 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónõ!Nekem 3 éves kisfiam van és a problémánk az nem más mint,hogy nem tudom elérni nála azt,hogy szótfogadjon.Bármit mondhatok semmi sem használ mindig hiszti és visszabeszélés a vége,söt van amikor még odajön és megüt.Mit tehetnék,hogy szótfogadjon,hogyan probáljam a továbbiakban nevelni?szeptemberben kezdi az óvódát és szeretném ha addigra egy kicsit változna a helyzetünk.Válaszát elõre is köszönöm.Tisztelettel:Melinda
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ! 5 éves kislány Édesanyja vagyok. Az a problémánk, hogy nem szeret ovodába járni, igaz sokat volt beteg ezért sokat hiányzott.Az óvonénik nagyon szeretik, vegyes csoportba jár, amit nekem elmondott zavarja a nagyobb gyerekek,nem játszanak vele. Eleven kislány és cserfes, bent az oviba viszont félénk. Hogy segíthetnék neki, hogy könnyebben járjon oviba.Mindennap könyörög, hogy nem szeret oviba járni.Köszönettel.: Ottilia
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Gyermekünket (középsõcsoportos)többször bántalmazza eyik csoporttársa. Volt már, hogy arcát karmolta meg úgy, hogy maradandó sérülést szenvedett, valószínûleg felnõtt korára is megmarad a nyoma. Legutóbb (pénteken) pedig mivel fiunk nem engedte elõre a csoporttársát a mászókán, akkor harapott bele a hátába, ami szintén nagyon csúnyán meglátszik. A harapdáló gyermek anyukája volt jelen, aki ököllel ütötte meg saját fiát. Mit lehet tenni ilyen helyzetben, ilyen agresszív kirohanások ellen? Aminek ilyen külsérelmi nyomai lehetnek, azt már szerintem egy ejnye-bejnyével, sarokba állítással nem lehet megoldani. Hogyan lehet hatásosabban fellépni vagy a gyermeket eltávolíttatni az óvodából?
Üdvözlettel:
egy kétségbe esett szülõ
Válasz >>>
Kedves Óvónõ !
Kislányom 2 éves, bölcsödébe jár. A gondozónõk dícsérik hogy okos, csak az a baj, hogy állítólag lökdösõdik,odacsap néhány társának. Otthon nem csinál ilyeneket, többször jönnek hozzánk gyerekek, a családban is van több gyerkõc, nem szokott elõfordulni. Néha akaratos, de nem lökdösõdõ.Azt kérdezte a gondozónõ,tõlem hogy nem hiperaktív a gyerek ?
Ön szerint nem korai még egy 2 éves gyerekre azt mondani hogy hiperaktív? Szeretném megkérdezni mi a véleménye keressünk fel szakembert a problémával?
Elõre is köszönöm válaszát.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ! Kislányom 3 éves, január óta jár óvodába, ahol semmilyen panasz nincs rá, jól nevelt kislányként emlegetik az óvónénik, minden tevékenységbe bevonható, most már játszik is gyermektársaival. Ezzel ellentétben otthon ellenkezik, nem fogad szót, végig sem hallgatja amit mondani szeretnék neki. Próbáltam nyugodtan elmagyarázni neki, mit miért nem szabad, vagy mit miért nem engedek meg. Bizonyos viselkedésformákat már hazahozott az oviból, pl.15 hónapos öccsét, arrébb löki, ha útban van neki, mondván vele is ezt teszik. Problémám igazán az lenne, hogy a szüleim, akikkel jelenleg (szintén január óta) együtt lakunk, nem követik a mi nevelési elveinket. Minden ez irányban indított beszélgetésünk kudarcba fullad. Tehát mi hiába próbálunk szabályokat felállítani, õk semmibe veszik és ezért kislányom már több idõt tölt velük, mint velünk.Tehetetlennek érezzük magunkat a férjemmel, kislányunk szinte semmibe vesz minket.
Mit tehetünk ebben a helyzetben? Van megoldás?
