gyermeknevelés

Kérdezni szeretnék

Kérdés: (2003-12-13 00:31:52)

Kedves Óvónõ!
Kislányom 2004. márciusában lesz 4 éves. Szeptember óta jár óvodába. Én itthon vagyok a 17 hónapos öccsével.A mindennapi házimunka mellett itthon (éjszakánként)távmunkában dolgozom és hetente egyszer bemegyek az irodába reggeltõl késõ estig. Ilyenkor az apukája és az anyósom (aki nyugdíjas)vigyáz rájuk.A kislányom óvódai beszoktatása zökkenõmentes volt. 3 nap után már bent aludt és egészen november végéig semmi különösebb probléma nem volt vele azon kívül, hogy nem akart az óvodában kakilni (egyébként nappal már teljesen szobatiszta, éjszaka még pelenkával alszik), de ezt megoldottuk úgy, hogy reggel indulás elõtt, vagy óvoda után otthon elvégezte. A problémák 2-3 hete kezdõdtek. Elõször verekedni kezdett.A kistestvérét, sõt gyakran minket is szándékosan megütött, megrúgott. Kiderült, hogy van egy verekedõs kisfiú, akivel az utóbbi idõben összebarátkozott. Egyre sûrübben fordult elõ, hogy nem akart óvodába menni. Állítólag azért, mert fél, hogy a kisfiú megint verekszik. Ugyanakkor a verekedésben õ is mindig benne volt. Miután ezt megemlítettem az óvodában az óvónõk szétültették õket. Azt hittem megoldódott a probléma. De azóta ugyanúgy nem akar óvodába menni. Minden egyes nap egy kínszenvedés, sírás. Most már nem mondja, hogy miért nem akar menni. Egyszerûen csak nem és kész! Sõt 1 hete a kakilással is gondjai vannak. Egyáltalán (sem az oviban, sem itthon)nem akar kakilni. Szándékosan visszatartja a székletét. Éjszakákon át tartó sírások után, sok türelemmel végül 3-4 naponta kakil.Korábban is voltak ilyen széklet-visszatartási gondjai. Elõször amikor a kistestvére születése között visszamenten dolgozni, ill. amikor a kistestvére született. Sõt az anyósom elmondása szerint a párom is hasonló problémákkal küzdött, tehát a hajlam öröklõdött.Igyekszem odafigyelni az étkezésre. A sok folyadék és rostos gyümölcs mellett,ilyenkor olyan ételeket is eszünk, ami hajtja egy kicsit a pociját (Pl.szilvabefõtt, lekvár)Ugyanakkor az óvodában (hiába jeleztem ezt a hajlamot az év elején a személyi lapján)azt mondták az óvónõk, hogy a másik 21 gyerek mellett nem tudják figyelni, hogy elég folyadékot iszik-e.Még több gyümölcs bevitelét sem ajánlották, mivel nem biztos, hogy Õ lenne az, aki azt a többet megeszi. Sajnos, már nincs több ötletem, hogy mivel segíthetnék neki. Ön mit javasol, mit tehetnék, hogy a kakilás is rendben legyen és az óvoda is visszanyerje népszerûségét? Köszönettel:
Dóri

Válasz >>>

Kérdés: (2003-11-20 07:26:44)

Kedves Óvónõ!
kisfiam 3 és fél éves ez idáig kezelhetõ gyerek volt,kb.1 hónapja teljesen kifordult önmagából.Velem folyamatosan dacol, ellenkezik,"téged nem szeretlek, nem vagy kedves, menjél busszal ne gyere velünk,ne ülj mellém ülj a kõre,/az apjával viszont teljesen normálisan viselkedik,van hogy egy szót sem szólok és már kötekedik velem /aput jobban szeretem,te csak pót vagy,/már az óvodában is szólt az óvónõ hogy megváltozott,pedig eddig azt mondta hogy nagyon jól nevelt.A másik dolog ami hatással van rá, a szomszéd 6 éves kisfiú akiért teljesen oda van amikor vele van mindenen vihog ha megbüntetem kinevet, ordít, ütöget.Ez a kisfiú nevelési tanácsadóba jár, cumizik, hiperaktív, közösségben szorong, soha nem szólnak rá,nem fegyelmezik.A férjem az engedékenyebb lehet hogy azért nincs vele problémája? Mit tegyek, hogyan reagáljak ezekre a kijelentésekre?
köszönettel:Zsanna

Válasz >>>

Kérdés: (2003-11-10 09:34:36)

Kedves Óvónõ!

