 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2003-08-15 14:16:03)
Kedves Óvónõ!
Kislányom októberben lesz hároméves. Az elmúlt évben súlyos betegségen esett át, sajnos rengeteget voltunk kórházban. Az orvosok tanácsára nem kezdi el most szeptembertõl az óvódát - immunrendszerét védendõ - így még egy évet otthon maradunk kettesben. Szeretném aktívan, jól eltölteni ezt az idõt, lehetõleg úgy, hogy gyermekem ne maradjon le a közösségbe járó társaitól. Nem szeretném,ha úgy telne el egy év, hogy mindketten itthon unatkoznánk. Van már pár ötletem (torna, ének, játszóházak, esetleg magán óvónéni heti rendszerességgel pár órára), igazából azt szeretném, ha kialakulna valamilyen heti program, órarend, mely biztosítaná lehetõség szerint mindkettõnk számára az idõ hasznos és kellemes eltöltését.
Tudna-e nekem ebben tanácsot adni, ön mit tenne a helyemben? Hol találok 3 éves korú gyermek számára foglalkozásokat heti rendszerességgel? Vagy erre nincs szüksége, inkább folytassuk tovább a megszokott "gyeses" életünket?
És lenne még egy kérdésem:
Bizonyos nevelési kérdésekben szakember segítségére lenne szükségem, tudna nekem gyermekpszichológust ajánlani?
Válaszát, tanácsát megköszönném:
Annaanyu
Válasz >>>
Kérdés: (2003-07-21 13:47:17)
Kedves Óvónõ !
Kisfiunk október 24-én tölti a 3.életévét és még mindig nem indult be a beszéde.A mozgása nagyon jól koordinált,értelmes is,mert mindent megért és megértet(lehet,hogy ezért nem is töri magát a beszéddel)Egyfolytában mondja a magáét,de csak 10-15 tényleges szót használ,azt sem kifogástalanul,a többi bla-bla,amit hangsúlyoz.
A viselkedése sem mondható átlagosnak.Akaratos és nagyon öntörvényû.Nagyon jó a memóriája úgyhogy nehéz elterelni a figyelmét,arról,amit nem szabadna csinálnia.Van egy 11 éves fiunk is,õvele negyed ennyi probléma nem volt.Azt szeretném megkérdezni,hogy mit tudna javasolni,hogy segíthessünk a problémán ? Köszönettel: Hédi.
Válasz >>>
Kérdés: (2003-07-02 14:17:12)
Kedves Óvonõ!
Kisfiam októberben lesz három éves, és nagyon értelmes és okos kisfiú. Nagyon szereti a gyerekeket, ugyanakkor nagyon visszahúzódó. Január óta jár egy maganóvodába, ahol jól érzi magát, néha már haza sem akar jönni, viszont még most is érzõdik rajta, hogy nem oldódott fel rendesen. Pl:Nem meri megkérdezni az óvonénit, hogy hol van a pólója, pedig nagyon jóban vannak. Ha sétálunk nem köszön az ismerõsöknek sem, amikor meg megkérdezzük tõle , miért, akkor azt mondja, hogy nem tudja, mert neki pici szája van. Persze megmosolyogjuk, mert nagyon aranyos, de félek, hogy õ is olyan bátortalan lesz, mint én. Milyen játékokkal vagy programokkal tudnánk neki segíteni, hogy bátrabb legyen és jobban bízzon önmagában, és ne féljen bármit megkérdezni, akár idegen emberektõl is? Sajnos én is nehezen veszem rá magamat, hogy akár telefonon is elintézzek valamit, bár rengeteg munkával már le tudtam gyõzni valamennyire a félénkségemet, de tudom, hogy ez mennyire megkeserítette az életemet, szeretnék segíteni neki, hogy ebben neki ne legyen része csak nem tudom, hogyan fogjak hozzá. Várom mielõbbi válaszát
Köszönettel: Molnár Katalin
Válasz >>>
Kérdés: (2003-06-28 21:09:14)
Kedves ovónõ, kicsi fiam másfél éves, dumál, magyaráz de nem beszél (cica, vauvau a szókincse...), sõt a megértés se egyértelmû még nála (legalábbis nem érzem, hogy a szavaim értelme eljutnának hozzá).
Mostanában dacosabb mint eddig, és ha veszélyben érzi magát, vagy a tárgyait, akkor bizony harapassal védi meg magát. Nehezen viseli, ha valaki megfogja azt dolgot ami az õ hatáskörében van, letolja a mások kezét (csúzdára lehetõleg ne másszon más, ha õ ott van...) NEm kirívóan agresszív, csak ha oka van rá akkor támad, de félek, hogy ez erõsödni fog. Õszintén szólva a harapás az ami jobban aggaszt, túlságosan kézenfekvõ fegyver. Hogyan lehet fegyelmezni egy olyan gyereket aki a kommunikáció hagyományos formáira még nem igazán vevõ? Számára a "nem"-nek mintha nem lenne értelme...Amikor a "ne harapj" felszólítás csupán anya viccességét jelzi?
