 |
óvodán belüli feszültségek
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2006-10-05 10:40:13)
Kedves Óvónő!
Gyermekem most nagycsoportos óvodás. Sajnos a csoport a fekete bárány az óvodában, mert a magatartásuk katasztrófa. Van 3-4 kisgyerek akik idegességükben !!! földhözvágnak egy széket, vagy a kezükben lévő játékokat, és még sorolhatnám. Ezen kívül van egy kislány aki iszonyatosan agresszív és emellett nagyon okos. Ha valakinek nem egyezik a véleménye az övével, minimum belerúg vagy megtépi a haját, vagy a fejére vág. Előfordul, hogy minden ok nélkül lök egyet a másikon úgy, hogy az hanyatt esik. Ez nap mint nap, némi túlzással óráról órára előfordul. És nem csak egy gyerek az áldozat. Van olyan kislány, akit megfenyegetett, hogyha szól az óvónéninek vagy az anyukájának még többet kap. Némelyik gyerek otthon csak többkörös kérdés után mondja el, vagy el sem mondja, hogy megint bántotta a kislány. Van aki már eljutott odáig, hogy fél és nem akar óvodába menni emiatt. Az óvónők sem tudnak vele mit kezdeni, nem használ sem a szép szó, sem a büntetés, semmi. Minap az egyik óvónő azt mondta a panaszkodóknak, hogy " adjátok vissza neki!" Nem gondolom, hogy az a megoldás, hogy agresszióra agresszióval válaszolunk. Ráadásul én mindig azt tanítottam a gyerekeimnek, hogy nem adunk vissza semmit, mert akkor mi sem vagyunk különbek. Soha nem is volt ebből problémánk. Szeretném megkérdezni, hogy Ön szerint mit tehetnénk mi szülők, az óvónők, hogy ez a helyzet pozitív irányba változzon? Helyesnek találja-e az óvónő reakcióját? Várom mielőbbi válaszát. Egy aggódó anyuka
Válasz >>>
Kérdés: (2006-09-05 07:52:31)
Kedves Óvónéni!
Abban a csoportban, ahova a kislányaim járnak óvodába a fürdőszobában a kis WC-k előtt nincsen sem ajtó, sem függöny, ami engem nagyon zavar (pontosan emlékszem még amikor én jártam oviba, hogy mennyire zavart, hogy a fiúk körbeállnak...). A többi csoportban egyébként mindehol van függyöny. Kérdeztem az óvó nénit, hogy nem tervezik-e a függöny beszerzését, mire a válasz határozott NEM volt. Az okokat pedig a következőkben látja az óvónéni: 1. amikor ő kislány volt, az óvodában nem volt WC papír, és ő a függönybe törölte a fenekét, 2. a legtöbb családban még 20 éves gyerekek előtt is meztelenkednek a szülők manapság.....
Én azzal érveltem, hogy olvastam valahol (emlékeim szerint pont az Ön "tollából", itt a fórumon) egy cikket, mely arról szólt hogy igenis ez is fontos része (lenne) a nevelésnek. Próbáltam visszakeresni ezt az írást, de időközben annyi kérdés-válasz született, hogy feladtam. Tudna nekem esetleg segíteni??? Szeretném "szakértő" véleménnyel alátámasztani a kérésemet. (Egyébként felajánlottam, hogy állnám a kivitelezés költségeit, amennyiben úgy döntenek, hogy mégis lehet függöny, és végül abban maradtunk, hogy egyeztetnek a csoport óvónéniei és a dadus....bízom benne, hogy így már nem reménytelen a helyzet, vagy tényleg én vagyok túlzottan igényes/finnyás ilyen tekintetben, és hagyjam a csudába az egészet????)
Válasz >>>
Kérdés: (2006-08-30 06:47:48)
Kedves Óvónéni!
Két kislány boldog anyukája vagyok. Az egyik 8 éves, a másik 5 és fél. Teljesen más egyéniségek, mintha nem is egy családban nevelkednének. A nagyobbik kislányom rendkívül erős harcos egyéniség, mindíg kivívta megának akárhová is került a tiszteletet, komolyságával,fegyelmezettségével. Semmi problémát nem okoztott sem az oviban,sem az iskolában.
