gyermeknevelés

Kérdezni szeretnék

Kérdés: (2004-05-26 11:49:23)

Kedves Óvónõ!

Kisfiam 3 és fél éves. Vele kapcsolatban szeretnék kérdezni. A nagyszülõk az ország túlsó végén laknak, sokkal ritkábban látják az unokájukat, mint szeretnék. Mikor találkozunk velük, akkor elhalmozzák mindennel (és itt nemcsak a szeretetükre gondolok). Ha õk jönnek hozzánk, akkor hoznak egy halom ajándékot. Ha mi vagyunk ott, akkor mindennap kap valamit. Pontosan tudja, hogy pl. Mamával érdemes elmenni a boltba, mert kap valamit. Sokszor több mindent is. Sokáig nem szóltam érte, mert megértem Mamáékat, hiszen nagyon szeretik a kisfiamat és nagyon keveset lehetnek együtt. Most már úgy látom, hogy "átestünk a ló túlsó oldalára". Ha Mamáékkal találkozunk, akkor minden kell. Nemcsak az az ajándék, amit megjövetelükkör kap. Séta közben is mindig vetet magának valamit. A legjobban az bánt, hogy ezekkel a játékokkal nem is játszik sokáig, félóra múlva félredobja. Így szerintem, nincs értelme. Legutóbb Mama megígérte neki, hogy kap egy könyvet (pedig, mikor ideértek háromféle játékot kapott), ki is nézett egy mesekönyvet, de aztán egy másik jobban megtetszett neki és inkább azt kérte. Este itthon pedig hisztizni kezdett, hogy ezt a könyvet vigyük vissza, mert neki ez nem kell, Õ inkább a másikat szeretné. Én szívem szerint ezt is elvettem volna tõle (nem tudom, jó megoldás-e?),de Mama megígérte neki, hogy ha hazament, megveszi neki azt a másik könyvet, és elküldi csomagban. Ezek után megnyugodott a gyerek.
Már nem érdekel a családi béke, szeretném leszoktatni errõl a kisfiamat, ehhez szeretnék tanácsot kérni. (Nem lesz ebbõl "háború", mert Mamáékkal lehet beszélni értelmesen.)
Nem igazán tudja így megbecsülni a játékait, és vele van kiszúrva, mert örülni sem tud igazán semminek.
A másik problémám is hasonló. Ha elmegyünk sétálni, folyamatosan "követelõzik". Azért tettem idézõjelbe, mert nem toporzékol, vagy fekszik le a földre. Megyünk az utcán, látja a kirakatokat, és szinte minden kirakatban talál olyat, amit szeretne. Ekkor jön a kérdés: "Anya, megveszed nekem?" Nyilván nem veszem meg neki, de Õ nem hagyja abba: "Majd megveszed nekem?" Hiába mondok bármit, Õ folytatja. "Késõbb? Késõbb megkapom?" Ha azt mondom, nem, akkor máshogyan kérdez. Ha azt válaszolom neki, hogy "Késõbb megkapod", akkor jön a következõ kérdés, hogy "Mikor késõbb?"...stb. Most már úgy kérdez, hogy: "Ha nagy leszek, megkapom?"
Nem tudom, mit mondjak. Nem akarom neki azt mondani, hogy megkapja, amikor tudom, hogy nem fogja megkapni, nem akarom becsapni. De ha nem a számára megfelelõ választ adom, egyszerûen nem száll le a témáról. Nem kell neki megvenni, csak meg kell ígérni, hogy ha nagy lesz, akkor megkapja. Nem akarok olyat ígérni, amirõl tudom, hogy nem fogom teljesíteni. De ha megígérem, akkor is újra kezdi egy másik játéknál. Teljesen mindegy. A figyelemelterelés sem jött be.
A bevásárlásnál is mindig vetet valamit. Nem nagy dolgok ezek pl. egy túró rudit. Ha más nem, kitalálja, hogy szomjas, és innivalót vetet. Nem érzem ezt helyesnek, és szeretném leszoktatni errõl. Fõleg azért, amit korábban írtam, hogy elvette az ajándékozás örömét mindkét fél részérõl. Õ nem becsüli meg fél óránál tovább, nekem pedig ez rosszul esik.
Elõre is köszönöm a tanácsot.
Még csak annyit szeretnék, hogy megrendeltem a Játékos suliváró c. kiadványt, és nagyon tetszett. Fõleg azért, mert annyira egyszerû dolgok vannak benne, olyan világos és érthetõ, hogy bár idõsebb korosztály számára készült, én is tudok belõle sok mindent hasznosítani a kisfiam részére. (Úgyis jön a nyári szünet az oviban.)
Köszönöm válaszát:
Csilla