Köszönettel: Virág
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ,
Kislányom most lesz 5éves, kisfiam pedig 1éves. Problémám a kislányommal lenne, elég érzékeny, értelmes kislány, de sajnos néha elég hisztis, amit nem igazán tudunk mostanában lekezekni. Régebben a szobájába küldtük, megnyugodott, bocsánatot kért, és ment tovább a nap, de msot valahogy kicsúsztak kezembõl a dolgok. Néha kiabálok is vele, pedig nem szeretném. Pár hete, többször elõfordul, hogy (picit) bekakil a bugyijába, pedig anno a szobatisztasággal semmi gond nem volt, 2-2,5 éves korában lezajlott nappal-éjszakára is, õ kérte, és baleset is alig volt, kakivel pedig sosem. Véleményem szerint ennek most lelki oka van, de nem tudom mi okozza. A kistesó miatt? ha megszidom, mert rossz, sokszor mondja, hogy õt nem is szeretjük. Sokat szeretgetjük játszunk vele, hétvégén összeújva alszunk délután, ilyenkor éjjel is átjöhet, ha akar, mégis folyton azt hajtogatja, hogy "anyahiánya" van, meg "anya játsz velem". Oviban nincs rá panasz, szeretik az óvónénik, a hisztijét leszámítva kedves aranyos, jó dumás kislány, sztem ott nem is hisztizik. Bár minden reggel megkérdezi, nem marhat e itthon kell e oviba menni, de mikor már ott vagyunk gond nélkül bemegy, tehát csak nekem szól a dolog. meg a hiszti is. De tegnap pl. itt volt egy kis barátnõje az oviból, egy darabig elvoltak, stb, aztán egyszercsak a kislányom õrült hisztibe kezdett, mert nem olyat játszottak amit õ akart, én meg rettenetesen szégyelltem magam. Szerencsére utána minden jóra fordult, jót játszottak, és végül mindenki jó élménnyel zárta, de engem nagyon bánt.
Hogyan lehet egy 5 éves kislányt fegyelmezni, hogy mellette érezze, szeretjük? A kistesó állhat a bekakilás mögött? Létezik, hogy ez kb 1 évvel a születés után jön ki? Nem szeretném, hogy beskatulyázza magát hogy õ "rossz" mert nem az, de így már néha nem merek vele ide-oda menni, mert nem akarom, hogy mások elõtt hisztizzen... Mi a jó ebben az esetben, tényleg anya és foglalkozás hiánya van? Hol a határ a közös játékban az elkényeztetés és a szeretgetés között?
válaszát elõre is köszönöm.
egy kétségebeesett anya
Válasz >>>
Kedves Óvónéni!
Olyan probléma került felszínre, néhány hónapja 6 éves kislányunknál, hogy az apukáját sokszor nem tudja elviselni. Szabályosan ráförmed és elzavarja. Reggel, amikor ébresztgetem, nekem semmi jelét nem mutatja feszülségének. Bújik hozzám, simogatom. Teljesen normálisan viselkedik. Amikor viszont a férjem megy oda hozzá, bár egyébként nagyon szereti, a kislányom azonnal hangosan kijelenti: Haggyál, menj innen!! Bármilyen kedves hozzá, mindig elküldi, csak kis idõ elteltével "juhászodik meg". Lassan már a férjem is érzékeny ezekre a kitörésekre kislányom részérõl, úgyhogy egymást szidják. Én már próbáltam a férjemet nyugtatni, hogy ha a gyerek úgy érzi, hogy terhes a számára, egy kicsit hagyja békén. Ne szóljon hozzá, csak akkor amikor a gyerek kezdeményez, ne érezze a kislányom, hogy rátelepül a férjem sokszor "elviselhetetlenül" nagy szeretetével.Mert sokszor valóban túlzásokba esik a szeretgetésekkel. Vagy valami más háttérben kialakult dolog is zavarhatja? Nem tudom sokszor hogy oldjam meg. Ha a kicsit védelmezem a férjem dühös, de általában inkább ezt választom, hogy a kicsit megnyugtassam.
elõre is köszönöm a válaszát.
Katalin
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Nagyon el vagyok keseredve, és teljesen tanácstalan vagyok. Sajnos hosszú, sokszori próbálkozás után sem találjuk a közös hangot az óvónõkkel. Fiam 5 éves lesz most májusban, és odáig jutottunk, hogy nem akar oviba menni. Ma reggel azért, azt mondta, hogy mert az oviban mindig rosszul viselkedik, itthon viszont nem.
Ez ma reggel úgy jött elõ, hogy el van tiltva egy hétre attól, hogy abban az igazából nagy sarokba játsszon, ahol szerelõs, építõs játékok vannak. Tudni kell róla, hogy õ mindig szerel, épít, nagy a fantáziája. Van két barátja az oviban, de sokat harcolnak, vitáznak, és - ez az én véleményem - mivel hárman vannak, ebbõl sokszor adódik konfliktus.
