 |
óvodán belüli feszültségek
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2006-01-30 20:05:24)
Kedves Óvónéni!
A kisfiam 3 éves, januárban kezdte az ovit. Előtte bölcsis volt, 10 hónapos korától.
Ma konfliktusba keveredtem az óvónénikkel.
A műlt héten észre vettem, hogy köhög a kisfiam, ezért otthon tartottam. Elvittem orvoshoz is, ő ma már engedte, hogy menjen, és én is úgy ítéltem meg, hogy a gyerkőc jól van. Reggel odaadtam az igazolást, majd érdeklődtem, hogy mindig kell-e ez, mert én is szakmabeli vagyok, igyekszem azonnal otthon tartani a gyereket, ha úgy látom baj van, de nem szoktunk orvoshoz rohanni rögtön. Ők felháborodva közölték, hogy a beteg gyereket, csak igazolással tudják bevenni. Én itt hibáztam, mert kiszaladt a számon, hogy akár meg sem kell mondani, hogy beteg volt...
Délben mentem a gyerekért, és úgy fogadtak, hogy a gyerek úgy köhög, hogy mindjárt megfullad. Természeresen mondtam, hogy akkor holnap nem jövünk, de már köszönni sem köszöntek nekem. Azóta még nem köhintett egyet sem a gyerek...
Másik problémám, hogy nem kapok elegendő információt a gyerekről. Ha kérdezek valamit, csak az a válasz, hogy igen-nem vagy hogy a Dani jó...
Ön szerint lehet ezt a kapcsolatot még helyrehozni, vagy esetleg ha kiállok az igazamért (illedelmes hangnemben), annak nem a gyerek issza meg a levét?
Segítségét előre is köszönöm:
Egy aggódó anyuka
Válasz >>>
Kérdés: (2006-01-30 11:45:17)
Kedves Óvónő!
Kislányom, most - 3 és fél évesen kezdi az óvodát. Vidéken lakunk, igy nincs választási lehetőségünk, hova irassuk. Az óvónők kedvesek, egy dolog azonban nagyon zavar. A Wc-ben a tartály lehúzó zsinórja olyan rövid, hogy azt a gyerekek nem érik el. Kérdeztem, van -e ennek valami gyakorleti oka. A válasz: hát ezek ilyenek, de le szoktuk, húzni. A beszoktatás során viszont nem ezt tapasztaltam. A gyermekek a használt WC-kre kénytelenek ráülni. A 26 gyerek mellett ez nem is meglepő. Kérdésem az lenne, ez egy általános, elfogadott jelenség-e. Higiéniai szempontból, nem kifogásolható-e.
Válaszát előre is köszönöm!
Válasz >>>
Kérdés: (2005-12-26 13:45:26)
Kedves Óvónő!
Kisfiam májusban lesz 4 éves. Szeptember közepén kezdett óvodába járni, egészen december elejéig szívesen járt, szerette az óvodát. Ezután teljesen megváltozott. Már délután vagy este elkezdett könyörögni, hogy ne kelljen oviba menni. Az egyre jobban elhúzódó reggeli kelések és készülődés után az ovi öltözőjében ordított, megpróbált hányni. Az óvónők véleménye szerint ez megszokott visszaesés a kicsiknél. Mi is így gondoltuk.
Egészen addig, amíg a 6 éves unokaöcsém - akivel egy csoportba jár a fiam - el nem mesélte, "az óvó néni mindig úgy szólítja a Gábort, hogy mindenki nevet".
Kérdezgetésemre tovább mesélte, hogy nemcsak az egyik (vezető óvónő), hanem mindkét csoportos óvónő kislánynak "gúnyolja" a fiamat (Gabriellának szólítják, és még valami mást is mondanak neki, amire nem emlékezett). Mivel mi, a szülők nem vágatjuk rövidre a haját, mert a Gábor nem akarja - ezt is az óvónőtől tudta meg a csoport.
