gyermeknevelés

Kérdezni szeretnék

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Tisztelt Óvónõ!


Egy látszólag egyszerû dologban szeretném tanácsát kérni, amely számunkra azért problémát okoz.
Kisfiunk 2 éves és nagyon imádja a játékbabakocsikat és játékbabát.(Neki nincs egyik sem.) Ha a játszótérre valamelyik kislány lehozza ezeket a játékait õ azonnal ott terem, és amint lehet tologaja és a babákat csodálja. A játszóházban - ahová járunk - szintén vannak babakocsik és pl. legutolsó alkalommal, amikor az udvaron játszottunk õ egy kislánnyal együtt nagyon sokáig babakocsit tologatott. Én úgy gondolom ez nem abnormális egy 2 évesnél, és gondoltam veszek neki babakocsit és babát is (nincs babája, csak Teknõse, ami kicsit babaformájú, 2 keze, 2 lába, törzse, feje és sapkája van, + Hóembere +Teletubbie-ja). Párom azonban nagyon ellenzi a dolgot, mondván kisfiúnak nem valók ennyire lányos játékot. Egyébként a babakocsi helyett kapott egy bevásárlókocsit,hátha az is megteszi..., hiszen hasonlóan néz ki és és hasonlóan kell vele játszani is, és mégsem rózsaszínû babakocsi. Tele rakja plüss állatkákkal és tologatja, mintha babakocsi lenne. A párom attól tart, hogy a babakocsi/baba játékok, valamiféle személyiségtorzulást okoznak majd a kisfiunknál, aki egyébként szinte egész nap az autóival, (vonatokkal, villanyvasúttal) játszadozik.
Az lenne a kérdésem, hogy érdemes-e venni, szüksége van-e egy fiúgyereknek ilyen játékokra, vagy elég az,amikor másoknál jut hozzá ilyen játékokhoz. Lehet, hogy csak azért van oda érte, mert nekünk nincs és újdonság? Köszönöm.

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kisfiam júliusban lesz négy éves, és most szeretnénk óvodába íratni. Eddig a szüleimmel volt otthon. Igazából az a gondunk, hogy az evésével, öltözködésével vannak gondok: válogatós, nehezen fogadja el az új ételeket (mindig is rossz evõ volt, piciként is, talán ezért is nem erõltettük annyira, mint kellett volna), fõleg, amit sokat kell rágni. MI az esélyünk arra, hogy az oviban, a többi gyerek hatására ez változni fog? Hogyan fogadják vajon az oviban, hogy az evés és az öltözés még nem megy mindig egyedül? Nem lesz ebbõl gondja? Egyébként szobatiszta, sokat beszél, és kedvenc játékai a betûk és a számok: ismeri az összes betût, és egyre többször olvassa is össze azokat, le is írja (persze nyomtatott betûkkel, nem túl szépen, de olvashatóan), szereti a számokat is. Délután már régóta ne alszik. MI a véleménye?
Köszönettel. Andrea

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónõ!

Kisfiam 4 és fél éves,óvodába jár,okos, értelmes. 2 éves koráig szinte semmilyen panaszom nem lehetett rá,nagyon nyugodt gyerek volt.A mai napig fegyelmezetten viselkedik utazáskor, vásárláskor,átlagnál szótfogadóbb.Egyetlen gyermekünk,rengeteg szeretetet kapott,szinte soha nem hagytam másra, egészen az oviig.Néha kétségbe esem, úgy érzem, valamit elrontottam.Kisfiam rettenetesen játékos, de nagyon ritkán játszik el egyedül a lakásban,állandóan igényli a foglalkozást,sokat olvasok neki,imádja a könyveket, a kitalált meséket.A szabadban imád lenni, ott eljátszik egyedül is, igaz, soha nem a játékaival.Igazából az a problémám, hogy rettenetesen sok butaságot hord össze, sokszor nem is lehet vele értelmesen beszélni.Állandóan produkál a beszédével,ha valamit kérek tõle, akkor veszekszik velem,néha magamra ismerek a szövegbõl és a stílusából.
Tudom, én is néha türelmetlen vagyok, de ez nem lenne még ok erre a viselkedésre. A férjem szülei imádják õt, nagyon sokat vannak eggyütt, õk hozzák el az oviból,õ is szereti õket, de velük is állandóan durván beszél,nem tudja kimutatni a szeretetét nekik.Pláne ha én is ott vagyok. Ha velem van egyedül akkor egész jó gyerek, nem tudom mi zavarja meg õt. Anyukámmal szépen beszél, de õ soha nem tilt meg neki semmit, mindig szépen beszél vele,ha meg nincs hozzá türelme, jövök én és nekem kell helyrerakni, persze megint én vagok a rossz.Pedig anyukám soha nem mesél neki mint anyósom, nem játszik vele, nem megy érte az oviba, "csak" nagyon szereti.Ez tény.Ma reggel is az ölembe ültettem, így szoktunk öltözni, mert még mindig nem hajlandó egyedül öltözködni,de nem ül "normálisan", hanem elkezd idét

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Tisztelt Óvónõ!

