 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kisfiúnk 2 és féléves lesz áprilisban. Hetente két napra visszük bölcsibe, másnapokon itthon van vagy valamelyik mamánál. A bölcsit szereti. Itthon viszont az anyjával állandóan huzakodik, hetente többször is van hiszti. Igazi fetrengõs hiszti. Nehezen lehet rá venni, hogy kimenjünk vele a kertbe, de amikor kint van, akkor nehezen lehet behozni. A bejövetelt követõen nem akar levetkõzni.Egyébként hihetetlenül okos, kedve, segítõkész kisfiú. Tudom, hogy ez a dackorszak, csak annyira rémisztõ amiket csinál. Teljesen magánkívül hisztizik, üvölt. Engem az apját folyamatosan elküld, velem lassan semmit sem lesz hajlandó megcsinálni. Félünk tõle, hogy lelkileg megviseli ez az állandósuló hiszti. Mit tudnánk tenni, kérem segítsen.
Válasz >>>
Óvoddai problémákkal kapcsolatban szeretnék kérdezni. A problémánk 2009 október körnékén kezdõdtek miután a kisfiam szeptembertõl óvodába jár. A bölcsõdében nem volt semmi különösebb probléma vele a szokásos kis konfliktusoktól eltekintve, ami nem volt komoly. Rendesen evett az étkezéseknél,szótfogadott a nevelõknek és mindig mesélte a kis történeteit. Szeptembertõl elkezdtük az óvodát. Akkor még nem is volt semmi gond, az óvónõk dicsérték,hogy milyen gyönyörûen mindent megeszik, milyen ügyes, olyanokat rajzolt ami kb nagycsoportos szinten elvárhatõ (tökéletes köröket, négyzeteket,színeket,alakokat --embernél:fej,test,karok,szem.száj minden részletesen). Októbertõl elkezdõtek a problémák, 1x-1x mondogatták,hogy kicsit szófogadadtlan, nem pakol amikor kéne stb. Eleinte mindig próbálkoztunk neki elmagyarázni,hogy.mit kell csinálni az oviban, a szabályokat be kell tartani stb. Ezek a dolgon nem nagyon változtattak egyre komolyabbá váltak. A kisfiam már elkezdett itthon is úgy viselkedni Visszabeszél az óvodában is, sõt le is hülyézte 1x az óvónõt. Olyan dolgokat hallok az oviban mikor megkérdezem milyen volt a napja,hogy égnek áll a hajam, mert otthon azér olyanokat nem tapasztalok. Otthon azért valamennyire kezelhetõ mert 1-1 hiszti után leül a gondolkodó székére, bocsánatot kér és utána megnyugszik. viszont mikor játszik idõvel megint belemelegszik, káromkodik,dobálja a játékokat, nem pakol stb. Aztán megint gondolkodó és megcsinálja amit kell. Az óvodai elmondások szerint viszont ott semmivel nem lehet rá hatni. Ha valami nem úgy van ahogy õ szeretné jön a hiszti,verekedés,káromkodás. SOHA nem káromkodtunk a gyerek elõtt és a meséken kívûl mást nem néz tvben. Az oviban 27en vannak a csoportban erre jut 1 óvónõ és 1 dada akik váltják egymást DE és DU. Mindkét óvónõ és dada kb 1-2 órát találkozik a váltás alatt. Már elküldtek minket a nevelési tanácsadóba is de ott még semmi olyan dolgot nem mondtak ami probléma lenne. Annyit mondtak, hogy (mivel volt sok mûtétje a kisfiamnak és sokat járunk orvoshoz) az ezzel járó stresszek kicsit felgyûltek benne és több odafigyelés kell meg foglalkozás neki. Csakhogy sajnos mint szülõ nem tudok mellette állni az oviban egész nap és az ottani problémák miatt meg otthon büntessem?? Szerintem nemhiszem,hogy ez a megoldás. Teljesen el vagyok már keseredve mert mindig mint egy "fekete bárányról" beszélnek szegényrõl. Büntetésbõl át szokták rakni a nagycsoportba (ahol nincs rá SEMMI PANASZ). Alváskor pedig kinn altatják a folyosón néha....Kicsit visszakanyarodva, rajzai csak irkafirkák amibe belemagyarázza hogy mi az (pedig ha azt mondom neki,hogy na most rajzoljunk egy szép autót,házsat vmit--leül és gyönyörûen lerajzolja)csak magától mindig firka van. A játékokat dobálja, bohóckodva beszél, és nagyon szófogadatlan, evés közben az ételt dobálja, nem akar aludni. Óvodai fejlõdése a szülõi szemmel kimerül pár mondókában amit megtanult. SEMMIVEL NEM TUD TÖBBET MINT AMIKOR BÖLCSIBÕL ODAMENTÜNK!!SÕT!!
