 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Üdvözlöm!
Köszönöm szépen a gyors válaszát ,sajnos amit ajánl nekünk azt csináljuk most már a hatodik hete ,vagyis ez a hatodik hét. Kedden azt mondta Lili tanárnénije ,hogy nem tudnak mit csinálni ,menjünk haza és a héten ne menjünk,és probáljak meg tanácsot kérni,aztán hétfõn menjünk.Azt is mondta a tanárnéni ,hogy nem akarják azt, hogy Lilinek rosz élmény kötõdjõn az iskolához ,mivel sír, ha ott hagyom.A fiaimmal nem volt ilyen problémám ezért most tanácstalan vagyok,kell e Lilinek pszichológus ,vagy még idõ kell ,mert az iskolában azt mondták, hogy kérjek tanácsot pszichológustól! Én bizom benne hogy nem kell neki ,ezért is írtam önöknek.Most hétfõtõl akkor kezdjûk újbol ahogyan az elejétõl kezdtük a beszoktatást? Válaszát elõre is köszönöm!
Andrea
Egy új élet Hollandiában!!
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Segítségét szeretném kérni a következõkben leírt problémával kapcsolatban. Egyik rokonunk 3 éves kislánya úgy tûnik fél a férjemtõl és nem tudom, hogy mi lehetne a megoldás. Kb. kéthavonta találkoznak. A gyermek messzirõl méregeti, elbújik elõle, nem megy oda hozzá, nem köszön neki, az ajándék tõle nem kell és ha már megfogta azt a férjem, hát eldobja. Legutóbb azt mondta nekem a kislány, hogy menjek tõle, majd meglökött, mondta menjek a férjemhez, mert õt nem szeretem, õt csak Apa és Anya szereti. Nem tudom, hogy mi lehetne a megoldás, nem tudom, miért fél a férjemtõl a gyermek. Semmilyen atrocitás nem érte. Egyedül azt tudjuk elképzelni, hogy egyszer fehér nadrágban és fehér ingben jelent meg a gyermek elõtt, miután a kislány kórházban volt és talán az orvosoktól való félelmét vetíti ki. Kérem, szíves segítségét, mert végtelenül rosszul érezzük magunkat és nem szeretnénk, ha a kislány annyira megutálná a férjem, hogy megmérgezné a családi ünnepeket.
Válaszát elõre is megköszönöm. Üdvözlettel: Jusztina
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
3 éves gyermekem rendkívül akaratos, mindig is az volt. Akarata mellett a végletekig kitart. Rengeteg dolgot próbáltunk, eddig kevéske sikerrel. Próbáljuk elfogadni, nem mindnet megengedni, de sokat tiltani sem. A legnagyobb bajunk, hogy este is ezt csinálja, lefekvés után. Képes 10x kijönni, vagy torka szakadtából üvölteni, ha nem adok rá másik pizsomát már lefekvés után, vagy nem énekel éjjel neki, stb. nem tudom ilyenkor mi tévõ legyek. És képes ezt akár hajnalig csinálni. Nincs majd elfárad, majd megunja, semmi. Hiába szép szó, hiába a nem megyek be hozzá, stb. Mi a jó megoldás? Segítségétm elõre is köszönöm!
Üdvözlettel:
Egy kimerült anyuka
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ!
Fiú unkám novemberben lesz 5 éves, egyedüli gyerek. Távolságtartóan szemlélve, az átlagosnál érzékenyebb, mások véleménye szerint "minden meg van engedve neki, és nagyon kevés korlát, elvárás van megfogalmazva vele szemben". Azt gondolom a lányomék alkalmazkodva unokám személyiségéhez a szeretetteljes, megengedõ nevelési módszert részesítik elõnyben. Mi a véleménye a szakembernek arról, hogy unokám szinte kizárólag harcos, lövöldözõs, robbantós, szóval agresszivitással telített játékokat szeret játszani. Az óvodában különösebb probléma nincsen vele, nem panaszkodnak, hogy verekedõsebb az átlagnál. (Korábban rendszeres, és kölcsönös konfliktusa volt egy kisfiúval, de most már jó barátok.) Elmélyültebb figyelmet igénylõ társasjátékot egyáltalán nem hajlandó játszani. Próbálok meséket olvasni, vetíteni, de ezeket inkább lefekvés elõtt fogadja el. Otthon néz rajzfilmeket is, bár elvétve elõfordul, hogy szerintem az még nem való neki. Hallottam olyat, hogy inkább hagyni kell, hogy azt játszon, amit akar, így kiéli/levezeti az agresszióját. A másik nagymama szerint nem szabad fegyvereket, harcos játékokat venni neki, mert az okozza az agressziót. Szülinapjára, vagy bármely más alkalomra kizárólag ilyen játékokat kér, és ennek örül. Késõbb nem lesz ennek olyan hatása, hogy agresszív felnõtt lesz belõle? Szíves válaszát és tanácsát várom, üdvözlettel: az aggódó nagymama