Nagyobbik gyermekemet 2 és fél évesen adtam be bölcsõdébe, mivel nagyon vágyott gyermekek közé. Ott nagyon jól érezte magát, csak egy gond volt, hogy nagyon ritkán vitték ki õket friss levegõre. Mivel mi kertes házban lakunk, így azelõtt mi minden nap voltunk kint. Gyermekem elég talpraesett és önálló, ezek után mindig kérte a gondozónõket, hogy menjenek ki az udvarra. Ezt sajnos nem tudták teljesíteni. Így amikor a kisfiam betöltötte a harmadik évet, azt tanácsolták, hogy vigyem át óvodába, mivel ott minden nap kiviszik õket, még esõben is.
Így átmentünk az óvodába. Sajnos. Alig járt egy hónapja amikor az óvónõk arra kértek, hogy vigyem el gyermekemet pszichológushoz, mivel hiperaktív tüneteket produkál. Pl. forog, nem azt csinálja amit a többiek, nem alszik, a mozgása kissé bizonytalan. Ezek a dolgok teljesen megleptek mivel gyermekem képes tízszer is kirakni a kirakós játékot egymás után, egy órát is nézeget egy könyvet, odahaza soha nem kell altatni, magától elalszik délben is és este is. A mászóka legtetejére mászik, minden gond nélkül, ahova csoport társai közül senki sem. Ezek után teljesen kétségbe estem. Egy ismerõs szakember segítségét kértem, aki eljött otthonunka és megfigyelte gyermekemet, s megnyugtatott, hogy a gyerekkel semmi baj nincs, csak annyi hogy odahaza “túl jó dolga van”, s meg kell szoknia a kinti környezetet is.
Ez az óvoda sajnos olyan problémás gyerekkel van tele, akik sajnos nem a legjobb családi háttérrel rendelkeznek. S ahogy a gondozókat megfigyeltem nem igazán érzik magukat motiválva, hogy változtassanak valamit is a helyzeten. Reggel 30 gyerekkel egy óvónõ van, igaz hivatalosan 2, de õ délután jön, a dadák pedig két csoport között ingáznak. Illetve ami a gyermekemet is zavarja, hogy a harminc gyerek üvöltése mellé még bekapcsolják a magnót is, így olyan irdatlan zaj van ahol a saját hangját sem hallja az ember. Amikor ezt szóvá tettem, azt válaszolták, hogy megszokják a gyerekek és észre sem veszik.
Ezek után az lenne a kérdésem, hogy esetleg nem kellene-e átvinni egy másik úgymond jobb óvodába a gyereket, ahol veszik a fáradságot hogy megismerjék õt, vagy tényleg forduljunk pszichológushoz?

Válaszát elõre is köszönöm.

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Ovono!

Az On velemenye szerint letezik-e gyermeki artatlansag? Vagyis felmentheto-e egy gyermek tetteinek kovetkezmenyei alol, pusztan azert mert gyermek? Es meddig mondhatjuk azt egy gyermekrol, hogy artatlan, hol a hatar? A gyermek agyaban mikor tudatosul tetteinek sulya, mikortol kezdve cselekedik tudatosan?
Nem tudom eldonteni, hogy a gyermek tudatosan teszi-e a rosszat, a kezdetektol (szuletesetol szamitva), vagy a kornyezete hatasara? (vagyis: azert teszi a rosszat, mert "majmolja" kornyezetet, vagy el benne a tulelesi oszton, vagy netalan kenyszeritve van ra ).
Gyors valaszra lenne szuksegem, kerem segitsen. Elore is nagyon koszonom.
Tisztelettel: egy erdeklodo anyajelolt

