gyermeknevelés

Kérdezni szeretnék

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Tanácsért fordulok Önhöz, ha tud segíteni. A kisfiam júliusban múlt 4 éves, szeptemberben kezdte meg az ovit. Általában szívesen megy (már amikor nembeteg, mert sajnos az eltelt idõ 1/3-ában legalább beteg volt), de itthon nem szeret mesélni arról, mi volt az oviban, elég nehéz kihúzni belõle. Azt mondja, egyedül játszott, egy kisfiút emleget a barátjaként, de azt mondja, vele sem játszik. Az óvónõ szerint mindenkihez odamegy kicsit játszani, e visszahúzódó kicsit. Eddig a nagyszülõkkel volt otthon, mivel sem a családban, sem a baráto társaságban nincs kisgyerek, nem szokott hozzá a gyerektársasághoz, gondolom, ez lehet az oka a viselkedésének. Mit lehet tenni vajon azért, hogy segítsük a beilleszkedését?
A másik gondunk az, hogy nagyon félõs, aggódós, szerintem már túlzottan. A mászós-ugrálós feladatokat nem szereti, fél a mászókától, csúzdától, a Balatontól. Ügyetlen, amit talán tõlem is örökölt, mert én sem voltam soha jó tornász. Ennél azonban jobban aggaszt, hogy pl. olyanoktól is fél, mint a jelmezbál az oviban, már elõre azon sír, hogy akkor nem akar oviba menni, mikor be kell öltözni, és sehogysem tudjuk errõl lebeszélni. Hiába mutattunk neki régi kppeket rólunk jelmezben. Nem szereti a fegyvereket (nem is akartam soha, hogy ilyen játéka legyen), a kiabálást, verekedést, fél is a verekedõsebb gyerekektõl, elkerüli õket. De volt olyan is, hogy azért nem akart oviba menni, mert az egyik gyerek azt mondta neki, hogy ne menjen, hosszú sírás után tudtuk csak meggyõzni. Mit lehet tenni egy ilyen félõs kisfiúval? Nem akar szánkózni, biciklizni sem pl. Már elõre félek, hogy mi lesz, ha jön az oviban a Mikulás, mi lesz, ha akkor is sírni fog.
Elméleti téren nincs vele gond, szereti a betûket meg a számokat, 2 éves korában már ismert minden betût, most már ismeretlen szöveget is folyékonyan elolvas (a nehezebb szavaknál kisebb döccenõkkel), le is ír bármit nyomtatott betúkkel. Szeret is olvasgatni, amíg bírja türelemmel. Növekvõ és csökkenõ sorrendben is számol, most már kettesével is, és a legújabb, hogy összeadni akar tanulni (10-ig már egész jól megy neki). Nagyon jó a memóriája, minden autót megismer, megjegyzi, melyik hol szokott parkolni, a lakásban mindennek tudja a helyét, dalszövegeket, verseket egy pillanat alatt megtanul.
Az evésével van még gondunk. Az egy dolog, hogy keveset eszik, de az a fó baj, hogy nagyon kevés ételt hajlandó megkóstolni. Azt még csak elfogadom, ha nem szeret valamit, de meg se kóstolja, csak közli,hogy nem szereti. Semmivel nem lehet rávenni, hogy pl. megegyen valami felvágottat, vagy pl. pörköltet nokedlivel, s semmi gyümölcsöt nem eszik meg. Azt reméltük, az ovi majd hoz ebben változást, de mivel itt sem erõltetik nekik az evést, sokszor jön haza éhesen, azzal a megjegyzéssel, hogy "amit nem szeretek, azt a tányérban kell hagyni".
Hát, ezek a mi gondjaink. Kérem, adjon tanácsot, ötletet. Nem tudom, hogy a gondjaink, vagy azok egy része összefügghet-e azzal, hogy a születésének a körüpményei eléggé viharosak voltak. Nehezen császároztak meg, és mire kivették a gyereket (mert közben felvágták a hólyagomat), sok altatót benyelt, lélegeztetni kellett, a születéskori APGAR-ja 1-es volt.
Köszönöm: H-né M. Andrea