A kisebbik lányka sokkal érzékenyebb, nagyon gyakran sír. Ez a sírás nem a klasszikus nagyhisztis sírás, hanem inkább egyszercsak görbül a szája, és már potyognak is a könnyei. Azt mondja azért mert fél. Fél szólni, ha valami baja van, vagy fél, hogy gondot okoz, nem bízik az otthonán kívül semmiben. Azt elfelejtettem elmondani, hogy otthon nem viseledik így, csak akkor ha kikerül az otthonából. Az óvónője szerint ez azért van, mert a gyermekem azt szeretné, ha mindenki csak vele foglalkozna. Én ezt nem hiszem, meglátásom szerint nagyon sok büntetést kapott már ezért az oviban, régen azt sem merte elmondani az oviban, hogy miért sír, ma már legalább ezt elmondja. Nem tudom megoldani sajnos, hogy máshogy viselkedjen az oviban, csak azt látom, hogy a szűk családján kívül kislányom senkiben sem bízik. Rengeteget beszélgettünk, mindíg adekvát válaszokat kaptam, de nem tudok segíteni rajta. Egyébként Ő is nagyon okos kislány, mentálisan fejlett, nagyon jószívű, barátságos kislány. Folyton mosolyog. Mi lesz velünk az iskolában? Mit tegyek, hogyan segíthetnék? Kérem segítségét.
Köszönettel Széllné Mónika
Válasz >>>
Kérdés: (2006-04-13 14:39:56)
Kedves Óvónő!
Keserű óvodai tapasztalatainkat szeretném megosztani Önnel, hátha tud nekünk segíteni.
4 éves kisfiam - aki kezdettől fogva egy eleven, öntudatos, akaratos kisgyerek - 2 éves korában került bölcsődébe. Hála Istennek egy csodálatos intézménybe kerültünk, ahol igazi PEDAGÓGUSOKra bízhattam a kisfiamat, a szó legnemesebb értelmében. Az ott töltött másfél év alatt gyermekem rengeteget fejlődött, nagyon szeretett oda járni, és elfogultság nélkül mondhatom, hogy őt is nagyon szerették mind a gondozónők, mind a bölcsőde összes dolgozói. Az elevensége mögött ugyanis fel tudták fedezni kisfiam számos jó tulajdonságát!
Mikor a kisfiam 3 és fél éves lett, megszületett a kishúga. Innen kezdődtek a komoly problémák. Féltékenysége következtében abszolút kezelhetetlen, agresszív lett a gyermekem. Ráadásul véget ért a bölcsődei csodavilág, és a fiam - koránál fogva - óvodába került. Itt már két hét után behívattak az óvónők, hogy adjunk nekik tanácsot, mit kezdjenek a gyerekünkkel, mert egyszerűen nem bírnak vele: verekszik, harap, ordít, hisztizik. Pedig csak a délelőttöket töltötte a gyermekem az óvodában. Egy darabig nyeltem az óvónők részéről folyamatosan érkező panaszáradatot, de mikor rendszeresen azt tapasztaltam, hogy a gyerek többet ül büntetésben a folyosón, mint bent a csoportszobában, elegem lett, és végleg elhoztam őt az óvodából. Ezután pszichológushoz is elvittem a gyereket, aki arra az eredményre jutott, hogy nincs ennek a gyereknek semmi baja, egyszerűen éretlen az óvodára. Én ebbe nem nyugodtam bele, mert hiszem, hogy egy rátermett óvónő tudott volna segíteni a gyermekemnek. Ezek után elmentünk egy másik óvodába. Itt állítólag a két legjobb óvónőhöz kerültünk. (Utólag megkérdezném, ha ők a legjobbak, milyen lehet a többi...?) Az új óviban az óvónők néhány hétig legalább állták a sarat, de aztán ők is egyre többször jöttek hozzám a panaszaikkal a gyerek viselkedésére vonatkozóan. Kérték, hogy mivel otthon vagyok, és megtehetem, 11 órakor vigyem haza a gyereket, mert addigra annyira elfárad, hogy teljesen kezelhetetlenné válik; ön- és közveszélyes. Nem volt könnyű mindezt megvalósítanom, mert 9-re odavittem a két gyereket, aztán a kicsivel hazaküzdöttük magunkat, és jószerivel fordulhattam is vissza. De azt mondtam, a gyerekért mindent! Igen ám, de néhány hét elteltével már ez sem volt elég az óvónőknek, és azt mondták ezalatt a 2 óra alatt sem bírnak a gyerekemmel. Az utolsó héten, amit a fiam ebben az óvodában töltött, többször is átzavarták őt egy másik csoportba, mert már nem tudtak vele mit kezdeni. Számomra ezzel betelt a pohár, innen is elhoztam a gyereket.