Válasz >>>
T. Óvónõ!
Fiam szeptembertõl megy bölcsibe, akkor már 2 éves lesz. Most még szopizik és délután illetve este is cicin alszik el. Szeretném kérni a tanácsát mit tehetnék bölcsi kezdésig, hogy ne legyen gond az ottani altatással. Próbáljam, hogy hagy sírjon addig míg el nem alszik, vagy valami mást javasolna? Köszönöm elõre a válaszát: Sz. a. Judit
Válasz >>>
Kedves Ovónõ!
Most leszeretném irni önnek az ovodai szakértõ véleményt hogy mit szól hozzá!
Gyermek neve:B. Dániel
2007.12.31-én született
B. Dániel 2010. nov.01 óta jár ovodánkba!December végéig sokat betegeskedett!Sokat hiányzott!A csoportban egy sajátos nevelési igényû gyermek,és Dani között összeférhetetlenség mutatkozott ezért az anyával egyeztetve januártól átkerült az ovoda másik csoportjába!Szivesen jár ovodába,közvetlen nyitott a kapcsolatokra.a beszoktatás ideje alatt szokásokat szabályokat nehezen fogadta el,ezeket dacosan visszautasitotta!
Jellemzõ játéktípusa a gyakorló játék.Általában egyedül játszik játék módja felületes kapkodó a gyerekekkel nehezen teremt kapcsolatot ha sikerül rövid idõ alatt ki is lép belõle.Társaihoz nem alkalmaszlodik mások játékterületeit nem tiszteli vannak agressziv megnyilvánulásai elveszi kitépi meglöki rálép a játék eszközöket rongálja széthagyja.
Ábrázolása a firka a jellemzõ ceruza fogása még nem kialakult szeret gyurmázni énekelni táncolni.
Önkiszolgáló tevékenységnél a szerialitása még nem alakult ki. a feladatokat nehezen érti meg.figyelme szétszórt könnyen elterelhetõ Megfigyelõ képpesssége pontatlan.Emlékezete átlagosnak mondható.Szereti a mondókákat A dolgok jelenségek közötti összefüggést még segitséggel is nehezen ismeri fel Beszéde sokszor nehezen érthetõ Sokszor fegyelmezetlen társait zavarja.Az elmarasztalást nem tudja lereagálni nem számol a következményekkel!
Kedves ovónõ ezt irják õk!Várom válaszát hogy mit gondol errõl!És ha válaszol nekem utánna én is szeretném leirni önnek hogy mit gondolok én!Nagyon várom a válaszát!B.né
Válasz >>>
Tisztelt óvónõ!
Kislányom januárban múlt 2 éves. Nappal már szobatiszta. Nagyon szépen és sokat beszél, teljes hosszában elénekel óvodás dalokat egyedül, mondókákat mond, táncol. Sokan mondták már, hogy 3 évesnek megfelelõ tudása van. Ami viszont aggaszt, hogy már nagyon sokszor, sokféleképpen próbáltam tanítani neki a színeket, de egyszerûen nem hajlandó, vagy nem tudja megjegyezni. Persze mondja már, hogy kék, sárga, stb. de nem ismeri fel õket. Sokat játszunk olyat, hogy a színes kockákat elkezdem színek szerint válogatni, és kérem, hogy adjon pl. még pirosat. Vagy én adok a kezébe egy színt, és tegye a "megfelelõ" csoportba. Ha kérdezem, hogy milyen színû, csak rávág valamit. Más területen tényleg nagyon ügyes, ezért nem értem, hogy ez miért nem megy.