Már többször kértem javaslatát és véleményét Kisfiammal kapcsolatban, legutóbb a költözés és óvodaváltás témában.
Ismét tanácsra lenne szükségem, mert Peti viselkedése nagyon megváltozott a költözés óta.
Már a költözés elõtti héten otthon voltam vele, együtt pakolásztunk, minden nap (sõt már hetekkel megelõzõleg) beszélgettünk róla, hogy majd elköltözünk egy másik helyre, ami szebb, nagyobb... lesz és megpróbáltam csupa jó dolgot mesélni neki. Peti is várta már, és a költözés alatt is hagytuk, hogy ott "lábatlankodjon" gondolván, hogy jobban meg fogja tudni emészteni a dolgokat és ha fizikai valójában is látja az autóra felpakolást, az új helyen kipakolást, akkor könnyeben elfogadja a változást. A költözést követõen még 1 hétig együtt voltunk otthon és utána kezdõdtek a problémák:
Minden reggel sír az oviban, nem akar menni, azt kérdezgeti mikor és ki megy érte (de egymás után 5-6-szor is), azt mondja nincs barátja... Szóval pont az ellenkezõje annak, ahogyan eddig viselkedett. Eddig imádott oviba járni és még a beszoktatáskor sem sírt, és mindig alig várta, hogy találkozhasson a kis barátaival.
És van még egy dolog: nagyon dadog. Amíg otthon voltunk nem nagyon dadogott, kivéve ha a mondat "én" vagy "nem" szavakkal kezdõdött, mert azokat többször ismételte, de a mondat többi szavát szépen kimondta. Most viszont percekig tart, amíg kimond egy mondatot és látom rajta, hogy nagyon dühíti õt, hogy nem megy, néha még
sírva is fakad. Általában kivárom amíg kimondja, néha befejezem helyette.
Szerintem ezek a "tünetek" összefüggnek a környezetváltozással és egymással, de nem tudom, hogy azon kívül, hogy türelmesen,nyugodtan megpróbálok minél többet vele lenni, és játszani, még mit tehetnék. Az oviból nem akarom kivenni,mert az hová vezetne? Mit tehetnék, hogy megnyugodjon a kis lelke? A másik a dadogás: Attól félek, hogy visszafogja a beszédét, ha sokáig így megy, mert zavarni fogja õt és akkor inkább nem mond semmit. Az Óvónénijei szerint is pszichés okai vannak a dadogásásnák. Hogyan tudnék neki segíteni? Mire számíthatok, mennyi idõ egy ekkora gyerknél, amíg megszokja a változást?
Egyébként az új helyen jól érzi magát, jön-megy, nem fél együdül sehol, még a pincébe is lemegy egyedül ha kedve van hozzá. Énekelget, hozza-viszi a játékait, nekem úgy tûnik felszabadult és jól érzi magát. Viszont nem szeretne egyedül aludni és most Velem alszik - ami tudom, hogy nem túl jó dolog.
Kérem, hogy a fenti kérdéseimre szíveskedjen válaszolni és ha bármilyen gyakorlati javaslata van írja meg Nekem, mert nagyon szertnék Petinek segíteni.
Köszönettel: Andrea

Válasz >>>

Kérdés: (2003-11-03 17:06:23)

Kedves Óvónõ!

Kisfiam most töltötte be negyedik életévét.Másfél évesen kezdtük a bölcsödét.Már az elsõ napon nagyon könnyen beilleszkedett,soha nem volt semmi gond vele,sõt nagyon nyugodt,kiegyensúlyozott gyerek volt.Májusban költöztünk falura és ide jár óvodába is a kisfiam.Eleinte nagyon nehezen ment a beilleszkedés,nem úgy mint az oviba.Az óvónõk a költözéssel,környezetváltozással magyarázták és majd elmúlik.Mostmár ott tartunk,hogy a gyermek teljesen megváltozott.A többiek nem tudják elfogadni Õt,mert ütögeti a többieket,nem tud játszani közösségben,itthon nem fogad szót,nehezen lehet rávenni bármire/rendet rakjon,felöltözzön,kezet mosson/.Szinte meg sem hallja ha kérek tõle valamit.Visszabeszél és üvöltözik velem és az apjával.Társaságban meg teljesen megvadul és nem lehet bírni vele.Már megpróbáltam szinte mindent bevetni,hogy megértsem és figyeljen rám,de tanácstalan vagyok.Most költözünk vissza a városba és oda fog járni oviba.Már elõre félek tõle.Februárban meg érkezik a kistesó és egyre nehezebben bírom a gyermekem kérlelését.Kétévesen önállóbb,és " értelmesebbnek tûnõ" gyermek volt.Én tudom hogy most is az,csak rettenetesen akaratos,makacs és talán túl sokat engedtem neki.
Már arra is gondoltam,hogy külön tornára iratom,hogy levezethesse agresszívítását.
Kérem segítsen,mit tegyek,hogy megint kiegyensúlyozott gyerekem lehessen,mint régen.
Elõre köszönöm válaszát!