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónõ!
Hétéves kisfiam kora szerint már mehetett volna iskolába, da az óvónõkkel egyetértésben úgy döntöttünk, hogy még egy évet az óvódában marad.
A kötelezõ délutáni alvás mindig is nehéz volt számára, bár nyugodtan viselte el a kb másfél órát, amit alvással kellett volna eltöltenie.
Kb egy hét óta, mióta az óvódában csoportösszevonásra került sor (bár reggelente gyakran elõfordul, hogy a gyerekek egy rövid ideig a másik csoportban "szomszédolnak")már nem csak az alvás miatt panaszkodik, de szinte óvódába sem akar menni. Folyton hasfájásra panaszkodik, fõként amikor tudja, hogy reggel vendégeskedni fognak a másik csoportban. Látszik rajta a szorongás, izgalom, ami gyakori kakilási ingerrel is együttjár. Gykori a sírdogálás is.
Természetesen beszéltünk errõl az óvónõvel is, aki szerint kisfiam nagyon aktív a csoportban. Többet játzsik a gyerekekkel, mint egy évvel ezelõtt, figyel, sokat szerepel. A másik csoportban sem vettek nála észre semmi jelét annak, hogy borzasztóan egyedül lenne, visszahúzódna. Az otthoni beszélgetések során kiderült, hogy néha "paradicsomleves"-ként "csúfolják" a lányok. Próbálok hatni rá, hogy ez nem is olyan szörnyû, fõleg abban az esetben, ha bizony õ is kitalál mindenféle "becenevet". Elhintette azt is, hogy az 1-es csoportban unatkozik, mert nem akar vele játszani senki. Ezt viszont az óvónõk nem erõsítették meg.
Idõközben egy másik probléma is felmerült. Veleszületett fejlõdési rendellenességébõl kifolyólag az óvódában hetente 4 alkalommal foglalkozik vele gyógypedagógus. Az utóbbi idõben azonban, (fõként, ha gyakornokoknak van bemutató óra) irányíthatatlan, gyakran pimasz. Az óvónõk sem értik a helyzetet, hisz velük szemben soha nem viselkedik így.
Mindig is szorongó típus volt, ami talán visszavezethetõ az orvosoknál eltöltött sok idõre. Egy röntgenvizsgálat is hihetetelen streszt jelent számára, bár tudja,legalábbis próbáljuk megmagyarázni neki, hogy ez semmiféle fájdalommal nem jár. Igazán felszabadult csak a vizsgálat elvégzése után lesz. Legutóbbi kontrolon az orvos kézmeghosszabító mûtétet javasolt, amitõl aztán teljes lett a kétségbeesése.
Hogy a fent felsorolt problémák összefügnek-e, egy okra vezethetõk-e vissza sajnos számomra nem egyértelmû. Ezért kérném a segítségét.
Köszönettel:
Katalin

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Tisztelt Óvónõ!

Kislányom 5 éves lesz januárban, és alapvetõen nyugodt, kiegyensúlyozott gyermek. Problémáim akkor kezdõdnek, amikor elérkezik a fürdés, vacsora, öltözködés stb. idõpontok. Ilyenkor sokszori unszolásra is csak nehezen tudom rávenni kislányomat hogy közremûködjön, annyira nehezen fejezi be a játékot ami éppen lefoglalja, sõt ilyenkor gyakran "alkalmi süket". Ez egyébként máskor is elõfordul, sokszor mikor szólok hozzá akkor nem válaszol, nem reagál, olyan mintha abszolút nem is hallaná meg a kérdést vagy a kérést.
A másik fontos probléma nálunk a fegyelmezés, kisebb büntetések kérdése, konfliktus helyzetek megoldása... Csak egy példa: egyszer rajtakaptam egy füllentésen és ehhez hozzájárult, hogy többszöri kérésre sem fogadott szót, mire beküldtem a szobájába büntetésbõl, az ilyen esetekben úgy reagál, hogy szinte hisztérikus sírás következik és nem érti, nem akar ottmaradni és nagyon nehezen nyugszik meg. Hogyan érjem el, hogy õ is megcsinálja amit én szeretnék tõle kérni és ne hiszti roham következzen amikor azt mondom neki, hogy most már elég?
Válaszát elõre is köszönöm: H.Ágnes