De kérem, a fiam tiszta, ápolt, beleértve a haját is. Bár, többször próbáltam rábeszélni a hajvágásra, Ő ragaszkodik a hosszú hajhoz. Ezért a fodrászunk, mindig csak átvágja a vállig érő haját.
Nem tudom, mi lenne a helyes megoldás! Nem hajlandó óvodába menni. Győzzem meg!?
Ha az óvónővel meg is beszélem, hogy ne szégyenítse a gyereket a külseje miatt, és ezt meg is teszik, nem bántják többet. Nem túl késő már? A fiam talán legalább annyira kiábrándulhatott ebből az óvodából, mint én! Egyébként, sosem gondoltam volna, hogy ilyen előfordulhat!
Mit tegyek? Vegyem ki az óvodából? 5 éves korában pedig hordjam be egy veszprémi óvodába?
Ön mit tanácsol?
Válaszát előre is köszönöm!
Veronika
Válasz >>>
Kérdés: (2005-11-24 13:51:39)
Kedves Óvonő !
Azért fordulok most Önhöz hogy tanácsát kérjem a kisfiam ügyében.
Kisfiam 6 éves lesz tavasszal s immár másfél éve ovit kellett váltanunk költözés miatt. A régi ovijában nem volt semmi problémánk sőt az első naptól kezdve úgymond szívesen jártunk oviba. A problémák másfél éve kezdődtek. Az oviváltás nagyon megviselte a gyereket mivel az új oviban más , szigorúbb nevelői lettek és más rendszer szerint nevelik őket . Az eltelt ezen időszakban kisfiam nagyon félénk és szorongós gyermek lett s mivel sok "kudarcélménye " volt a rajzolás terén így ha tudja hogy rajzolni kell akkor nem is akar oviba menni. A feladat teljesítésekor elsírja magát , van hogy a csoportból is kiszalad. Elmondása szerint előfordul hogy bűntetésből rajzolnia kell megadott témáról.
Az oviban emiatt visszafogták egy évet s most ismét középsősök vagyunk (ezt is kudarcként élte meg hogy ő nem lehet nagycsoportos ) Őszintén szólva nem értem hogy egy vegyes korosztályú csoportban miért annyira lényeges kihangsúlyozni a gyereknek hogy ő bizony nem nagycsoportos hanem ismét középsős !?
Az oviban ígértet kaptam hogy nevelési tanácsadó részéről foglalkoznak a gyerekkel de hogy ez nem így történt ( nincsen rá keret - kaptam a felvilágosítást) csak ma tudtam meg .
Most mit tehetnék ?
Javasolja hogy forduljak saját magam a területileg illetékes Tanácsadóhoz ?
Válaszát előre is köszönöm !
Tisztelettel :
J.Szilvia
Válasz >>>
Kérdés: (2005-11-24 10:54:37)
Kedves óvónő!
! éves lányom most kezdte az ovit, mivel késik egy évet és 2 évig járt bölcsibe. Az óvodával semmi gondunk, szeret is járni, viszont van egy barátnője aki megfigyelésem szerint rátelepszik a gyerekre. Ha megyek érte és még ő ottmarad kiköveteli hogy a lányom puszival búcsúzzon el, ő hozza a ruháit, hazaküldi vele a saját rajzait. A lányom szereti a kislányt és nem is érzi terhesnek ezt. Engem viszont zavar, mert ezt a fajta anyáskodást nem tartom egészségesnek. Elvigyem másik oviba? Az óvónő étkezéseknél elültette a két lányt egymás mellől, mert ő is észrevette ezt, de többet nem tehet. Üdvözlettel: egy aggódó anyuka
Válasz >>>
Kérdés: (2005-10-04 18:23:41)
Kedves Óvónő!
Olyan kérdéssel fordulok Önhöz, amellyel biztosan Ön is naponta találkozott munkája során.