Nagyon szépen megköszönném a segítséget, és a mielõbbi válast.
Egy aggódó apuka
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 20 hónapos. Nagyon okos, értelmes, érzékeny, de mindemellett rendkívül akaratos, exhibicionista gyerek. Gyakran hisztizik, dobálja a játékait, és olyan dolgokat csinál, amit tudja, hogy nem szabad, direkt bosszant minket, ha valamit nem engedünk, de ezekre leginkább nem reagálunk. Sokat foglalkozunk vele (mondókázás, közös játékok), sokat szeretgetjük. Nincs semmilyen családi problémánk. Nagyjából 2 hónapja ok nélkül verekszik. Ha meglát egy gyereket az utcán, játszótéren, odamegy hozzá és megüti, megcsípi. Minden ilyen irányú megnyilvánulását szigorúan tiltjuk. Leszidjuk, elmagyarázzuk, hogy nem szabad és bocsánatot kéretünk vele a bántott gyerektõl. Sajnos teljesen eredménytelenül, mert továbbra is folytatja. Megütni nem szoktuk, nem is fogjuk. Most kezdi a bölcsit és ott (teljesen jogosan) nem nézik jó szemmel ezt a viselkedést. Félek, hogy emiatt gondok adódhatnak a beilleszkedéssel. Nem tudom, hogy ez az agresszivitás mibõl fakad. Ön szerint mikor érdemes felkeresni egy gyermekpszichológus a fenti problémával? Mit lehetne még tenni, hogy javuljon a helyzet?
Köszönettel!
Válasz >>>
Arra a kérdésemre szeretnék választ ,illetve tanácsot kapni hogy a kisfiam négy éves és igen eleven most szeptemberben kezdte az ovit és már az elsõ napon furcsán néztem amikor nem az óvónõ kísérte körbe és mutatott meg neki mindent hanem ezt a feladatot rábízta egy 6 éves fiúra.Ami gond hogy ez a fiú a mai napig nem igazán engedi kibontakozni és megbarátkozni másokkal.Számomra kiderült több szülõvel való beszélgetés során hogy nem Máté az egyetlen akit szekál az idõsebb fiú.Az óvónõ a tudomásomra adta hogy bár jövõre hét éves lesz a nagy fiú nem fog menni iskolába mert szellemileg egy kicsit vissza van maradva.A fiam kék zöld foltokkal jön haza és hogy menjünk el másik oviba.Számunkra a másik ovi nem megoldás de a többi szülõvel össze fogva arra gondoltunk talán ha össze fogunk eltanácsolják-e õt az oviból.A probléma sajnos az is hogy a szülök egy emberként állnak a fiú szüleivel szemben de az óvónõ mindig annak ad igazat aki vele szemben áll.Kihez tudnék ebben segítségért fordulni.Kérem mihamarabbi válaszát mert ez nem tûr halasztást.Válaszát nagyon szépen köszönöm.
Válasz >>>
Tidztelt Ovonok!
A kislanyom most toltotte be a negyedik eletevet.
Angliaban elunk, Igy o az un.iskola elokeszitott ket hete kezdte el.(elozoleg mar jart Magyarorszagon ovodaba, illetve Angliaban bolcsodebe) az elmult napokban egyre tobb panasz van ra. A kislanyom agressziv, tepi mas gyerekek hajat, kopkod, dobalozik az etellel, elszalad a nevelo elol.nem valaszol ha kerdezik csak akkor beszel ha neki szuksege van valamire.ertetlenul allok a problema elott mert elozoleg nem volt ra meg panasz Es itthon sem viselkedik Igy.minden nap iskola utan atbeszeljuk a helyzeteket Es hogy mit szabad Es mit nem. De kovetkezo nap megint ujabb problema adodik.
