Kisfiam 8 és fél éves, teljesen egyedül neveltem hat éves koráig, amikor megismerkedtem jelenlegi párommal.Társam rendkivûl figyelmes, megértõ ember úgy velem, mint a kisfiammal.Õszintén bevallotta, hogy fiamat nem tudja 100%-osan a "sajátjaként" kezelni, inkább, mint kis barátra tekint rá.Ettõl függetlenül kedvelik egymást és szeretnek egymás társaságában lenni.Én ezt elfogadtam.Problémám az, hogy társammal szeretnénk saját gyermeket is, de kisfiam kézzel-lábbal tiltakozott ez ellen, amikor megkérdeztem a véleményét.Mit tegyek , hogy megbarátkozzon a gondolattal vagy felejsem el a gyermekvállalást addig , amíg nem lesz nagyobb?Páromnak nem is mondtam el ,mert nem szerettem volna, ha ez közéjük áll.Viszont kisfiamat sem szeretném "elveszíteni"!Mit tegyek?
Válasz:
Levele bizony elgondolkodtatott,s bár nem kimondottan óvodáskorú gyermekrol és óvodai problémáról van szó,én mégis örülök,hogy megtisztelt bizalmával. Meglátásom szerint a gyermek heves ellenállásában nagy szerepet játszik az a tény, hogy hosszú éveken keresztül egyedül nevelte a kisfiút s ez a szeretetkapcsolat Önök között szorosabb, mint egy átlagos családi struktúra esetében. (Ön minden szeretetével csak a gyermeke felé fordult, a kisfiú pedig Ön felé.) Feltételezem,hogy az új társ megjelenése is okozott a kezdeti idoszakban némi konfrontációt,de végül is, mint a levelébol is kitunik,ezt sikerült megoldani.Azt hiszem,ezt a megközelítést érdemes nagyító alá venni, hiszen ha a gyermek hajlandó volt mással is osztozni rajongott szüloje szeretetén, akkor ez valószínuleg így lesz az új kistestvér esetében is. Mindenképpen javaslom azonban a következoket: kerülje a testvér-kérdés célirányos megközelítését,amikor szóba hozza gyermekénél ,helyette inkább beszélgessenek arról,hogy iskolástársainak, barátainak van-e testvére,hány van,lány vagy fiú, gyermeke kérdezze meg társaitól,miket szoktak a testvéreikkel játszani... stb. Így talán könnyebben megszokja és elfogadja a kistestvér gondolatát. Hívja fel a kisfiú figyelmét az ezzel járó összes pozitívumra!(pl.:O lesz a nagyobb és okosabb, aki sok mindenre megtaníthatja a kisebbet...stb.) A jól megalapozott érzelmi felkészítés csodákat tehet!