Azóta is fel vagyok háborodva, és nagyon fáj, hogy ilyen keserű tapasztalatokat szereztünk. Éppen elég baj az nekünk, hogy a gyereket lelkileg megviselte a testvérszületés. Ilyenkor pont hogy segítségre, szakszerű támogatásra volna szüksége/szükségünk, nem pedig elutasításra, büntetésre!!!!! Most már négy hónapja itthon vagyok a két gyerekkel. Nagyon nehéz, mert egyrészt látom a fiamon, hogy hiányzik neki az óvoda, a vele egykorú társaság, másrészt én is rettenetesen túl vagyok terhelve. Továbbra is járunk pszichológushoz a fiammal, és reménykedem, hogy ő legalább fog tudni egyhíteni a testvérféltékenység okozta lelki sérüléseken. Én pedig nem adom fel: most áprilisban körbenézek az óvodai nyílt napokon, és addig nem fogok nyugodni, amíg meg nem találom azt az óvodát, azokat a bölcs, rátermett, és szerető PEDAGÓGUSOKAT, akik nem csak a szófogadó, csendes gyerekekkel képesek szót érteni, hanem hivatásuknak tekintik a "problémásabb" gyerekek befogadását, megszelidítését is!
Köszönöm, hogy meghallgatott! Szép Húsvétot!
Judy
Válasz >>>
Kérdés: (2006-03-05 15:52:03)
Kedves Óvónő!
Kisfiam tavaly, 2005 jan.-ban kezdte az óvodát.Először nem akarták felvenni helyhiány miatt,bár ez a mi körzeti óvodánk, végül anyósom közbenjárására sikerült.A vezetőnőt "fentről" letolták, eljárása miatt,amit tudatott is velem.A fiam 2-3 hetente beteg,pedig azelőtt sosem volt az.Jó fizikumú,magas,értelmes,vidám gyerek, aki sokat beszél,nem szeret egyedül lenni, kíváncsi, segítőkész.Tavaly nyáron kistestvére született és új helyre költöztünk,azt hiszem már mindkettőt megszokta.Csak az ovit nem szereti, pedig már több, mint 1 éve jár.Vegyes csoport van,kb. 7 vele egykorú gyerek van a csoportban.Úgy gondolom, hogy az egyik óvónéni viselkedése van a háttérben.Előfordult, hogy sírva fakadt, mikor ennek az óvónéninek az autója állt az ovi előtt és nem akart bemenni.Az óvónéni "szigorú", ahogy a kisfiam mondja.Nem segít öltözni,mint a másik óvónéni, inkább elé áll és csípőre tett kézzel sürgeti,Bömbinek hívta, mikor reggelente sírt,a múlt héten pedig rácsapott a fenekére,nem mondta meg, hogy miért.Mindössze annyit árult el, hogy kisfiam többször alvás alatt levette a pizsamanadrágot és a bugyit, és olyan rossz volt, hogy ő "kénytelen volt" rácsapni.Azt mondta, nem volt "matatás", nem ezért kapott.A másik óvónénit is megkérdeztem a vetkőzésről, aki mosolyogva mondta, hogy igen volt ilyen ,némi matatás is volt, de ez előfordul, semmi ok az aggodalomra.Kisfiam szerint a szigorú óvónéni mérges volt egy másik kisfiúra és ezért ő megdobta a takarójával az óvónénit, emiatt vert rá.Ahogy látom mindig egyedül játszik, bár ő szokta mesélni néha, hogy kivel és mit játszott, de nem igazán barátkozó.Kérdésemre, hogy érzi magát a gyerekem az oviban az óvónéni azt mondta:"elvan".A karácsonyi műsorban mindenkinek volt szöveges szerepe, csak neki és egy másik gyereknek nem:a szereplő gyerekek mögött ücsörögtek a padlón.( Otthon mondott versrészleteket, tudta, hogy ki mi lesz.)Sokáig nem volt hajlandó tornázni, mert félt, mi lesz, ha elrontja.Felmerült bennünk a gondolat, hogy talán másik óvodába visszük, ha ennyire nem érzi jól magát itt.Ön mit tenne?