Tisztelettel egy anyuka
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 3,5 éves nyugodt, érzékeny, kreatív gyerek, egyedül is jól feltalálja magát a játékban. Dani novemberben kezdte az ovit együtt a szeptember óta vele egy csoportba járó unokatestvérével, Ádámmal. Mivel nõvéremékkel ikerházban lakunk és fiaink is sokat játszottak együtt, jó megoldásnak tûnt a közös óvoda, közös csoport. A két kisfiú teljesen más személyiség és a közös játékban ez egyre inkább kiütközik. Az óvónõk is mondták hogy Dani szereti a zenés, tornás foglalkozásokat, kézmûves játékokat, amikor látja a kezdeményezést, rögtön megy, de Ádám visszahúzza nem engedi menni, Dani „engedelmeskedne” neki ha az óvónõk nem avatkoznának közbe. Ádám erõs akaratú, verekedõs, állandóan irányítani akaró kisfiú. Sajnos a szülei olyan meséket mutatnak neki ami nem neki való, ez látszik a játékán, amikor az agresszív verekedõs jeleneteket játssza el gyakran az én fiamon, aki ebben nem akar részt venni. Unokatesó gyakran piszkálja, üldözi, hiába mondja a fiam, hogy nem akarja azt játszani. Ha valamiben a Dani ellentmond neki, rögtön ráüt, de gyakran látom, hogy „csak úgy, ok nélkül” (nevetve) akár hátba vágja a fiam. Mi elvetjük a verekedést, nõvéremék sajnos a „fiús” dolognak tartják és nem kezelik következetesen. Mivel egymás mellett lakunk nem tudjuk elkerülni a gyerekek közös játékát (fõleg az unokatesó ragaszkodik, mert nehezen tudja egyedül lekötni magát). Ha fiaink között konfliktus van unokatesó üt, a fiam meg sírva rohan hozzám. Nõvéremék szerint meg kellene védenie magát nem nekem közbeavatkozni. Hozzá teszem igyekszem hagyni a gyerekeket megoldani a dolgaikat, amikor látom a konfliktust elõbb megállok és megvárom meg tudják e oldani (sajnos ritkán, de azért olyan is van hogy igen) ha nem boldogulnak besegítek mindkét gyereknek, mert úgy gondolom ebben a korban még sokszor tanulniuk kell kezelni a ’nézeteltéréseket”. A nõvéremékkel teljesen más nevelési elveket képviselünk és sajnos nem tudtuk megbeszélni a problémát.
Abban kérnék tanácsot, hogyan kezeljem ezt a helyzetet, hiszen így együtt lakva nem tudjuk õket elkerülni. Verekedésre nem akarom buzdítani, de szeretném ha megtudná védeni magát és nem mindig sírva futna hozzám. Már odáig jutottam, hogy ilyenkor arra buzdítom üssön vissza, megvédve ezzel magát, de erre Ádám bevadul és elfajul a helyzet. Nõvéremék Danit „anyámasszony katonájának” tartják és nem értik meg hogy nekik kéne a fiúk e fajta viselkedését korlátok közé szorítani. Ádámon kívül fog még ilyen gyerekkel találkozni Dani és nem mindig vagyok ott. Hogyan tudnám megtanítani megvédeni magát, mi a helyes viselkedés ha ráütnek vagy piszkálják? Ráadásul elõfordul, hogy Dani a húgának (2 éves) "adja vissza" amit Ádámnak nem mer.