Válasz >>>

Kérdés: (2004-04-20 21:42:02)

Kedves Óvónõ!
Mivel korábban kétszer is hasznos tanácsokat kaptam gyermekeim nevelésével kapcsolatban, most ismét az Ön tanácsát szeretném kérni!
Kislányom 4 éves, nagyon értelmes, érdeklõdõ óvodás. Kisfiam szintén rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, csak õ fiatalabb kiadásban - júniusban lesz 2 éves. Mindketten szeretnek mesét hallgatni és képeskönyvet nézegetni. Kb. 1 hete együtt fektetem le õket aludni a gyerekszobában. Eddig a nagy velem, a kicsi a párommal aludt egy ágyban. Alvás elõtt mindig felolvasok 1-2,(3,4...) mesét. Valami szép, színes kialakítású könyvbõl, hogy a kicsi is élvezze. Ugyanakkor,a nagynak már nem elég a sok kép, kis szöveg. Õ inkább a fejbõl mondott meséket szereti a macijáról aki, amíg õ az óvodában van, mindig érdekes kalandokba keveredik. Ez viszont képek nélkül a kicsit nem köti le. A kicsi szereti ugyanazt a könyvet sokszor átlapozni, a nagy mindig új történetekre vágyik. Mit tanácsol, milyen mesét válasszak nekik?
Segítségét elõre is köszönöm!
Dóri

Válasz >>>

Kérdés: (2004-04-13 08:22:46)

Kedves Óvónéni,

egy másik anyuka levelében találkoztam egy számomra nagyon ismerõs szituációval.

Hasonlóan ahhoz a 3 és fél éves kisfiúhoz, az én 4 éves fiam is hasonlóképpen "mûködik": figyel, figyel, figyel egy jó darabig, "fizikailag" nem igazán gyakorolja az adott tevékenységet, míg egyszer... elõáll egy majdnem tökéletes "produkcióval". (Mostanában például a kedvenc verses meséit tanulja úgy, hogy én elõmondom-elõolvasom, õ végig velem halad, nagyon figyel, némán mondja magában, kerekíti a száját, de csak akkor rukkol elõ a tudományával, ha érzése szerint az már tökéletes.)

Nagy szerencsénk van, igazán jó oviba került, az Óvónénik is csodálatosak (bölcsivel annak idején nem volt ilyen szerencsénk). Egy nagyon picit azonban aggódom a leendõ iskolai szereplése miatt, hogyan fogja ezt a tanulási stílust tolerálni a leendõ tanító néni.

Laikus szülõ számára a fiam furcsa különcnek tûnhet, de az óvónénik-tanítónénik azért gyakrabban találkoznak ezzel a jelenségel, ugye? Hogyan tudják õk az ilyen gyerkõcöket a csoportmunkába (illetve nem érzik-e nagy bajnak látszólagos visszavonultságukat?)