Kislányom középsős az oviban. Nem szoktam semmit vinni, mikor délután megyek érte. Más szülők azonban visznek, és sokan még azt sem várják meg, hogy kiérjenek az oviból, már az udvaron, illetve a folyosón a gyerek kezébe nyomják a csokit, cukrot. (El nem tudom mondani, hogy mennyire haragszom érte!) Hiába kérték már az óvónők is szülőin, hogy ezt ne tegyék, mert a többi kisgyerek nyálcsorgatva nézi, mégis vannak szülők, akik ennek ellenére ott adják oda az oviban az "ajándékot". Nem tudom, hogy mit mondjak a saját gyerekemnek, hogy ő miért nem kap tőlem semmit. Próbáltam neki magyarázni, hogy azért nem veszek neki semmit, mert én sietek hozzá, és nem akarom vásárlással tölteni az időmet, de azt válaszolta, hogy:" Nem baj, anya, jöhetsz egy kicsit később is."
Nem arról van szó, hogy nem tehetném meg, de én nem helyeslem ezt a dolgot, és nem akarom,hogy azért várjon a gyerekem, mert hozok neki valamit.
Előre is köszönöm válaszát. Tisztelettel: Katalin
Válasz >>>
Kérdés: (2005-09-07 17:35:47)
Kedves Óvónő!
Köszönöm szépen a válaszát! Sajnos fiamat nem sikerült a régi csoportjába vinni. Hétfőn mentünk az oviba, és be szerettem volna vinni a fiamat a nagycsoportba. Az első döbbenetemre a jelét, az öltözködési helyét átadták egy másik gyereknek. Ezután az óvónő erőszakkal útját állta a gyermekemnek, hogy bemenjen a csoportjába. Alig tudtam szegényt visszafogni. Nagyon ellenséges volt, azt mondta, hogy nincs a fiam a csoportbeosztásban, ezért nem is mehet be. Erre nagyon kiakadtam, megmondtam neki, hogy Ő nem akarja befogadni a gyermekemet a csoportba. Tavaly is éreztem, hogy nem szereti a fiamat, de nem tettem szóvá, de most nem tudtam elhallgatni a véleményemet. Azt válaszolta, hogy nem Ő nem akarja. A másik óvónője aranyos, de pechünkre nem Ő kezdett reggel.
Bementünk a vezető óvónőhöz, aki a szemközti óvodában tartózkodik. Azt mondta, ha így döntöttek, akkor nincs mit tenni. Az ígéretet tevő helyettest nem akarja szabadságán telefonnal „zavarni”. Így kénytelen voltam fiamat a középső csoportba vinni, ahol új jelet kapott. Beilleszkedett, mert vannak a régi csoportból a középső csoportban, akik évvesztesek. Az óvónők is nagyon kedvesek, aranyosak, az egyik kiscsoportban a óvónője volt, így ismeri már a fiamat.
De elvették a fiamtól azt a lehetőséget, hogy jövőre, ha iskolaérett lesz, megkezdje az iskolát.
Ráadásul a középső csoportosok a fiamhoz képest kicsik. Nem testi, hanem szellemi értelemben.
Tanácsát kérem, mit tegyek. Hagyjam annyiban, és járjon középső csoportba? Milyen lehetőségeim vannak? Fiam értelmes, okos fiú, szerintem a jelenlegi csoport inkább lehúzza. Ön is azt tartja helyesnek, hogy a nagycsoportba járjon, de az óvónő sajnos nem úgy viszonyul a gyerekhez, ahogyan kellene. A vezetőt meg nem érdekli a dolog, mert Ő a másik épületben van, nincs rálátása a mi óvodánk dolgaira, legalábbis az ilyen dolgokra. Ráadásul attól tartok, ha sikerül mégis a nagycsoportba visszavetetni, akkor az óvónő mindenképpen azon lesz, hogy a gyerekem ne váljék iskolaéretté.