Normális ez ennyi idõs korban, és csak feleslegesen aggódom? Vagy ez esetleg színtévesztés jele lehet? Vagy esetleg milyen más módszerrel tanítsam a színeket.
Válaszát elõre is köszönöm!
Tisztelettel:S.Veronika
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A segítségét kérem, mert mostanra már a kétségbeesés határára jutottam.
Kisfiam novemberben volt 3éves (nincs testvére), abban a hónapban el is kezdte az óvodát. Eleinte csak 1-1 órát volt oviban, mostanra már ott is ebédelhet. De sajnos a viselkedése miatt már az elsõ hónapban közölték velem hogy, nem lehet egész napos, mert nincs hozzá energiájuk.
Erre a korra jellemzõ makacssága már itthon is megmutatkozott, idõnként rettentõ dacos, akaratos, olykor dühösen kiabál és mindenre "nem" a válasza, olykor hajigálja a kezébe kerülõ tárgyakat, bár mi ezt itthon szépen le tudjuk kezelni. Ha belekezd a hisztizésbe, igyekszem magára hagyni és higgadt maradni, bár tény, hogy sokszor alig tudom magamban tartani a mérgemet. Ennek ellenére próbálom következetesen, erélyesen, de nem durván nevelni.
Igaz, eltart néhány percig is egy-egy revümûsor, ám itthon nem tûnik reménytelennek a gyerek. Nem úgy az oviban...
Mikor érte megyek, már elõre félek, hogy aznap mivel állnak elõ, megint mit mûvelt a gyerekem...Az óvónõknek nem fogad szót, kiabálva tiltakozik, a játékokat dobálja, semmilyen foglalkozáson nem vesz részt, sõt, inkább zavarja azokat (elmászkál,játszik, hangoskodik mesedramatizálás közben, stb.) piszkálja a gyerekeket, játékaikat elveszi és a kukába dobja, nem játszik senkivel és semmivel, inkább csak jön-megy, figyelme rendre elkalandozik (ez itthonra is igaz, nehezen tud koncentrálni). Kiszaladgál a csoportszobából, nem egyszer az ovi ajtajában érték utol, vagy az ovi konyhájában találtak rá. Nem mos rendesen fogat (itthon alaposan mossa, bár a felügyeletem alatt), játszik, pancsol, csúszik-mászik a padlón. Úgy viselkedik, mint egy bölcsis. Vagy még úgy sem. Étkezésnél feláll az asztaltól,elmászkál, nem várja meg a többieket, pedig itthon mindezt megteszi! Igaz, hogy sokszor elkéretõzik, de nem engedek neki, meg kell tanulnia az illendõ viselkedést és ezt el is fogadja. Nyekereg, de végül szót fogad. Ha ez itthon megy, az oviban miért nem? Mintha játszótérnek tekintené az óvodát, minden kis csinytevését mosolyogva teszi, nem fogja fel azok súlyát. Úgy tûnik, mintha számára az oviban nem lennének szabályok és nem is akarja azokat elfogadni.
Mikor az óvónõk panaszkodnak (szinte minden nap), minden alkalommal elmondják, hogy nekik nincs erejük és energiájuk csak egy gyerekre koncentrálni, van rajta kívül még 26másik is. Csak annyit tehetnek, hogy folyamatosan mondják a gyereknek, hogy mi a helyes viselkedés. De ez úgy tûnik, édes kevés. És úgy látom, a türelmük is fogytán. Már az is megtörtént, hogy a "fejemhez vágták", hogy nem nevelem a gyereket, nálunk nincsenek szabályok, stb. Nem akarják elhinni, hogy a gyerek itthoni viselkedése össze sem hasonlítható az óvodaival, és én is csak hüledezve hallgatom, mik történnek nap, mint nap. A nagyszülõk, ismerõsök is hitetlenkedve hallgatják a történeteket. Tény, hogy itthon is rendre kibújik belõle az ördög, de ilyen dolgokat nem mûvel!
