy ha valamit nem szabad, azt akkor sem szabad, ha én nem látom. Ezt több mindennel kapcsolatban elõ szokta adni.
Ha olyat mondok, ami nem tetszik neki, akkor kiabálni kezd velem, hogy: "Többet nem beszélek veled!"
Olyan mintha dackorszakban lenne, de ehhez már kicsit idõs, nem?
Múltkor meg is ütött. Rászóltam, erre megint megütött és utána egy bottal vágott rám. Rácsaptam a kezére (pedig soha nem szoktam), Õ pedig sírva kiabálni kezdett, hogy: "Anya szégyelld magad, azonnal kérjél bocsánatot!" Ebben a pillanatban én is megértettem, hogy most mutattam be a kisfiamnak a "bort iszik, vizet prédikál" mondást a gyakorlatban.
A környezetemben persze mindenki nagyon tudja, hogy hogyan kellene Õt rávenni az "engedelmességre", pl. miért nem csapok a fenekére (egyáltalán nem értek egyet ezzel a módszerrel), a fejemre fog nõni...stb. Büntetésként én be szoktam küldeni a szobájába gondolkodni, illetve a sarokba állítani hasonló céllal. Utána pedig, ha eltelt egy kis idõ, és mindketten megnyugodtunk, akkor megbeszéljük, hogy erre miért is volt szükség.
Az tény, hogy elsõ gyerek és biztos el is van kényeztetve, állítólag én mindent ráhagyok, de nem tudom, hogy vehetném rá az együttmûködésre és nem pedig engedelmességre.
Valahol azt olvastam, hogy amikor a gyerek dacol, akkor valamilyen nevelési hibát vétünk, és õ ezt így juttatja értésünkre.
Biztosan valamit másképpen kellene csinálnunk, ehhez szeretnék segítséget kérni. Elõre is köszönöm: Katalin
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeknevelés
|
|