Válaszát elõre is köszönöm,
Ildikó
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónéni!
Két fiú gyermekem van,egy 8 és egy 2 éves.A nagyobbik fiammal nincs semmi gond,a kisebbik annál "problémásabb". Már egy éves korában is elég furcsán viselkedett, ha valaki ismerõs vagy idegen szépen szólt hozzá, akkor az õ reakciója az volt,hogy elvetette magát és a földhöz,vagy éppen a falba verte a fejét.Akkor nem volt semmi baj ha úgy viselkedtek vele mintha ott se lenne.Ma már nem ilyen súlyos az "eset",mostani reakciója az,hogy saját magát arcon üti,vagy ha nálam van akkor engem üt.A gyerekekkel nincs probléma azokat szereti,de felnõttekkel nincs kibékülve, sõt még a nagyszüleitõl is fél pedig hetente kétszer-háromszor is meglátogatjuk õket.A nagyszüleitõl való félelem csak az utóbbi fél évben alakult ki,pedig semmi olyan kiváltó okot nem tudok,ami miatt ez kialakult,azelõtt szeretett oda menni.A másik nagy gondom,hogy rengeteget iszik és fõleg éjszakai ivás aggaszt.Eleinte lefekvés elõtt megivott kb.2dl tejet, majd éjszaka többszöri felkelés alapján kb.1,5 dl teát,most már nem hajlandó meginni a tejet /amióta egyszer betegen kihányta/,viszont éjszaka kb.3/4 liter teát is megissza.Annyiszor fennt van éjszaka,hogy már nem is tudom megszámolni,csak fél deciket adok neki,mert addig issza amig van a cumisüvegben. Ha nem adok neki akkor sír és addig noszogat amíg nem adok neki.Így nem tudom,hogy mikor kerül majd le a pelenka.Talán tudna nekem tanácsot adni,lehet,hogy el kellene vinnem gyermekpszichológushoz?
Válaszát elõre is köszönöm!
Üdvözlettel Siposné Erika
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónéni!
Köszönöm kedves válaszát, sokat segített, és megerõsítette oviválasztásunkat. Egy másik "apró" dologban lennék kíváncsi a véleményére. Fiam még bölcsis (most lesz 3 éves). Nagyon kiváncsi, érdeklõdõ, mindenre képes rácsodálkozni és mindent meg kell magyarázni neki. Ezért döntöttünk úgy, mikor kitört a háború Irakban, hogy egyszerûen elõtte nem beszélünk róla, híradót meg úgysem néz. Imádta nézegetni a repülõgépeket. Múlt héten jöttünk haza a bölcsibõl mikor megint repült felettünk egy (naponta több tucatot látunk). A szokásos kérdései helyett a következõt közölte velünk: "Anya nézd! Megy a repülõ Irakba bombázni az embereket!" Nem kaptam levegõt! Két nap múlva újra elõhozta, ekkor rákérdeztem melyik gyerektõl hallotta. És ekkor állt el a lélegzetem igazán: az egyik gondozónéni mondta nekik! Szóltam a vezetõnõnek, mert a gondozónõvel nem találkoztam, de komolyan se vett, szerinte túlféltem a gyereket. Ön szerint mit tehettem volna? Mi lenne a helyes? Ha beszélgetnénk itthon a háborúról? Én nem emlékszem, hogy velem a szüleim ilyen (de még nagyobb) koromban ilyenekrõl beszéltek volna. Válaszát elõre is köszönöm.
Ökrös Erika
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Tisztelt Óvónõ!
Már nem elõször kérem a véleményét. Legutoljára a kis létszámú magánbölcsi, vagy a nagyobb létszámú önkormányzati ovi között nem tudtunk dönteni. Akkor Ön azt javasolta talán inkább az ovit próbáljuk meg. Így is lett, kisfiam holnaptól ovis lesz.
Csak van egy kis problémám. Kisfiam idõnként, számunkra teljesen váratlanul és ok nélkül "odacsap". Nem tudtunk rájönni, hogy ezt mi válthatja ki, semmiféle változás nem érte, nincs feszült hangulat itthon, verni sem szoktuk...
A legutóbbi eset úgy történt, hogy joghurtot kért a hûtõbõl. A nagyi mondta, hogy rögtön adja. Peti felkéretszkedett a pultra s a mig a nagyi bontotte fel a dobozt egy mûanyag kanállal a kezében úgy fülön találta szegényt, hogy még a vér is kifakadat a fülébõl.