Egy végtelenül kedves, folyamatosan mosolygós, rendkívül jó kedélyû gyerek, aki a családi, ismerõsi közegben kezelhetõ, máshol miért nem?
Válaszát elõre is köszönöm!
Üdvözlettel: K. Klaudia
Válasz >>>
Kedves Óvónõ! A segítségét kérem. Két gyermekem van a nagyobbik kislány, aki már 2. osztályos, a kicsi fiú, aki ovis nagycsoportos. A kicsi fiam óvónénije naponta megállít, hogy csináljak valamit a gyerekemmel, mert bántja a társait, csúfolódik, verekszik, a kislányoknak is odaüt, foglalkozások közben beszél, nem tudja mi lesz vele a suliban, mert egyébként okos eszes gyerek, nagyon jó a logikája. Már anyukák is szóltak, hogy kislányát/kisfiát bántotta a fiam. Társaival focizni is jár, és onnan is csak panaszt hallok, hogy nagyon rossz, és nem fogják engedni focizni sem a többiekkel, mert folyton verekszik és csúfolódik, tûrhetetlen a viselkedése. Az óvónõ naponta elbeszélget vele, az utóbbi idõben pedig szinte minden nap büntetésben van a gyerek (amit egyrészt jogosnak tartok, másrészt sérelmezek. Minden nap úgy indítom az oviba, hogy elmondjuk a bemenet elõtt, hogy nem szabad verekedni, csúfolódni, beszélni foglalkozás közben, nem bántjuk a csoporttársakat..... Minden alkalommal, amikor valami rosszat csinál az oviba, otthon is büntetést kap, mert mindig elmondja az óvó néni, hogy csináljak valamit a fiammal. Már nagyon sok hegyi beszédet tartottam, ami kb. egy napig hatásos, ha nem másnap, hát harmadnapra lepereg. Már büntettem térdepléssel, nem játszhat ilyenkor itthon, korán le kell feküdnie, eltiltottam 1-2 hétre a focitól, de továbbra is változatlan a helyzet. Nem tudom hogy tudnék még rá hatni. Nem érdekli, ha elveszem a játékait, minden büntetést szó nélkül tûr, szégyellem magam miatta, fõleg, amikor már a gyerekek szólnak, hogy bántotta õket, de már tanácstalan vagyok.
Családi körülményeink rendezettek, férjemmel mindketten dolgozunk, így valóban hétköznap nem sok idõ marad a gyerekekre, hétvégén próbálunk több családi programot szervezni, vagy otthon közös játékokat kitalálni.
Testvérkonfliktusok vannak, vitatkoznak, verekednek is néha, de itthon kezelhetõek, elég, ha rájuk nézek vagy szólok.
Kérem segítsen mit tehetnék még. Köszönettel: egy aggódó anyuka.
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Kisfiam 3 éves kora óta jár óvodába /vegyes csoport/ Elsõ másfél évben reggel 8-ra vittem és ebéd után hoztam haza. Beszoktatás nehezebben ment,mint egy átlagos gyereknél. Most szeptembertõl már 8-tól délután 3-ig van bent. Pár hete reggelente hatalmas hisztibe kezd,ha indulunk,mert nem akar óviba menni. Azt mondta nem szeret ott lenni és velem akar játszani itthon. Eddig semmi baja nem volt,ha vittem. Pár napja a két óvonénije félrehívott délután és közölte,hogy lelkibeteg a fiam és hozzam 9-re 8 helyett. Otthon játszak vele és utána hozzam be. Szerintem ebbõl még nagyobb sírás lesz,mint korábban és már megszoktunk egy rendszert, akkor miért kell ezt felborítani egy hiszti miatt. Nem gondolom lelki betegnek a gyereket,mert itthon jókedvû, sokat is foglalkozunk vele.
Ön szerint mit kéne tennem? Vigyem késöbb be ahogy kérték,vagy tartsuk a megszokott rendszert és hagyjam figyelmen kívül a hisztit? Azon is gondolkodtam,hogy esetleg másik csoport vagy ovi váltás megoldaná a problémát.
Tanácsát köszönöm.
Berni
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeknevelés
|
|