A másik problémám az, hogy tavaly és tavalyelőtt is gyűjtöttek pénzt óvodai fejlesztésre – új csúszda, játszótér körbekerítése -, de ezek nem valósultak meg. A pénzzel nem számoltak el, hogy mire költötték. A csoport bizalmi rákérdezett, erre az volt a válasz, hogy az óvodák közt szétosztották a pénzt. Ezt sem értem, mert ha a mi óvodánk gyűjt új csúszdára, akkor mi köze ahhoz a pénzhez a többi óvodának. Így a pénzt eltűnt a „nagy kalapban”. Az óvodának nem kötelessége beszámolni a szülőknek, hogy mire költötték a beszedett pénzt? A füvesítést sem képesek megoldani, ha esik az eső, utána napokig nem levegőztetik a gyerekeket, mert sár van. Egyszer-kétszer elmennek sétálni, de leginkább a csoportszobában tartják őket.
A könyvét – a Játékos sulivárót – meg fogom venni, mert olvastam az ismertetőjét és én is arra gondoltam, hogy abból tanulunk a fiammal.
Üdvözlettel: egy kétségbeesett anyuka
Válasz >>>
Kérdés: (2005-08-30 08:51:08)
Tisztelt Óvónő!
Még nem sikerült minden válaszát végigolvasnom a témában, ezért lehet, hogy olyat kérdezek, amire már válaszolt, de kérem, nézze el nekem, mert most nagyon felindult vagyok.
Reggel másodszorra vittem 3 éves lányomat óvodába, mikor ismételten felszólított az óvónő, hogy távozzak, mert zavarom őt a munkában.
Azt szeretném megtudni, hogy milyen törvényi szabályozása van a szülő óvodában tartózkodásának.
Várom válaszát, hogy ne csak a gyermek lelkénes sérüléseivel tudjak érvelni, mert úgy látszik, ez nem elég.
Köszönettel
Sojka Erika
Válasz >>>
Kérdés: (2005-08-24 22:29:31)
Tisztelt Óvónő!
A problémám a következő. Kislányom szeptemberben kezd óvodába járni. Májusban, amikor beirattuk az óvódába,feleségemmel nagyon szimpatikusnak találtuk az intézményt, és a két óvónénit is. Az óvónők elmondása szerint 8 éve vannak együtt, és harmónikus a kapcsolatuk egymással. A mai napon az egyikükkel találkoztam, és elpanaszolta nekem, hogy a vezetőjük szétválasztotta őket, ezért nem ő lesz gyermekem óvódai nevelője. Kérdésemre elmondta, hogy azért választotta szét kollégájától a vezetőjük, mert idéntől fejlesztő padagógia intézmény lettek, és nem akarta azt, hogy a beszoktatásra váró kiscsoportos gyermekek mellett hospitáló diákok is legyenek. Elmondta még, hogy társával nagyon sajnálják a vezetőjük döntését, és értetlenül állnak az eset előtt, mert ezt már májusban megbeszélték vele.
Részemről nagyon zavar, hogy amikor beirattuk gyermekünket mi tulajdonképpen az óvónők személye miatt választottuk ezt az óvodát, és a véleményét szeretném kérni, ha ez az ön gyermekével történne hogyan reagálna, illetve van-e valamilyen jogszabály, vagy etikai kódex ami az ilyen eseteket szabályozza. Tisztelettel Csaba
Válasz >>>
Kérdés: (2005-06-14 21:06:46)
Kedves Óvónő! Kedves Kati!
Néhány hónapja megvettük a könyvét, aminek már lassan a végén járunk. Szeretném megköszönni, nagyon kreatív, szellemes munka. Kislányom az első pillanatban megszerette és nagyon szívesen játssza a „feladatokat”.
Természetesen a tanácsát szeretném kérni kislányommal kapcsolatban.