De hasonló eset volt amikor mesét olvastam neki, s egyszer csak arcon talált. Láttam, hogy nem szándékosan az arcomba vágott, egyszerûen csak meglendítette a kezét s engem pont arcon talált. Eleinte úgy fogtam fel, hogy lehetséges hogy ez véletlen, de a legutóbbi eset alapján, már kizárt dolognak tarom a véletlenséget.
Nem szoktam megverni az ilyen esetek után, viszont mindig nagyon összeszidom és mondom, hogy ez a másiknak fáj.
Mi lehet ez a jelenség nála? El fog múlni magától?
Nem tudom kivédeni, mivel teljesen kiszámíthatatlan, sem dühöngés, sem sikertelenség sem hiszti nem elõzi meg, ambõl egy esetlegs "kitörésre" számíthatnék.
Már elõre félek, hogy ez az oviban is folytatódik és esetleg felerõsödik. Közöljem az elején az Óvónõkkel vagy inkább ne adjak negatív képet már az elsõ héten Petirõl?
Ha van javaslata, hogy mi okozhatja és mit tehetnék ellen kérem írja meg.
Köszönettel: Andrea
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónéni!
Kisfiam 19 hónapos, egészséges, vidám, mozgékony, minden iránt érdeklõdõ, okos gyerek. Azt hiszem elkezdõdött nála valamilyen dackorszak. Lehet ez? Külföldön élünk (Németország), mert férjemet a cége ide küldte. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy a gyermek fél éves korától "hétvégi apuka", mert amíg Mo-on éltünk is, hónapokon keresztül csak a hétvégén láttuk. Sajnos a helyzet nem változott, mert, bár kiköltöztünk, megint másik orszában kell dolgoznia. 3 hónapja péntektõl reggeltõl vasárnap estig tudunk együtt lenni. Ebbõl következõen a kisfiúnk nagyon ragaszkodik hozzám, hiszen a hét nagy részében csak én vagyok neki. Egyedül nem hajlandó játszani, csak úgy, ha én is ott ülök vele. Hiába vezetem be a játékba, maradok 15-20 percet, amint felállok, jön õ is. Természetesen sem a WC-n, sem a fürdõben nem lehetek egyedül. Tulajdonképpen engem nem zavar, mert olyankor is elténykedik, felfedez, megvizsgál, játszik. Csak azt nem bírja, ha pl. szeretnék egy hírt, mûsort megnézni a Tv-ben (20 perc, és egész nap nincs bekapcsolva a Tv) és nem rá figyelek, vele foglalkozom. A napirendet úgy alakítottam ki, hogy nagyon sok idõt tudok rá fordítani, talán ezért is lett egy "kicsit" követelõzõ?
Legjobban azt szereti, ha az ölemben ülve mesélek neki könyvet lapozgatva, de ha vonatozunk, vagy építõzünk elég hamar érdektelenné válik. Néha dobálja a játékait is, ami csak azért aggaszt, mert, ha a fejére esik, fájdalmat okoz neki (és nekem, ha az én fejemre dobja) és mégis csinálja. Ilyenkor sír(10 mp-et), de inkább dühös. Mostanában, ha valami nem tetszik neki, pl. megtiltottam vmit, vagy továbbra sem engedek meg bizonyos dolgokat, földhöz csapja, ami a keze ügyébe kerül. Ez hiszti? Én ilyenkor megkérem szépen, hogy vegye fel, s ha nem, elveszem tõle az új dolgot (ami épp leköti) a kezébõl, s azt mondom, visszaadom, ha felveszi. Közben próbálom megmagyarázni a helyzetet, hogy nem szabad, eltörik, anyu sem dobál stb. Erre teljesíti a kérést. Helyes ez így? Nagyon félek, hogy valami nagy baklövést vétek.
Egyébként az apukáját is nagyon szereti, minden nap úgy kel fel, hogy Apát emlegeti, s amikor végre itthon van, bújik hozzá, ugrál, örvendezik neki. Férjem nem kényezteti a gyereket, annak ellenére, hogy keveset van vele, de nagy-nagy szeretettel foglalkozik vele. Inkább mindketten sok puszit, ölelést, símogatást adunk neki. Férjemmel megállapodtunk, hogy ugyanazokat engedjük és tiltjuk neki, hiába néz egyikünkrõl a másikunkra.
Úgy láttuk, hogy a környezetváltozás sem viselte meg, rögtön elaludt az új szobájában, és azóta is gond nélküli a lefektetés-éneklés-alvás ceremóniája.