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónõ!
Bár kisfiam nem óvodáskorú - másfél éves - mégis szeretném, ha elmondaná véleményét a viselkedésével kapcsolatban. A problémánk, hogy a gyerektársaival kezdetben kedves, megsimogatja a hajukat, de késõbb hajhúzás, lökdösés következik. Majd elmondja, hogy ezt nem szabad. Beszéltem már errõl bölcsödei gondozó nénivel, olvastam róla újságban, mindenhol a fejlõdés egy szakaszának tudják be ezt a jellegû agresszivitást, s azzal nyugtatnak, hogy a gyerek majd kinövi. Lehet, hogy kinövi, mégis valahogyan kezelnünk kell . Az utóbbi idõben már odáig fajult a dolog, hogy a bölcsödei játszócsoportban -, ahova hetente 1 órát járunk játszani(?) - már ujjongtak a gyerekek és a szülõk, amikor "végre" elmentünk, a játszótéren a csúszda tetejérõl lökött le egy kislányt a kisfiam, az ismerõsõk távol tartják gyerekeiket tõlünk. Az okát szeretnénk megtalálni ennek a durvaságnak, mert egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek, korán elindult, elkezdett beszélni, nagy szeretetben neveljük, sokat foglalkozunk vele és értetlenül állunk cselekedetei elõtt.
Elõre is köszönöm segítségét: Molnár Mónika Szolnok, 2002.10.05.

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

A problémám az, hogy van egy 2 és fel éves fiam, és apa nélkul vagyunk. Eleve egyedül vállaltam, az apa kulföldön él, és nem is vállalja. Anyuval és a a nagyamamámmal élünk együtt, ezenkívül még két lánytestvérem van, külföldön élnek. Férfi nem is nagyon van a fiam közelében. Nekem sincsanek sajnos fiúbarátaim, akikel legalább néáha találkozhatnának. Most kezdte a bölcsit, és már nyáron elkezdte foglalkoztatni az apa kérdése, zat hiszem, néha egy-egy gyereket az apja hoz le a játszótérre, stb., hazafelé a kocsiban végig azt kérdezgeti: Van nekem apukám? Vna nekem apukám? elmagyará
zom, nincs, mert messze él, és õ a mamijával él és a naygm,amival és dédivel, és van ilyen, de addig kérdezgeti, amig azt nem mondom, van. utána ugyanazt ismétlem el.
Gondolom, most abölcsiben ez egyre jobban fogja foglalkoztatni. MIt tegyek? Persze, az igazi egy pár lenne, aki õt is elfogadja, de nincs. ÉS addig is, nem szeretném, ha a személyiségében ez bármilyen torzulást okozna.

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Ovonéni'
Szeretném megkérdezni,hogyha én itthon vagyok 1 éves lányommal a 4 éves lányomat aki osztol ovodába megy érdemes - e ebéd után haza hozni, hogy tobbet legyenek egyutt?
Koszonom a választ elore is.

KÁZSÉ

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kisfiam decemberben múlt 4 éves. Õ a második gyermek a családban. Van egy 13 éves bátyja. Sajnos még mindig bepisil éjszakánként. Néha két hétig is száraz a lepedõ, de aztán hirtelen megint naponta nedves az ágynemû.
A beszéde is nagyon rossz. Sok betût téveszt, szóval rettentõ pösze.
A testvére már nagyon korán teljesen szobatiszta volt és beszélni is korán, tisztán kezdett.
A kisebbik csemete viszont két éves koráig szinte nem is mondott semmit.
Azt szeretném tudni, hogy ezek a dolgok még elfogadhatóak-e ebben a korban, vagy keressek családi problémákat mögötte, vagy már vigyem is gyermekpszichológushoz. Nagyon kicsi a határvonal és szeretném ha igazi tanácsot kaphatnék.

Köszönöm. egy vidéki aggódó anyuka.