Válasz >>>

Kérdés: (2003-11-01 21:47:56)

Kedves Óvónõ!
Két kisfiam van, a nagyobb decemberben lesz 3 éves, a kisebb 1 éves. Ahogy olvasgattam a leveleket, elgondolkodtam, hogy vajon normális dolog-e, hogy minket rengeteg érint közülük. Egyedül az alvásproblémáinkat tudtuk megoldani egy könyv segítségével.
Óriási probléma, hogy szinte egyáltalán nem eszik. A reggeli-esti kakaó biztos, azonkívül esetleg egy kevés corn fleks, és legfeljebb csipeget.(jó esetben)Ez már a kezdetektõl fogva így van.
A következõ a cumi. Most már sikerült eljutni, hogy csak alvásnál legyen, de sokszor nappal is "megszerzi" és nehéz Tõle elvenni.
Problémás a szobatisztaság is. Csak a pisilésnél szól, de alvásoknál, kakinál még kell a pelus. Ennek ellenére jár oviba szeptembertõl, mivel az unokatestvérével együtt tudtak kezdeni. (Persze csak délelõtt) Az elsõ héten alig bírtam hazahozni, azóta viszont nem akar menni. 3 hétig itthon volt, (betegség, szünet...) de sokszor sír reggelente. Az óvónõkkel azt beszéltem meg, hogy akkor megy, mikor kedve van, de nem tudom jó-e így?
A kistestvérét pedig állandóan bántja, és egyszerûen lehetetlen fegyelmezni más területen is. Egyébként is elég eleven volt az unokatestvérei közt is (9 van akikkel rendszeresen találkozunk), és volt konfliktus abból, hogy állandóan verekedett. Sem szépszóra, sem fenyítésre nem reagál,és egyszerûen nem tudom mit tegyek vele. És mindezek ellenére tudom, hogy érzékeny, kedves, bújós kisfiú, akit nagyon lehet szeretgetni, szeretni. A kisebbel semmi probléma nincs, sokszor úgy érzem, háttérbe is szorul a bátyja miatt. Nem tudom, ezek mondvacsinált problémák-e, vagy esetleg szakemberhez kellene fordulnom? Válaszát elõre is köszönöm.

Válasz >>>

Kérdés: (2003-10-11 10:10:17)

Kedves Óvónõ!

Kislányom 3 és fél éves. Most kezdte az ovit szeptemberben. Nagyon lelkes volt, már az elsõ nap ott akart aludni. Nagyon tetszettek neki az ovónénik, a gyerekek. Kb. 3 hete sokszor felébred éjszaka és átjön hozzánk (soha elõtte ilen nem volt) és az egyik óvónéni viselkedése is megváltozott a gyerek irányába és velünk szemben is. Semmirõl nem tudunk vele beszélni, csak köszön nekünk (a többi szülõvel beszélget). Amiért most írok, mert nagyon tanácstalan vagyok. Lili eleinte sokat mesélt az oviról, de az utóbbi idõben semmit. Ma mondta, hogy ha néha sírt, akkor az óvónéni a hidegvízhez vitte és lemosta az arcát, hog fejezze be. Nem tudom mi lenne a helyes. Mi ilyet nem szoktunk csinálni, és nekem nem tetszik. Kérdezzek rá az óvónéninél? De a gyereknek se akarok rosszat azzal, hogy nem igazán jó a kapcsolatom az óvónénivel, de azt se akarom, hogy így viselkedjen vele. A másik óvónéni nagon szereti a kislányomat és viszont. Vele próbáljak beszélni?

Várom válaszát!
MSZ

Válasz >>>

Kérdés: (2003-09-25 09:30:07)

Kedves Óvonõ!