Sajnos úgy vettem észre, hogy itt nem nagyon szokás játszótérre vinni a gyerekeket, mert a bölcsikben, ovikban szinte egész nap kint vannak. Ráadásul sokkal több az esõs nap, mint otthon, ezért kevesebbet lehet sétálni is.
A gyerekek társaságát nagyon szereti, bár nála is fellelhetõ a símogatás utáni hajhúzkodás, de ahogy tudom, elmondom neki, hogy nem szabad.
A kérdésem az (is) lenne, hogy szeptembertõl adjam-e itt óvodába, vagy bölcsibe (4 órára)? Még csak most kezdi jelezni, ha pisilt, vagy kakilt, szóval még messze a szobatisztaság. Ráadásul, mi magyarul beszélünk vele, és nem tudom, hogy az idegen, anya nélküli környezet mellet a nyelvi "nehézségek" társulása milyen hatással lenne rá. Akkor 27 hónapos lesz. Mi úgy gondoljuk a férjemmel, hogy hasznára lenne a gyerektársaság.
Az idegenekkel tartózkodó, de fél óra múltán már közelít, ha szimpatikus az illetõ. Az utcán a néniknek, bácsiknak integet, sokat nevet.
Köszönettel: Daneel
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Ovónéni!
Szeretném megkérdezni, mi a teendõ egy majdnem három éves, okos, aranyos kisfiúval, aki evés után/helyett sokszor ledobálja a tányért, ételt, megállás nélkül kolompol és kiabál evés közben,hiába kérem szépen, csúnyán. Mindent õ akar megdirigálni, nem akar vetkõzni, öltözni, elindulni otthonról, gyakran aludni menni se. Sokat hisztizik, fõleg a boltokban nem lehet vele birni. Minden kellene neki. Én sokszor már szégyellem magam, mindenki minket néz. Mivel mozgássérült vagyok, csak úgy tudunk vásárolni, ha együtt megyünk, különben megoldanám nélküle. Még mûanyag cumisüvegbõl iszik, melyet minden ivás után földhöz vág. Emiatt nem merek poharat adni a kezébe, mert ahányszor megpróbáltam, a földre boritotta a tartalmát. Éjjel is iszik, gyakran többször is fel kell kelni hozzá, reggelre csupa pisi. Próbáltam sima vizet adni éjszakára, azt nemigen szereti, hátha leszokna. De nem, zokog, tombol, dührohamot kap, ha nem az történik, amit õ akar. Akaratos természet, mindig is ilyen volt, nem mostanság változott meg, már csecsemõnek problémás volt. Gyermekgyógyász fõorvos akkor azt javasolta, hogy adjuk bölcsibe, egy évesen ment is. Ott sokáig õ volt a mintagyerek - igaz, a legkisebb is. Sokat foglalkozunk vele, mostanában kezelhetõbb is, igyekszem mesével, versekkel, "tanulással", beszélgetéssel lekötni õt, de ha öt percre magára hagyom és valami nem sikerül, pl. két kocka nem megy egymásba, üvölt és mindent földhözvág. Sokszor kértem, szépen szóljon, ha valami nem sikerül, akkor én jövök és segitek. De ezek a türelmetlen, sokszor agressziv reakciók mindig újra ismétlõdnek. Úgy tûnik, képtelen elviselni, ha nem sikerül valami, pedig mindig kapacitálom : nem baj, próbáljuk újra, türelmesen, akkor majd sikerülni fog. Ugyanakkor egész kitûnõ szellemi képességekkel rendelkezik, öt perc alatt mindent megért, felfog, megmagyaráz. Kérem, ha van valami átfogó tanácsa a számomra, válaszoljon. Köszönettel: Monika
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónõ!
Három éves kisfiammal kapcsolatban fordulok újra Önhöz.A gyermeki (életkori)fantázia nála nagyon mûködik:leopárdot látott az utcán (nem fél ettõl az állattól)séta közben pl., de "látta" már a bölcsis nénijét is repülni.Az ilyen mesék mellett elmeséli a napi eseményeket is, mit játszottak aznap... Tudni kell róla, hogy a meseolvasás kedvenc idõtöltése, az esti meséket sokszor már õ meséli nekem, erõsen humán beállítottságú, félelemkeltõ meséket nem nézhet, csak felvételrõl (tehát általam ellenõrzött minõségben)nézheti a Franklint, a Vuk vagy a Süsü egyes részeit, naponta csak egyet ezek közül. Ezekkel Ön egyetért? Mi a helyes a fantáziahazugságokkal: jelezzem, hogy nem hiszem el(Ez jó kis mese volt) vagy csináljak úgy, mintha én is láttam volna a leopárdokat?
Köszönöm a válaszát és kellemes ünnepeket kívánok! Zsuzsa
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeknevelés
|
|