Válasz >>>

Kérdés: (2004-03-25 22:44:22)

2 éves kislányom idáig mindent megevett,(még a fogzás alatt is)de néhány hónapja nem hajlandó megenni a fõzelékeket(egyiket sem,SENKITÕL).hogyan tudnám rávenni,hogy megegye?Válaszát elõre is köszönöm!Rita

Válasz >>>

Kérdés: (2004-02-23 22:05:43)

Kedves Óvónéni!
Segítséget szeretnék kérni .A barátomnak van egy 4 éves kislánya ,akit 2 hetente elhozhatunk reggel 11.00-tõl este 18.00-ig .A kérdésem az lenne ,hogy mennyit eszik egy ennyi idõs kislány ?Levest azt mindig megeszi ebédre a ,de a második fogásból éppen ,hogy csak eszik ,de desszertbõl is csak egy picit .Ebéd után viszont a gumicukrot a kindertojást korlátlan mennyiségben meg tudja enni ,csak a fõételét nem rajong .Már mindennel próbálkoztam ,állatfigurákat csináltam a húsiból a zöldségekbõl tavirózsát és különbözõfigurákat ,de sajnos ez sem segített .Megeszi a figurák szemét és eszik pár falat húsit és megköszönni ,hogy nem kér többet .
A másik a pisi kérdése lenne ,inni iszik rendesen ez alatt a 6-7 óra alatt ,de már 2-szer elõfordult ,hogy ez alatt az idõ alatt nem pisilt .Hiába ültetem a wc-re ,azt mondja nem kell ,hiába találok ki történeteket ,hogy wc manó örül ha valaki belepisil ,és tegyük boldoggá ez se segít .
Kérem segítsenek normális ez vagy mit tudok tenni ,mert így pótmamaként nem tudom mi a normális ,és persze ha az édesanyához fordulok segítségért csak üvölt a párommal ,hogy mennyire nem értünk a gyerekhez .
Kérem segítsenek!
Elõre is köszönöm!
Emese
Elérhetõségem:elettner@pgsm.hu

Válasz >>>

Kérdés: (2004-02-02 12:48:26)

Tisztelt Óvonõ !

Két gyeremekem van.A 10 éves kis(nagy)fiam nyugodt, kiváló tanuló és sportoló. A kicsi 3 és fél éves kiscsoportos. Hamar megtanult mászni, járni,stb. Ekkor kezdõdtek a számomra eddig ismeretlen dolgok. Mivel a pici mindent amit akart meg is csinált(kiborított, összetört, tépett). Nagyon erõs fizikailag, soha nem sír, még tetanusznál sem, vagy ha vérzõ seb lett a lábán. Pedagógusnak tanuló ismerõsöm szerint koránál okosabb(pl.ismeri a napfogyatkozás menetét, állatokat a lexikonból, hogyan élnek.., kéri tanítsam meg a betûket írni, 10-es számkörben a kezemen összead, kivon). Én szóval próbálok fegyelmezni, ha kell 5x elmagyarázom mindkettõnek mit miért lehet vagy nem szabad csinálni. Alapvetõen 2 dolog aggaszt.
1.A kicsi nem beszél tisztán (l,r,dzs).
Az óvo néni szerint még nincs baj, nagycsoprtra kell teljesen tisztán beszélnie. Szopja az ujját. Ez oka lehet esetleg a hangképzésnek? Sokat énekelünk, mondókázunk. Ha észreveszi, hogy vmit ismételek vele figyelmeztet, hogy még kicsi, ezért nem tudja kimondani.
2. mostanában lecsendesedett a kicsi, de hirtelen indulatba jön ha,
- oviban játszik és belelépnek a játékába vagy szónélkül elveszik tõle. Nevelõje szerint ekkor elintézi 2 perc alatt a sérelmét, és tovább játszik. DE soha nem kezdeményezi a verekedést, veszekedést!
- ha összezördül a testvérével, vagy édesapjával, esetleg nem neki adunk igazat elkezd csapkodni. Ilyenkor szépen szólok hozzá, hogy mi nem bántottunk, te se bánts minket. Ezután a nyakamba omlik és zokog. Majd vége mintha mi sem történt volna.
Azt olvastam, a gyermek aggressziója a szülõ aggresszióját tükrözi. Ha mi nem bántunk senkit, nem vagyunk hirtelen lobbanékony ideges emberek, mivel lehet magyarázni a kirohanásokat?