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónéni!

Már kértem tanácsot Öntõl az óvodai beszoktatás kezdetén, és az Ön megnyugtató, tapasztalt válasza sokat jelentett nekünk. Szeptemberben kezdtük az óvodát, most nyáron lesz 4 éves a lányom. Nagyon nehezen ment a beszoktatás (mi voltunk, akik betegségtüneteket produkáltunk), most már szeretne oviba járni, de: sajnos az egyik óvónénit nem szereti, és amikor ez az óvónéni várja a gyerekeket reggel, akkor õrült hisztit vág le, alig lehet lefejteni rólam, mindig félek, nehogy valamilyen rohamot kapjon, annyira sír. Amikor nagy nehezen elindulok, utána 10, 15 perc múlva már lassan megnyugszik, gondolom beletörõdik. Próbáltam rákérdezni a probléma okára, a vezetõ óvónõvel beszélni, de valahogy soha nem történik semmi. Én jó viszonyba vagyok minden óvónõvel, az említettel is, tehát ez sem vetítõdhet ki a gyerekre. Most úgy gondoljuk, hogy a gyereket kivesszük az óvódából. Jó döntésnek látszik ez?
Válaszát elõre is köszönöm

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónõ!

Az én írásomra válaszolt Ön a "Gyermekem nem szeret szerepelni" címmel, s én írtam a testvérféltékenységrõl is levelet. Annyit szeretnék hozzáfûzni, hogy a kislány az oviban, a gyerekek között SEM szeret szerepelni. A tavalyi évzárón kezdõdött (?), akkor sem állt ki, pedig négyen is mondták volna együtt azt a mesét (kb. akkor voltam félidõs terhes). Most azt mondja az egyik óvónõ, akivel beszéltem, hogy a csoportban sem akar verset mondani, sõt, a körjátékoknál sokan választják, de ha lenne szövege, akkor azt sem akarja mondani, nem akar kiállni (én egyszer láttam így játszani az oviban az Elvesztettem zsebkendõmet; õ volt a körön kívül, elejtette valaki mögött a zsepit, s nevetgélve elszaladt). Amikor viszont lassan tudnak csak kimenni az öltözõbe, egyenként mindenki elmondja a verset, s csak akkor mehet ki - akkor nincs gondja, feláll, elmondja, kimegy. Tán arra van szüksége, hogy a dolognak, tétje, "célja" legyen?! Az óvónõket egyébként eddig is kérdeztem, de soha nem mondtak semmit: "á, nincs vele semmi", csak mostanság akad beszélgetnivalónk... Ez is testvérféltékenység lenne? De hisz az oviban nincs ott a kistesó!! Szerintem szuper óvónénijeink vannak, de most nem igazán tudom, mi is a helyzet. Kislányom, az egyikük elmondása szerint a foglalkozásokra se szívesen megy, csak a kis barátnõje által csalható oda, de azért megoldják, hogy ne maradjon ki semmibõl... Én, mióta kislányom megszületett, majdnemhogy minden kis semmiségért megdicsérem - sokan mondták is, milyen szépen fejlõdik, mennyi mindent tud. Most viszont azt veszem észre, hogy a férjem néha egészen ki tud bukni rajta, s néha eléggé lehordja, az utóbbi tíz napban kétszer is durván lehordta (egyszer így: "hogy lehetsz ilyen kretén állat", amit azóta se tudok neki megbocsátani, de nem igazán tudtuk megbeszélni a dolgot). Már régebben kértem, kedvesebben beszéljen vele, de hiába... :((((( Borúsabb pillanataimban mindenért õt, mármint a férjemet okolom (bár tudom, kettõn áll a vásár), s nagyon el vagyok keseredve, hogy tök fölöslegesen kérem bármire is - néha mindenre rábólint, aztán nem változik semmi, máskor lefitymál (azt hiszem, ez apai öröksége, az õ apja hajlamos erre), hogy mit tudok én errõl, pedig én olvasok ilyen könyveket és cikkeket, s én vagyok többet a gyerekekkel... Néha olyan jól, türelmesen tudja kezelni a gyereket, máskor meg úgy letámad mindenkit, én meg kiakadok, hogy ne velünk beszéljen így. Az eddigi kedves, segítõkész válaszait is próbáltam vele megbeszélni, de csak annyit jegyzett meg belõle, hogy elmondtam másnak is, hogy õ "veri" a gyereket, pedig csak azt írtam, néha ráüt... Elnézést kérek, elkalandoztam, de meggyõzõdésem, hogy mindennek köze van kislányom viselkedéséhez.
Másik példa. Évek óta összejárunk egy házaspárral, ahol van három gyerek. A gyerekek szülinapi buliján mindig van "verseny", ami különbözõ feladatokat takar, amit ráadásul úgy oldanak meg, hogy minden gyereknek legyen sikerélménye: addig nem hagyják a gyerekeket, biztatják, segítik, aztán fennhangon örülnek neki, ha sikerül megcsinálnia, végül mindenki minden feladat után kap valami kis apróságot, cukrot, kicsi csokit, kicsi játékot stb. Eddig soha nem állt be, most viszont odafelé úton apjának volt egy elejtett megjegyzése: "ha nem játszol, jövünk haza", s nem is lovagoltunk tovább a témán, mégis beállt, s nagyon élvezte, dicsekedett, miket "nyert"... Lehet, hogy ilyen egyszerû lenne a gátlások oldása?! És még valami. A múltkor voltunk kint a játszótéren, ahol talált egy szimpatikus kislányt. A kislányom mondta: "anya, kérdezd meg, hogy hívják", én: "kérdezd meg te", kislányom: "nem, te", végül ketten odamentünk, biztattam, kislányom kérdezett, kicsit beszélgettünk (fõleg én kérdezgettem a kislányt), majd mondtam nekik, játszanak együtt, kislányom még nem akart, csak velem. Végül egy kicsit bújócskáztam velük, majd "le akartam lépni", kislányom nem hagyta, én meg mondtam, hogy ugyanolyan jót lehet vele játszani, mint a legjobb barátnõjével - ezek után végigmérte a kislányt, s már nem is volt gond; alig lehetett mind a kettõt hazaterelni... Lehet, itt meg csak az a gond, hogy beszéltünk arról, ne álljon szóba idegenekkel - múltkor volt egy megjegyzése a játszón, hogy "de hát a kislány idegen", én meg mondtam, itt lehet ismerkedni gyerekekkel... Ezt a dolgot is még biztos helyre kell tennünk a kis fejében, mint ahogy a férjemmel is végre sok mindent kéne tisztáznunk. Kérem, segítsen. Türelmetlenül várom válaszát, amit elõre is köszönök.