Sajnos, az óvoda választásunk nem sikerült. Kifogtunk egy fiatal óvónő párost, akiknek az óvónői munka leginkább nyűg volt. Kislányom az eltelt 3 év alatt alig tanult egy-egy dalt, vagy mondókát, nem sikerült közösséget formálni a gyerek csapatból. Egy olyan bölcsödéből került oviba, ahol a két gondozó néni a szívét-lelkét adta és a gyerekek imádtak oda járni.
Az óvodában az Anyák napi ünnepségek rendre megijesztettek bennünket szülőket, mert semmi kedvesség, semmi játékosság, semmi emberi nem volt. Lélektelenül elhangzott 10 vers (még karácsonyi is). Soha sehova nem mentek, és ha esett az eső, videóztak, „hiszen valamivel le kell őket kötni” (a dadus szerint).
Az én aktív, irányító, kedves, majdnem hogy túlmozgásos, be nem áll a szája kislányomból egy nehezen barátkozó, közösségbe nehezen beilleszkedő, passzív, szorongós, önbizalomhiánnyal küszködő gyerek lett, aki nem tudja kezelni a kudarcot.
Tavaly elhatároztam, hogy az nagycsoportra óvodát váltunk, de a férjem lebeszélt azzal, ha ide ilyen nehezen illeszkedett be, ne terheljük meg közösség váltással, hiszen egy év múlva úgyis iskolába fog menni.
Ősszel a Difer-teszt két területen nem megnyugtató eredményt hozott. Az óvónők nem javasolták, hogy maradjon még egy évet óvodában. Abban állapodtunk meg, mivel az egyik óvónő fejlesztő pedagógus is egyben, ő fog külön foglalkozni a gyerekkel. Ez összesen 3 alkalom volt az egész év alatt, mindig azután, amikor rákérdeztem, hogy hogyan haladnak, hiszen a gyerektől tudtam, hogy nem ültek le együtt, nem foglalkozott vele.
Az év végi kontroll teszt eredményét még nem tudjuk, nem sikerült 5 hét óta kiértékelni.
Megkerestem kora télen egy szakembert, aki „megvizsgálta” a gyereket és azt mondta, hogy bizonyos területeken egy évvel el van maradva korához képest. Javasolta, hogy maradjunk még egy évet az óvodában, amire én azt válaszoltam, hogy ennek nem látom értelmét. Egyrészt, nem hiszem hogy bármit is profitálna a gyerek egy újabb évből ebben az oviban, új óvodát nem akarunk keresni, s fizikailag is koránál magasabb, fejlettebb kislány ( a legmagasabb volt a csoportjában a lányok között), ami újabb problémákat vethet fel, ha közel 8 évesen bekerül az első osztályba, ahol két fejjel magasabb a többieknél.
Ezt a szakember elfogadta, és javasolta, hogy foglalkozzak vele (Lexi iskolába megy), nem olyannak ítélte a helyzetet, hogy külön szakemberhez hordjam. Így került kezünkbe az Ön könyve is, s a Lexivel felváltva hol ebből-hol abból játszottunk, tanultunk.
Szeptemberben kezdjük az iskolát. Okulva az elmúlt 3 évből, több iskolát megkerestem, s végül a helyi körzetes iskolában találtam egy olyan tanító nénit, aki végtelenül jó benyomást tett rám, s úgy érzem a gyerek is megszerette az iskola előkészítő foglalkozások során.
Amitől félek az iskolakezdésnél, hogy kislányom túl érzékeny, a kudarcot még mindig rosszul kezeli (bezárkózik, elutasító lesz), önbizalma nincs. Nehezen barátkozik. Nem tudom, hogy a tanító néninek a 25 új kisgyerek mellett lesz-e energiája megnyitni az én gyermekemet. Hogyan erősíthetném az önbizalmát? Hogyan tudom neki megtanítani a kudarc kezelést, hogy ne adja föl azonnal, ha valami elsőre nem megy? Hogyan billenhetne helyre az önértékelése?
Várom mielőbbi válaszát. Köszönettel: Zsófia
Válasz >>>
Következõ 10 óvodán belüli feszültségek
|
|
