Végig olvastam az összes hozzászólást a topicban, és nagyon hasznosnak találtam. :-) Volna nekem is egy kérdésem. A lányom januári születésű, de már most ősszel mehetne oviba, noha még nincs két éves, mert felvették a körzeti ovi vegyes csoportjába. Most pár hete lett szobatiszta, szépen összefüggően beszél, de rettentő anyás. Játszótéren is állandóan kézenfogva húz maga után, ha akár csak két méterrel is odébb akar játszani valamivel. Amin gondolkozom, az az, hogy nem lenne-e jobb várni januárig az ovikezdéssel. Előnye lenne a későbbi kezdésnek, hogy addig is itthon lehet, ügyesedhet abban, hogy magát jobban el tudja látni. Gondolok itt arra, hogy meg kell még tanulnia le és felvenni a bugyit, nadrágot, kitörölni a popsit, stb... Ezek egyelőre nagyon nem mennek. (Valamint elalváshoz még mindig szopik, ami az oviban a délutáni alvását eléggé megnehezítené.) Hátránya lenne, hogy így esetleg egyedül kerülne be egy már kialakult csoportéletbe, ahol a kötődések, játszópajtásságok már kialakultak. Mivel én magam állandóan kirekesztett voltam gyerekkoromban, nagyon nem szeretném, ha a lányomnak is ilyesmivel kellene küszködnie.
Előre is köszönöm válaszát!
Eszter
Válasz:
Kedves Eszter!
Kérdése teljesen jogos, a szeptemberi óvodakezdésnek megvannak a maga előnyei, ill. hátrányai is. Az önállósággal kapcsolatos aggályain azonban bátran túlléphet, tekintettel arra, hogy az óvodába lépésnek mindezek nem feltételei. Az óvónőknek éppen az a feladatuk, hogy ezen gondozási teendőket (t.i.: öltözködés, önálló popsitörlés…stb.) a lehető legtürelmesebben, szeretetteljes odafordulással segítsék és idővel (!) kialakítsák. Egy alig három éves pici gyermektől még nem lehet elvárni, hogy egyedül törölje ki a popiját, vagy tökéletesen húzza fel, ill. le a ruháját. Biztos vagyok benne, hogy ezt az ottani óvónők is hasonlóan látják. Emiatt tehát ne legyenek aggodalmai.
A fokozatos, nagyon-nagyon tapintatos beszoktatást viszont érdemes lenne ősszel megkezdeni, melynek hogyanjához számtalan ötlettel szolgálnak korábbi, ilyen témájú válaszaim. Eleinte rövidebb időket, később egyre hosszabbakat töltsön a gyermek a közösségben, ám az ebéd utáni alvást, ha egy mód van rá, kezdetben ne forszírozzák. Eleinte elég lesz megbirkóznia a többi újdonsággal, az ottalvás még várhat, amíg valóban megérik rá a helyzet. Erre akkor jó sort keríteni, mikor már a csemete is igényli, ill. nem érinti túlságosan érzékenyen a dolog.
Remélem, tanácsaimmal könnyebb lesz meghozni a jó döntést! Sikeres és örömteli óvodakezdést kívánok!