Köszönöm válaszát,
Syl

Válasz >>>

Kérdés: (2004-01-29 13:38:50)

Tisztelt Óvóvnõ!

Ismételten Önhöz fordulok egy a kisfiammal Petivel (3,5 éves) kapcsolatban felmerült naponta visszatérõ (látszólag bugyuta)kérdéssel.
Peti nagyon szeret társasozni az utóbbi idõben és mi sokat játszunk vele. Eleinte (2-3 hónapja) hagytuk õt nyerni. Egyszer azonban elõfordult, hogy nem õ nyert amitõl kisebb fajta dührohamot kapott. Akkor gonolkodtam el rajta, hogy talán nem kellene mindig neki nyerni, de ha nem õ nyer dühös lesz, sírva fakad... Sõt újabban azt tapasztalom, hogy amint az én bábum megelõzi az övét rögtön kitalál valamit, persze nem nyíltan csinálja (pl. véletlenül többet lép, kétszer akar dobni egymás után mondván megint õ jön.. ). Ha megjegyzem neki, hogy pl. ne lépjen többet, akkor betartja de szóvá teszi hogy "Én akarok nyerni".
Sokszor szinte még el sem kezdjük a játékot és pl. a férjem megkérdezi viccesen, hogy "Ki fog nyerni?" akkor õ automatikusan azt válaszolja, hogy "Én fogok nyerni" és tudom, hogy el sem tudja képzelni, hogy ne õ nyerjen.
Másrészt viszont az oviban, ahol vele egykorúakkal játszik biztos vagyok benne, hogy nem mindig õ nyer, tehát tudja, hogy nem evidens, hogy mindig neki kell nyerni.
Eddig azért is hagytam nyerni, mert úgy gondoltam,hogy azért játszunk együtt otthon hogy jól érezzük magunkat, és ha õ így érzi jól magát, minket felnõttekeket pedig nem zavar, hogy mindig õ nyer akkor miért ne jó hangulatban teljen az a kis idõ, amit hétköznaponént együtt tudunk tölteni.
Lehet, hogy ez helytelen nézet? Rá kellene szoktatnom, hogy nem mindig õ gyõz? Akkor is ha az oviban folyamatosan "szoktatva van" ehhez?
Kérem válaszoljon nekem, mert hol így, hol úgy gondolom, de nem tudom eldönteni melyik vállna inkább elõnyére anélkul, hogy megútálná a társasjátékozást.
Köszönettel: Andrea

Válasz >>>

Kérdés: (2004-01-08 07:33:50)

Kedves Óvónõ!
Kérem adjon tanácsot!
A kislányom nyáron lesz 5 éves. Most már 3 hónapja nevelem az apukája nélkül. A szüleimhez költöztünk és nagyban áthárul az én anyukámra az õ felügyelete. Sokszor õ viszi illetve hozza ovibóli stb. Új óviba jár, állitólag ott nincs különösebb gond vele! Sajnos az új munkahelyem végett én elég kevés idõt tudok vele eltölteni. De valójában a problémák a kislánnyal már egész kiskorban jelentkeztek. Nagyon eleven és akaratos gyerek. Szinte sehova se merek vele elmenni, például vásárolni, mert rendkívül rossz! Hangoskodik, szaladgál, mindent megfog tiltás ellenére. Nem tudom kordában tartani. Mindig mielött elmegyünk valahova beszélek a fejével, hogy jól kell viselkednie, mert ez nagyom roszz nekem, és különben nem viszem többet sehova. Mindig meg is ígéri, de valahogy sohase sikerül betartania!
Otthon is nagyon fegyelmezetlen, és megnehezíti a szüleim életét. Ezt szörnyû leírni, de így van. Amikor az apjánál töltött hétvégérõl hazajön, akkor utánna 2 napig szinte örültek háza van miatta, olyan rossz!
Milyen nevelési formát javasolna?
Mit tehetek, hogy javuljon a helyzet?
Mennyi idõs korában változhat meg ez a viselkedés?
Például nagyon rossz szokása, hogy mindig mászik az emberre, bírkózik, illetve tépi az ember ruháját. Ez egy ideig vicces, de nem tudja abbahagyni!
Ha valami rosszat csinál akkor mondom neki, hogy ne csinálja, mert rá verek a seggére, ilyenkor tovább folytatja, akkor rácsapok egyet és peckes hangon visszaszól, hogy úgy se fájt, pedig biztos fájt neki!
Nagyon okos gyerek, mindent amit lehet nagyon korán elkezdett, pl. beszélni, járni, számolni, logikai feladatokat megoldani, szépen rajzolni stb. De amilyen okos olyan neveletlen és szabadszájjú is. Én nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz a gyerek nevelés! Ahogy nõ egyre több a probléma a viselkedésével!