Van egy 5 éves kisfiam. Eddig 2 évet bölcsödébe járt, 1-et pedig Budapesten óvodába. Most egy vidéki óvodába jár, de rengeteg gond van vele. Ami a leginkább aggaszt, hogy rendszeresen verekszik. Beszéltem a korábbi óvonénijével, és õ azt mondta, hogy legfeljebb akkor keveredett verekedésbe, ha megzavarták a játékban amiben elmerült. Otthon nincs verekedés, nem néz olyan rajzfilmet. Többször megbeszéltük, hogy rossz dolog másokat bántani, az fáj a másiknak és mégis újra és újra veri a többieket. Nem értem, hogy miért csinálja, mi váltja ki belõle ezt az agressziót. Sajnos már külön ültetik az ebédnél is, mert állandóan piszkálta a többieket, nem hagyta õket enni. Félek, hogy ha nem változik a magatartása akkor a többi gyerek kiközösíti. Mit tegyek hogy ezek a verekedések megszûnjenek?
Válaszát köszönöm.
F.D.Anita

Válasz >>>

Kérdés: (2003-09-25 09:16:20)

Kedves Óvónõ!

Négyéves kislányunk ügyében kérem a tanácsát. Kicsi korától kezdve érzékeny, sérülékeny kislány, a legkisebb fájdalom, sérülés kihozza a sodrából, hangosan sir, kiabál, bár ha pl. gyorsan beragasztjuk a sebet, abbahagyja. Ugyanilyen a lelke is, ha pl. valami olyat tesz, amiért rászólunk, megsértõdik és elvonul a sarokba duzzogni. Mostanában szinte minden napra jut valami olyan, ami miatt "kiakad", és nagyon nehéz lenyugtatni. Ezek általában olyan kivánságok miatt, amiket semmiképpen nem tudunk tejesiteni (tegnap pl. levest evett volna még, miután az már elfogyott..) Ettõl aztán iszonyú hangosan üvölt, és semmivel nem lehet lecsillapitani. Mindenféle módszerekkel próbálkoztunk már. Kisebb korában még mûködött a gondolkodó szoba, ahová elküldtük (nem a saját szobája), mondván ha üvölt, csapkod akkor nem tudunk segiteni neki. Itt rendszerint néhány perc után abbahagyta a sirást, és meg tudtuk vigasztalni. Mostanában azonban ez nem segit. Én általában várok néhány percet, majd amikor bemegyek, felveszem és õ is belémcsimpaszkodik, megnyugszik. A férjem azonban nem tudja megnyugtatni, és ettõl aztán õ is frusztrált, a végére már dühös és kiabál, és egyéb számomra durva eszközökhöz (pl. hideg zuhany) folyamodik. És mivel pl. tegnap erre Fruzsi abbahagyta a hisztit (én nem voltam otthon), szerinte ez jó módszer. Ami gondolom, fontos, hogy a házasságunk meglehetõsen ingatag lábakon áll a nyár óta. Bár igyekszünk megkimélni a gyerekeket (a 12 éves fiam is velünk él), de gondolom, hogy a köztünk lévõ feszültséget õk is érzik. Férjem egy rövid idõre el is költözött, bár pont akkor, amikor a gyerekek nyaraltak, majd visszajött, mert nem tudta vállani azt, hogy nem lehet a kislányával minden nap. De érzésem szerint nem zárta le a másik kapcsolatát teljesen, fõleg mivel kollégák és nap mint nap találkoznak. Ha el tudunk feledkezni az "ügyrõl", akkor teljesen normális családnak látszunk. Persze bennem ott van folyamatosan, és nyilván benne is a héttérben, de sajnos nem tudunk róla kommunikálni. Szeretném, Fruzsit kihagyni ebbõl a konfliktusból, és férjemben sem akarok felesleges plusz lelkifurdalást ébreszteni, tudom, neki sem könnyû (persze nekem még kevésbé, de úgy tûnik, még én kezeltem ezt eddig a legjobban, hiszen én nem omolhatok össze már csak a gyerekek miatt sem...). Kérem, ha tud, segitsen, hogy tudunk könnyiteni az életünkön.

