Levélírónkat aggasztja, hogy 5 éves kisfiáról a fentiek szerint nyilatkoztak az óvónõk. Véleményük szerint gond lesz a suliban, ha már most sem képes leülni és kitartóan figyelni a foglalkozásokon.
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 5 éves. "Egyke" gyermek, amit majdnem nap mint nap hallgatok az óvónõtõl. Nem tudom megérteni miért probléma ez. Nem verekszik, nem beszél csúnyán, nem harap, nem csip a néhány gyerekkel ellentétben,akiknek van testvére. A legutóbbi eset, ami már nagyobb felbosszantott az az, hogy az óvónõ szerint problémáim lesznek, ha iskolába fog járni a gyermek, mert elvarázsolt, nem figyel.Ezt azért kaptam, mert nem akarta otthagyni az épitkezést, hogy matek feladatot oldjon meg, majd az unszolás hatására gyorsan összecsapta. Azt gondoltam, hogy az egy jó dolog, ha órákon keresztül tud egy dologgal foglalkozni elmélyülten a gyermek 5 évesen (legozás, épitkezés).Ráadásul tehetség csirának választotta a fejlesztõ pedagógus a fiamat. Szerinte nagyon rendben van a kicsi, sõt fejlettebb a korosztályánál értelmileg, érzelmileg. Szeret feladatlapozni, már 4 évesen kérte, hogy oldjuk meg a gyerek ujságokban megjelenõ apróbb feladatokat, a labirintusokért kifejezetten oda van. Nem korai még 5 évesen ennyire elõre rohanni idõben? 2 év alatt bõven sokat fejlõdhet a figyelme, gondolom én, még akkor is ha egyke.
Elõre is köszönöm a válaszát!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Annak, hogy egyke a gyermek vagy testvérek között nõ fel, semmiféle jelentõsége nincs az értelmi fejlõdés tekintetében. Ez nem befolyásolhatja a késõbbi eredményes, lendületes
iskolakezdést.
Mint írja, kisfia értelmes, okos, játéka során képes az elmélyült, tartós figyelemre. Ön nagyon jól látja, ez kiváló kiinduló alap lehet az akár matematikai, akár más irányú tapasztalat-, és ismeretszerzéshez. Az a régi, nem feltétlenül jó és célravezetõ szemlélet, miszerint a gyereket csak szûk értelemben vett "foglalkozások" során lehet fejleszteni, óriási tévedés. Kulcsszó a JÁTÉK! Hogyan valósítható meg mindez kisfia esetében? Például: hatékonyan, játékosan motiválni (!) õt is a játékos (!) fejlesztõ tevékenységre.
Gyakorlatban pl: kiterítek a csoportszoba közepére egy kék nylont, ez a tó. Kacsákat, halacskákat úsztatunk benne. (Kisfia mindeközben valószínûleg fél szemmel figyeli, mi történik ebben a játékban. ) Elered az esõ, és a kacsák kiszaladnak a vízbõl, hogy egy házban menedéket találjanak. Ez a ház pedig miért ne lehetne az Ön kisfia által épített kiskunyhó. Gyermeke boldog lesz, ha õ lehet a megmentõjük az állatkáknak. Ez után jöhet a matematikai tapasztalatszerzés: "Hány állatka (kacsa) van a házban? Hány állatka (hal) maradt a vízben? Melyik több... kevesebb? Mennyivel? Hány kacsa menjen vissza a vízbe, hogy ugyanannyi legyen, mint halacska? ...stb.
Az elõbbi természetesen csak egy példa a milliónyi lehetõség közül. Elõbbiekkel csak azt akartam szemléltetni, hogy nem kell feltétlenül a "leülsz és számolsz!" módszert követni. A gyermek érdeklõdéi köréhez és egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó játékokkal csodát tehetünk. Az óvónõket az elõbbiekrõl "kioktatni" nem lehet és nem is tanácsos, ezért javaslom, otthoni játékkal Ön is segítse a kisfiú egyéni fejlõdését. Ajánlom mindehhez az Iskolaérettség játszi könnyedséggel termékcsomagok valamelyikét, melyek egyebek mellett tartalmazzák "Játékos suliváró" c. könyvemet is. Ez nem más, mint egy játékgyûjtemény, mely a fenti elvek szerint indirekt módon, igazán élvezetes fejlesztõjátékok egész sorával segít az 5-7 éves gyermekeknek.