Mindig azt hallom, hogy a fiammal van gond. Igazából, hogy ez a helyzet kialakult hosszú történet.
Röviden a háttér: van egy ikertestvére, aki a másik csoportba jár. Vele nincs gond, beilleszkedett a csoportba, megtalálta a helyét, az óvónõk mindig dicsérik. Az ok, amiért külön vannak, az az, hogy az óvoda vetette fel az ötletet, mielõtt elkezdték, mi pedig beleegyeztünk.
Andris fiam viszont a mai napig nem találja a csoportban a helyét. Tavaly más óvónõje volt, akihez nagyon ragaszkodott. Õ elment, és most nincs, akihez tartozna. Jobban mondva van egy Tomi nevezetû barátja, akihez nagyon kötõdik, nekem úgy tûnik, mintegy helyettesítõ valaki Bálint testvére és az elment óvónõ után. De Tomi is elmegy nemsokára (jövõre iskolába), tudja ezt, és mostanában e miatt sokszor bánatos, és minden reggel megkérdez engem, hogy ugye, én mindig itt leszek neki, nem hagyom el. Sokat beszél a halálról, amit nem ért. Az óvónõk ezt sem szeretik. Szinte minden nap történik valami, és azt látom, hogy ki van kiáltva fekete-báránynak.
Van egy nagyon durva modorú óvónõ is, aki ma egyszerûen kijelentette, mikor rákérdeztem, hogy miért is van ez a tiltás, aki egyszerûen közölte, hogy nincs ideje, mert ugyanúgy vannak másik gyerekek és szülõk, nincs ideje mindig velünk foglalkozni.
A csoport vezetõ óvónõje javasolta, hogy menjünk el tanácsadásra, és javasolta, hogy szerinte kell gyógypedagógus a fiamhoz. El is mentünk a tanácsadóba, ott azt mondták, hogy a fiam igazából attól szenved, hogy ilyen óvónõje van. Azt tanácsolták, hogy keressünk másik óvodát, mert a helyzet itt - ahogy õ látja - csak rosszabb lesz. Egy kis faluban lakunk, Németországban. 3 ovi van, egy vezetõje az 3 ovinak, és a csoportok vezetõje. Elõször szerettük volna, hogy a két fiú egy csoportba járjon, elutasították helyhiány miatt. Egy megoldás van, elmenni másik oviba. Elmentünk a 3 ovi vezetõjéhez, elmondtuk a kérésünket, aki szerette volna, hogy üljünk le beszélni az Andris óvónõjével, és hátha meg tudjuk oldani a dolgot. Belementünk, és a megbeszélés után úgy döntöttünk, mivel készségesnek tûnt az óvónõ, hogy akkor maradunk. Az elsõ hetek egész jól mentek, de most megint kezd baj lenni, fõleg e miatt a tiltás miatt. Nem hiszem, hogy megoldás lenne utasításokat adni az óvónõknek, hogy hogyan mikor mit csináljanak, és felül sem akarom bírálni a döntésüket. De sajnos, nem tudok egyet érteni sok döntésükkel, amikor egy-egy helyzetet eltúloznak. Sokszor nem értem, hogy miért nem lehet egyszerûbben elintézni a dolgokat: itthon max. kétszer szólok valamiért, elmondom, hogy mi lesz a következménye, ha nem teljesül, és be is tartom. Az oviban rájuk szólnak, ha rosszalkodnak és fogalmuk sincs a gyerekeknek, hogy lesz-e következménye a dolognak, és ha igen, akkor mi.
Általában abból is adódnak a problémák, hogy mivel Tomihoz nagyon ragaszkodik, mellette akar ülni, és ha nem lehetséges, akkor nem hajlandó azt csinál, amit a csoportos foglalkozásokon a többiek. Habár az óvónõ elmesélése szerint ez nála kb. - ez a mérgelõdés - 2 percig tart, majd csatlakozik a csoporthoz, és mindent rendesen csinál, figyel, nem zavarja a foglalkozást. Lassan már tényleg azt érzem, hogy pszichológusra van szükségünk, mert én sem tudom ezt a helyzetet kezelni, nem hogy a fiam.