Mit javasolna nekem?
Elõre is köszönöm a válaszát!

Bridzsit

Válasz >>>

Kérdés: (2004-01-04 23:13:32)

kedves ovonö
kislänyom szeptembertöl jär ovodäba,ahol igazän jol erzi magät. az ovodäval amugy megvagyok elegedve. mivel ketnyelvü csaläd vagyunk nem lepett meg,hogy az ovo neni 2 het utän sem ertette mit mond a gyermekem. november vegen "megnezettem" a törpet az ovodai logopedussal aki azt mondta,hogy karäcsony utän az ujevre hagyjuk el a cumit,mert nem tudja a kicsi rendesen kimondani az Lbetüt,es meg igy is honapokat fog tartani mig sikerül majd neki.december elsö heteben megbeszeltem a törpevel(aki amugy nagyon värta a karäcsonyt),hogy karäcsonykor jön az angyalka ,hoz a jo gyerekeknek ajändekot(neki is)de jön a mano es elviszi a cumijät,mert a nagyoknak nem kell(neki az a nagy gyerek aki oviba jär)azota teljesen "visszafeljödött" . a vilägert sem szolna,hogy kakilnia kell.(szinte minden nap bepisil mikor delben lerakom aludni)pedig ugy örültem,hogy a nyäron szobatiszta lett. gözöm sincs,hogy mit tegyek.a cumit el kell hagyni.de ö ragaszkodik nagyon hozzä. (egyszer elhagytuk 3 napig nem aludtunk csak oräkat)ön szerint mit tegyek? esetleg keressek fel egy mäsik logopedust? vagy maradjak (szigoru)következetes es majd elhagyja a dolgot.?eszrevettem,hogy mikor nem kap cumit akkor befalja az ujjät.mit tudnek tenni ami megkönnyitene szämära a cumitol valo elväläst?

välaszät elöre is köszönöm
bälintne

Válasz >>>

Kérdés: (2003-12-28 15:37:19)

Kedves Óvónéni!

A következõ helyzetrõl szeretném kérni a véleményét. Kisfiam 1,5 évesen került bölcsõdébe, mivel vidéken lakunk és itt nincs bölcsi kénytelen voltam behordani Budapestre. Mikor 2,5 éves volt a munkahelyem kihelyezett vidékre, emiatt nem tudtuk tovább bölcsibe hordani bekerült egy magánoviba (vegyes csoportba), mert az önkormányzati óvódába még a kora miatt nem vették fel. Most februárban lesz 3 éves és az óvódavezetõtõl ígéretet kaptam, hogy amint betölti a 3 évet kezdhet az önkormányzati oviban, aminek nagyon örülünk, mert a magánóvóda anyagilag kezd nagyon megterhelõ lenni. Viszont az óvódavezetõ azt mondta, hogy nem biztos hogy kiscsoportba be tudja tenni, mert az összes csoport telítve van lehet, hogy középsõ csoportba kerülne. A nõvére is középsõ csoportos, Ön szerint van e értelme kérni, hogy ilyen esetben egy csoportba kerüljenek? Illetve van e gyerek számára káros hatása ennek a gyakori intézményváltásnak?

Köszönettel
Anna

Válasz >>>

Következõ 10 gyermeknevelés