Köszönettel: Anyuka
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ! Fiúunokám, aki egyke nov.-ben lesz 4 éves.Minden tekintetben átlagos,a korának megfelelõ személyiséggel bír.Kivéve a kiszámíthatatlan idõközben elõbújó agresszivitását. Ilyenkor ordít, üt, rúg,köpköd, fõleg akkor, ha valamiben ellentmondanak neki. 2 éves korától fél napra, 3 éves korától teljes idõben jár bölcsibe. Az évzáró rendezvényen férjemnek, (nagypapának) azt mondták a gondozónõk, ha nem "fogják meg a gyereket baj lesz". A lányom nagyon türelmes az unokámmal, a végsõkig próbálja meggyõzni, engedi alkudozni. Ha már nincs más megoldás, és elkezdi a hisztit, beteszi a szobájába a kisfiút, de mostanában az is nehéz, mert tör-zúz. Az utolsó néhány alkalommal már kénytelen volt ráütni. Vejem inkább nem konfrontál a gyerekkel. A férjem, és a rokonok szerint sokkal szigorúbban kell vele bánni, ha üt, vissza kell ütni, több szabályt kell felállítani, mert nagyon el van kanászodva. Szerintem a lányom jól csinál mindent, a verést ellenzem, változatlanul türelmesnek kell lenni, majd jobb lesz késõbb. Unokám nehezebben kezeli a konfliktusokat. Egy-egy ilyen alkalom után nagyon kedves, próbálja kompenzálni a történteket. A család teljesen kiegyensúlyozott, a szülõk szertik egymást. Kérem a tanácsát, hogy ez mennyire kirívó viselkedés, vagy kell-e valamilyen pszichológust felkeresni a kérdésenmmel.Válaszát várja egy õrlõdõ, aggódó nagymama.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Juditka 4 éves és 1 éve jár óvodába.Az utóbbi néhány hétben elkezdett panaszkodni az egyik kislányra,hogy folyton piszkálja ,bántja õt.Ezt többször szóvá tettem az óvónõnek, aki jelezte,hogy tud a dologról és próbálja megoldani...ez idáig eredménytelenül.Már ott tarunk,hogy a kislány sírva megy az oviba ,és utál oda járni .Hogy segítsek rajta?
Köszönettel Anyuka
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom 2 éves, és gyakran szembesülök azzal a problémával, hogy a kislányomat bántják. Gyakran járunk játszótérre, és hetente 1 alkalommal játszóházba (állandó a csoportösszetétel). A kislányom már egészen pici korától megtanulta, hogy ne vegyen el másoktól játékot, és ne bántson másokat. Azonban sajnos, azzal találkozom, hogy elég kevés szülõ szól rá a gyerekére, ha így viselkedik. Legtöbbször a szülõk csak beszélgetnek egymással, a kicsik pedig csináljanak, amit akarnak. Én anyatigrisként persze sokszor a szülõ helyett is közbeavatkoztam, és nem engedtem, hogy elvegyék az én lányomtól a játékot, vagy ha bántották, akkor a másikat „megdorgáltam”. De mintha ez még inkább a kislányom felé fordítaná más gyerekek figyelmét. Ahogy figyeltem a gyerekeket, azt vettem észre, hogy szinte mindig az én lányom a célpont, és mindig tõle veszik el a játékot, aki persze hangosan sír, vagy próbálja védeni a játékát sírva, de nem tartja túl erõsen, és hoppon marad, vagy õt lökdösik, rácsapnak. Tanácstalan vagyok, hogyan elõzhetném meg, hogy késõbb ne õ legyen az, akire a többiek az érzékenysége miatt rászállnak. Sajnos én pont ilyen voltam kisgyereknek, és szeretném, ha ezektõl megkímélhetném a lányom. Bevallom õszintén, már próbálkoztam azzal is, hogy kölcsönkenyér visszajár alapon, tegye ugyanazt (csapjon vissza), de tudom, hogy ez nem helyes, és ráadásul a helyzet sem változott. A szülõkkel sincs értelme beszélnem, mert egyrészt van, aki másképp gondolkodik (pl. hogy a gyerekek rendezzék le egymás között a vitáikat) másrészt nem célom, hogy minden szülõt, akivel a kislányomnak konfliktusa van, én világosítsak fel. Félek, hogy óvodai közösségekben nagy bajok lesznek, attól tartok, hogy a „mondd el az óvónéniek” sem biztos, hogy beválik, mert egy ismerõsöm ezt tanácsolta a lányának, majd az óvónéni reakciója segítség helyett röviden ennyi volt: Ne árulkodj! Remélem tud tanácsot adni!
Köszönöm!
Válasz >>>
Jó napot!Olyan problémám lenne hogy 2 éves múlt lányom és nagyon hisztis.Minden nap már reggel kezdi és ha nm úgy van valami ahogy Õ szeretné sír.Nadrágot nem akar venni csak szoknyát ezért is van a hiszti.Felesel velem és mindenkivel ha nem tetszik neki valami.Nem akar szót fogadni,fõleg ha tömegbe vagyunk.Mit tegyek?
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeknevelés
|
|