Zsuzsi
Válasz >>>
Kérdés: (2006-02-24 19:18:42)
Kedves Óvónő!
Már nagyon sokszor elkezdtem megfogalmazni levelemet. Valami miatt mégis megfutamodtam. De ugy érzem meg kell tennem, hiszen lehet nem egyedül én vagyok ezzel a problémával, bár senki nem mer erről peszélni.
Van egy 5 és fél éves kisfiam.
Beszokatós óvodás volt amikor először megcsapkodták, többen látták, szóltak nekem, tagadták, kiderült, bocsánatkérés történt sirva. Szemet hunytam felette - kis közösség, falu stb. én naiv). Mult héten az én kisfiam - hozzá teszem nem egy megnyilós tipus, s lehet ezek miatt - magától olyan dolgokat mondott, még ma is elszorul a torkom. Az óvó néni megcsapta, kitette az öltözőbe, mert kiabált. Na ez már mindennek a teteje, tulmegy minden képzeleten. Egy intézmény, ahova a közösségi életre nevelés céljából viszem a gyerekem, ahol meg kell tanulnia a társaihoz való alkalmazkodást, ahol az önbizalom növelése a cél, azért, hogy egészséges felnőtt váljék belőle, ezt kell egy óvónőnek tennie? (Nem tagadta az illető mindezek megtörténtét.)
Kérdésem lenne Önhöz, hova tudnék fordulni - azon kivül, hogy az Igazgató Nővel már beszéltem, ő helyre tette őket, a multban is és most is, de nem volt hatásos - ahol a gyermekem jogait érvényesiteni tudnám?
Tudom, hogy a gyermekem elég öntörvényü, nehezen lehet lekötni, csak azt csinálja szivesen amit szeret, de nem rossz és még csak 5 és fél éves.
Lehet, hogy elfogult vagyok, szerintem minden szülő az a saját gyerekével szemben,de arra nincs magyarázat, hogy ez előfordulhasson. Váltsak óvodát?
Nem okozok ezzel a fejlődésében törést? Kérdések, amelyre nagyon várom a válaszát.
Köszönettel: egy aggódó anya
Válasz >>>
Kérdés: (2006-02-23 12:50:17)
Kedves Óvónő!
Kisfiam 2005 szeptemberében kezdte az óvodát, kiscsoportos.
Nagyon szeret óvodába járni, szereti az óvonőket és a dadát is. A dada egy különlegesen kedves hölgy, odafigyel a gyerekekre, játszik velük és még soha nem kiabált egyik gyerekkel sem.
Mint kiderült Ő csak helyettesíteni volt. Márciustól visszajön a dada aki eddig betegállományban volt.
Mindenki nagyon fél, ugyanis egy nagyon mogorva, kiabálós hölgy. Kiabál ha kiömlik egy pohár víz, kiabál ha hangosak, mindenér kiabál. A szülőknek szólt, hogy ne adjanak a gyerekre harisnyát mert nem ér rá minden gyerekre ráadni levenni amikor mennek az udvarra. Egyszóval nehéz eset.
Attól félünk, hogy a kiscsoportosokat megviseli ez a stílus, főleg azért mert rajonganak a dadusért aki egy Tünemény.
Szóltunk az óvonőnek is, de azt a választ kaptuk, hogy nem tud mit csinálni mert a mogorva dadus mögött 20 év van. A kedves dadus meg szerződéses és csak helyettesíteni volt, de egyetért velünk és tudja, hogy ég és föld a két ember.
Kérem adjon tanácsot nekünk, nyugodjunk bele.?
Köszönöm a válaszát.
Válasz >>>
Kérdés: (2006-02-20 10:12:57)
Kedves Óvónő!