Tisztelettel,

Egy aggódó anyuka, aki lehet, hogy csak bolhából csinál elefántot

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Tisztelt Óvónõ!

A napokban estünk túl kislányom (3 éves) óvódai beíratásán, ahol azt mondták, hogy ugyan beiratkozni jogunk van, de ne nagyon számítsak arra, hogy a gyerek be is kerül, mert nagyon sok a gyerek és kevés a hely, és mivel itthon vagyok a fiammal Gyesen, valószínüleg nem tudják majd felvenni a lányomat az oviba. Kérdésem az lenne, hogy a kiscsoportban milyen foglalkozások vannak, mit tehetnék azért, hogy ha középsõ csoportban kezd majd, ne legyen "lemaradva". Itthon sok mesét, verset olvasunk, de a kézmûves (rajzolás, gyurmázás) dolgokra nem nagyon lehet rávenni, látszólag nem érdeklik. Bár a gyöngyfûzést szereti és élvezettel csinálja. Mivel lehetne megkedveltetni vele ezeket?
Másik kérdésem pedig az lenne, hogy amikor mesét mondok neki, sokszor közbe kérdez, ilyenkor megállunk egy kicsit, és mindig válaszolok neki az aktuális kérdésére. Ez az óvódában nem lesz baj, nem fognak rászólni miatta, hogy mindig kérdez?

Köszönettel várva válaszát
Anna

Válasz >>>

Következõ 10 gyermeknevelés