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kedves Óvónõ! Én is elkeseredésemben írok, tanácsra várva.15 hónapos jól fejlett kisfiam van, aki ugyan még nem beszél, de értelmes, meg tudja értetni magát.Problémámat nehéz megfogalmazni.
Már pici babának is türelmetlenséget éreztünk rajta,minden 1 pillanat alatt kellett,állandóan "panaszkodott".Most
nagyobbként még nehezebb vele.Oda jutottunk, hogy az asztalnál az a pár másodperc amíg az elõkét ráadom, vagy leülök mellé is hisztit vált ki.Tulajdonképpen ez mindennel így van már.Nem sír,hanem állandóan "nyüsszög".Délelõttönként kb.1 órát játszik önállóan járókában.Ezt az idõt leszámítva egyáltalán nem játszik egyedül a nap többi részében.A lábamon "lóg", mindenhová együtt közlekedünk (WC-be is)
semmit nem tudok elvégezni tõle.Csak akkor nincs proléma, ha intenzív játszás zajlik.Ha a férjem megjön a munkából akkor mind a kettõnknek kell ezt csinálni, "kihisztizi" magának.Elvittem játszóházba , eleinte jó volt(nem hagytam egyedül sosem),most már ott sem foglalja le semmi.Mondanom sem kell, játék itthon is van ezerszám.
Társaságot, gyerekeket egyáltalán nem szereti, mindenkitõl fél, nem bírja elviselni ha mással beszélgetek, még a párommal sem !Az bosszant legjobban, hogy mondhatom harmonikus kapcsolatban élõ családba született, ahol nagyon várták,szeretik és úgy érzem mindent megkap.Készültünk mindennel,pl.Deákné:
Anya taníts engem c.könyvének gyakorlatatait kicsi korától csináljuk, mondván:írja a könyv így nem lesz unatkozós,hisztis gyermekünk,aki nem tudja magát lefoglalni.Én mégis ebbe jutottam.Igazából nem is magam miatt aggódom,bár az idegeimet kezdi felõrölni,hanem õérte.

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

3 éves kislányom nehezen nélkülözi Édesanyját. Szeretném megkérdezni, hogyan szoktassuk rá, ha nagy ritkán velem kell maradnia, ne legyen belöle sírás, hiszti stb. Pl. szombaton az ebéd utáni alvásnál.

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Kislányom augusztusban lesz három éves, egyelõre egyedüli gyermek. Értelmes, okos kislány, de amint kimegyünk a játszótérre vagy olyan helyre, ahol vele egykorúak vannak, hozzám bújik és nem tud felszabadultan játszani. Elvittük játszóházba, ahol ott maradtam vele, szépen eljátszott, de amint egy másik gyerek közeledett hozzá, mindjárt felkéredzkedett. Ahogy viszont hazaindultunk, csak úgy ömlött belõle a szó, mindent elmesélt, hogy milyen jól érezte magát. Megpróbáltam rövid idõre (negyedóra, félóra)otthagyni, de végig a gondozónõk ölében ült.
Tanácstalan vagyok, hogy vigyem-e óvodába õsztõl. Megkérdezném továbbá, hogy mi a véleménye a mini-csoportokról. Azt hallottam, hogy mivel évvesztes lesz (és még nem szobatiszta), ne kiscsoportba, hanem a minibe írassam be.

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

A kisfiam 4 éves és kiscsoportos az
óvodában. Szerencsénkre, jó az ovi, aranyosak
az óvonénik. Annyi probléma van, hogy az egyik
kisfiú meglehetõs rendszerességgel bántja a
fiamat legalábbis õ ezt mondja. Nem nagyon
durván(megszorítja a nyakát, csipkedi), de
a gyerek itthon mondja. (Legutóbb ennek a kis-
fiúnak az apukája behozott egy játékpisztolyt
és az öltözõben odaadta neki.) Én azt a tanácsot adom
neki, hogy próbálja meg elkerûlni a kisfiút vagy
szóljon az óvonéniknek. Elõször is szeretném tudni, hogy a
megfelelõ tanácsot adom-e, ha nem akkor mit mondjak a gyereknek
mit tegyen ilyen esetben, hiszen az óvonõ nincs mindig ott. Azt
meg nem akarom,hogy "rászáljon" ez fiamra aki nagyon bé-
kés természetû. Nekem azt mondta, hogy inkább a barátja pró-
bál lenni a kisfiúnak. Elõre is köszönöm a válaszukat, a
honlapjuk nagyon tetszik.

Egy kissé aggódó apuka.

Válasz >>>

Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)

Két óvodás korú gyermekem van, egyik 5 éves, a másik 6. Bár csak egy év korkülönbség van köztük, a két gyerek ég és föld. A kisebbik állandóan izeg-mozog, rohangál, egy percre sem képes leülni, ezzel szemben a nagyobbik fiam nyugodt, kiegyensúlyozott, a feladataira mindig odakoncentrál.
Mivel fontosnak tartom, hogy mindketten kelloen felkészítve lépjenek iskolába, foglalkoztató füzetek feladatait oldatom meg velük. A naggyal nincs semmi gond, lelkiismeretesen végzi a feladatokat, de a kisebbik nem hajlandó erre. Ha példaként kozom fel elotte bátyját, sírós dührohamban tör ki. Ugyanakkor a kisfiam óvónoje úgy nyilatkozik, hogy óvodás foglalkozásokon igen szépen teljesít.
Most hogyan tovább?

Válasz >>>

Következõ 10 gyermeknevelés