Kisfiam 3,5 éves, kiscsoportos. Egy kis faluban lakunk, ahol az oviban csak egy kis létszámú gyermekcsoport van,(6 gyermek, a bezárás küszöbén álló ovi, de a falu vezetői nem szeretnék ha ez az utólsó közoktatási intézmény is megszűnne) egy óvónővel és egy dadussal. Nagyon szeret ide járni a kisfiam, jól érzi magát, de az utóbbi időben a következő dolog tűnt fel. Az óvodában több olyan dolog is van, amit neki, mint kiscsoportosnak nem szabad csinálni. Pl.: őneki nem adnak villát az ebédnél, csak kanalat, mert ő még kicsi. Fogmosáskor nem tesznek fogkrémet a fogkeféjére, mert ő még kicsi. Nem vághat az ollóval, mert ő még kicsi. Ennek ellenére otthon mindezeket megkapja, megteheti: Már hosszú idő óta nagyon ügyesen eszik villával - egyetlen egyszer sem szúrta meg magát. Otthon fogmosáskor mindig gyermekfogkrémet teszek a fogkeféjére és azzal mosunk fogat. Vettünk neki gyermekeknek való legömbölyített végű ollót, megtanulta a használatát és nagyon ügyesen vág. Eddig még sohasem volt semmi probléma, sérülés az ollóhasználat miatt. Otthon sohasem mondja, hogy anya ne tegyél fogkémet a fogkefémre, mert én még kicsi vagyok.
A kérdésem az, hogy nem okoz-e nála problémát, hogy őt kicsiként kezelik? Ha lenne külön egy kiscsoport, ahol minden gyermeknek ugyanazt engedik, talán nem érezné magát kicsinek. Egyébként nagyon jó képességű gyermek, már 2 éves korában ismerte az összes nyomtatott nagy betűt, most 3,5 évesen pedig rájött, hogyan kell összeadni és kivonni. Mindent megszámol és mindent összead. Nagyon élvezi, hogy új tudás birtokába került. Egyszóval nagyon értelmes, okos gyermek. Úgy gondolom, következő évtől inkább elviszem a közeli városi oviba.
Sajnos kisfiam ovónénije "régi bútordarab" és lehet, hogy megsértődne, ha azt mondanám, a gyermekemet ne így, hanem úgy tanítsa, nevelje.
Mit tegyek? Beszéljek vele, vagy hagyjam annyiban. Nem lesz hátrány kisfiamnak a megkülönböztetés miatt?
Lehet, hogy azt mondja, nem is kérdés ez, de szeretnék ebben megerősítést kapni. Köszönettel: Kné
Válasz >>>
Kérdés: (2006-02-08 13:30:32)
Kedves Óvónő!
Előző este mesélte el 4 és fél éves kisfiam, hogy az ovónéni megpofozta. Illetve üvöltözött vele, hogy jobb lett volna, ha a szülei nem viszik óvodába. Ma reggel bementünk és megkérdeztem, hogy mi is történt. Ekkor megkérdezte a fiamtól, hogy kitől kapta a pofont akkor félve, de a szemébe mondta, hogy tőle. Természetesn letagadta, és közölte, hogy a fiam találta ki. Különben is tegnap összevesztek mert lassan öltözik. Illteve felhangon mondta, hogy akkor nem viszik színházba, mert a lassú öltözése miatt elkésnek. Ezek után megkérdeztem 1-2 óvodatársát erről a pofonról és ők is igazolták, hogy látták amint megpofozta. Átmentem a vezetőnőhöz aki ezeket írásban rögzítette és ad 2 hetet, hogy lesz e változás és ha nem akkor áthelyezik egy másik tagóvodába. De most derült ki, hogy az óvónők már gúnynevet is akasztotta a fiamra. Miközben hirdetik, hogy érzelmi nevelés zajlik az intézményben. Az lenne a kérdésem, hogy mit lehet ilyenkor és mit érdemes ilyenkor tenni? Legszivesebben be se vinném már holnaptól az oviba. Mennyire okozna problémát a fiamnak, ha kiszakítom ebből a közösségből? Hogy oldjam meg ezt a problémát, úgy minél kisebb törést és fájdalmat okozzak vele?
Egy kétségbeesett anyuka.
Válasz >>>
Kérdés: (2006-01-31 19:12:41)
Kedves Óvónő!
Szeretném megkérdezni, hogy van e valamilyen jogi szabályozása annak, hogy a gyeses anyukáknak mikor kell elvinniük gyermeküket az óvdából? VAgy ez teljesen a vezető hetáskörébe van utalva, ő dönt erről?Nagyon várom válaszát!!!!Köszönettel R.K
Válasz >>>
Következõ 10 óvodán belüli feszültségek
|
|