Egy másik kérdés: Sajnos nekem viszonylag korán vissza kellett mennem dolgozni, bár egy ideig félállásában, eleinte apa, majd néni vigyázott rá. Tavaly óta óvodás (fél napos), és az oviban kedves, aranyos gyereknek ismerik, tavaly nem is volt gond vele. A délutánjait egy családi napköziben tölti. Itt a nyár óta egy nagyon kedves óvónõ van a gyerekekkel. Az idén már többször mondta, hogy nem akar a "nagyoviba" menni, sõt néha reggelenként az úton végig sir. A családi napköyiben fõleg kisebb gyerekek vannak, ezért félek, ha csak oda járna, nem fejlõdne annyira. De sajnálom is, az óvodában harmincas a csoportlétszám, mig a másik helyen 7-8 gyerek van maximum.
Kérem, segitsen.
Üdvözlettel,
Kata

Válasz >>>

Kérdés: (2003-09-17 06:17:54)

Kedves Óvónõ!

Én egy óvodában dolgozom immár 3. éve, nagyon szeretem ezt csinálni. Idén sajnos minket is elért az a hullám, hogy az önkormányzat gondolkodik, melyik óvodát zárja be.(Bp)Ezért aztán a vezetõ a létszám miatt is, meg a fejkvóta miatt is felevett olyan gyerekeket, akik nem ide valók. Pontosabban nem vagyunk felkészitve az értelmi fogyatékos, ill. más fogyatékos gyerekekre. ezért a segitségét szeretném kérni, hogyan, miként lehetne egy 25-ös létszám mellett az értelmi fogyatékossal is foglalkozni? Arra is kiváncsi lennék, hogy hogyan lehetne felmérni, hol is tart a gyerek, mert sajnos csak nagyon sokára kapott az anyuka idõpontot a nevelési tanácsadóba, ahol meg tudnák õt nézni. Már nézegettük a kollégámmal, mit, mennyit ismer, de rájöttünk, hogy nem sokat, 3,5 éves, és kb 1-1,5 szinten lehet, nem, vagy alig beszél, visszakérdez, szemkontaktus nem tartja. mivel ilyen esetre nem vagyunk felkészülve, esetleg valamilyen ötlete lenn, hol találunk tesztet, hogy mi magunk is tudjuk a vizsgálatig is, mit tehetünk, vagy maradjunk az eddigi tapasztalatoknál?

Még egy kérdésem lenne: van-e valamyilen törvényi szabályozás arra vonatkozóan, hogyan s miként lehet intgrálni fogyatékos gyereket?

Válaszát elõre is köszönöm:

Kata

Válasz >>>

Kérdés: (2003-08-30 17:14:07)

Kedves Óvó néni !

Kisfiam 3,5 éves és most szeptemberben kezdi az óvodát.
Sok óvoda közül Vele együtt válsztottuk ki azt mely úgy gondolom kisfiam lelkivilágának leginkább megfelel.Eddigi életében mindig velem és az apukájával volt.Munkánk megengedte,hogy eddig maximálisan együtt voltunk,hét hónapos kora óta van egy kedves Évikéje aki hetente egyszer vigyázott Rá.Saját irodámban is sokszor velem volt én és az apukája az üzleti életet inkább háttérbe szorítottuk csak a kisfiunkra figyeltünk.Ha külföldre utaztunk akkor is velünk jött 1,5 éves kora óta.Mióta az óvodáról beszéltünk neki hatalmas ellenállásba ütközünk.Oda jutottunk,hogy a nagymamájával sem akar együtt lenni ,zokogni kezd ha arról van szó,hogy a nagyi vigyázzon Rá.Barátságos, két nyelven folyékonyan beszélõ,értelmes és nagyon érzelmes kisfiú.Én úgy gondolom,hogy elérkezett az idõ hogy barátai legyenek,hogy ne egy "felnõtt világban "hanem gyerekek között legyen de megrettenek,hogy ha a nagymamájánál sem akar maradni és zokog,hisztizik akkor mi lesz az óvodában.Amikor sír én nem is nevezném hisztinek hanem valami tehetetlen félelmet és szomorúságot látok a szemében.Nagyon érzékeny kedves kisfiú pici kora óta semmilyen probléma nem volt vele eddig még dackorszakot sem tapasztaltunk Nála.Akkor miért fél ennyire az elválástól miért mondja folyton,hogy ha nem puszilgatjuk õt egész nap akkor õ szomorú.Rájöttem,hogy érvelni sem lehet Vele mert azt mondja,ha eddig vele dolgoztunk akkor most miért nem így folytatjuk tovább.Úgy gondolom túlságosan figyelembe vesszük mindenben a véleményét, persze nem volt nehéz hiszen eddig mindenben egyett értettünk.Én és az apukája tanácstalanok vagyunk.
Tisztelettel: Ildikó

Válasz >>>

Következõ 10 gyermeknevelés