A másik ovival pedig az a helyzet, hogy van hely, de csak egy. Két külön oviba járnának a fiúk, ami elég nehézkes is lenne. De lehet , hogy nem marad másik megoldás.....
Egy dolog: itt az óvodai csoport elég nyitottan van kialakítva. Andris csoportjához 2 óvónõ és egy dadus tartozik. Igazából szinte csak a dadussal találkozunk reggel és délután is, a többiek napközben úgy 12.15-ig vannak. Sok a helyettesítés, és a csoportnak van egy vezetõ óvónõje, aki a csoporttal napi max. 3 órát van. A többi idõben az oviban lévõk felváltva vigyáznak a gyerekekre. Sokszor e miatt más-más információt kapok a gyerekrõl, és sokszor fogalmuk sincs, hogy mi is történt nap közben. Pl. megkérdeztem, hogy elment-e Andris a zeneovis foglalkozásra, a válasz nemleges volt, nem akart. Aztán a gyerek azt mondta, hogy volt ott, Bálint is azt állította, hogy ott volt Andris, és Andris füzetében is új lapok voltak. Szóval a gyerek elment zeneoviba, és az óvónõnek fogalma sem volt, hogy hol van. Ez van a tiltással is: két óvónõ másként mesélte el a dolgokat - más-más miatt nem mehet oda játszani a fiam. Az egyik dolog kedden, a másik szerdán történt. Szóval, nehéz kibogozni sokszor, hogy mi is a helyzet az oviban, mert sokszor egy-egy dologról mást mondanak az óvónõk maguk is.
Elnézést, hogy ilyen sokat, és talán csapongva írtam le gondolataimat, de most nagyon zaklatott vagyok attól, hogy teljesen tehetetlennek érzem magam, és nem tudok a fiamnak segíteni.
Válaszát elõre is köszönöm!
Évi
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Lányom 3 és fél éves, szeptemberben kezdte az óvodát. A beszokás gyorsan és könnyedén ment, már csak azért is mert a bölcsi barátnõjével került egy csoportba. Azóta is legtöbbet egymással játszanak. Idõközben egy harmadik kislány is csatlakozott hozzájuk. Ez a lány, véleményem szerint kicsit agresszívabb, gyorsan odacsap, ha valami nem tetszik neki (valószínûleg a két bátyja hatása). Nem is bánom, hogy ilyen erõszakosabb emberekkel is találkozik, hiszen a jövõben ezt aligha kerülheti el. De mostanában el kezdték kiközösíteni az én lányomat. Legutóbb azt mesélte, hogy megcsapkodták a fejét, és azt mondták neki, hogy buta és az én lányom nem a barátjuk. Mit mondjak a lányomnak hogyan kezelje a helyzetet? Mit csináljon ilyenkor? Vagy csak túlreagálom és ebben a korban ez teljesen "normális"?
Válaszát elõre is köszönöm.
Judit
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Neveléssel kapcsolatban lenne néhány kérdésem. Kislányom 4 éves múlt, óvodába jár, ahová reggelente vonattal, busszal járunk. Leginkább ilyenkor szokott Kinga hisztizni, pl. ha az eddig elõttünk üres helyre valaki "le mer" ülni. Ilyenkor hosszasan kiabál, hogy "az a bácsi menjen el"! Vagy pl. ha az ablak mellett nincs hely, ilyenkor azt mondja - mérgesen -, hogy adják át neki a helyet. Szerintem nem az emberektõl fél, csak a saját kényelmét keresi. Természetesen elmagyaráztuk, hogy mások is leülhetnek, stb. Ezen kívül egyszerû dolgokkal szemben tiltakozik, pl. hogy lefekvés elõtt pisilni kell menni. Ha szólunk neki szépen, elég hamar kiabálva tiltakozik. És azt is szokta mondani, hogy "én döntöm el, mit csinálok!". Eddig úgy oldottam meg a dolgot, hogy büntetést helyeztem kilátásba, és be is tartottam, ha nem fogadott szót. Igazából az lenne a kérdésem, hogy a határokat milyen eszközökkel kell betartatni a gyerekekkel? Ha a szép szó, magyarázat nem használ. Jutalmazni nehéz, ha egy nem elfogadható viselkedés üti fel a fejét. Ez egy újabb dackorszak lenne? Köszönöm válaszát elõre is.
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeknevelés
|
|
